Image: Theme 'Education' by Pancho

Az oktatás és nevelés az a folyamat, amelynek keretében a társadalom a felhalmozott ismereteket, tudást, készségeket és értékeket továbbadja a következő generációknak. Ez a folyamat magában foglal minden olyan tevékenységet vagy élményt, amely formálja az egyén értelmét, jellemét vagy testi képességeit. Az oktatás és nevelés alapvetően befolyásolja az egyének és közösségek fejlődéshez, valamint a társadalmi és gazdasági sikerek eléréséhez szükséges képességeit és lehetőségeit. Kulcsfontosságú tényező a társadalmi-gazdasági fejlődésben és abban, hogy az emberek képessé váljanak az aktív társadalmi részvételre és érdekérvényesítésre. Tudással és ismeretekkel vértezi fel az embereket, hozzájárul önbecsülésük és önértékelésük kialakításához, és segíti őket a bennük rejlő képességek kibontakoztatásában.

„Az oktatás önmagában is emberi jog, emellett más emberi jogok érvényesítésének nélkülözhetetlen eszköze. Az oktatás révén többé válunk, fejlődünk, ezért az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a hátrányos helyzetű, a társadalom peremére szorult felnőttek és gyermekek ki tudják verekedni magukat a szegénységből, és szert tenni azokra a javakra, amelyek a közösségi, társadalmi életben való teljes körű részvételhez szükségesek. Az oktatás kulcsszerepet játszik a nők megerősítésében; a gyermekek kizsákmányoló és veszélyes munkával, valamint a szexuális kizsákmányolással szembeni védelmében; az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában; a környezetvédelemben; valamint a túlnépesedés mérséklésében.”

Az ENSZ illetékes bizottságának 13-as számú általános észrevétele az oktatáshoz való jogról, a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 13. cikke kapcsán1

Kérdés: Hogyan formálta, befolyásolta az oktatás azt, ahogyan Ön most hogyan gondolkodik, érez és cselekszik?

Oktatás a világban

Az első, mindenkire kiterjesztett kötelező általános iskolai oktatást 1717-ben vezették be Poroszországban. Ezt a XIX. század első felében jelentős mértékben kibővítették, később pedig más európai nemzetek, valamint az USA is követték a példát, és hasonló oktatási rendszert alakítottak ki. A XX. század folyamán számos további ország is hasonlóan tett, így a számolni, valamint írni-olvasni tudók száma világszerte megnövekedett.

Az UNESCO szerint világviszonylatban az írni-olvasni tudók aránya 1950-ben 56%, 1990-ben pedig 76% volt. Azóta több nemzetközi kezdeményezés indult a 100% elérése érdekében. 1990-ben a thaiföldi Jomtienben tartott oktatási világkonferencia az „Oktatást mindenkinek” célt tűzte ki a világ számára. 2000-ben az Oktatásügyi Világfórum (World Education Forum) a szenegáli fővárosban elfogadta a Dakari Cselekvési Keretprogramot, mely azt tűzte ki célul, hogy 2015-re mindenki számára biztosított legyen a minőségi elemi oktatás. A konferencia évében került sor az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak elfogadására is. A szintén 2015-ig megvalósítani kívánt nyolc millenniumi cél egyrészt a szegénység, az éhezés, a betegségek, a megfelelő lakhatás hiánya és a társadalmi kirekesztés visszaszorítására irányult, másrészt szorgalmazta a nemek közötti egyenlőség, az oktatás és a környezeti fenntarthatóság előmozdítását. A 2. és a 3. cél kifejezetten az oktatáshoz kapcsolódott.

A Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításáról szóló 2015. évi ENSZ-jelentés (Millennium Development Goals Report 2015)2 a projekt lezárásakor áttekintést nyújtott az oktatás globális helyzetéről. Eszerint:

„Ha felszabadítjuk a gyermekben rejlő lehetőséget, azzal felkészítjük őt a világra.”
Maria Montessori

2-es számú cél: A mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása

  • 2015-ben a fejlődő régiókban a gyermekek 91%-a iratkozott be általános iskolába, szemben a 2000-ben mért 93%-kal.
  • Az iskolába nem járó általános iskolás korú gyermekek száma világszerte csaknem felére esett, a 2000-es 100 millióról kb. 57 millióra.
  • A Millenniumi Fejlesztési Célok kitűzését követően az általános iskolai oktatás terén Szubszaharai Afrikában (Fekete-Afrikában) történt a legnagyobb előrelépés: 2000 és 2015 között 20 százalékponttal nőtt a nettó beiratkozási arány. Ez jelentős javulást jelent a 1990 és 2000 között mért 8 százalékpontos emelkedéshez képest.
  • 1990 és 2015 között az írni-olvasni tudók aránya a 15-24 éves fiatalok körében világszerte 83%-ról 91%-ra emelkedett, és az írni-olvasni tudó nők aránya közelebb került a férfiakéhoz.

3-as számú cél: A nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők szerepvállalásának erősítése

  • Világviszonylatban sokkal több leánygyermek járt iskolába 2015-ben, mint 15 évvel korábban. A fejlődő régiók egészében véve elérték a kitűzött célt, azaz sikeresen megszüntették a nemek közötti egyenlőtlenséget az alap-, közép- és felsőfokú oktatásban.
  • Dél-Ázsiában 1990-ben 100 általános iskolás fiúgyermekre csak 74 leánygyermek jutott; ezzel szemben 2015-ben 103 lányra jutott 100 fiú.

Az UNESCO szerint 2014-ben az írni-olvasni tudók aránya világviszonylatban 84% volt. Az írni-olvasni tudás az oktatás egyik legfontosabb célja; az alapszintű oktatás egyik legfőbb eleme, mely megalapozza a továbbtanulás lehetőségét, hozzájárul az emberi képességek fejlesztéséhez, és az egyén mellett a család, a közösség és a társadalom javát is szolgálja. Az analfabetizmus csökkentése elősegíti a szegénység felszámolását és a társadalmi részvétel kiterjesztését.

2015-ben 757 millió felnőtt nem rendelkezett alapszintű olvasási és írási készségekkel; ebből 115 millióan 15 és 24 év közötti fiatalok, akik nem tudtak elolvasni vagy leírni egy egyszerű mondatot sem. Az írni-olvasni nem tudók mintegy kétharmada nő. A fiatalok körében – az adott generáció jobb iskoláztatási lehetőségeinek köszönhetően – az írni-olvasni tudók aránya folyamatosan javult, és világviszonylatban 91%-ra emelkedett, de Szubszaharai Afrikában még mindig csak 70%, Dél- és Nyugat-Ázsiában pedig 84%. Ezen a téren a nemek közötti egyenlőség megvalósulása még várat magára ezekben a régiókban: a 15 év fölöttiek korcsoportjában az analfabetizmus esélye 24%-kal magasabb a nők, mint a férfiak esetében. Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben azonban sikerült megvalósítani a nők egyenlő részvételét az alapvető oktatásban, így utolérték a közép-ázsiai, latin-amerikai és karib-térségbeli, valamint a közép- és kelet-európai felnőtteket és fiatalokat.

Az „Oktatást mindenkinek!” célkitűzés és Millenniumi Fejlesztési Célok a fenti előrelépések ellenére nem teljesültek, és még mindig nagyon sok munka vár ránk ezen a téren. Ezért az ENSZ a fenntartható fejlődésről 2015 szeptemberében, New Yorkban tartott csúcstalálkozóján elfogadta a Világunk átalakítása: Fenntartható fejlődési keretrendszer 2030 című, 17 Fenntartható Fejlődési Célt meghatározó programot.3A hét részcélra lebontott 4-es számú cél az oktatáshoz kapcsolódik: az inkluzív, méltányos és minőségi oktatást kívánja biztosítani, valamint az élethosszig tartó tanulás lehetőségét elősegíteni mindenki számára.

A 4-es számú célkitűzésen belül 2030-ra elérni kívánt részcélok:

  • 4.1         Minden lány és fiú végezze el az ingyenesen biztosított, méltányos és minőségi alap- és középfokú iskolát, ami releváns és hatékony tanulási eredményhez vezet;
  • 4.2          Minden lány és fiú számára hozzáférés biztosítása a kora gyermekkori minőségi fejlesztéshez, ellátáshoz és iskolaelőkészítő oktatáshoz, hogy felkészültek legyenek az általános iskolai oktatásra;
  • 4.3          Minden nő és férfi számára egyenlő hozzáférés biztosítása a megfizethető és minőségi szakképzéshez, szakmai- és felsőfokú oktatáshoz, beleértve az egyetemet is;
  • 4.4          A munkavállaláshoz, tisztességes munkához és vállalkozói tevékenységhez megfelelő tudásszinttel – beleértve a szakmai készségeket is – rendelkező fiatalok és felnőttek számának jelentős növelése;
  • 4.5          A nemek közti egyenlőtlenségek megszüntetése az oktatásban, továbbá egyenlő hozzáférés biztosítása az oktatás és szakképzés minden szintjén a sérülékeny csoportok számára, beleértve a fogyatékossággal élőket, az őslakosokat és a kiszolgáltatott helyzetben levő gyermekeket;
  • 4.6         Az írás, olvasás és számolás elsajátításának biztosítása a fiatalok teljes, és a felnőttek jelentős arányának körében;
  • 4.7          Biztosítani, hogy minden tanuló olyan tudást és készséget szerezzen, amely a fenntartható fejlődés előmozdításához szükséges, beleértve egyebek közt a fenntartható fejlődéssel és a fenntartható életmóddal, az emberi jogokkal, a nemek közti egyenlőséggel, a béke és az erőszakmentesség kultúrájának előmozdításával, a globális felelősség szemléletével, a kulturális sokszínűség méltánylásával és a kultúrának a fenntartható fejlődésben játszott szerepével foglalkozó oktatás révén.

Az emberi jogok elválaszthatatlanok a Fenntartható Fejlődési Céloktól. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogyan kapcsolódik a 4-es cél (minőségi oktatás) a nemzetközi emberi jogi dokumentumokhoz:

  • Az oktatáshoz való jog [EJENY4 26. cikk; ICESCR5 13. cikk], különösen a gyermekekkel [CRC6 28. és 29. cikk], a fogyatékossággal élőkkel [CRC 23. (3) cikk, CRPD7 24. cikk] és az őslakos népekkel [UNDRIP8 14. cikk] kapcsolatban.
  • Egyenlő jogok az oktatás területén a nők és leányok [CEDAW9 10. cikk], a fogyatékossággal élők [CRPD 32. cikk] és az őslakos népek [UNDRIP 39. cikk] számára. (www.ohchr.org)
  • A munkához való jog, ideértve a szakiskolai és szakmai képzést [ICESCR 6. cikk], nemzetközi együttműködés [EJENY 28. cikk; DRtD10 3-4. cikk], különösen a gyermekek vonatkozásában [CRC 1119., 23-24. 28-29., 32. 40. cikkek]

Az oktatás és a nők

„A nők írni-olvasni tudásába való befektetés rendkívüli megtérülést eredményez, mivel javítja az életszínvonalat és a gyermekek és anyák egészségét, továbbá segíti a leánygyermekek oktatáshoz való hozzáférését. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a nők írni-olvasni tudásának tovagyűrűző pozitív hatása minden fejlődési mutatóban visszaköszön”. Az UNESCO főigazgatója, Irina Bokova üzenete 2010-ben az Írástudatlanág Elleni Küzdelem Nemzetközi Napjára, amelynek témája a nők társadalmi szerepvállalásának írni-olvasni tudás révén történő megerősítése volt.Az UNESCO 2010. évi számadatai szerint a világon élő 796 millió analfabéta felnőtt mintegy kétharmada nő. A 2015-ös adatok sem nagyon különböznek ettől: a 757 millió analfabéta felnőtt 63%-a nő volt.

Kérdés: Ön szerint miért van az írástudatlanok között kétszer annyi nő, mint férfi?

Az oktatás mint emberi jog

Az oktatáshoz való jog az emberi jogok eszméjének központi eleme. 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY) alapvető emberi jognak nyilvánította az ingyenes és kötelező alapfokú oktatást. Az oktatás azonban nemcsak önmagában vett jog, hanem más emberi jogok hathatós és teljeskörű megvalósítására szolgáló eszköz is. Az 1976-ban hatályba lépett és 171 ország által ratifikált 12 Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya13 megerősítette, hogy az oktatáshoz való jog biztosítása nemzetközi jog által előírt, kötelező érvényű állami kötelezettség. A 13. cikk az egyezségokmány leghosszabb cikkelye, és egyúttal a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat tekintve a legszélesebb körű és legátfogóbb rendelkezés az oktáshoz való jogról.

Ha egy évre tervezel, vess rizst; ha egy évtizedre, ültess fát; ha egy életre tervezel, tanítsd az embereket.
Kínai közmondás

13. cikk

1. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenkinek joga van a művelődéshez. Egyetértenek abban, hogy az iskolai nevelésnek az emberi személyiség és az emberi méltóság érzetének teljes kifejlesztésére, az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti tisztelet megerősítésére kell irányulnia. Egyetértenek továbbá a részes államok abban is, hogy az iskolai nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet töltsön be a szabad társadalomban, előmozdítsa a megértést, türelmet és barátságot, valamennyi nemzet, valamint minden faji, népi és vallási csoport között, és támogassa az Egyesült Nemzeteknek a béke fenntartása érdekében kifejtett tevékenységét.
2. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy e jog teljes megvalósítása érdekében:

a) az elemi oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé kell tenni;
b) a középfokú oktatást annak különböző formáiban, ideértve a műszaki és szakmai középfokú oktatást is, minden megfelelő eszközzel általánossá és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján;
c) a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján;
d) az alapfokú oktatást a lehető legnagyobb mértékben bátorítani vagy fokozni kell minden olyan személy esetében, aki nem részesült elemi oktatásban, vagy azt nem fejezte be;
e) az iskolai hálózat fejlesztését minden szinten tevékenyen elő kell mozdítani, megfelelő ösztöndíjrendszert kell kialakítani és a tanszemélyzet anyagi életfeltételeit állandóan javítani kell.
3. Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat, hogy tiszteletben tartják a szülőknek, illetőleg adott esetben a törvényes gyámoknak a szabadságát arra, hogy a hatóságok által létesített iskola helyett az állam által megállapított vagy jóváhagyott minimális iskoláztatási követelményeknek egyébként megfelelő más iskolákat válasszanak gyermekeik számára, és hogy gyermekeik vallási és erkölcsi nevelését saját meggyőződésükkel összhangban biztosítsák.
4. E cikk egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az csorbítaná az egyéneknek és jogi személyeknek a jogát oktatási intézmények létesítésére és igazgatására, mindenkor azzal a feltétellel, hogy az e cikk 1. bekezdésében meghatározott elveket tiszteletben tartják és hogy az ilyen intézményekben nyújtott oktatás az állam által meghatározott minimális követelményeknek megfelel.

„Ahol megnyílik egy iskola, ott bezárul egy börtön."
Victor Hugo

Az oktatáshoz való jogot számos más emberi jogi dokumentum, például a Gyermekjogi Egyezmény, különböző regionális egyezmények (többek között az Európai Szociális Karta; Az ember és népek jogainak afrikai chartája és a módosított Emberi Jogok Arab Chartája) és emberek adott csoportjának védelmét szolgáló egyezmények (így a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény vagy a Nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény) is rögzítik.

Az emberi jogi dokumentumok normáinak és célkitűzéseinek megvalósítása nagyban múlik a róluk alkotott ismeretek terjedésén és az oktatáson. Az EJENY preambuluma ezt elismerve kimondja, hogy az emberi jogok általános tiszteletének és betartásának előmozdítása tekintetében „vállalt kötelezettség maradéktalan teljesítéséhez a legfontosabb az említett jogokra és szabadságokra vonatkozó közös felfogás kialakítása”, és kimondja, hogy az emberi jogi oktatás nélkülözhetetlen egy emberi jogokat tisztelő világ megteremtéséhez.

Az oktatás legyen elérhető, hozzáférhető, elfogadható és alkalmazkodó (angolul: available, accessible, acceptable and adaptable). A „4A” néven ismertté vált kritériumrendszert Katarina Tomaševski dolgozta ki, aki korábban az ENSZ különmegbízottja volt az oktatáshoz való jog témájában.

 

  • Elérhetőség (availability): az állam által finanszírozott ingyenes oktatás; megfelelő infrastruktúrával (iskolák, tanagyagok) és képzett tanárokkal.
  • Hozzáférhetőség (accessibility): az oktatási rendszer diszkriminációmentes és mindenki számára hozzáférhető; az állam aktívan tesz a társadalom peremére szorult emberek bevonásáért.
  • Elfogadhatóság (acceptability): az oktatás tartalma releváns, diszkriminációmentes, kulturálisan megfelelő (tiszteletben tartja az egyes csoportok sajátos igényeit) és magas színvonalú.
  • Alkalmazkodóképesség (adaptability): az oktatási rendszer képes alkalmazkodni a társadalom változó igényeihez, rugalmasan hozzáigazítható a helyi körülményekhez.

Az állam köteles az oktatáshoz való jogot tiszteletben tartani, védeni és garantálni, és ennek megfelelően biztosítani az oktatás rendelkezésre állását, hozzáférhetőségét, elfogadhatóságát és alkalmazkodóképességét. Ugyanakkor az oktatási folyamatban más felelős szereplők is részt vesznek, ideértve az oktatáshoz való jog legfőbb élvezőit, azaz a gyerekeket, akikkel szemben elvárás, hogy megfeleljenek a kötelező oktatás követelményeinek; a szüleiket, akik gyermekük elsődleges nevelői, és feladatuk, hogy iránymutatást nyújtsanak neki; illetve a pedagógusokat is.

Kérdés: Az Ön hazájában mindenki számára elérhető és hozzáférhető az oktatás?

Education and discrimination

„Ha a diszkriminációt nem tárjuk fel teljeskörűen, nem tudunk ellene hatékonyan küzdeni."
Katarina Tomaševski

A hátrányos megkülönböztetés tilalma az oktatás területén több szempontból is lényeges:
1. Az oktatás minden szintje legyen elérhető és hozzáférhető mindenki számára, hátrányos megkülönböztetés nélkül.
2. Az oktatás biztosításában, minőségében és tartalmában is érvényesüljön a hátrányos megkülönböztetés tilalma.
3. Maga az oktatás is táplálja a kölcsönös tisztelet és a tolerancia kultúráját és gyakorlatát.

Ami az első pontot illeti, az EJENY célul tűzte ki az ingyenes és kötelező alapfokú oktatást. A szakiskolai és szakmai középfokú oktatás legyen általánosan elérhető mindenki számára, a felsőbb szintű oktatás pedig képesség alapján legyen hozzáférhető mindenki számára. Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága megerősítette, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma az oktatásban a részes államok területén élő összes személyre vonatkozik, ideértve a külföldi állampolgárokat is, és kimondta, hogy „az alapvető oktatáshoz való jog gyakorlását nem korlátozhatja kor vagy nem; kiterjed a gyermekekre, a fiatalokra és a felnőttekre, beleértve az idősebbeket is"14. A Bizottság elismerte, hogy a közoktatáshoz való jog hátrányos megkülönböztetéstől mentes biztosítása az államok alapkötelezettsége az oktatáshoz fűződő jog kapcsán. A diszkriminációmentesség biztosítása az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében megköveteli az előítéletes, például a leánygyermekek vagy a hátrányos helyzetű csoportok hozzáférését akadályozó szemlélet leküzdését.
A második pont ahhoz az elképzeléshez kapcsolódik, hogy az oktatás módja is mentes kell legyen a hátrányos megkülönböztetéstől. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága hangsúlyozza, hogy az „elfogadhatóság" az oktatáshoz való jog gyakorlásának lényeges eleme. Fontos, hogy az oktatás minősége az összes azonos szintű közoktatási intézményben hasonló színvonalú legyen. Emberek adott csoportjai, például a két nem, vagy a különböző vallási vagy etnikai csoportok számára külön-külön fenntartott oktatási intézményekben is egyformán jól képzett pedagógusokat, azonos minőségű oktatási létesítményeket és felszereltséget kell biztosítani.

Kérdés: Az Ön hazájában az oktatási intézményekben azonosan bánnak a fiúkkal és a lányokkal? Ha nem, akkor milyen tekintetben és hogyan bánnak velük másképp?

„Miért van az, hogy a társadalom csak a gyermekek oktatásáért érzi magát felelősnek, a felnőtt korosztályok oktatásáért nem?"
Erich Fromm

„Ha úgy véljük, hogy az oktatás sokba kerül, gondoljunk bele, mi az ára a tudatlanságnak!”
Anonymous

Az integrált és szegregált oktatás kérdése az utóbbi években parázs vita tárgyát képezte. A nemzetközi emberi jogi dokumentumok rögzítik az inkluzív oktatáshoz való jogot. Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye ugyan egyértelműen leszögezi, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára inkluzív oktatást kell biztosítani, azonban az inkluzív oktatás követelménye nem korlátozódhat a fogyatékossággal élő vagy sajátos nevelési igényű tanulókra; ki kell terjeszteni minden peremre szorult, mellőzött, előítéletek áldozatául eső emberre, így az etnikai kisebbségekre is. A sokféle háttérből érkező diáktársakkal közös tanulási környezet a kiváltságosabb helyzetűeknek is jót tesz, mivel elősegítheti a társadalmi érzékenység, a mások szükségleteire való figyelem készségének fejlesztését, ezzel együtt pedig a társadalmi beilleszkedést és toleranciát.

Kérdés: Vannak-e az Ön környezetében szegregált iskolák? Ha igen, kik számára?

A harmadik pont tekintetében az EJENY előírja, hogy az oktatás az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és a béke tiszteletben tartásának megerősítésére irányuljon; a Gyermekjogi Egyezmény pedig hozzáteszi ehhez a természetes környezet iránti tiszteletet. Az írni-olvasni tudás és a számolni tudás – mint az alapszintű oktatás tartalmi elemei és az élethosszig tartó tanulás alapfeltétele – az emberi képességek kiteljesítésének záloga. Az oktatáshoz való jog azonban sokkal többet foglal magában. Az oktatás célja, hogy felkészítse az embereket „a felelős életre egy szabad társadalomban, a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az őslakosok közötti barátság szellemében"15. Egyre szélesebb körben felismerjük, hogy az oktatás és nevelés milyen fontos szerepet játszik a szélsőséges nézetek és a radikalizálódás kezelésében; a társadalmi összetartás megerősítésében, a nemekhez kötődő és más előítéletek legyőzésében, a pluralizmus iránti tisztelet kialakításában, valamint az emberek demokratikus és sokszínű társadalomban való hatékony részvételéhez szükséges készségek megerősítésében.

Az oktatáshoz való jog magában foglalja az emberi jogi neveléshez való jogot.

Amint fentebb kifejtettük, az emberi jogi dokumentumok előírják az oktatáshoz való jog biztosítását mindenki számára. Ez azonban nem valósulhat meg, ha ezzel egyidejűleg nem teremtjük meg az esélyegyenlőséget is. Az oktatás általános hozzáférhetőségének és elérhetőségének hátrányos megkülönböztetéstől mentes biztosításán felül a kiszolgáltatott csoportok vagy egyének esélyegyenlőségének biztosítása különleges átmeneti intézkedések bevezetését is megkívánhatja 16. A szellemi vagy fizikai fogyatékossággal élőknek, a tanulási nehézségekkel küzdőknek, a társadalmilag hátrányos helyzetű vagy peremre szorult csoportok tagjainak, illetve a nyelvi és kulturális akadályokkal küzdő etnikai kisebbségeknek például szüksége lehet ilyen kiegészítő segítségre.

Oktatás és kiszolgáltatottság Európában

Ugyan számos kötelező erejű emberi jogi dokumentum rögzíti, hogy mindenkinek joga van a hátrányos megkülönböztetéstől mentes oktatáshoz, mégsem tudja ezt a jogot mindenki egyformán gyakorolni. A társadalom néhány csoportja esetében az oktatáshoz való jog gyakrabban sérül, mint másoknál. Az Európa Tanács szakértői a fiatalok három fő csoportját emelték ki, amelyek különösen kiszolgáltatottak az oktatási rendszereken belül:
1. az anyagilag hátrányos helyzetű családokból érkező fiatalok;
2. az alacsony iskolai végzettséggel, kevés oktatási háttérrel rendelkező szülők gyermekei;
3. etnikai kisebbségek, bevándorlók és állandó lakhellyel nem rendelkezők (nomád, vándorló életmódot folytatók).

Az Eurostat által nyilvánosságra hozott hivatalos statisztikák szerint 2009-ben Európában a 18-24 éves fiatalok körében 14,4% volt az iskolai lemorzsolódási arány. 17Ez azt jelenti, hogy több mint hatmillió ember, avagy minden hetedik fiatal legfeljebb a középiskola alsóbb osztályait végezte el vagy még annál is hamarabb otthagyta az iskolát; 14 tagállamban azonban a mutató meghaladta az európai átlagot. A legmagasabb lemorzsolódási arányt Máltán (36,8%), Portugáliában (31,2%) és Spanyolországban (31,2%) mérték.
Európa legnagyobb etnikai kisebbsége, azaz a romák esetében különösen fennáll a veszélye annak, hogy sérülnek az oktatással kapcsolatos emberi jogaik. Társadalmi kirekesztettség, szegénység, nyelvi nehézségek és kulturális különbségek akadályozhatják őket abban, hogy teljes mértékben élni tudjanak a jogszabályok értelmében mindenki számára elérhető oktatás lehetőségével. Vannak országok, ahol gyakran a szellemileg ép, illetve tanulási nehézségekkel nem küzdő roma gyermekeket is „speciális” osztályban vagy iskolában helyezik el, vagy kizárólag a romák számára fenntartott, szegregált iskolákba irányítják. Egy UNESCO jelentés szerint a roma gyerekek mintegy 50%-a nem fejezi be az alapfokú oktatást.18 Az alapfokú oktatás a nemzetközi emberi jogi előírások értelmében kötelező, így az érintett feleknek mindent meg kellene tenniük ennek érvényesítéséért.

Kérdés: Meg tud-e nevezni az Ön környezetében élő más, itt nem említett csoportot, amelyik különösen kiszolgáltatott?

Az oktatás jelenlegi kihívásai

„Mi lesz, ha majd felismerjük, hogy jelenlegi életmódunk összeegyeztethetetlen magasztos küldetésünkkel, hogy teljes emberré váljunk?"
Paulo Freire

1996-ban egy, az UNESCO megbízásából készült jelentés19 felvázolta a XXI. századi világot jellemző és az oktatás kérdéskörét is érintő legfőbb feszültségeket:

1. a világszintű és a helyi,
2. az általános és az egyéni,
3. a hagyományos és a modern,
4. a szellemi és az anyagi,
5. a hosszú és rövid távú megfontolások,
6. a versengés és az esélyegyenlőség, valamint
7. a rendkívül gyorsan bővülő ismeretanyag és az emberi befogadóképesség közötti feszültség.
Az UNESCO annak stratégiai elősegítésére, hogy felülkerekedjünk e kihívásokon, a tanulás „négy alappillérjét” jelölte meg:
1. Megtanulni együtt élni: Ez azt jelenti, hogy az oktatás során a tanulók azon készségeit és képességeit kell erősíteni, amelyek szükségesek a másoktól való kölcsönös függőségük elfogadásához, a konfliktusok megoldásához, a közös célok és a közös jövő másokkal együttműködésben történő megtervezéséhez és az ehhez szükséges közös munkához, a sokféleség és a különbözőség (pl. a nemek közötti, az etnikai, vallási és kulturális különbségek) elfogadásához és a közösség életében történő aktív részvételhez.
2. Megtanulni megismerni: Ez azt jelenti, hogy az oktatásnak arra kell törekednie, hogy a tanulók elsajátítsák a tudás megszerzésének és közvetítésének eszközeit. Olyan alapvető készségeket kell a kezükbe adnia, mint a kommunikáció és a szóbeli önkifejezés, az írás-olvasás, a számolás és a problémamegoldás képessége; széles körű, általános alaptudás, ugyanakkor néhány részterület alapos, elmélyültebb ismerete; a jogok és felelősségek megértése; és ami a legfontosabb: meg kell tanítania tanulni.
3. Megtanulni cselekedni: Az oktatásnak hozzá kell segítenie a diákokat azon szakmai képességek, továbbá társas és mentális készségek elsajátításához, amelyek segítségével különböző élethelyzetekben megfontolt és tájékozott döntéseket hozhatnak, a társadalmi és munkakapcsolataikban sikeresek lehetnek, szerepet vállalhatnak a helyi és a nemzetközi munkaerőpiacon, élni tudnak a technikai eszközök nyújtotta lehetőségekkel, képesek alapvető szükségleteik kielégítésére, valamint a saját és a mások életminőségének javítására.
4. Megtanulni élni: Az oktatásnak hozzá kell járulnia a személyiségfejlődéshez és ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek önállóan cselekedni, ítéletet alkotni, kritikusan gondolkodni és személyes felelősséget vállalni. Az oktatásnak az emberi képességek minden vetületére ki kell terjednie, fejlesztve a memóriát, érvelési készséget, esztétikai érzéket, lelki értékeket, mozgáskészséget és kommunikációs készséget; hozzájárulva az egészséges életmód, a sport és a szabadidő élvezete, a diák saját kultúrájának ismerete és tisztelete, valamint a belső értékrend és erkölcsi tartás kialakulásához és fejlesztéséhez. Hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy az egyén képessé váljon kiállni a maga igazáért, és kialakuljon benne a nehézségekkel szembeni ellenállás és kitartás képessége.

A formális és nemformális oktatás kiegészítő szerepe

Gyorsuló világunkban egyre fontosabb, hogy folyamatosan új készségeket és képességeket sajátítsunk el, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy hatékonyabban reagáljunk az új kihívásokra. Az utóbbi időben két új kulcsfogalom került be az európai oktatáspolitikákba: az „élethosszig tartó tanulás" és a „tanuló társadalom". Ez a megközelítés olyan közösséget feltételez, ahol az embereknek különböző lehetőségek állnak rendelkezésére ahhoz, hogy egész életük folyamán fejleszthessék készségeiket. Ehhez a formális oktatási rendszereknek nyitottabbá és rugalmasabbá kellene válniuk. Módszereinek változatosságával és rugalmasabb megközelítésével a nemformális nevelés talán gyorsabban és könnyeben tud idomulni a társadalmak és az egyes tanulók folyamatosan változó igényeihez.

Kérdés: Hogyan van jelen a nemformális oktatás-nevelés az Ön környezetében?

A nemformális oktatást azonban az állam és az általános közvélemény ritkán ismeri el a formális iskolai oktatással egyenrangúnak. A nemformális oktatás két legnagyobb nehézsége a minőségbiztosítás és a megszerzett kompetenciák igazolása. A nemformális tanulás elismerése és a tanulási eredmények tanúsítása az európai szakpolitikai kezdeményezésekben is felmerült kérdésként. Napjainkban nemcsak a formális oktatás szerepét ismerik el egyre szélesebb körben, hanem a nemformális oktatás által, azaz a formális oktatási rendszer keretein kívül kínált képzési lehetőségeket is. Ilyen programokat gyakran civil szervezetek, adott esetben ifjúsági szervezetek kínálnak.
1998-ban a fiatalokért felelős európai miniszterek konferenciája a nemformális oktatást prioritásként jelölte meg az Európa Tanács számára, továbbá hangsúlyozta a nemformális tanulás keretében elsajátított kompetenciák elismerésének és pozitív értékelésének fontosságát. Az Európai Bizottság és az Európa Tanács között az ifjúságpolitika terén partnerkapcsolat jött létre, és együtt koordinálják a két szervezet és további partnereik stratégiáját a nemformális tanulás elismerésével kapcsolatban Az oktatás, szakképzés és tanulás hitelesítésének és elismerésének módjai az ifjúságpolitika terén 20 és A nemformális tanulás/nevelés és az ifjúsági munka elismerése Európában 2.0 című közös dokumentumokban meghatározott módon.

Az oktatási szakértők gyakran hangsúlyozzák a formális és nemformális oktatás közötti határok átlépésnek fontosságát, továbbá szorgalmazzák a kommunikációt és az együttműködést az oktatási tevékenységek összehangolása, valamint a tanulók számára átfogó lehetőségeket biztosító tanulási környezet kialakítása érdekében.[

Az Európa Tanács szerepe

Az Európa Tanács számos területen, így az oktatásban is támogatja a 47 tagállama közötti együttműködést. Az ezirányú együttműködés átfogó célja egy koherens jövőkép kialakítása az oktatás szerepéről, amelyben kiemelt szerepet kap az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, valamint az interkulturális párbeszédre való össztársadalmi képesség védelme és előmozdítása. A program az oktatás széleskörű, értékeket és készségfejlesztést egyaránt magában foglaló elképzelésén alapul. A résztvevők meghatározzák a közös kihívásokat, javaslatokat tesznek megoldásukra, és megosztják egymással a legjobban bevált gyakorlataikat.

Az Európa Tanács Pestalozzi programjának célja az itt említett együttműködések keretében kidolgozott iránymutatások és kézikönyvek gyakorlati alkalmazása volt. Emellett számos lehetőséget kínált szakmai fejlődésre, tapasztalatcserére és együttműködésre tanárok, iskolafenntartók és civil szervezetek képviselői számára. A program 2017-ben lezárult.

A tagállamok számos fontos szöveget fogadtak el, amelyek ösztönzik a tagállamok célirányos tevékenységét, valamint elősegítik a bevált gyakorlatok egymás közötti terjesztését és a minőség javítását Európa-szerte. Ezek közé tartozik az Európa Tanács chartája a demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről 21 (CM/Rec(2010)7), A fiatalok nemformális oktatásának és tanulásának előmozdításáról és elismeréséről szóló ajánlás 22(CM/Rec(2003)8), A Miniszteri Bizottság ajánlása a tagállamoknak az európai romák és utazók Európában történő oktatásáról 23 (CM/Rec(2009)4), A felsőoktatás és kutatás iránti állami felelősségről szóló ajánlás 24 (CM/Rec(2007)6) és az Ajánlás a kultúrák közötti párbeszédről és a másokról kialakított képről a történelemtanításban 25 (CM/Rec(2011)6).

Az együttműködés egy másik területe a minőségi oktatáshoz fűződő joghoz kapcsolódik. Ennek keretében a felek szakpolitikákat és gyakorlati eszközöket dolgoznak ki, elősegítendő az oktatás minden embert megillető jogának érvényesülését, különösen mivel a minőségi oktatás előfeltétele az egyéb emberi jogok teljeskörű érvényesülésének. E munka részét képezi az állam minőségi oktatáshoz fűződő joggal kapcsolatos felelősségének meghatározása, továbbá a sokszínűség elismerése, védelme és előmozdítása a minőségi oktatáshoz fűződő jog gyakorlása révén.

A civil szervezetek szerepe

A civil szervezetek rendkívül fontos szerepet játszanak az oktatáshoz való jog és más, hozzá kapcsolódó jogok előmozdításában. Többek között a szakszervezetek, a diákszövetségek, valamint a tanári és szülői munkaközösségek is pótolhatatlan munkát végeznek e téren, különösen helyi és országos szinten.

Az ifjúsági szervezetek megtalálták a módját, hogy európai szinten is hallassák a hangjukat az oktatással kapcsolatos kérdésekben, ahogy a diákszervezetek is, így például a  European Students' Forum (AEGEE, Európai Hallgatók Egyesülete), a European Students' Union (ESU, Európai Hallgatói Szövetség), valamint az Organising Bureau of European School Student Unions (OBESSU, Európai Diákszövetségek Szervezőirodája). Ez utóbbi az általános középfokú oktatás és a középfokú szakképzés területén aktív országos iskolai diákszervezetek és szövetségek európai hálózata. E szervezetek elősegítik az információk, a tapasztalatok és ismeretek diákszervezetek közötti cseréjét, és fontos szerepet játszanak az európai diákok nézeteinek képviseletében. Más ifjúsági és diákszervezetekhez hasonlóan közvetlenül azon munkálkodnak, hogy megszüntessék a hátrányos megkülönböztetést az európai oktatási rendszerekben, javítsák az oktatás színvonalát és hozzáférhetőségét Európában, és biztosítsák az egyenlőséget az oktatásban.

European Youth Forum(Európai Ifjúsági Fórum) az európai ifjúsági szervezetek legfőbb felülete, amely az ifjúsággal kapcsolatos közpolitikák stratégiai prioritásaként kezeli az oktatást. Felhívja az államokat, hogy átfogó, holisztikus szemléletmódot alkalmazva ismerjék el és támogassák a minőségi formális oktatást, a nemformális oktatást és informális tanulást is. A Fórum elsődleges célja „az élethosszig tartó és az élet minden területére kiterjedő tanuláson alapuló társadalom építése, ahol minden tanulást értékesnek tartanak, ahol a fiatalok felelősséget vállalnak saját tanulásukért, és ahol az ifjúsági szervezeteket a fiatalok számára minőségi nemformális oktatást nyújtó legfontosabb szereplőként ismerik el" 26.

A DARE hálózat (Democracy and Human Rights Education in Europe, Demokrácia és Emberi Jogi Nevelés Európában) civil és egyéb szervezetek egész Európára kiterjedő együttműködése, céljuk a demokratikus állampolgárságra nevelés és az emberi jogi nevelés elterjesztése, a kultúrák és nemzetek közötti együttműködés előmozdítása és az e területeken folyó oktatás minőségének javítása. Egyik kezdeményezésük az Emberi Jogok Világnapjához (december 10.) közeli időpontban évente megszervezett Synchronised Action Days (SynAct, Összehangolt Cselekvési Napok)

A Human Rights Education Associates (HREA, Emberi Jogi Nevelés Szövetsége) az emberi jogi tanulást, az emberi jogi aktivisták és szakemberek képzését, az oktatási anyagok és programok kidolgozását, valamint az online térben (például a HREA levelezőlistán) történő közösségépítést támogató nemzetközi civil szervezet.

Jegyzetek

1 13. általános megjegyzés az oktatáshoz való jogról a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 13. cikke kapcsán, 08/12/99. E/C.12/1999/10, 1. bekezdés. https://docstore.ohchr.org/SelfServices/FilesHandler.ashx?enc=4slQ6QSmlBEDzFEovLCuW%2BKyH%2BnXprasyMzd2e8mx4cYlD1VMUKXaG3Jw9bomilLKS84HB8c9nIHQ9mUemvt0Fbz%2F0SS7kENyDv5%2FbYPWAxMw47K5jTga59puHtt3NZr
www.un.org/millenniumgoals/2015_MDG_Report/pdf/MDG%202015%20rev%20(July%201).pdf
3 https://ensz.kormany.hu/download/7/06/22000/Vil%C3%A1gunk%20%C3%A1talak%C3%ADt%C3%A1sa%20Fenntarthat%C3%B3%20Fejl%C5%91d%C3%A9si%20Keretrendszer%202030.pdf
4 www.ohchr.org/EN/UDHR/Documents/UDHR_Translations/hng.pdf
5 Az ENSZ Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600009.tvr
6 Gyerekjogi Egyezmény (ENSZ Egyezmény a Gyermek jogairól) https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99100064.tv
7 Az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezménye https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0700092.tv  
8 Az ENSZ nyilatkozata az őslakos népek jogairól www.un.org/development/desa/indigenouspeoples/declaration-on-the-rights-of-indigenous-peoples.html
9 ENSZ Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról; https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=98200010.tvr
10 A fejlődéshez való jogról szóló ENSZ nyilatkozat www.ohchr.org/en/professionalinterest/pages/righttodevelopment.aspxf
11Gyerekjogi Egyezmény (ENSZ Egyezmény a Gyermek jogairól) https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99100064.tv
12 2020 novemberéig, https://indicators.ohchr.org/
13 Az ENSZ Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600009.tvr
14.13. általános megjegyzés az oktatáshoz való jogról a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 13. cikke kapcsán, 08/12/99. E/C.12/1999/10, 1. bekezdés. https://docstore.ohchr.org/SelfServices/FilesHandler.ashx?enc=4slQ6QSmlBEDzFEovLCuW%2BKyH%2BnXprasyMzd2e8mx4cYlD1VMUKXaG3Jw9bomilLKS84HB8c9nIHQ9mUemvt0Fbz%2F0SS7kENyDv5%2FbYPWAxMw47K5jTga59puHtt3NZr
15 Gyermekjogi Egyezmény, (ENSZ Egyezmény a Gyermek jogairól) 29(1)(d). https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99100064.tv
16The promotion of equality of opportunity in education, Report of the Special Rapporteur on the Right to Education, Kishore Singh, GE.11-12940, 18 April 2011 [Az esélyegyenlőség előmozdítása az oktatásban, a különleges megbízott jelentése az oktatáshoz való jogról, Kishore Singh, GE.11-12940, 2011. április 18.]: www2.ohchr.org/english/bodies/hrcouncil/docs/17session/A-HRC-17-29.pdf
17Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions; Tackling early school leaving: A key contribution to the Europe 2020 Agenda [A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának; Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása],
https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/ALL/?uri=CELEX:52011DC0018
18 Early Childhood Care and Education Regional Report – Europe and North America [Regionális jelentés a kisgyermekkori gondozásról és az oktatásról – Európa és Észak-Amerika], UNESCO, WCECCE/Ref.4, 27 August 2010
unesdoc.unesco.org/images/0018/001892/189211e.pdf
19 Learning: The Treasure Within [Tanulás: a bennünk rejlő kincs], UNESCO, Párizs, 1996. www.eccnetwork.net/sites/default/files/media/file/109590engo.pdf
20 Pathways Towards Validation And Recognition Of Education, Training & Learning In The Youth Field [Az oktatás, szakképzés és tanulás hitelesítésének és elismerésének módjai az ifjúságpolitika terén]  https://pjp-eu.coe.int/documents/0/47261704/Pathways_towards_validati.pdf/caf83fd5-b4db-4b56-a1ab-3b1178e182db
 Pathways 2.0  towards recognition of non-formal learning/education and of youth work  in Europe [A nemformális tanulás/nevelés és az ifjúsági munka elismerése Európában] https://pjp-eu.coe.int/documents/0/47261818/Pathways_II_towards_recognition_of_non-formal_learning_Jan_2011.pdf
21  Az Európa Tanács chartája a demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről https://rm.coe.int/1680487827
22 A fiatalok nemformális oktatásának és tanulásának előmozdításáról és elismeréséről szóló ajánlás  https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805e00a9
23 A Miniszteri Bizottság ajánlása a tagállamoknak az európai romák és utazók Európában történő oktatásáról https://rm.coe.int/09000016805b0a1c
24 A felsőoktatás és kutatás iránti állami felelősségéről szóló ajánlás www.coe.int/t/dg4/highereducation/News/pub_res_EN.pdf
25 Ajánlás a kultúrák közötti párbeszédről és a másokról kialakított képről a történelemtanításban  https://rm.coe.int/16805cc8e1
26 www.youthforum.org