„Senki sem születik jó állampolgárnak, ahogy egyetlen államban sincs magától értetődően demokrácia. Mindkettő folyamatosan fejlődik, egész életén át. A fiatalokat születésüktől kezdve be kell vonni ebbe a folyamatba.”
Kofi Annan

Mi a demokrácia?

A „demokrácia” szó a görög „demos” („emberek”) és „kratos” (hatalom) szavakból ered. A demokrácia tehát értelmezhető az emberek hatalmaként, vagyis olyan kormányzási formaként, amely az emberek akaratától függ.

Világszerte annyiféle demokratikus kormányzási modell létezik, hogy talán könnyebb a demokrácia fogalmát az alapján megérteni, hogy mi az, ami semmiképpen NEM tekinthető annak. Eszerint a demokrácia nem egyetlen ember uralmán alapuló autokrácia vagy diktatúra; és nem is oligarchia, ahol a társadalom egy szűk rétege uralkodik. A megfelelő értelemben vett demokrácia még csak nem is a „többség uralma”, ha ez azt jelenti, hogy a kisebbségek érdekei teljes mértékben figyelmen kívül maradnak. A demokrácia – legalábbis elméletileg – az összes ember nevében és akarata szerint történő kormányzás.

Kérdés: Ha a demokrácia az emberek általi kormányzást jelenti, akkor van-e igazi demokrácia a világon?

Miért épp a demokrácia?

A demokrácia eszményének erkölcsi ereje – és népszerűsége – két fő alapelvéből fakad:

1.  Az egyén autonómiája: ezt azt jelenti, hogy senkire ne lehessen rákényszeríteni a mások által hozott szabályokat. Az embereknek legyen lehetősége arra, hogy (ésszerű keretek között) saját maguk irányítsák az életüket.
2.  Egyenlőség: mindenkinek egyenlő lehetősége legyen arra, hogy beleszóljon a társadalom tagjait érintő döntésekbe.

Ezek az elvek ösztönösen vonzóak számunkra, és részben magyarázatot adnak a demokrácia népszerűségére. Persze hogy méltányosnak érezzük, hogy a közös szabályokba mi is ugyanúgy beleszólhassunk, mint mások!

A probléma akkor merül fel, ha belegondolunk, hogy ezeket az elveket hogyan lehet a gyakorlatba átültetni. Hiszen valamilyen eljárásra, módszerre szükség van az egymással ellentétes nézetek kezeléséhez. Egyszerű voltánál fogva a demokráciában gyakran „a többség dönt” elve érvényesül. De a többség uralma azt eredményezheti, hogy bizonyos emberek érdekei soha nem kapnak hangot. Ha azt szeretnénk, hogy mindenki érdeke figyelembe legyen véve, akkor arra megfelelőbb módszer a konszenzusos döntés, amely a közös érdekek megtalálására irányul.

Kérdés: Mik a konszenzusos döntéshozatal előnyei és hátrányai a többség uralmával szemben? Hogyan hoznak döntéseket az Ön ifjúsági csoportjában?

A demokrácia kialakulása

Ókor

Úgy tartják, az ókori görögök hozták létre az első demokráciát, habár szinte biztos, hogy primitív demokráciák korábban is léteztek a világ különböző részein. A görög modell az időszámításunk előtti V. században alakult ki Athén városában. Az athéni demokrácia kiemelkedett az akkoriban általánosan elterjedt politikai rendszerek: az autokráciák és oligarchiák tengeréből. A mai demokráciafelfogáshoz képest viszont az athéni modell két ponton jelentősen eltért:

1. Közvetlen demokrácia volt, vagyis az emberek, ahelyett, hogy a nevükben kormányzó képviselőket választottak volna, inkább maguk gyűltek össze, vitatták meg a kormányzás ügyeit, és valósították meg a döntéseket.

2. Ez a rendszer azért működhetett, mert „az emberek” kategóriája nagyon korlátozott volt. Csak a lakosság kis része vehetett részt közvetlenül a döntésekben, mivel a nők, a rabszolgák, az idegenek – és persze a gyerekek – ebből ki voltak zárva. Ennek ellenére a résztvevők aránya sokkal magasabb volt, mint a mai demokráciában: a körülbelül 300 ezer fős lakosságból mintegy 50 ezer férfi vett részt közvetlenül a politikai életben.

Kérdés: Mik a közvetlen demokrácia előnyei és hátrányai?

Demokrácia a modern világban

Ahány demokratikus nemzet, annyiféle demokrácia létezik a világban. Nincs két teljesen egyforma rendszer, és egyik sem kiáltható ki ideálisnak. Van elnöki és parlamentáris demokrácia, szövetségi és unitárius demokrácia, arányos és többségi szavazást alkalmazó demokrácia, demokratikus monarchia és így tovább.

Az egyik dolog, ami a modern demokratikus rendszerekben azonos, és ami megkülönbözteti őket az ókori modelltől, az a képviseleti rendszer. A modern demokráciában nem közvetlenül vesznek részt a polgárok a törvényalkotásban, hanem szavazás útján képviselőket választanak, akik aztán a nevükben irányítanak. Ez a rendszer a képviseleti demokrácia. Valamennyire indokoltan nevezhető demokratikusnak, mert – legalábbis bizonyos fokig – a fenti két elven alapul: mindenki egyenlő (egy ember – egy szavazat), és bizonyos mértékig minden embernek joga van a személyes autonómiához.

Kérdés: Mit kell tennie egy választott tisztviselőnek, hogy megfelelően képviselje azokat, akik megválasztották?

A demokrácia fejlesztése

Gyakran beszélünk arról, hogy egy ország demokráciává „válik”, mihelyst elkezd viszonylag szabad és nyílt választásokat tartani. De a demokrácia jóval többről szól, mint a választások. Ha fel akarjuk mérni, mennyire demokratikus egy adott ország, akkor az intézményi vagy szavazati rendszer helyett ésszerűbb azt megnézni, hogy mennyire érvényesül az az elv, hogy a hatalomban az emberek akarata nyilvánul meg. A demokrácia inkább úgy értendő, mint amiből mindig lehet több (vagy kevesebb), nem pedig úgy, mint ami vagy van, vagy nincs.

A demokratikus rendszerek majdnem mindig fejleszthetők olyan irányba, hogy még több ember még inkább bele tudjon szólni az ország ügyeibe, és a döntések még inkább tükrözzék az emberek akaratát. Más szóval a demokrácia „nép által” aspektusa javítható azzal, ha több embert vonunk be a döntéshozatalba; a „nép kormánya” és a „nép érdekében” része pedig azzal, ha több valós hatalmat adunk az embereknek. A történelem során a demokráciáért folytatott küzdelmek általában a fenti tényezők valamelyikére irányultak.

Ma a világ legtöbb országában a nők is szavazhatnak, de ezt a harcot viszonylag rövid idővel ezelőtt sikerült csak megnyerni. Új-Zéland tekinthető az első országnak, amelyik először vezette be az általános választójogot, 1893-ban, habár a nők ott is csak 1919-től indulhattak a parlamenti választásokon. Sok ország járt el hasonlóan, vagyis először megadta a szavazati jogot a nőknek, de csak évekkel később tette lehetővé, hogy jelöltként indulhassanak. Szaúd-Arábia csupán 2011-ben adta meg a nőknek a választójogot.
Ma is léteznek, még régóta működő demokráciákban is, olyan társadalmi csoportok – többnyire ide tartoznak a bevándorlók, a vendégmunkások, a fogvatartottak és a gyermekek –, akiknek nincs joguk szavazni, habár sokan közülük fizetnek adót, és mindannyian kötelesek betartani az ország törvényeit.

Fogvatartottak és a választójog

PA fogvatartottak 18 európai országban szavazhatnak.
20 országban korlátozzák szavazati jogukat olyan tényezők alapján, mint a börtönbüntetésük hossza, a bűnük súlyossága vagy az adott választás jellege.
Kilenc európai országban egyáltalán nem szavazhatnak.
Prisoners' voting rights, Commons Library Standard Note SN/PC/01764, last updated in 2012, http://www.parliament.uk/briefing-papers/SN01764
A Hirst kontra Egyesült Királyság ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága 2005-ben úgy ítélkezett, hogy az országban fogvatartottak választójogtól való egyetemes megfosztása sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 3. cikkét, mely szerint „a Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy ésszerű időközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetően biztosítják a nép véleményének kifejezését."

Kérdés: Indokolt lehet-e bármikor is az, hogy bizonyos társadalmi csoportokat kizárnak a demokratikus folyamatokból?

A demokrácia és a részvétel

A közügyekben való részvétel legnyilvánvalóbb módja a szavazás és az, ha indulunk a választáson, és az emberek képviselőjévé válunk. A demokrácia viszont sokkal többről szól, mint pusztán a szavazásról; sok más módja is van a politikában és a közügyek irányításában való részvételnek. A demokrácia eredményes működése valójában attól függ, hogy az átlagember ezeket az eszközöket a lehető legszélesebb körben használja-e. Ha az emberek csak 4-5 évente egyszer szavaznak (vagy akkor sem), közben pedig semmi mást nem tesznek, akkor nem mondhatjuk, hogy a kormányzás „a nép által” történne, és az ilyen rendszer nem is igazán nevezhető demokráciának.
Az ország ügyeiben való részvétel különböző módjait az Állampolgárság és részvétel című rész bővebben is tárgyalja. Az alábbi lista felsorol pár részvételi lehetőséget – talán ezek jelentik azt a minimumot, amely alapján a parlamenti képviselők demokratikus módon eljárhatnak az emberek nevében.
Tájékozódjunk a fejleményekről, vagyis arról, hogy milyen döntéseket hoznak „az emberek nevében”, és különösen arról, hogy a saját képviselőnk hogyan dönt és mit csinál.
Tudassuk a véleményünket másokkal – az országgyűlési képviselőnkkel, a médiával, vagy megkereshetünk az adott üggyel foglalkozó csoportokat is. Ha nem kapnak visszajelzést az „emberektől”, a vezetők csak a saját akaratuk és prioritásaik alapján járhatnak el.
Ha egy döntés láthatóan nem demokratikus vagy sérti az emberi jogokat, vagy ha egyszerűen fontos számunkra, akkor hallassuk a hangunkat, hátha befolyással tudunk lenni az adott ügy kimenetelére. Valószínűleg akkor lehetünk a legeredményesebbek, ha másokkal összefogunk, mert ha többen vagyunk, a hangunk is messzebbre jut.
És szavazzunk, amikor csak lehetőségünk van rá. Ha az emberek nem szavaznak, akkor a képviselőknek gyakorlatilag soha nem kell felelősséget vállalniuk azért, amit a nevünkben tesznek.

Kérdés: Ön élt valaha a fenti vagy más részvételi lehetőségekkel?

A demokrácia és az emberi jogok

Az emberi jogok és a demokrácia közt szoros és kétirányú kapcsolat áll fenn: mindkettő bizonyos módon függ a másiktól, és a másik nélkül nem teljes.

Először is az egyenlőség és az autonómia az emberi jogi értékek közé tartoznak, a közügyekben való részvétel pedig önmagában is emberi jog. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (EJENY) 21. cikke szerint „a közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata”. Tehát a demokrácia valójában az egyetlen kormányzási mód, amely összhangban van az emberi jogokkal.

Viszont a demokrácia se teljes az emberi jogok általános tisztelete nélkül. A közügyekben való valódi részvétel szinte lehetetlen az emberek egyéb alapvető jogainak tiszteletben tartása nélkül. Gondoljuk át az alábbi példákat:

1. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága (EJENY, 18. cikk). Ez a demokráciához elengedhetetlen, elsődleges jogok közé tartozik. Fontos, hogy az emberek szabadon gondolkodhassanak és választhassák meg meggyőződésüket, anélkül, hogy ezért megbüntetnék őket. A történelem során a hatalmon lévők megpróbálták ezt a jogot korlátozni, mert attól féltek, hogy ha az emberek más kormányzati formákról gondolkodnak, az veszélyezteti a jelenlegi rendszert. Tehát egyszerűen lecsukták azokat, akik nem úgy gondolkodtak, ahogy „helyes” lett volna (őket hívjuk lelkiismereti foglyoknak). De a nézetek pluralizmusa nélküli társadalom nemcsak intoleráns, hanem a saját lehetőségeit is korlátozza, hogy új és talán jobb irányba fejlődjön.

2. A véleménynyilvánítás szabadsága (EJENY, 19. cikk). Nemcsak az fontos, hogy azt gondolhassuk, amit akarunk, hanem az is, hogy bármilyen véleményünknek hangot adhassunk. Ha az embereket megakadályozzák abban, hogy nézeteiket másokkal megvitassák vagy a médiában megjelentessék, akkor hogyan vehetnének részt a közügyekben? Hiszen a véleményüket tulajdonképpen kizárták a szóba jöhető alternatívák közül.

3. A békés célú gyülekezés és egyesülés szabadsága (EJENY, 20. cikk). Ez a jog azt jelenti, hogy megvitathatjuk gondolatainkat mindazokkal, akik arra kíváncsiak, érdek- vagy lobbicsoportokat alakíthatunk, és másokkal együtt tüntethetünk, hogy a nekünk nem tetsző döntések ellen tiltakozzunk. Ez a tevékenység kellemetlen lehet a hatalom számára, viszont alapvető fontosságú a különböző nézeteket megismeréséhez és figyelembevételéhez. Márpedig ez pedig a demokrácia lényegéhez tartozik.

Ez csak három azok közül az emberi jogok közül, amelyek elválaszthatatlanok a demokrácia eszméjétől, de más emberi jogaink bármilyen sérelme szintén befolyásolja azt, hogy milyen mértékben vagyunk képesek részt venni a közügyekben. A szegénység, a rossz egészségi állapot vagy a hajléktalanság is megnehezítheti, hogy valaki hallassa a hangját, és véleménye másokéhoz képes kevésbé jut érvényre. Azt pedig szinte biztosan lehetetlenné teszik az ilyen jogsértések, hogy elszenvedőjükből választott képviselő lehessen.

Kérdés: Az Ön országban mennyire tartják tiszteletben a fent felsorolt három demokratikus jogot?

 mi a baj a demokráciával?

Szavazói apátia

A demokrácia helyzetével kapcsolatban évek óta aggodalmak merülnek fel, talán leginkább a régebb óta működő demokráciákban. Ennek egyik fő oka a választási részvétel szintjének csökkenése, ami az állampolgárok érdeklődésének és aktivitásának hiányára utal. Az alacsony szavazói részvétel megkérdőjelezi a „demokratikusan” megválasztott kormányzat legitimitását; előfordul egyes országokban, hogy a győztes a szavazásra jogosultak töredékének szavazatával jut hatalomra.

A választások és az apátia

Az európai parlamenti választásokon a részvételi arány az 1979-es első választás óta folyamatosan csökken. 2009-ben a választásra jogosultaknak csak 43%-a szavazott, sőt néhány országban a részvételi arány csupán 34% volt.
Európában az országos választásokon a részvételi arány néhány országban alig haladja meg az 50%-ot, máshol viszont 90%-nál is magasabb.
Egyes országokban – Európán belül például Görögországban és Belgiumban – kötelező szavazni. Itt a részvételi arány nyilván sokkal magasabb, mint azokban az országokban, ahol nem kötelező az urnákhoz járulni.

Kérdés: Az Ön hazájában a legutóbbi választás során a jogosultak hány százaléka szavazott?

Bár kétségkívül problémát jelent, hogy az emberek egyre kevésbé vesznek részt a választásokon, egyes tanulmányok arra engednek következtetni, hogy a részvétel más formái egyre erősödnek. Ilyenek például a nyomásgyakorló csoportok, a civil kezdeményezések, a tanácsadó szervezetek stb. A részvételi ezen formái épp annyira (ha nem még inkább) nélkülözhetetlenek a demokrácia hatékony működéséhez, mint elmenni szavazni.

A demokrácia és a civil aktivitás
Az úgynevezett arab tavasz során rengeteg ember, köztük sok fiatal vonult az utcára, hogy kifejezze elégedetlenségét a politikai vezetők tevékenységével. Ez a civil aktivitás új szintjét jelentette olyan országokban, amelyeket hagyományos értelemben nem tekintettek demokráciáknak. A jelek szerint a „néphatalom” még Európa régi demokráciáiban is új életre kelt: például sok országban demonstráltak a diákok a tandíjbevezetési tervek ellen, a szakszervezetek a gazdasági megszorító intézkedések elleni tiltakozásul utcai megmozdulásokat szerveztek. Emellett aktivisták önálló csoportjai új és kreatív módokat találtak arra, hogy a klímaváltozás, a nagyvállalatok túlhatalma, az alapvető állami szolgáltatások megvonása vagy a rendőri elnyomás ellen tiltakozzanak.

A többség uralma

Van két további probléma, amely ennél bonyolultabb módon kapcsolódik a képviseleti demokrácia modelljéhez, és mindkettő a kisebbségek érdekeit érinti. Az egyik az, hogy a kisebbségi érdekek gyakran nem tudnak megjelenni a választási rendszeren keresztül. Ez akkor fordulhat elő, ha az adott kisebbség nem elég népes a képviseleti küszöb eléréséhez. A másik probléma abból adódik, hogy még ha számuk alapján képviselve vannak is a törvényhozásban, ott is kisebbségben maradnak, és nem tudnak elegendő szavazatot összegyűjteni a többségi képviselők ellenében. Ezért nevezik gyakran a demokráciát a „többség uralmának”.

Ha a többségi uralom nem párosul olyan garanciákkal, amelyek biztosítják az emberi jogok védelmét mindenki számára, akkor az a kisebbségek számára ártalmas döntésekhez vezethet, amelyeket az sem igazol, hogy ez a „nép akarata”. Minden demokratikus rendszerben védeni kell mind a kisebbségek, mind a többség alapvető érdekeit, amit az emberi jogi elvek hatékony jogi eszközökkel biztosított betartásával lehet szavatolni, függetlenül a többség akaratától.

Kérdés: Ha a többség egyetért azzal, hogy bizonyos embereket fosszanak meg emberi jogaiktól, akkor vajon „döntsön a nép”?

A nacionalizmus felemelkedése

A fentiekhez kapcsolódó aggasztó probléma a szélsőjobboldali pártok támogatottságának növekedése Európa-szerte. Ezek a pártok gyakran a nacionalista érzelmekre játszanak rá, és támadják – időnként erőszakos módon – a társadalom „nem őshonos” tagjait, különösen a menedékkérőket, a menekülteket és a vallási kisebbségek tagjait. A szélsőjobboldali pártok gyakran a társadalmi támogatásukat hozzák fel védekezésképpen, és arra a demokratikus alapelvre hivatkoznak, hogy ők sok ember véleményét képviselik. De ha egy párt támogatja az erőszak bármely formáját, továbbá nem tartja tiszteletben a társadalom valamennyi tagjának emberi jogait, akkor nemigen van joga a demokratikus elvekre hivatkozni.

A probléma mértékétől és az adott kulturális kontextustól függően szükség lehet bizonyos csoportok véleménynyilvánítási szabadságának korlátozására, annak ellenére, hogy ez a jog a demokratikus folyamatok fontos tényezője. Például a legtöbb országban törvény tiltja a rasszista gyűlöletkeltést. Az Európai Bíróság ezt a véleménynyilvánítási szabadság elfogadható korlátozásának tartja, amit a társadalom más tagjai jogainak védelme vagy a társadalmi rend megőrzése tesz szükségessé.

Kérdés: A nacionalizmus különbözik bármiben is a rasszizmustól?

A fiatalok és a demokrácia

A fiataloknak gyakran nem is kell szavazniuk, akkor hogyan lehetnek részesei a demokratikus folyamatoknak? Sokan erre a kérdésre azt válaszolnák, hogy a fiatalok még nem állnak készen erre, és majd csak 18 évesen (vagy az adott országban érvényes választói korhatár elérése után) lesznek képesek a demokratikus folyamatokban való részvételre.

Valójában sok fiatal már jóval azelőtt nagyon aktív politikailag, hogy elérné a szavazókort, és bizonyos szempontból az ilyen aktivitás hatásosabb lehet, mint az az egyetlen szavazat, amelyet később 4-5 évente leadnak (már ha elmennek szavazni). A politikusok gyakran nagyon igyekeznek megszerezni a fiatalok rokonszenvét, ezért valószínűleg jobban odafigyelnek az ifjúság problémáira.

Sok fiatal csatlakozik környezetvédelemmel foglalkozó szerveződésekhez, vagy a háború, a nagyvállalati kizsákmányolás vagy a gyermekmunka ellen tiltakozó csoportokhoz. Ha a fiatalok be akarnak kapcsolódni a politikai és társadalmi életbe, erre talán helyi szinten nyílik az egyik legjobb lehetőség. Itt könnyebben tudomást szerezhetnek olyan problémákról, amelyek közvetlenül őket vagy a környezetükben élőket érintik. Így nagyobb eséllyel érhetnek el közvetlen hatást. A demokrácia nem csak országos vagy nemzetközi ügyekről szól, annak a közvetlen környezetünkben kell kezdődnie!
Az ifjúsági szervezetek szintén lehetőséget nyújtanak arra, hogy a fiatalok megtapasztalják és gyakorolják a demokráciát. Ezek a szervezetek fontos szerepet játszanak a demokráciában, feltéve persze, hogy független és demokratikus módon működnek.

Kérdés: Ha egy 16 éves ember elég érett ahhoz, hogy megházasodjon és munkát vállaljon, akkor nem kellene, hogy választójoggal is rendelkezzen?

Work of the Council of Europe

A demokrácia az Európa Tanács egyik alapértéke, az emberi jogokkal és a jogállamisággal együtt. Az Európa Tanács számos programban és kiadványban foglalkozik a demokrácia fejlesztésével és jövőjével. 2005-ben az Európa Tanács állam- és kormányfőinek harmadik csúcstalálkozóján létrehozták a Fórum a Demokrácia Jövőjéért nevű testületet, melynek célja „a demokrácia, a politikai szabadságjogok és az állampolgári részvétel erősítése a vélemények, információk és bevált gyakorlatok megosztása útján”. A Fórum évente összehívott ülésein az Európa Tanács 47 tagországából és a megfigyelő státusszal rendelkező országokból érkező mintegy 400 résztvevő találkozik.

A demokratikus standardok fejlesztését és megvalósítását az Európa Tanács alkotmányos ügyekkel foglalkozó tanácsadó szerve, a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság – más néven Velencei Bizottság – támogatja. A bizottság különösen aktívan segíti az új alkotmányok, illetve olyan jogszabályok megfogalmazását, amelyek az alkotmánybíróságokra, a választási rendszerre, a kisebbségi jogokra, valamint a demokratikus intézmények jogi kereteire vonatkoznak.

A standardok felállítása mellett az Európa Tanács olyan programokkal mozdítja elő a demokráciát és annak értékeit, amelyek a demokratikus részvételt, a demokratikus állampolgárságra nevelést és az ifjúság részvételt célozzák, mert a demokrácia sokkal több, mint a választásokon való részvétel!