Image: Theme 'Discrimination and Intolerance' by Pancho

Diszkrimináció és intolerancia

Mit jelent a diszkrimináció és az intolerancia?

A diszkrimináció – minden lehetséges formájával és megnyilvánulásával együtt – az emberi jogi jogsértések és visszaélések egyik leggyakoribb formája. Nap mint nap emberek millióit érinti, és rendkívül nehéz felismerni. A diszkrimináció és az intolerancia szorosan összefüggő fogalmak. Az intolerancia a sajátunktól eltérő szokások vagy meggyőződések tiszteletének hiányát jelenti. Magában foglalja a tőlünk idegennek tekintett – például a miénktől eltérő társadalmi vagy etnikai csoporthoz tartozó, vagy tőlünk eltérő politikai vagy szexuális identitással rendelkező – emberek elutasítását. Az intolerancia megnyilvánulási formái széles skálán helyezkednek el, a távolságtartástól kezdve a gyűlöletbeszéden át a testi sértésig vagy akár a gyilkosságig.

Diszkriminációról akkor beszélünk, ha egyes embereket – hasonló élethelyzetben – másokhoz képest hátrányos elbánásban részesítünk csupán azért, mert ténylegesen vagy feltételezhetően egy bizonyos csoportba tartoznak.

Az emberek megkülönböztetése történhet életkoruk, fogyatékosságuk, etnikai hovatartozásuk, származásuk, politikai meggyőződésük, vallásuk, nemük, szexuális identitásuk, nyelvük, kultúrájuk vagy számos egyéb ok miatt. A diszkrimináció, ami gyakran az emberek előítéleteinek következménye, elerőtleníti az áldozatait, akadályozza őket abban, hogy aktív állampolgárokká váljanak, korlátozza képességeik kibontakoztatását, és sok esetben a munkához, egészségügyi szolgáltatásokhoz, oktatáshoz, illetve lakhatáshoz való hozzáférésüket.

A diszkrimináció közvetlenül hat a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő emberekre és csoportokra, ugyanakkor közvetett és mély következményekkel jár az egész társadalomra nézve. Az a társadalom, ahol a megkülönböztetés megengedett és elfogadott, az megfosztja az embereket attól, hogy szabadon kibontakoztathassák képességeiket önmaguk és a társadalom javára.

Ebben a részben bemutatjuk a megkülönböztetés különböző formáit és azok hatását az emberi jogokra, valamint az intolerancia és a megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a béke és az emberi jogok kultúrájának előmozdítása érdekében tett vagy bevezetendő intézkedéseket és kezdeményezéseket. A diszkrimináció néhány legelterjedtebb formáját – mint például a fogyatékosságon, nemen vagy valláson alapuló megkülönböztetést – e fejezet más szakaszai részletesen is tárgyalják.

Az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata rögzíti: „Minden emberi lény szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van” (1. cikk). Mivel az egyenlő méltósághoz való jog és jogegyenlőség követelménye a modern demokráciák szerves része, az államok kötelesek védelmet biztosítani a különböző kisebbségeknek és kiszolgáltatott csoportoknak az egyenlőtlen bánásmóddal szemben. A 2. cikk rögzíti a diszkriminációtól való mentesség jogát: „A jelen Nyilatkozatban megfogalmazott összes jogok és szabadságok […] mindennemű megkülönböztetés nélkül mindenkit megilletnek".

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikke értelmében az Európa Tanács tagállamai is elkötelezik magukat a megkülönböztetésmentesség mellett. Ez a cikk azonban csak az egyezményben meghatározott jogok gyakorlása kapcsán nyújt védelmet a diszkriminációtól. Az Egyezmény Tizenkettedik Kiegészítő Jegyzőkönyvének célja az egyenlőséghez való jognak és a megkülönböztetés általános tilalmának megerősítése és független jogként való rögzítése: „A törvényben meghatározott jogok élvezetét minden megkülönböztetés [...] nélkül kell biztosítani.”1 Tehát ez a Jegyzőkönyv kiszélesíti az Egyezmény hatályát, mivel kiterjed minden, törvény által biztosított jog diszkriminatív alkalmazására, még ha olyan jogokról is van szó, amelyeket az Egyezmény kifejezetten nem rögzít.

Kérdés: Az Ön hazája ratifikálta már az Emberi Jogok Európai Egyezményének Tizenkettedik Kiegészítő Jegyzőkönyvét?

Közvetlen és közvetett diszkrimináció

A megkülönböztetés közvetlen vagy közvetett módon történhet. A közvetlen diszkriminációt egy személy vagy csoport megkülönböztetésének szándéka jellemzi, például amikor egy munkaügyi hivatal elutasítja egy roma állampolgár jelentkezését, vagy ha egy ingatlanos cég bevándorlóknak nem közvetít ki lakást. Közvetett diszkriminációról akkor beszélünk, amikor egy látszólag általános érvényű rendelkezés, feltételrendszer vagy gyakorlat egy adott csoport képviselőit de facto hátrányos helyzetbe hozza másokkal szemben. Ilyen lehet tűzoltók esetében a minimális testmagasság követelménye (ami vélhetően jóval több női, mint férfi jelentkezőt zár ki), vagy amikor egy áruház nem alkalmaz olyan munkavállalókat, akik a fejet lefedő öltözéket viselnek. Ezek a megfogalmazásukban látszólag semleges szabályok valójában aránytalanul hátrányos helyzetbe hozhatják bizonyos társadalmi csoportok tagjait. Az emberi jogi dokumentumok tiltják mind a közvetlen, mind a közvetett megkülönböztetést. A közvetett megkülönböztetés gyakran elterjedtebb és nehezebben bizonyítható, mint a közvetlen megkülönböztetés.

Kérdés: Előfordult már, hogy Önt hátrányos megkülönböztetés érte?

Rendszerszintű diszkrimináció

„A strukturális diszkrimináció kulcselemét nem a kisebbségi csoportok alárendelt helyzetben tartásának szándéka, hanem annak következményei jelentik.”
Fred Pincus

A rendszerszintű – más szóval strukturális vagy szisztematikus – diszkrimináció pontosan azon alapul, ahogy a társadalmunk szerveződik. Maga a rendszer hoz hátrányos helyzetbe bizonyos embercsoportokat. A strukturális diszkrimináció normákon, szokásokon, attitűd- és viselkedésmintákon keresztül működik, amelyek a valódi egyenlőség és esélyegyenlőség elérésének útjában állnak. Sok esetben a strukturális diszkrimináció intézményes részrehajlásban nyilvánul meg, olyan mechanizmusok formájában, amelyek következetesen egy bizonyos csoport érdekeit szolgálják, míg egy másikat vagy másokat hátrányba hoznak. Ezekben az esetekben a diszkrimináció nyilvánvalóan nem valakinek egy konkrét emberre vagy embercsoportra vonatkozó személyes meggyőződéséből ered, hanem intézményi struktúrákból, legyenek azok jogi, szervezeti vagy más struktúrák. A nehézséget a rendszerszintű diszkrimináció láthatóvá tétele jelenti, hiszen gyakran olyan környezetben növünk fel, ahol az magától értetődő, és senki meg se kérdőjelezi.

A strukturális diszkrimináció léte az elé a feladat elé állítja az államokat, hogy nemcsak a jogi kereteket, hanem más ösztönzőket is magába foglaló politikákat dolgozzanak ki, figyelembe véve a bevett viselkedésmintákat és a különböző intézmények működési módját. Az emberi jogi nevelés hozzájárulhat ennek a problémának a megoldásához.

Pozitív diszkrimináció

„A strukturális egyenlőtlenség az az állapot, amikor bizonyos csoportok a szerepükben, funkcióikban, jogaikban és lehetőségeikben fennálló egyenlőtlen kapcsolatok eredményeként egyenlőtlen helyzetben találják magukat más csoportokkal szemben. A diszkrimináció elleni küzdelemnek ki kell lépnie a bírósági termekből, és be kell jutnia az oktatás és a politika világába.”
Mirjana Najchevska, az ENSZ afrikai származású személyekkel foglalkozó szakértői munkacsoportjának volt elnöke.

A rendszerszintű diszkrimináció okozta károk enyhítése vagy orvoslása céljából bizonyos csoportokba tartozó emberek esetében kedvezményes vagy pozitív bánásmód alkalmazható. Ilyen esetekben az egyenlőtlenség kiküszöbölése érdekében a megerősítő intézkedések – amelyeket "pozitív diszkriminációnak" is neveznek – nemcsak elfogadhatóak, hanem egyenesen üdvözlendők. Például a vidék és a város közötti gazdasági különbségek a szolgáltatásokhoz való eltérő hozzáférést eredményezhetnek. Ez egyenlőtlenséghez vezethet, hacsak nem tesznek külön erőfeszítéseket az eredendő gazdasági különbségek hatásainak ellensúlyozására. Ilyen esetekben a megkülönböztetett bánásmód nem egyenlőtlenséghez vezet, hanem inkább az esélyegyenlőség biztosítását szolgálja.

A Nemzetközi egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről előírja, hogy az egyezményt ratifikáló országok adott esetben kötelesek a rendszerszintű megkülönböztetés kiküszöbölése érdekében megerősítő intézkedési programokat bevezetni. Az ilyen intézkedések azonban „semmi esetre sem eredményezhetik egyenlőtlen vagy külön jogok fenntartását különböző faji csoportok számára azután, amikor azok kitűzött céljukat elérték".

Halmozott diszkrimináció

Mindannyian több társadalmi csoporthoz tartozunk, illetve egyszerre több csoport tagjának is tekintjük magunkat. Legyen szó bármilyen hátrányos helyzetű társadalmi csoportról, tisztában kell lennünk a csoport belső heterogenitásával, és hogy annak tagjai többféle okból is megkülönböztetésnek lehetnek kitéve. Az ilyen többszörös csoportidentitás nemcsak azt jelenti, hogy többfajta megkülönböztetés érhet egy embert, hanem azt is, hogy a diszkrimináció többféle irányból is jöhet: például egy leszbikus roma nőt többszörösen is hátrányos megkülönböztetés érheti a heteroszexuális nemromák részéről, ugyanakkor a roma közösségen belül kénytelen lehet homofóbiával szembesülni, az LMBT közösségen belül pedig rasszizmussal. A legtöbb esetben az úgynevezett látható kisebbségeket, pl. nőket, illetve fogyatékossággal élőket éri halmozott (más szóval többszörös) megkülönböztetés.

Többség és kisebbség

„Egy társadalmat az minősít, hogyan bánik a kisebbségeivel.”
Mahatma Gandhi

A megkülönböztetést általában a többség gyakorolja a kisebbségekkel szemben, bár egy kisebbség is viselkedhet diszkriminatívan másokkal. Több tényezőtől függően a többségi lét lehet statikus vagy dinamikus. Amikor egy demokratikus választás után a győztes oldalán találjuk magunkat, meggyőződésünk, döntésünk vagy a választások eredményeként a többségbe kerülünk. Ha a meggyőződésünk megváltozik, vagy az általunk támogatott párt elveszíti a következő választást, a többségi státuszunk megszűnik. A többségi és a kisebbségi helyzetünk statikusabb, amikor identitásunk egy vagy több alkotóeleme (nemzetiség, vallás, szexuális orientáció, társadalmi nem, életmód, fogyatékosság) olyan csoporthoz kapcsolódik, amelyik az adott földrajzi terület összlakosságának (általában sokkal) kevesebb mint 50%-át teszi ki.

A demokráciák ki vannak szolgáltatva a „többség zsarnokságának", amikor a többségi hatalom oly mértékben elnyomó, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a kisebbségek tagjainak igényeit és vágyait. Az emberi jogi keretrendszer nemcsak az egyén vagy az egyének kis csoportjának elnyomásától védi meg az állampolgárokat, hanem a kisebbségeket is a többséggel szemben.

Kérdés: Ismer olyan embert, akit talán sosem ért hátrányos megkülönböztetés?

A sztereotípiák és előítéletek szerepe

„Elég egy előítélet, hogy kiforgassam sarkaiból a világot.”
Gabriel García Márquez

A sztereotípia egy adott embercsoportra vonatkozó, általánosan elterjedt meggyőződés vagy vélekedés, például hogy a vállalkozók ambiciózusak, a közalkalmazottak humortalanok, vagy hogy a nőknek hosszú a haja és szoknyát viselnek. A sztereotípiák elsődleges célja a valóság leegyszerűsítése. A sztereotípiák általában valamilyen személyes tapasztalaton vagy a gyermekkori szocializáció során szerzett – a család felnőtt tagjaitól, az iskolában vagy a tömegtájékoztatáson keresztül minket érő – benyomásokon alapulnak, amelyeket aztán kiterjesztünk minden olyan emberre, aki valamilyen módon ezekhez kapcsolható.3

„Így vagy úgy, minden értelmezés félreértelmezés.”
Edward Said

A prejudice is a judgment, usually negative, we make about another person or other people without really knowing them. Just like stereotypes, prejudices are learned as part of our socialisation process. One difference between a stereotype and a prejudice is that when enough information is available about an individual or a particular situation, we do away with our stereotypes. Prejudice rather works like a screen through which we perceive any given piece of reality: thus, information alone usually is not enough to get rid of a prejudice, as prejudices alter our perceptions of reality; we will process information that confirms our prejudice and fail to notice or "forget" anything that is in opposition. Prejudices are, therefore, very difficult to overcome; if contradicted by facts, we'd rather deny the facts than question the prejudice ("but he's not a real Christian"; "she is an exception").

Az intolerancia és a diszkrimináció formái

Idegengyűlölet

Az Oxford English Dictionary (Oxford egynyelvű angol szótár) az idegengyűlöletet a „külföldiektől vagy idegen országoktól való beteges félelem”-ként határozza meg. Más szavakkal: irracionális idegenkedést jelent idegenekkel vagy külföldiekkel szemben; és azért irracionális, mert nem feltétlenül alapul a külföldiek részéről minket ért fenyegetés közvetlen és konkrét megtapasztalásán. Az idegengyűlölet azon a hamis képzeten alapszik, hogy a más országokból, csoportokból, kultúrákból származó vagy más nyelvet beszélő emberek fenyegetést jelentenek.
Az idegengyűlölet szorosan összefügg a rasszizmussal; minél inkább „másnak” érzékeljük a másikat, annál erősebb a félelem és az elutasítás. Az idegengyűlölet a diszkrimináció egyik leggyakoribb formája és kiváltó oka, éppen ezért komoly kihívást jelent az emberi jogok szempontjából.

Question: Who are the targets of xenophobia in your society?

Rasszizmus

„Az előítélet kacsintva néz, és hazudik, amikor beszél.”
Laure Junot, Abrantès hercegnője

Bizonyos előítéletek ideológiává és gyűlöletet táptalajává válhatnak. Az egyik ilyen ideológia a rasszizmus. A rasszizmus megkülönböztető és/vagy erőszakos magatartáshoz vezet bizonyos emberek vélt „alacsonyabb rendűsége” miatt. Széles körben elterjedt vélekedés, hogy az emberi fajon belül léteznek alfajok vagy rasszok, amelyek fizikai különbségek alapján elkülöníthetőek. A tudományos kutatások azonban azt mutatják, hogy „az emberi populáció nem homogén, nem egyértelműen szétválasztható, biológiailag elkülöníthető csoportokból áll”4, és a rassz csupán egy elméleti kategória, egy társadalmi konstrukció. Mivel minden ember egyetlen fajhoz tartozik, értelmetlen „fajokról” vagy akár rasszokról beszélni.

A rasszista ideológiáknak pusztító hatása volt és van az emberiségre; indokot jelentett a rabszolgaságra, a gyarmatosításra, az apartheidre, kényszersterilizálásra és egész népek kiirtására. Ez volt a náci ideológiák, továbbá a zsidók és más „alacsonyabb rendű népek” kiirtására irányuló programok alapja.

Sajnos a rasszizmus továbbra is jelen van az európai társadalmakban és politikában. Noha a rassz mint biológiai kategória már nem elfogadott, és csak kevesen hiszik, hogy léteznek „felsőbbrendű fajok", amelyeknek magától értetődő joguk van az „alsóbbrendűek” elnyomására, a rasszizmus továbbra is kihat az életünkre, és különböző formákat ölt, ilyen például a kulturális rasszizmus vagy az etnocentrizmus, ami azt a meggyőződést jelenti, hogy egyes kultúrák, általában a sajátunk, felsőbbrendű, vagy hogy más kultúrák, hagyományok, szokások és történelmek a sajátunkéval összeegyeztethetetlenek.

A faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja

Március 21. az 1960-as sharpeville-i mészárlás emlékére lett világnap. Ezen a napon a dél-afrikai Sharpeville városában a rendőrség tüzet nyitott az apartheid-törvények elleni békés tüntetés résztvevőire, és megölt 69 embert.A UNITED for Intercultural Action (EGYÜTT az interkulturális cselekvésért) – a nacionalizmus, rasszizmus, fasizmus ellen fellépő, és a migránsokat és menekülteket támogató európai hálózat – az évfordulóhoz kapcsolódva Európa-szerte akcióhetet szervez a tolerancia és a jogegyenlőség előmozdítására és Európa sokszínűségének ünneplésére.7


A diszkrimináció, az idegengyűlölet és a rasszizmus a világ számos részén elterjedt: Indiában mintegy 160 millió dalit (érinthetetlen) szenved a kasztrendszer hatásaitól. Az Egyesült Államokban a faji hovatartozás meghatározó tényező a halálos ítéletek kimenetele szempontjából. A Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország kórházaiban még a XXI. században is végeznek kényszersterilizálást roma nőknél.6

A migránsok kitoloncolása és a velük szembeni egyenlőtlen bánásmód széles körben elterjedt – és számos kormány által támogatott – gyakorlata, valamint bizonyos etnikai kisebbségek, például a romák rendszerszintű diszkriminációja erősíti az idegengyűlöletet és a látens rasszista érzelmeket. A rasszista ideológia által táplált gyűlölet-bűncselekményekről szóló hírek az Európa Tanács számos tagállamában rendszeresen előfordulnak.

Kérdés: Történt valamilyen rasszista indíttatású erőszak a közelmúltban az Ön hazájában?

Antiszemitizmus

Az antiszemitizmus a következőképp határozható meg: „a zsidók mint vallási vagy kisebbségi csoporttal szembeni ellenséges érzelem, amely gyakran társadalmi, gazdasági és politikai diszkriminációval jár"9. Európa történelmében az antiszemitizmus évszázadokon át általánosan elterjedt volt, és a mai napig jelen van. A XIX. század végére az oroszországi zsidó közösségek körében rendszeressé váltak a pogromok. A helyi lakosság által ellenük szervezett rendszeres és erőszakos diszkriminatív támadások gyakran a bűnüldöző szervek passzív hozzájárulásával vagy aktív részvételével történtek, amit az állami vezetés antiszemita politikája is tüzelt. A zsidó közösségek elleni támadások más európai országokban – többek között Franciaországban és Ausztriába – is gyakoriak voltak.

A XX. század első felében a fasizmus térnyerése számos zsidó számára további szenvedést okozott Európában, mivel az antiszemitizmus a hatalmi szinten elterjedt rasszista ideológiák részévé vált. Ez igaz a fasiszta rezsimekre és pártokra is, amelyek a holokauszt idején közvetlenül vagy közvetve együttműködtek a németországi náci hatalommal, de az antiszemitizmus hatással volt a rasszista ideológiák által befolyásolt más társadalmakra és rendszerekre is.
A holokausztban (más néven Shoa; héber szó, és katasztrófát jelent), amelyet a náci Németország és szövetségesei követtek el a második világháború alatt, a becslések szerint 6 millió zsidót semmisítettek meg szisztematikusan, csupán azért, mert zsidónak születtek.

A bolsevik forradalom sikerével a pogromok megszűntek a Szovjetunióban, de az antiszemitizmus különböző formái – ideértve a deportálást, a vagyonelkobzást és a koncepciós pereket – tovább éltek. A kommunista rezsimek alatt az antiszemitizmus gyakran a hivatalos „anticionista” politika álruhájában nyilvánult meg.

„A rasszizmus újra elfogadottá vált, mintha érdemi megoldást jelentene a világ sürgető politikai problémáira. Természetesen ezt nem rasszizmusnak hívjuk, helyette terrorizmus elleni harcról és bevándorlási politikáról beszélünk.”
Alana Lentin8

Az antiszemitizmus ma is elterjedt Európában, még ha a lakosság ezt néha nehezen is ismeri fel, vagy ismeri el. Az elmúlt években zsidó temetőket szentségtelenítettek meg, a zsidók rendszeresen a gyűlöletbeszéd célpontjai, és olykor fizikailag is támadások érik őket. A kutatások az antiszemitizmus folyamatosan magas szintjét jelzik az európai többségi társadalmakban, amit időnként helyi fellángolások is kísérnek.
Amint arra a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) rámutatott, Európában riasztó tendencia, hogy minden erőfeszítés ellenére az antiszemitizmus „nyíltan vagy kódolt formában, továbbra is támogatást élvez egyes politikai pártok és politikai vezetők részéről, és nemcsak szélsőséges pártok, hanem egyes vezető pártok részéről is”10, és a lakosság bizonyos rétegei sok esetben tolerálják, sőt elfogadják ezeket a nézeteket.

Kérdés: Az Ön hazájában mi történt a zsidó lakosággal a második világháború idején?

Fiatalok az antiszemitizmus ellen

Mozgalom az intolerancia ellen (Spanyolország)
Középiskolás diákok újrafestették Picasso „Guernica”-jának részleteit, és aztán egy nyilvános akció keretében rakták össze a képet egy nagy falon. A cél az volt, hogy bemutassák, hogy a múlt végzetes valósága itt és most is jelen van. Az akció során elmagyarázták a közönségnek a festményen használt szimbólumok jelentését, és azok kapcsolatát a holokauszthoz és a Kristályéjszakához
Oroszországi Holokauszt Központ és Alapítvány: „A holokauszt tanulságai – út a tolerancia felé" nemzetközi vetélkedő
A központ 2002 óta szervez emlékezet-programokat és nemzetközi képzéseket a toleranciáról és a holokausztról. Az évente tartott vetélkedőn Oroszországból, más európai és FÁK-országokból, Izraelből és az Egyesült Államokból érkező diákok és tanárok vesznek részt.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1563. (2007) számú határozata arra szólítja fel a tagállamokat, hogy nyilvánítsák bűncselekménnyé az antiszemitizmust – beleértve többek között a holokauszt tagadását –, és/vagy léptessenek életbe azt szankcionáló jogszabályokat, függetlenül attól, hogy az elkövetők egyének, csoportok vagy akár politikai pártok.11

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) rendszeresen tesz közzé jelentést az antiszemitizmus egyes tagállamokbeli helyzetéről. Az EU-n belüli antiszemitizmusról szóló 2010-es kiadványában az Ügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy „a legtöbb tagállamnak nincsenek se hivatalos, se nemhivatalos adatai vagy statisztikai kimutatásai az antiszemita cselekményekről". Az Ügynökség kiemelte, hogy a holokauszt-oktatás az antiszemitizmus kezelésének fontos eszköze, és az évek során számos ilyen közös projektet kezdeményezett, illetve vett részt ilyenekben.12

 

Romák elleni diszkrimináció:
Romafóbia és cigányellenesség

Image: Romaphobia and Antigypsyism by PanchoA roma egy rendkívül változatos etnikai csoport megnevezésére használt gyűjtőnév. Ők maguk különböző alcsoportok tagjaként azonosítják magukat, például jelenlegi vagy korábbi földrajzi elhelyezkedésük, nyelvük vagy foglalkozásuk alapján. Hozzávetőlegesen 10 millió roma él Európában. Néhány csoportjuk vándorló életmódot folytat, és nincs állandó tartózkodási helyük, azonban a többség mára letelepedett: egyesek városi életet élnek, sokan laknak többé-kevésbé szegregált negyedekben, illetve kisebb városokban vagy falvakban. A romák gyakorlatilag minden európai országban jelen vannak.

A cigányellenesség a rasszizmus sajátos formájaként, a faji felsőbbrendűségen alapuló ideológiaként, a dehumanizáció és a romák ellen irányuló intézményesített rasszizmus egyik formájaként definiálható. „Egyrészt képzelt félelmeken, negatív sztereotípiákon és mítoszokon, másrészt a roma elnyomás hosszú történetének tagadásán, illetve ennek köztudatból való kitörlésén alapul."13

A romák diszkriminációja mélyen gyökerező és általános gyakorlat egész Európában. Amint az Európa Tanács emberi jogi biztosa rámutatott, Európa-szerte riasztó tendenciák figyelhetők meg, amelyek erősen emlékeztetnek a náci ideológiára és a romákkal szembeni – a közbiztonsággal vagy a közegészségüggyel kapcsolatos félelmekre építő – évszázados vádaskodásokra. A teljes roma népességet bűnözőnek beállító narratíva szintén rendkívül elterjedt a tagállamokban.14
Mivel a romákat nagyobb valószínűséggel éri hátrányos megkülönböztetés, a roma lakosság rendkívül kiszolgáltatottá válik fegyveres konfliktusok, természeti katasztrófák vagy gazdasági válságok idején. Több országban (Bulgáriában, Magyarországon, Olaszországban, Romániában stb.) fordult elő olyan eset, amikor erőszakos rasszista csoportok halálesettel végződő támadást hajtottak végre romák ellen. A volt Jugoszláviában dúló fegyveres konfliktusok idején a romák kereszttűzbe kerültek. A roma telepek és falvak gyakran szegregáltak és elszigeteltek.15 Sok roma fiatal ellenséges társadalmi környezetben nő fel, ahol támogatást és elismerést kizárólag a saját közösségükön vagy családjukon belül találnak. Számos alapvető jog, mint az oktatáshoz vagy az egészségügyhöz való jog, elérhetetlen vagy csak korlátozottan áll rendelkezésükre.

Kérdés: Hozzávetőlegesen milyen arányban élnek romák az Ön hazájában?

Román és bolgár romák deportálása 2010-ben
2010-ben a francia kormány bejelentette a nemrég Franciaországba vándorolt romák illegális táborainak felszámolását, és az ott lakók közül több ezer embert visszaküldött Romániába és Bulgáriába, azt állítva, hogy a roma telepek a bűnözés melegágyai, és zavarják a közrendet. Az ENSZ Faji Diszkrimináció Felszámolásával Foglalkozó Bizottsága élesen bírálta a francia intézkedéseket, és kijelentette, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet „jelentős mértékű erősödése” látható. Ugyanakkor a közvélemény-kutatások szerint a franciák mintegy 65%-a támogatta a kormány kemény fellépését.16 A Szociális Jogok Európai Bizottsága egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a romák kényszerű kitelepítése a Módosított Európai Szociális Karta által előírt jogok megsértését jelenti, beleértve a megkülönböztetéstől való védelemhez és a lakhatáshoz való jogot.17

A porrajmos (roma holokauszt) a nácik és szövetségeseik által 1933 és 1945 között az európai romák körében végrehajtott népirtást jelenti. Az áldozatok becsült száma különböző források szerint félmillió és 2 millió között volt, ami akár 70%-os veszteséget is jelenthet a háború előtti roma népességhez képest.

Kérdés: Általában hogyan jellenek meg romák a hírekben az Ön hazájában?

A „roma” szó eredetileg a romani nyelvből származik, jelentése „férfiak", többes számban. Az 1971-ben, Londonban tartott első Roma Világkongresszuson – ahol magyarországi romák is részt vettek a világ minden tájáról érkező közösségekkel együtt – megállapodtak a roma név általános használtalában a közösségek, a kultúra és a nyelv vonatkozásában, valamint kiválasztották a Nemzetközi Roma Nap dátumát (április 8.), a roma himnuszt és a roma zászlót is. Magyarországon is több roma csoport él, történelmileg három csoportjukat különböztetik meg: a romungró, az oláh és a beás közösségeket.

A közvélemény számára lassan ismertté és egyre fontosabbá válnak a romák helyzetével kapcsolatos kérdések. A Roma Integráció Évtizede (2005–2015) az európai kormányok példátlan politikai elkötelezettségét hozta a romák társadalmi-gazdasági helyzetének javítása és társadalmi elfogadottsága terén.19 A fiatalok által szervezett akciók és programok szintén hozzájárultak a sokunkban élő sztereotípiák lebontásához, és ezáltal a romákkal szembeni intolerancia és előítéletek visszaszorításához. Például a „Tipikus roma?” nemzetközi kampány a megbélyegzéssel és a sztereotípiákkal mint a romák társadalmi kirekesztésének kiváltó okaival foglalkozott.20

A fiatalok körében [a romafóbia] hatása passzivitás, frusztráció, marginalizálódás, egymással szembeni kölcsönös sztereotípiák, és a másokkal való interakciótól való félelem formájában jelentkezik, aminek gyökere a szegregáció, a „mások"-ra vonatkozó téves képzetek, valamint az interakció lehetőségeinek hiánya.18

Az Európa Tanács 1969-ben kezdett el foglalkozni a romák diszkriminációjával, ekkor fogadták el az első ilyen témájú hivatalos dokumentumot, A cigányok és más vándorlók helyzetéről Európában című ajánlást. 2006 és 2019 között futott az Európa Tanács „Dosta!” elnevezésű ismeretterjesztő és figyelemfelhívó kampánya, melynek célja az volt, hogy közelebb hozza egymáshoz a nem roma és roma közösséget. 2010-ben egy magasszintű találkozón elfogadták a romákról szóló Strasbourgi Nyilatkozatot; melyben a tagállamok rögzítették, hogy prioritásként kezelik a romákkal szembeni diszkrimináció megszüntetésére és a romák társadalmi integrációjára irányuló intézkedéseket, a romák aktív részvétele mellett.

2012-ben az Európa Tanács ifjúsági osztálya az európai roma hálózatokkal és szervezetekkel együtt elindította a Roma Fiatalok Akciótervét annak érdekében, hogy növelje a roma fiatalok részvételét a romákkal és az ifjúsággal kapcsolatos európai szakpolitikai ügyekben, és ellensúlyozza a roma fiatalokat érintő megkülönböztetés hatásait.

A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság szintén foglalkozik az európai romák helyzetével; a cigányellenesség és a romákkal szembeni megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló 13. számú általános ajánlása (2011) hangsúlyozza, hogy a cigányellenesség „a rasszizmus egy különösen tartós, erőszakos, rendszeresen visszatérő és mindennapos formája", és arra szólítja fel a kormányokat, hogy küzdjenek az cigányellenesség ellen az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területén, és határozottan lépjenek fel a rasszista erőszak és a romák elleni bűncselekmények ellen.

„A romák az igazi európaiak.”
Günter Grass

Az Európai Unió is egyre inkább elismeri, hogy a tagállamoknak orvosolniuk kell a romákkal szembeni megkülönböztetés következményeit. 2011 áprilisában az Európai Bizottság kiadta a Nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig szóló uniós keretrendszerét21, amely kimondta, hogy „az elmúlt években mind a tagállamokban, mind az EU szintjén elért előrelépések ellenére a romák többségének mindennapi életében alig történt változás".

VaIlási alapú intolerancia

Az Európai Unió is egyre inkább elismeri, hogy a tagállamoknak orvosolniuk kell a romákkal szembeni megkülönböztetés következményeit. 2011 áprilisában az Európai Bizottság kiadta a Nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig szóló uniós keretrendszerét21, amely kimondta, hogy „az elmúlt években mind a tagállamokban, mind az EU szintjén elért előrelépések ellenére a romák többségének mindennapi életében alig történt változás".

A valláson alapuló hátrányos megkülönböztetésről részletesebb információk találhatók a Vallás és meggyőződés című fejezetben.

A vallási intolerancia és megkülönböztetés gyakran összefügg a rasszizmussal és az idegengyűlölettel, ezért általában halmozott diszkriminációhoz vezet.

Kérdés: Milyen kisebbségi vallások léteznek az Ön hazájában?

Nemi identitás, társadalmi nem vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés

A nemi alapú diszkrimináció magában foglalja a nők férfiakkal szembeni megkülönböztetését (amit szexizmusnak is neveznek), valamint a transznemű vagy transzszexuális emberek diszkriminációját, akiknek a nemi identitása eltér vagy kulturálisan nem illeszkedik a születéskor meghatározott biológiai nemükhöz. A szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés a homoszexuális és biszexuális embereket érinti. Mivel a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenséget a Társadalmi nem című szakasz részletesen tárgyalja, itt csak a nemi és a szexuális alapú diszkrimináció egyéb formáival foglalkozunk.

A homofóbiát gyakran így definiálják: „a rasszizmushoz, az idegengyűlölethez, az antiszemitizmushoz és a szexizmushoz hasonló előítéleteken alapuló irracionális félelem és idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű22 emberektől (LMBT)” 23 valamint olyan emberektől, akiket ilyennek tekintenek. Ha az idegenkedés transzneműek ellen irányul, transzfóbiáról beszélünk. A XX. század különböző totalitárius rendszerei – például a náci Németország, a sztálini Szovjetunió vagy a fasiszta Spanyolország – politikai ideológiájuk részévé tették a homofóbiát. Ezzel együtt hosszú ideig az európai demokratikus rendszerek is indokoltnak tartották a homofób jogszabályokat, ideértve a homoszexualitás kórossá nyilvánítását és kriminalizálását, és ezzel hozzájárultak az LMBT emberek strukturális diszkriminációjához. Annak ellenére, hogy sok államban elfogadtak diszkriminációellenes jogszabályokat, az LMBT személyek hátrányos megkülönböztetése Európa minden társadalmában a mai napig jelen van. Sok LMBT ember nem élvezheti teljes mértékben az egyetemes emberi jogokat, ki van téve gyűlölet-bűncselekmény kockázatának, és előfordulhat, hogy nem részesül védelemben, ha az utcán megtámadják a polgártársai.

„Amikor a katonaságnál szolgáltam, kitüntettek, mert meggyilkoltam két embert, és kirúgtak, mert szerettem egyet.”
Leonard Matlovich, meleg háborús veterán sírfelirata

A világ számos részén az LMBT személyek az erőszak különböző formáival kénytelenek szembesülni, a verbális támadástól a gyilkosságig. Sok országban a homoszexualitás még mindig bűncselekménynek számít, egyes államokban a mai napig elzárással vagy halálbüntetéssel büntetik.24.

37 európai ország meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű fiataljainak 61%-a állítja, hogy találkozott előítélettel és/vagy diszkriminációval az iskolában, 51%-uk pedig a saját családjában. A válaszadók 38%-a úgy nyilatkozott, hogy tapasztalt előítéletet és/vagy diszkriminációt a saját közösségén, illetve 30%-a a saját baráti körén belül.25

Az LMBT személyektől gyakran megtagadják emberi jogaikat, például a munkához való jogot, amikor szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt kirúgják őket az állásukból, vagy a munkaadók diszkriminatív módon bánnak velük. Gyakran sérül a személyes biztonsághoz való joguk, amikor például a diákokat az iskolában vagy a munkavállalókat a munkahelyen bántalmazzák, zaklatják. A leszbikus és meleg párok Európa számos országában megkülönböztetést tapasztalnak olyan területeken, mint a házasságkötés, a családalapítás vagy a gyermekek örökbefogadása.

Kérdés: Az élet mely területein éri megkülönböztetés az LGBT közösség tagjait az Ön hazájában?

Az Európai Tanács szerepe

Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakran úttörő szerepet játszik a homofóbia szankcionálásában. A bíróság egy sor ügyben megállapította, hogy a büntetőjogi megkülönböztetés a felnőttek közös megállapodáson alapuló magánkapcsolata esetében ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkében rögzített, a magánélet tiszteletben tartásához való joggal (Dudgeon kontra Egyesült Királyság, 1981; Norris kontra Írország, 1988; Modinos kontra Ciprus, 1993). A Bíróság voltaképpen az első olyan nemzetközi szerv, amely megállapította, hogy a szexuális irányultságot büntető törvények sértik az emberi jogokat, és ez a testület rendelkezik a legrégebbi és legnagyobb joggyakorlattal a szexuális orientációval kapcsolatos ügyek terén. Több esetben foglalkozott az egyszülős örökbefogadás kérdésével is.

2011-ben az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa közzétette jelentését a szexuális orientáció és a nemi identitás alapján történő megkülönböztetésről. A jelentés üdvözölte az LMBT-jogok terén a legtöbb tagállamban elért előrelépést, kijelentve, hogy „Európában a homoszexualitás patologizálása és kriminalizálása egyértelműen a múlté", ugyanakkor megjegyezte, hogy továbbra is komoly problémák vannak az LMBT közösség emberi jogainak számos területén, és ez különösen igaz a transzneműek esetében.26
Az Európa Tanács az LMBT vonatkozású kérdésekkel foglalkozó munka racionalizálása érdekében létrehozott egy LMBT-ügyi egységet. Ezt úgy jelentették be, mint a maga nemében első ilyen jellegű nemzetközi kormányközi intézményt; a felállítása jelzi az LMBT-kérdések jelentőségét az emberi jogok európai keretrendszerén belül.

A formális és nemformális oktatás központi szerepet játszik az LMBT személyekkel szembeni előítéletek csökkentésében és felszámolásában. Csak az oktatás révén lehet kezelni és leküzdeni az előítéleteket. Az Európai Ifjúsági Központok és az Európai Ifjúsági Alap rendszeresen szerveznek homofóbia-ellenes emberi jogi nevelési programokat és képzéseket multiplikátorok és aktivisták számára, ezen belül szemináriumokat, melyeket olyan ifjúsági szervezettekkel együttműködve tartanak, mint a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű, Queer Ifjúsági és Diákszervezet (IGLYO), valamint a Északi LMBTQ Diákszervezetek Szövetsége (ANSO).

A diszkrimináció elleni harc

Nevelés, oktatás, képzés

Gender Matters 2007-ben az Európa Tanács ifjúsági osztálya kiadta a Gender Matters (Nem: számít) című kézikönyvet, hogy segítséget nyújtson pedagógusoknak, képzőknek és ifjúsági vezetőknek, ha a társadalmi nemek és a nemi alapú erőszak témáját szeretnék feldolgozni fiatalokkal.

A diszkriminációval és a rasszizmussal szembeni fellépés lehetőségei sokfélék:

  • jogi lépések a megkülönböztetéssel szembeni védelemhez való jog érvényesítése érdekében;
  • nevelési, képzési, oktatási programok, amelyek erősítik a sokszínűség és a tolerancia megbecsültségét, és felhívják a figyelmet az előítéletek és az intolerancia működésmódjára, és arra, hogy azok miként járulnak hozzá az emberek diszkriminációjához és elnyomásához;
  • a civil társadalom aktivizmusa a diszkrimináció és előítéletek felszámolása, a gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd elleni fellépés, a megkülönböztetés áldozatainak támogatása vagy a jogszabályi változások előmozdítása érdekében.

Educators recognise the need to develop in every person a tolerant, non-discriminatory attitude and create a learning environment that acknowledges and benefits from diversity instead of ignoring or excluding it. As part of this development, those who work with children or youth, as well as children and young people themselves, should become aware of their own and others' discriminatory behaviours. For instance, human rights educational activities can help participants to develop awareness and empathy on the one hand, and resilience and assertiveness on the other hand so that people can avoid, prevent or stand up against discrimination.

A Képzők könyve című kézikönyvet az Európa Tanács fejlesztette ki a rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és intolerancia tudatosítása és az ellenük való aktív fellépés elősegítése érdekében.
Magyarul elérhető itt:
www.coe.int/compass

Az európai ifjúsági stratégiákban központi szerepet játszó interkulturális tanulás a sokféleséggel foglalkozik. Az Európa Tanács ifjúsági munkájában az interkulturális tanulás ezt jelenti: „a társadalmi nevelés folyamata, amelynek célja a különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek és csoportok közötti pozitív kapcsolatok létrehozása"27, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás elmélyítése.

Nemzetközi emberi jogi mechanizmusok

Egyesült Nemzetek Szervezete

Az ENSZ rendszerén belül a megkülönböztetés elleni küzdelem egyik elsődleges eszköze a Nemzetközi egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről, amely az aláíró államokat a faji megkülönböztetés felszámolására kötelezi. Az egyéni panasztételt is lehetővé tevő egyezményben foglaltak megvalósulását egy független szakértőkből álló testület, a Faji Megkülönböztetés Felszámolásával Foglalkozó Bizottság ellenőrzi. Valamennyi részes állam köteles rendszeresen jelentést benyújtani a Bizottságnak, amely aztán „záró észrevételek" formájában fogalmazza meg az aggályait és ajánlásait a részes államok felé. A Bizottság három további mechanizmus segítségével látja el ellenőrző funkcióját: korai előrejelző eljárás, valamint államközi és egyéni panaszok kivizsgálása.
A más csoportokat érintő diszkriminációval az ENSZ további egyezményei, például az Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről vagy a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény foglalkoznak.

Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ)

Az EBESZ egy regionális biztonsági szervezet, amely három kontinens 56 országát tömöríti (beleértve az Európa Tanács összes tagállamát). Az EBESZ részt vesz a rasszizmus, az idegengyűlölet és a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemben, ideértve az antiszemitizmust, valamint a keresztények és muszlimok diszkriminációját. Egyik intézménye a varsói székhelyű Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR), amely:

  • Információkat és statisztikákat gyűjt és tesz közzé a gyűlölet-bűncselekményekről;
  • Népszerűsíti az intolerancia és a diszkrimináció elleni küzdelem terén bevált gyakorlatokat;
  • Segítséget nyújt a tagállamoknak az intolerancia és a diszkrimináció által táplált bűncselekményekre vonatkozó jogszabályok kidolgozásában és felülvizsgálatában.

Az EBESZ nemzeti kisebbségekért felelős főbiztosának az egyik feladata, hogy feltárja a nemzeti kisebbségeket érintő feszültségeket, és korai megoldásokat ajánljon azok kezelésére.

Az Európai Unió diszkriminációellenes politikája

„Leszögezzük, hogy a rabszolgaság és a rabszolgakereskedelem emberiség elleni bűncselekmény... és a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezzel összefüggő intolerancia fő forrása és megnyilvánulása.”
Idézet a Durbani Nyilatkozat és Cselekvési Programból28

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdése szerint „Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés". Az Uniónak számos antidiszkriminációs irányelve van. A faji egyenlőségről szóló irányelv biztosítja az emberek közötti egyenlő bánásmódot, faji vagy etnikai származástól függetlenül. A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteiről szóló irányelv tiltja a munkahelyi diszkriminációt fogyatékosság, szexuális beállítottság, vallás, meggyőződés vagy életkor alapján. A férfiak és nők egyenjogúságát két irányelv is előírja, az egyik a foglalkoztatás és a munkavégzés, a másik az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve azok nyújtása terén29.
Az uniós jogszabályok azt is előírják, hogy minden tagállamnak rendelkeznie kell egy külön nemzeti egyenlő bánásmód hatósággal, amelyhez tanácsért és támogatásért lehet fordulni.

A menekülők menedékjogának megtagadása, migránsok tömeges halála az EU határain, az iszlamofóbia és a romák deportálása körüli kérdések továbbra is megosztják az Európai Unió tagjait, és aláássák a diszkriminációellenes erőfeszítések eredményeit. Az emberi jogokat azok a politikai pártok is fenyegetik, amelyek hatalomra kerülve de facto diszkriminatív jogszabályokat fogadnak el. Ezeket a problémákat csak a diszkrimináció, a rasszizmus és az intolerancia kezelésére irányuló átfogó politikával – ezen belül ifjúságpolitikával – lehet orvosolni.

Európa Tanács

A rasszizmus és az intolerancia elleni küzdelem az Európa Tanács 1949-es megalakulásának középpontjában állt, és a mai napig egyik elsődleges feladata. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és más egyezmények mellett a Tanács külön intézményeket hozott létre a rasszizmus, a diszkrimináció és az intolerancia megfékezésére. 1993-ban független emberi jogi testületként felállt a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI), hogy figyelemmel kísérje a rasszizmus, faji megkülönböztetés, idegengyűlölet, antiszemitizmus és intolerancia állapotát az egyes tagállamokban, valamint konkrét ajánlásokat tegyen kormányoknak, és általános ajánlásokat fogalmazzon meg minden tagállam számára.

Az ECRI az Európa Tanács legfőbb szerve a rasszizmus és az intolerancia elleni küzdelemben, de a szervezet más testületei és szervezeti egységei – például a Miniszterek Tanácsa, a Parlamenti Közgyűlés, az Emberi Jogok Biztosa, a Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezmény Tanácsadó Testülete és az Emberi Jogok Európai Bírósága – is hozzájárulnak ehhez a munkához.

A Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény elismeri, hogy a „nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik" (1. cikk). Az egyezményt aláíró államok elkötelezettek amellett, hogy a nemzeti kisebbségek számára garantálják az egyenlőséghez való jogot a törvény előtt, csakúgy mint a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén; a békés gyülekezés, az egyesülés, a véleménynyilvánítás jogát, a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadságot; és biztosítják a nemzeti kisebbség tagjai számára kultúrájuk ápolásának, fejlesztésének és megőrzésének feltételeit. A keretegyezmény tiltja a kényszerű asszimilációt.30

Az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte a csehországi roma gyermekek szegregációját31

„A kérelmezők roma származású iskolások voltak, akiket tanulási zavarral küzdő tanulóknak szánt ’speciális iskolákba’ irányítottak. Azt állították, hogy az oktatási rendszer másképp bánt velük, mint a nem roma származású gyerekekkel, mivel azzal, hogy minden alap nélkül speciális iskolákba kerültek, lényegesen alacsonyabb szintű oktatásban részesültek, mint amilyet egy normál általános iskolában kaptak volna. Ennek eredményeképpen elvették tőlük a lehetőséget, hogy szakképző iskolán kívül más középfokú oktatási intézményben folytathassák a tanulmányaikat.” A Bíróság megállapította az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikkével (az oktatáshoz való jog) összefüggésben értelmezett 14. cikk (a diszkrimináció tilalma) megsértését..32

Kérdés: Mely hatóság feladata a diszkrimináció elleni védelem biztosítása az Ön hazájában?

Az európai ifjúságpolitikában hagyományosan központi szerepet kap az interkulturális tanulás, valamint a rasszizmus és az előítéletek elleni küzdelem. Az Európa Tanács legfőbb ifjúságpolitikai dokumentuma, az Agenda 2020 külön hangsúlyt fektet a „rasszizmus és a megkülönböztetés minden formájának megelőzésére és ellensúlyozására", és az interkulturális tanulást olyan nemformális oktatási módszerként ismeri el, „amely különösen fontos a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása, valamint a rasszizmus és az intolerancia elleni küzdelem eredményessége szempontjából"33. A diszkrimináció visszaszorítására irányuló ifjúsági munka és ifjúságpolitika egyik fő eseménye a „Te is más vagy – Te sem vagy más” európai ifjúsági kampány volt, amely a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia ellen, továbbá a sokszínűség, az emberi jogok és az aktív részvétel mellett mozgósította a fiatalokat. Európa-szerte fiatalok ezrei vettek részt a kampány különböző rendezvényein.
Az Európa Tanács 2008-ban fogadta el a kulturális párbeszédről szóló Fehér Könyvet (teljes címe: Fehér Könyv a kultúrák közötti párbeszédről  szóló Fehér Könyvet (teljes címe: Fehér Könyv a kultúrák közötti párbeszédről – „Egyenlőként élni méltóságban"), amely a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása érdekében iránymutatásokat, valamint értékelő és módszertani eszközöket kínál politikai döntéshozók és szakemberek számára. A kötet a kulturális sokszínűség kezelésére az emberi méltóságon alapuló és a „közös emberi létünket és közös sorsunkat” magába foglaló interkulturális megközelítést alkalmaz.

Azzal együtt, hogy a rasszizmus, az idegengyűlölet és a diszkrimináció elleni küzdelemben rengeteg eszköz és megoldás kínálkozik, a külföldiekkel szembeni ellenségeskedés, a kisebbségek jogainak megsértése, az agresszív nacionalizmus és a diszkrimináció „bejáratott” formái továbbra is a mindennapi valóság része a legtöbb európai társadalomban. Épp ezért ma rendkívül fontos, hogy aktívan és kreatívan tegyünk a sokszínűség, az egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség és az emberi jogok előmozdításáért.

Jegyzetek

1 Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, Tizenkettedik Kiegészítő jegyzőkönyv
2  Mario Peucker, "Racism, xenophobia and structural discrimination in sports" [Rasszizmus, idegengyűlölet és strukturális diszkrimináció a sportban], Országjelentés, Németország, Bamberg, 2009., 26. old.
www.efms.uni-bamberg.de/pdf/RACISM_in_SPORT_2010.pdf:
3 Education Pack "All Different – All Equal"  – "Ideas, resources, methods and activities for informal cultural education with young people and adults" [Képzők könyve – Ötletek, segédletek, módszerek és gyakorlatok fiatalok és felnőttel informális, iskolán kívüli interkulturális neveléséhez] (átdolgozott kiadás) Európa Tanács, 2005
4 Pl. lásd az Amerikai Antropológiai Társaság nyilatkozata a „rasszizmusról": www.aaanet.org/stmts/racepp.htm
5 Rasszizmus és igazságszolgáltatás, Amnesty International, 2001., AI Index: 40/020/2001: www.amnestymena.org/Documents/ACT%2040/ACT400202001en.pdf
6Lydia Gall, Coercive Sterilisation – an Example of Multiple Discrimination [Kényszersterilizálás – példa a halmozott diszkriminációra], 2010.: www.errc.org/cikk.php?page=10&cikk=3564
7 www.unitedagainstracism.org
8 Alana Lentin, "Committed to Making a Difference. Racism, antisemitism, xenophobia, and intolerance and their impact on young people in Europe" [Elkötelezve a változás mellett. Rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és intolerancia, valamint ezek hatása az európai fiatalokra] (szimpóziumjelentés), 2006.
9 Webster 3. Új Nemzetközi Szótár
10 A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 9. számú általános politikai ajánlása: Az antiszemitizmus elleni küzdelemről, 2004. június, CRI(2004)37 magyarul: https://rm.coe.int/ecri-general-policy-recommendation-no-9-on-the-fight-against-antisemit/16808b5acd
11 http://assembly.coe.int/main.asp?Link=/documents/adoptedtext/ta07/eres1563.htm
12 http://fra.europa.eu/fraWebsite/attachments/Antisemitism_Update_2010.pdf
13 13 Valeriu Nicolae, ergonetwork: www.ergonetwork.org/antigypsyism.htm
14 "Positions on the human rights of Roma" [A romák emberi jogaival kapcsolatos álláspontok], Emberi jogi biztos állásfoglalása.
https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1631909
15 Dosta! Kampány háttéranyag : www.dosta.org/en/node/55 
16 Q&A: France Roma expulsions, [Kérdések és válaszok: A romák kitoloncolása Franciaországból], BBC cikk: www.bbc.co.uk/news/world-europe-11027288
17 CM/ResChS(2011)9. sz. Határozat a 63/2010 sz. Kollektív panaszról : https://wcd.coe.int  
18 Ingrid Ramberg, "Committed to Making a Difference. Racism, antisemitism, xenophobia, and intolerance and their impact on young people in Europe" [Elkötelezett a változás mellett. Rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és intolerancia, valamint ezek hatása az európai fiatalokra] (szimpózium jelentés), 2006.
19 Learn more at www.romadecade.org
20 Learn more at www.typicalroma.eu
21 http://ec.europa.eu/justice/policies/discrimination/docs/com_2011_173_en.pdf
22 IAz interszexuális emberek (akik olyan reproduktív vagy nemi szervekkel születnek, amelyek láthatóan nem felelnek meg a tipikusnak tartott nő vagy férfi fogalmának) és azok, akik önmagukat „queer"-ként definiálják, az LMBT közösséghez tartozónak vallhatják magukat, ebben az esetben együttesen LMBTIQ-ról beszélhetünk.
23 Az Európai Parlament határozata az európai homofóbiáról (P6_TA(2006)0018), 2006. január 18.: www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P6-TA-2006-0018&language=EN
24 ILGA „State Sponsored Homophobia" [Államilag támogatott homofóbia] 2009. május: www.ilga.org/statehomophobia/ILGA_State_Sponsored_Homophobia_2009.pdf
25 „Social Exclusion of Young Lesbian, Gay, Bisexual and Transgender (LGBT) People in Europe", [Fiatal leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) emberek társadalmi kirekesztése Európában] ILGA-Europe és IGLYO, 2006. április.:www.iglyo.com/content/files/2006-Report-SocialExclusion.pdf
26 www.coe.int/t/Commissioner/Source/LGBT/LGBTStudy2011_en.pdf
27 Equipe Claves, idézet innen "Intercultural Learning in European Youth Work: Which Ways Forward?" [Interkulturális tanulás az európai ifjúsági munkában: Merre tovább?], Ingrid Ramberg (ed.), Európa Tanács, 2009.
28 ENSZ világkonferencia a rasszizmus, faji megkülönböztetés, idegengyűlölet és az ezekkel összefüggő intolerancia ellen:
28 ENSZ világkonferencia a rasszizmus, faji megkülönböztetés, idegengyűlölet és az ezekkel összefüggő intolerancia ellen: www.un.org./WCAR/durban.pdf
29 Irányelvek (2000/43/EC), (2000/78/EC), (2006/54/EC) és (2004/113/EC). Magyarul: 2000/43/EK, 2000/78/EK, (2006/54/EK és 2004/113/EK számú irányelvek
30 A Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezmény:http://conventions.coe.int/Treaty/en/Treaties/Html/157.htm 1999. évi XXXIV. törvény az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén kelt Keretegyezményének kihirdetéséről
31 D.H. és mások kontra Cseh Köztársaság (57325/00. sz. beadvány), Ítélet, Strasbourg, 2007. november 13. www.asil.org/pdfs/ilib071214.pdfwww.asil.org/pdfs/ilib071214.pdf
360 years of the European Convention on Human Rights: Roma Rights [Az emberi jogok európai egyezményének 60 éve: roma jogok] 2010., Európa Tanács
33 33 Zárónyilatkozat: Az Európa Tanács ifjúságpolitikájának jövője: AGENDA 2020, az Európa Tanács ifjúságért felelős minisztereinek 8. konferenciája, Kijev, 2008 www.coe.int/t/dg4/youth/ig_coop/8_cemry_declaration_EN.asp

Kapcsolódó gyakorlatok Kapcsolódó gyakorlatok
Jeles nap
  • január 27.A holokauszt nemzetközi emléknapja
  • március 21.A rasszizmus elleni világnap
  • április 8.Roma világnap
  • május 17.A homofóbia és transzfóbia elleni világnap
  • június 20.Menekültek világnapja
  • augusztus 2.A roma és szinti holokauszt emléknapja
  • november 9.A fasizmus és az antiszemitizmus elleni nemzetközi n
  • november 16.A tolerancia nemzetközi napja
  • december 18.Migránsok nemzetközi napja