Image: Theme 'Citizenship and Participation' by Pancho

Állampolgárság fogalma?

Hogy mit jelent polgárnak, állampolgárnak lenni, arra sokféle válasz született a történelem folyamán és a világ különböző tájain, az adott ország történelme, társadalmi viszonyai, kultúrája és az aktuális ideológiák függvényében.

„Viszont dicsérik, ha valaki egyaránt tud parancsolni és engedelmeskedni, és polgári erénynek azt tartják, ha valaki éppúgy képes jól vezetni, mint engedelmeskedni. Ha a derék férfiú erényének a vezetést tartjuk, a polgárénak pedig mind a kettőt, nem dicsérhetjük mind a kettőt egyformán.”
Arisztotelész

A polgárság fogalma az ókori görög városállamok idején született, ahol csak a polgároknak volt joga részt venni a közügyekben. Korántsem minősült azonban mindenki polgárnak, mivel például a rabszolgákat, a nőket és a betelepült idegeneket csupán alattvalóknak tekintették. Polgárnak lenni tehát kiváltságos státuszt jelentett, az ilyen joggal rendelkezők szemében a „polgári erény” és a „jó polgár” eszménye szorosan hozzátartozott az állampolgár fogalmához, hiszen a közéletben való részvétel nemcsak jog, hanem mindenekelőtt kötelesség volt. A kötelességeik teljesítését elmulasztó polgárokat pedig veszélyesnek tartották a társadalomra.

Az állampolgárság összetett, többdimenziós fogalom, amely csak az adott politikai és történelmi összefüggésben értelmezhető… A demokratikus állampolgárság pedig azt jelenti, hogy az egyének aktív szerepet vállalnak a jogok és kötelezettségek rendszerében, ami a demokratikus társadalmakban az állampolgárság velejárója.”
Az Európa Tanács Oktatás a demokratikus állampolgárért programjáról szóló konzultatív találkozó, 1996

Az állampolgárság ilyen felfogása tükröződik az állampolgárság manapság legelterjedtebb, az egyén és az állam közötti jogviszonyt hangsúlyozó értelmezésében is. A legtöbb ember valamely nemzetállam hivatalos állampolgára, ennek következtében bizonyos kiváltságok és jogok birtokosa. Ezzel egyidejűleg az állampolgárság bizonyos kötelességekkel is jár, mivel az államnak elvárásai is vannak a joghatósága alá tartozó egyénekkel szemben. Az állampolgárok tehát eleget tesznek az állammal szembeni kötelezettségeiknek, cserében pedig elvárhatják az államtól alapvető érdekeik védelmét.

Maga a fogalom azonban a hivatalos, jogi értelemben vett állampolgárságon túl számos más jelentésréteggel bír. A polgárság napjainkban jóval többet jelent egy jogi viszonynál, magában foglalhatja többek között az ember személyes kötődését, például azt az érzést, hogy egy bizonyos közösséghez tartozik, amelyet közvetlenül alakíthat és befolyásolhat.

Számos tényező van, amely egy ilyen közösséget meghatározhat; például a közös erkölcsi normák, az azonos jogok és kötelezettségek rendszere, egy közös kultúrához való tartozás érzése, vagy identitástudat. Földrajzi értelemben általában két szinten szokás közösségről beszélni: az egyik az a helyi közösség, ahol az egyén él, a másik pedig az állam, amelyikhez tartozik.

Az egyén és a társadalom kapcsolatában négy dimenziót különböztethetünk meg, amelyek a társadalomban létező, és az annak működéséhez nélkülözhetetlen négy alrendszernek felelnek meg. Ezek: a politikai / jogi, a társadalmi, a kulturális és a gazdasági dimenziók.1

A polgári szerep politikai dimenziója az adott politikai rendszerben értelmezett politikai jogokhoz és kötelezettségekhez kapcsolódik. Kialakulásához a politikai rendszer ismerete, valamint a demokratikus attitűdök és a társadalmi ügyekben való aktív részvételhez szükséges készségek fejlesztése szükséges. Image: Dimensions of citizenship

A polgári szerep társadalmi dimenziója az adott társadalomban az egyének egymással szembeni viselkedéséhez kötődik, és bizonyos mértékű lojalitást és szolidaritást feltételez. Fejlődéséhez társas készségekre és az adott társadalomban fennálló társadalmi kapcsolatok ismeretére van szükség.

A polgári szerep kulturális dimenziója a közös kulturális örökség felismeréséhez, tudatához fűződik. Ez a dimenzió a közös kulturális értékek és történelem ismeretén, valamint az alapvető készségek (nyelvi képességek, írás és olvasás) elsajátításán át fejleszthető.Image: Chair - dimensions of citiizenship 

A polgári szerep négy dimenziója a szocializáció során alakul ki, melynek közege lehet többek között az iskola, a család, a civil szervezetek, politikai pártok, egyesületek és más szerveződések, a tömegkommunikáció, a szűkebb helyi közösség és a kortárs csoportok.
A négy dimenzió egy szék négy lábához hasonlítható: ha az emberek nem tudják harmonikusan és egyenlő mértékben gyakorolni polgári szerepüknek mind a négy dimenzióját, akkor felborul az egyensúly.

Kérdés: Ön milyen közösségek részeként látja magát?

Aki egy közösség tagja, annak befolyása van rá, részt vehet annak fejlődésében, és hozzájárulhat a jóllétéhez. Az állampolgárság tehát cselekvésben, a társadalom életében való aktív szerepvállalásban is megnyilvánul. A közösségi részvételre számos lehetőségünk van: lakóhelyünkön, valamely formális vagy informális csoportban, országos szinten vagy globálisan. Az aktív állampolgárság azt jelenti, hogy a társadalmi részvételen keresztül saját közösségünk jobbítására törekszünk annak érdekében, hogy a közösség összes tagjának élete jobb legyen. A demokratikus állampolgárság ezzel szorosan összefüggő fogalom, amely hangsúlyozza azt a meggyőződést, hogy a polgári szerepnek demokratikus elveken és értékeken, például a pluralizmuson, az emberi méltóság tiszteletén és a jogállamiságon kell alapulnia.

Kérdés: Ön aktív állampolgárnak tartja magát?

Állampolgárság, részvétel és emberi jogok

„Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez.”
EJENY, 27. cikk

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 15. cikke elismeri az egyén állampolgársághoz és állampolgársága megváltoztatásához való jogát, továbbá kimondja, hogy senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától. Az állampolgársághoz való jogot számos nemzetközi egyezmény is megerősíti, ideértve az Európa Tanács Állampolgárságról szóló Európai Egyezményét (1997).I

Az állampolgársághoz való jog rendkívül fontos, mivel kihat az egyének mindennapi életére. Egy ország állampolgárának lenni számos, jogszabályban biztosított előnnyel jár; országtól függően ide tartozhat a választójog, a közszolgálati tisztség betöltéséhez való jog, a társadalombiztosításhoz való jog, az egészségügyi ellátáshoz való jog, a közoktatáshoz való jog, az állandó tartózkodási jog, a földtulajdonhoz való jog, illetve a munkavállalás joga.
Bár minden ország maga határozza meg az állampolgárság feltételeit és az azzal járó jogokat és kötelezettségeket, a nemzetközi emberi jogi szabályok határt szabnak az egyes államok szuverenitásának ebben a tekintetben. Állampolgárságot érintő mérlegelési jogkörük gyakorlása során ugyanis kötelesek figyelembe venni a hátrányos megkülönböztetés tilalmának egyetemes emberi jogi alapelvét és a hontalanság kerülésére vonatkozó alapelvet.

A politikai és kulturális életben való részvétel joga alapvető emberi jog, amelyet számos nemzetközi emberi jogi dokumentum is elismer, kezdve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, amely biztosítja az ország közügyeinek irányításában és a szabad választásokon való részvétel jogát, a közösség kulturális életében való részvétel jogát, a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogot, valamint a szakszervezethez való csatlakozás jogát. A társadalmi részvétel az emberi jogok sarkalatos alapelve, és egyúttal minden ember számára a valódi demokratikus állampolgárság feltétele.

A részvétel a Gyermekjogi Egyezménynek is irányadó elve. Az Egyezmény kimondja, hogy a gyermekeknek (azaz a tizennyolcadik életévét be nem töltött minden személynek) joguk van ahhoz, hogy hangot adjanak véleményüknek az őket érintő, felnőttek által hozott döntésekben. Véleményüket – figyelembe véve korukat és érettségüket – megfelelően mérlegelni is kell. Joguk van a véleménynyilvánítás szabadságához, valamint az információk megszerzésének és terjesztésének szabadságához. Az Egyezmény tehát elismeri a gyermekek képességét és jogát a rájuk nézve releváns döntések befolyásolására, véleményük megosztására, és ezáltal az aktív állampolgári részvételre és a változásokhoz való hozzájárulásra.

Az emberi jogok teljeskörű érvényesülése nélkül a társadalmi részvétel akadályozottá, adott esetben lehetetlenné válik. A rossz egészségi állapot, az alacsony iskolázottság, a szólásszabadság korlátozottsága, a szegénység és egy sor más tényező befolyásolja azt, hogy milyen mértékben tudunk részt venni a bennünket és a jogainkat érintő társadalmi folyamatokban és rendszerekben. De fordítva is igaz: társadalmi részvétel nélkül számos emberi jog nem vagy csak alig hozzáférhető. A részvétel szükséges az emberi jogokra épülő társadalom létrehozásához, a társadalmi összetartás kialakításához, valamint ahhoz is, hogy véleményünk kinyilvánításával befolyásolni tudjuk a döntéshozókat, és változásokat érhessünk el; vagyis saját életünknek ne csak passzív szemlélői, hanem aktív közreműködői, irányítói legyünk.

Kérdés: A politikai választásokon való szavazáson kívül hogyan tud még egy közönséges állampolgár aktívan tenni és részt venni a társadalom életében?

Az állampolgárság gyakorlása

„Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez.”
EJENY, 21. cikk

Az állampolgárság kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy miként lehetne elérni, hogy az állampolgárok aktívabban vegyenek részt a demokratikus társadalom működésében. Egyre világosabban látszik, hogy az adott időközönkénti választásokon való részvétel nem elegendő – sem arra, hogy az így választott vezetők a két választás közötti időszakban teljes mértékben elszámoltathatók legyenek, sem arra, hogy az állampolgárok úgy érezzék, beleszólhatnak a hatalom gyakorlásába. A lakosság politikával szembeni közönyét jelzi az alacsony választási részvétel is, mely komolyan veszélyezteti a demokrácia hatékony működését.

„Minden személynek joga van a békés célú gyülekezés és egyesülés szabadságához.”
EJENY, 20. cikk

Egy másik probléma azokat érinti, akik valamilyen oknál fogva nem részesülnek az állampolgársággal járó előnyökből. Ennek egyik oka, hogy a társadalmakon belüli hátrányos megkülönböztetés különböző formái továbbra is fennállnak: gyakran előfordul, hogy egy kisebbségi csoport tagjai ugyan teljes jogú állampolgárai a lakóhelyük szerinti országnak, az adott társadalomban való részvételük lehetőségei mégis korlátozottak.

A probléma másik oka az egyre kiterjedtebb globalizációval, ezen belül az elvándorlással és a munkavégzés újszerű formáival függ össze. Ezek eredményeképpen világszerte nagyon sok ember életvitelszerűen külföldön él, de ott nem áll módjában állampolgárságért folyamodni. Az érintettek között lehetnek migráns munkavállalók, menekültek, ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezők és olyanok is, akik úgy döntöttek, hogy véglegesen más országban telepednek le.

Kérdés: Egyetért Ön azzal, hogy a migráns munkavállalók az állampolgárokhoz hasonló jogokat élvezhessenek, vagy akár jogosultak legyenek az állampolgárság megszerzésére is?

Európában mintegy 70-80 ezer hontalan roma él5

A harmadik ok a hontalanság. Ugyan az állampolgársághoz való jogot mint emberi jogot garantálják a nemzetközi emberi jogi jogszabályok, világszerte emberek milliói hontalanok, ami azt jelenti, hogy egyetlen országnak sem állampolgárai. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) becslése szerint a hontalanok száma 2010 végén elérte a 12 milliót. A hontalanság gyakran országok (például a Szovjetunió vagy Jugoszlávia) felbomlásának eredménye, de a hontalanok között lehetnek lakóhelyüket valamilyen okból elhagyni kényszerült egyének, kiutasított bevándorlók, illetve olyanok is, akiket születésükkor nem anyakönyveztek.

„Az állampolgári részvétel kicsit olyan, mint a spenótevés: elvben senki sem ellenzi, mert »nagyon jót tesz«”.6
Sherry R. Arnstein

Részvétel különböző formái

Az állampolgárok közügyek irányításában való aktív részvétele sokak szerint a demokrácia sarokköve. Ez különböző módokon, formákban és szinteken valósulhat meg. Több részvételi modell is született; ezek közül a legkorábbi és valószínűleg legismertebb Sherry Arnstein részvételi létrája (1969).

Arnstein a részvétel nyolc szintjét határozta meg. Minden részvételi szint egy-egy létrafoknak felel meg; a legalsó fokon minimális vagy egyáltalán nincs részvétel, a legfelsőn pedig teljes az állampolgári kontroll. Minél magasabb fokon áll valaki a létrán, annál nagyobb befolyása van a dolgok alakulására. A létra két alsó fokánál – manipuláció és terápia – nem beszélhetünk valódi részvételről; ezek kerülendők. A következő három fok – tájékoztatás, konzultáció, kompenzáció – színleges, „kirakat-jellegű”; az állampolgárok véleményt nyilváníthatnak, ám a hatalmon lévők nem vagy alig veszik ezt figyelembe. A három legfelső fok – partnerség, átruházott hatalom, állampolgári ellenőrzés – valódi állampolgári hatalmat és az állampolgári részvétel legteljesebb formáját jelentik.

Jogok kontra valóság

A roma közösségeket Európa számos részén rendszeresen éri hátrányos megkülönböztetés. Előfordul, hogy nem kapnak állampolgárságot abban az országban, ahol élnek. Az 1990-es években Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlását követően voltak romák, akik hontalanná váltak, mert az utódállamok szerint más országhoz tartoztak, és a bevezetett új jogszabályok értelmében nem kaphattak állampolgárságot. Ezen kívül a hontalan vagy más országba elvándorolt roma szülők gyermekeit gyakran nem anyakönyvezik, pedig a nemzetközi jog értelmében a gyerekeket megilleti az állampolgárság joga. Így ezek a gyermekek nem tudják érvényesíteni bizonyos alapjogaikat, például nem részesülhetnek egészségügyi ellátásban vagy oktatásban. Más vándorló, nomád életmódot folytató közösségek, például az Egyesült Királyságban vándorló életmódot folytató ún. travellerek szintén hasonló problémákkal néznek szembe.

A széles körben elterjedt diszkrimináció és előítéletek miatt azonban még a hivatalos állampolgársággal rendelkező romákat is kizárhatják a teljes részvételből, és másodrendű állampolgárként kezelhetik őket közösségeikben.

„Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermek jogát a békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.”
Egyezmény a gyermek jogairól

Roger Hart továbbfejlesztette, és a gyermekek és fiatalok részvételének kérdéskörére alkalmazta Arnstein alapmodelljét. Hart szerint a társadalmi részvétel az állampolgársághoz kapcsolódó alapvető jog7, mert a részvételen keresztül lehet megtanulni, hogy mit is jelent és hogyan kell állampolgárnak lenni. A fiatalok társadalmi részvétele úgy is felfogható, mint a fiatalok és a felnőttek partnerkapcsolatának egy formája. A fiatalok – az adott helyzet, az erőforrások, az igények és tapasztalataik függvényében – különböző mértékben vonhatók be, vagy vállalhatnak magukra feladatokat. Hart részvételi létrája a gyermekek és fiatalok különböző projektekbe, szervezetekbe vagy közösségekbe való bevonásának szintjeit szemlélteti. A fiatalok nyolc részvételi szintje a következő:

„Egyetlen ország van – a Föld; állampolgárai pedig az egész emberiség.”
Bahá'u’lláh

8. fok: Fiatalok által kezdeményezett, felnőttekkel közös döntéshozás
A projekteket, programokat a fiatalok kezdeményezik, és ők maguk kérik a felnőtteket, hogy azok partnerként vegyenek részt a döntési folyamatban.

7. fok: A fiatalok által kezdeményezett és irányított folyamat
A projekteket a fiatalok kezdeményezik és tartják kézben; adott esetben megkérik a felnőtteket, hogy nyújtsanak támogatást, de a projekt az ő közreműködésük nélkül is megvalósítható.

6. fok: Felnőttek által kezdeményezett, a fiatalokkal közös döntéshozás
A projekteket felnőttek kezdeményezik, de egyenrangú félként osztoznak a fiatalokkal a döntéshozói hatáskörön és a feladatokon.

5. fok: Tájékoztatás és véleménykérés
A projekteket felnőttek kezdeményezik és hajtják végre, de a fiatalok hozzájárulnak a munkához tanácsokkal és javaslatokkal, illetve tájékoztatást kapnak arról, hogy ötleteik hogyan befolyásolták a végső döntést vagy a dolgok kimenetelét.

4. fok: Megbízás és tájékoztatás
A projekteket felnőttek kezdeményezik és hajtják végre; a fiatalok kapnak bizonyos szerepeket vagy feladatokat a projektben, de tisztában vannak befolyásuk valós mértékével.

„A részvétel annyit tesz, hogy részesei vagyunk valaminek, hogy feladataink vannak, osztozunk a felelősségben, vagy teljesen átvállaljuk azt. A részvétel hozzáférést és bevonódást jelent.”
Peter Lauritzen3

3. fok: Jelképes részvétel
A fiatalok kapnak némi szerepet a projektekben, de valójában nincs befolyásuk a döntésekre. A (szándékosan vagy akaratlanul előidézett) látszat az, hogy részt vesznek, valójában azonban semmilyen ráhatásuk nincs arra, hogy mi és hogyan történik.

2. fok: Dekoráció
A fiatalokat a felnőttek díszletként használják a projektben, a jogosultságokkal nem rendelkező ifjúság képviselőiként tüntetik fel. A fiataloknak nincs érdemi szerepük; pusztán jelen vannak, és dekorációs elemként feltűnő, a kívülállók számára jól látható helyet kapnak a projekten vagy a szervezeten belül.


A fiatalok a társadalom polgáraiként számos formában játszhatnak aktív szerepet. 2011-ben készült egy felmérés az európai uniós tagállamokban élő 15-30 éves fiatalok társadalmi részvételéről, konkrétan arról, hogyan vesznek részt különböző szervezetekben (pl. sportegyesületekben, önkéntes szervezetekben), politikai választásokon, továbbá a más országbeli fiatalokkal való együttműködést előmozdító önkéntes tevékenységekben és projektekben.1. fok: Manipuláció
A felnőttek a fiatalokat felkérik a részvételre, de valójában a fiataloknak nincs ráhatásuk a döntésekre és a dolgok kimenetelére; jelenlétüket valójában bizonyos célok elérésére, pl. önkormányzati választások megnyerésére, valamely intézmény kedvezőbb színben való feltüntetésére vagy a fiatalok részvételét támogató intézményeken keresztül elérhető anyagi források megszerzésére használják fel csupán a felnőttek.

  • A felmérés az alábbiakat állapította meg:
  • Minden országban csak a fiatalok kis hányada nyilatkozott úgy, hogy részt vett más országbeli fiatalokkal való együttműködést előmozdító projektekben; arányuk 4% (Olaszország) és 16% (Ausztria) között mozgott.
  • 2010-ben a fiataloknak mintegy 25 százaléka vett részt valamilyen szervezett önkéntes tevékenységben. A legmagasabb arányt (36%-40%) Szlovéniában, Dániában, Írországban és Hollandiában mérték.
  • Az előző három évben 10 szavazóképes korú fiatal közül 8 élt szavazati jogával valamilyen helyi, regionális, országos vagy EU-szintű politikai választáson. A részvételi arány 67%-tól 93%-ig terjedt. Az elsőt Luxembourgban, az utóbbit Belgiumban (ahol kötelező szavazni) mérték.
  • 2010-ben az EU-ban élő fiatalok mintegy egyharmada tevékenykedett aktívan sportklubban vagy -egyesületben, körülbelül hatoduk volt valamilyen ifjúsági szervezet tagja, és hétből egy vett részt valamely kulturális szervezet tevékenységében.8

Kérdés: Hogyan tudnak a fiatalok hangot adni véleményüknek az ifjúsági és egyéb szervezetekben vagy az iskolában?

Fiatalok részvétele az Európa Tanácsban

Az Európa Tanács ifjúságpolitikájának célja, hogy lányok és fiúk, illetve fiatal nők és férfiak számára esélyegyenlőséget és egyenlő tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítson azon ismeretek, készségek és kompetenciák elsajátításához, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy minden vonatkozásban teljeskörűen részt tudjanak venni a társadalomban.9

Az Európa Tanács fontos szerepet játszik a társadalmi részvétel és az aktív állampolgárság támogatásában és ösztönzésében. A részvétel többféle módon is központi eleme a szervezet ifjúságpolitikájának:

„A részvétel és az aktív állampolgári magatartás magában foglalja nemcsak a jogokat, az eszközöket, a teret és a lehetőségeket, hanem ahol arra szükség van, segítséget is a részvételhez, a döntések meghozatalához, illetve a programokba és tevékenységekbe való bekapcsolódáshoz, egy jobb társadalom építésének érdekében.”
Módosított Európai Charta a fiatalok helyi és regionális közéletben való részvételéről

  • Az ifjúságpolitikának elő kell mozdítania a fiatalok részvételét a társadalom különböző színterein, különösen azokon a területeken, amelyek a legközvetlenebbül érintik őket. Ezt többek között az ifjúsági szervezetek támogatásával, az ifjúsági fórumok és egyeztető testületek felállításával, valamint a diákönkormányzatok és a hallgatói szervezetek iskolák irányításában betöltött szerepének elismerésével kell megvalósítani.
  • Az ifjúságpolitikát a fiatalokkal együtt, azaz az ő prioritásaikat, nézőpontjukat és érdekeiket figyelembe vevő módszerekkel, és maguknak a fiataloknak a bevonásával kell kidolgozni, végrehajtani és értékelni. A fiatalok bevonása történhet ifjúsági tanácsokon és (országos, regionális vagy helyi) fórumokon keresztül, és/vagy a fiatalokkal való konzultáció egyéb módjainak, például az „e-részvétel” különböző formáinak igénybevételével.
  • Az ifjúságpolitikáknak és ifjúsági programoknak ösztönözniük kell a tanulás és cselekvés résztvevő-központú formáit – így például az emberi jogi nevelést –, melyek révén a fiatalok gyakorolhatják és elsajátíthatják a részvételhez és az állampolgári szerephez szükséges készségeket.

A fiatalok részvételének e vetületei A fiatalok helyi és regionális közéletben való részvételéről szóló módosított Európai Charta szemléletmódját tükrözik, mely szerint a részvétel azt jelenti, hogy a fiatalok befolyásolni tudják és felelősséget vállalnak az életükre kiható vagy a számukra fontos döntésekért és tettekért. A gyakorlatban ez megvalósulhat például azáltal, hogy szavaznak a helyi önkormányzati választásokon, vagy létrehoznak egy ifjúsági szervezetet vagy a hobbijuknak, érdeklődési körüknek megfelelő internetes fórumot, vagy a szabadidő eltöltésének egyéb kreatív módjait találják ki. A részvétel Charta szerinti új definíciója változást jelez a fiatalokkal és a bevonásukkal kapcsolatos szemléletmódban is: nem védelemre és segítségre szoruló áldozatként vagy kiszolgáltatott csoportként jelennek meg (mint az úgynevezett „probléma alapú megközelítésben"), a felnőttek nem feladatuk tárgyaként kezelik őket, akikről úgy hiszik, hogy majd ők megmondják nekik, hogy mi a legjobb a számukra. A fiatalokra ma a szervezetek, a közösségi élet aktív szereplőiként, nagy potenciállal, tehetséggel és értéket jelentő adottságokkal rendelkező partnerként tekintenek. Lehetővé kell tenni számukra, hogy kifejezzék igényeiket, és megtalálják azok kielégítésének módját.10Image: RMSOS approach to young people’s participatipation

Az (1992-ben elfogadott és 2003-ban módosított) Európai Charta a fiatalok helyi és regionális közéletben való részvételéről11 az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa által kiadott nemzetközi szakpolitikai dokumentum. A Charta három részben tárgyalja a fiatalok helyi részvételének különböző aspektusait: az első rész a helyi és térségi önkormányzatok számára nyújt iránymutatást a fiatalokat érintő különböző szakpolitikák végrehajtásához. A második a fiatalok részvételét előmozdító eszközöket taglalja, a harmadik pedig tanácsokat ad arra nézve, hogy milyen eszközökkel biztosíthatók a részvétel intézményi feltételei.

Az Európa Tanács Have your say! (Hallasd a hangod!) címmel kézikönyvet adott ki a fiatalok helyi és regionális közéletben való részvételéről szóló módosított Európai Chartához12, amelynek online változata 11 nyelven érhető el.

A Charta 14 területet határoz meg, ahol fontos bevonni a döntésekbe és a végrehajtásba a fiatalokat:
1. sport, szabadidős tevékenységek és szervezeti élet
2. munka és foglalkoztatás
3. lakhatás és közlekedés
4. oktatás és képzés
5. mobilitás és interkulturális cserekapcsolatok
6. egészség
7. nemek közötti egyenlőség
8. vidéken élő fiatalok
9. a kultúra hozzáférhetősége
10. fenntartható fejlődés és környezetvédelem
11. erőszak és bűnözés
12. a diszkrimináció felszámolása
13. szerelem és szexualitás
14. a jogok hozzáférhetősége, és a jogszabály-alkotás és -érvényesítés hozzáférhetősége.

Az ifjúsági részvételt érintő szakpolitikájának megvalósítása érdekében az Európa Tanács egyedülálló módon közös irányítási rendszert vezetett be az ifjúsági szektorban, amelynek keretében különböző európai ifjúsági civil szervezetek képviselői és kormányzati tisztviselők közösen vesznek részt az ifjúságpolitikai prioritások és az ifjúsággal kapcsolatos ajánlások kidolgozásában. A közös irányítási rendszer három szervből áll: az Európai Ifjúságügyi Irányítóbizottságból, az Ifjúsági Tanácsadó Testületből és a Közös Ifjúsági Tanácsból. Az Ifjúsági Tanácsadó Testület az ifjúsági civil szervezetek és hálózatok 30 képviselőjéből áll. Feladata, hogy véleményeket és javaslatokat fogalmazzon meg az ifjúsági szektor minden tevékenységével, illetve az Európa Tanács hatáskörébe tartozó és az ifjúságot érintő kérdésekkel kapcsolatban.
Az Európai Ifjúságügyi Irányítóbizottság az Európai Kulturális Egyezményben részes államok ifjúsági ügyekért felelős minisztériumainak és szervezeteinek képviselőiből áll. Ösztönzi a kormányok közötti szorosabb együttműködést az ifjúságpolitika terén, fórumot biztosít a nemzeti ifjúságpolitikák megvitatásához, a jól bevált gyakorlatok megosztásához és a szakpolitikai anyagok kidolgozásához, továbbá szervezi az ifjúsági ügyekért felelős európai miniszterek konferenciáit.
Az Európai Ifjúságügyi Irányítóbizottság II és az Ifjúsági Tanácsadó Testület együtt alkotja a Közös Ifjúsági Tanácsot, ahol együtt döntenek az ifjúsági ágazat prioritásairól, célkitűzéseiről és költségvetéséről.

Az Európai Ifjúsági Fórum
Az Európai Ifjúsági Fórum független, demokratikus, fiatalok által irányított tömörülés, amely mintegy 100 nemzeti ifjúsági tanácsot és nemzetközi ifjúsági szervezetet fog össze. Célja a fiatalok megerősítése és ösztönzése az aktív társadalmi szerepvállalásra, melynek révén jobbá tehetik saját életüket. Ennek érdekében képviseli a fiatalok, valamint az ifjúsági szervezetek igényeit és érdekeit.13

 

Jegyzetek

1 Az állampolgárság e négy dimenzióját Ruud Veldhuis dolgozta ki; megjelent Education for Democratic Citizenship: Dimensions of Citizenship, Core Competencies, Variables and International Activities [Demokratikus állampolgárságra nevelés – Az állampolgárság dimenziói, alapvető kompetenciák, változók és nemzetközi tevékenységek] címmel, Strasbourg, Európa Tanács, 1997, DECS/CIT (97)23 sz. dokumentum https://files.eric.ed.gov/fulltext/ED430867.pdf, a fenti idézet forrása: T-Kit 7 – Under Construction, T-Kit on European Citizenship [Polgári szerepek, ifjúság és Európa – T-Kit az európai polgári szerepekről], Európa Tanács és Európai Bizottság, Strasbourg, 2003. https://pjp-eu.coe.int/documents/0/47261371/t-kit7_hungarian.pdf/
2  T-Kit 7 – Under Construction, T-Kit on European Citizenship [Polgári szerepek, ifjúság és Európa – T-Kit az európai polgári szerepekről], Európa Tanács és Európai Bizottság, Strasbourg, 2003.
3 Peter Lauritzen, vitaindító beszéd a részvételről. Elhangzott a részvételi projektek helyi és regionális szintű kidolgozásáról és gyakorlati megvalósításáról szóló képzésen, Európai Ifjúsági Központ, 2006. június
4 Explanatory Report to the European Convention on Nationality [Az állampolgárságról szóló európai egyezmény magyarázó jelentése], 2. cikk, 23. bekezdés:
http://conventions.coe.int/Treaty/en/reports/html/166.htm#FN2
5 Megan Rowling idézi Thomas Hammarberget, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosát a Rights Chief urges Europe to make stateless Roma citizens [Az emberi jogi főbiztos sürgeti Európát, hogy adjon állampolgárságot a hontalan romáknak], AlertNet2011. augusztus 23.: www.trust.org/alertnet/news/interview-eu-governments-should-give-stateless-roma-citizenship-commissioner
6 Sherry R. Arnstein, A Ladder of Citizen Participation [Az állampolgári részvétel létrája], JAIP, 35. évfolyam, 4. szám, 1969. július, 216. old.
7 Roger Hart, Children's Participation: from Tokenism to Citizenship [A gyermekek részvétele: a színleges részvételtől az állampolgárságig], UNICEF Innocenti Kutatóközpont, Firenze, 1992. https://www.unicef-irc.org/publications/100-childrens-participation-from-tokenism-to-citizenship.html
8 Youth on the Move [Mozgásban az ifjúság], elemző jelentés, Európai Bizottság, 2011. május http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_319a_en.pdf
9 Az Európa Tanács ifjúsági szakpolitikájáról szóló (2008)23 miniszteri bizottsági határozat
10Have Your Say!, Manual on the revised European Charter on the Participation of Young People in Local and Regional Life [Hallasd a hangod! – Kézikönyv a fiatalok helyi és regionális életben való részvételéről szóló módosított Európai Chartához], Council of Europe Publishing, 2008.
11 A Charta elérhető itt: www.salto-youth.net/downloads/4-17-1510/Revised%20European%20Charter%20on%20the%20Participation%20of%20YP.pdf
12 www.coe.int/t/dg4/youth/Source/Coe_youth/Participation/Have_your_say_en.pdf
13 Lásd az Európai Ifjúsági Fórum honlapját: www.youthforum.org

I 2002. évi III. törvény az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0200003.TV

II http://www.europatanacs.hu/pdf/Mniszteri_Bizottsag_13_ajanlasa.pdf

Kapcsolódó gyakorlatok Kapcsolódó gyakorlatok
Jeles nap
  • Március 15-16Az első olyan parlamenti választás Európában, ahol érvényesült az általános választójog
  • május 5.Európa-nap (Európa Tanács)
  • augusztus 12.Nemzetközi ifjúsági nap
  • szeptember 19.A választójog napja
  • október 15. körüli hétAz európai helyi demokrácia hete
  • december 5.A gazdasági és szociális fejlődés önkénteseinek világnapja
  • december 10.. Emberi jogi világnap