Image: Theme 'Media' by Pancho

A média szerepe

„Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, tájékozódhasson és terjeszthessen információkat és eszméket bármilyen kifejezési módon.”
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 19. cikk

Mass media include "traditional" broadcast media such as television, radio, movies,

A tömegmédiába beletartoznak a „hagyományos” műsorszóró csatornák és szolgáltatásaik, mint például a televíziós és rádiós műsorok; továbbá a filmek, CD-k és DVD-k; a nyomtatott sajtó; valamint információs szupersztrádánk, az internet is, a világhálóval együtt. A média mára olyan fontos lett a társadalomban, hogy nehezen tudjuk az életet elképzelni televízió, e-mail, videó-megosztó oldalak, online hírportálok vagy blogok nélkül. Hagyományos, a külvilágba kitekintést nyújtó szerepe egyre erősödik. Emellett új funkciói is kialakultak; többek között a társas érintkezés és a kommunikáció fórumává nőtte ki magát, illetve piactérként, információforrásként, valamint saját készítésű tartalmak megosztására is szolgál.

Az egyesek által a demokrácia három (törvényhozó, végrehajtó és bírói) hatalmi ága melletti „negyedik hatalmi ágnak” tekintett hagyományos média hosszú ideig az állampolgárok szövetségese volt az emberek számára esetleg ártalmas kormányzati intézkedések feltárásában, megkérdőjelezésében. Egy spanyol újságíró és egyetemi professzor, Ignacio Ramonet azonban a brazíliai Porto Alegrében megrendezett 2003. évi Társadalmi Világfórumon tartott beszédében azt állította, hogy az időközben multinacionális társaságok kezébe került hagyományos média ellenséges hatalommá, az emberek érdekeinek védelmezője helyett kizsákmányolójukká és elnyomójukká vált.1Az internetet immár többen az ötödik hatalmi ágként emlegetik, mivel egyre erősebb vetélytársat jelent a hagyományos média számára a fontos kérdések felvetése, a társadalmi-politikai fejleményeket megfigyelő és azokra figyelmet hívó szerep tekintetében, továbbá új csatornát nyújt civil kezdeményezések szervezésére is.

A média, különösen az internet fokozott hatalma szolgálhatja a tudatosság és a részvétel erősítését, illetve az információk hozzáférhetőbbé tételét, de veszélyeket is hordoz magában. A különböző csatornák és a közösségi médiahasználat egyrészről együttérzésre és emberi jogi aktivizmusra buzdíthatnak, másrészről azonban tartalmazhatnak félrevezető információkat, erősíthetik az előítéleteket, és akár gyűlöletet is szíthatnak. A gyerekek és a fiatalok különösen ki vannak téve az online médiából fakadó kockázatoknak.

A média átalakulásának vetületei

  • Manapság sokkal kevésbé támaszkodunk a hagyományos médiára, azaz az újságokra, a televízióra és a rádióra; egyre inkább online forrásokhoz, műholdas televíziózáshoz, blogokhoz és a közösségi médiához fordulunk, illetve szakképzett újságírók mellett immár civil tudósítóktól is tájékozódunk. Ez befolyásolja a társadalmi és politikai környezetet, valamint új eszközök bevezetésére sarkallja az elnyomó rezsimeket, akik tartanak az információs forradalom őket is fenyegető következményeitől.

A média mint a politikai tiltakozás terepe

Az 1968-as prágai tavasz idején a csehszlovák rádió adásaiban követelték a sajtó- és szólásszabadságot. Az 1979-es iráni forradalom kiterjedését beszédeket tartalmazó és titokban terjesztett magnókazetták segítették. Az 1989-es kínai Tiananmen téri tiltakozások hírét faxüzenetekben továbbították. A 2004-2005-es ukrán narancsos forradalom szervezésében fontos szerep jutott az internetnek és a mobiltelefonoknak. Az évtized végére már a Facebook és más közösségi hálózatok, a YouTube és a Twitter váltak a társadalmi tiltakozás eszközévé – így volt ez például a 2009-es iráni választásokat követő tüntetések, a 2010-es tunéziai és 2011-es egyiptomi forradalom, és az Észak-Afrikán és az arab világon végigsöprő tüntetéshullám esetében is.

  • A telekommunikáció és a médiatechnológiák rohamos fejlődése alapjaiban változtatta meg a teljes média természetét: a médiatartalmak és -eszközök az események szerves részévé váltak. Maga az élő közvetítés is egyfajta új eseménnyé vált; már nemcsak labdarúgó mérkőzéseket láthatunk egyenes adásban, hanem akár a közelünkben vagy a világ valamely távoli sarkában zajló erőszakos eseményeket is.
  • A média elüzletiesedése csökkenti a programkínálat sokszínűségét, és kiszorítja a főáramon kívül eső, kisebbségi, alternatív és szubkultúrákról szóló médiatartalmakat. A nézettség hajszolása jól tetten érhető a hírekről és az aktuális eseményekről való tudósítások stílusában és tartalmában. A hírek – azaz a média által a közönség számára összeválogatott valóságrészletek – gyakran a jelentéktelen, de bizarr és botrányos, bulváros irányba húznak. A közszolgálati műsorszolgáltatók egyre kevesebb állami támogatást kapnak, így ők is kénytelenek működésüket egyre inkább üzleti alapokra helyezni; amennyiben mégis állami forrásokból működnek, könnyen előfordulhat, hogy pártatlan tudósítás helyett a kormány álláspontjának megfelelő burkolt vagy nyílt propagandát folytatnak.
  • 2019-ben az Európai Unióban a fiatalok 94%-a napi szinten használta az internetet, szemben a teljes lakosság körében mért 77%-kal.2 Egy, az EU 19 országában készített 2020-as kutatás szerint a 9-15 éves gyerekek átlagosan mintegy 20 órát töltenek a világhálón minden egyes héten.3
  • A globális telekommunikációs hálózatok nemcsak információcserére szolgálnak, hanem a globális információgazdaság alapját képezik, és annak legértékesebb eszközei közé tartoznak. Minél több ilyen eszközzel – és a működtetésükhöz szükséges infrastruktúrával – rendelkezik valaki, annál nagyobb gazdasági hatalomra tehet szert, ami aztán politikai és diplomáciai befolyásra is átváltható.
  • A kommunikációs technológia fejlődése következtében és a kiterjedt médiahálózatok hatására életünk megváltozott. Az emberek munka- és szabadidejük jelentős részét képernyő előtt töltik. A távmunka és az e-tanulás gyors ütemben terjed az egész világon; különösen fokozta ezt a folyamatot COVID-19 világjárvány. A szülőket aggasztja, hogy gyermekeik egyre inkább függőségi kapcsolatba kerülnek a televízióval, a videójátékokkal, a mobiltelefonokkal és az internetes közösségi oldalakkal, de a felnőtteket ez éppúgy érinti, legfeljebb más médiumokat részesítenek előnyben.

Kérdés: Hogyan változtak az Ön médiahasználati szokásai gyermekkora óta?

A média és az emberi jogok

A szólásszabadság

A médiához legszorosabban kapcsolódó emberi jog a gondolatszabadság és a szólásszabadság, mely utóbbit a véleménynyilvánítás vagy a kifejezés szabadságágának is hívnak.
A véleménynyilvánítás emberi jogi dokumentumokban rögzített szabadsága magában foglalja az információk megismerésének és közlésének jogát; a hallgatás jogát; a saját véleményalkotás jogát; az öltözék és az érdeklődésnek megfelelő zenei, irodalmi és filmművészeti alkotások megválasztásának jogát; beletartozik a művészi önkifejezés joga; a szabad politikai véleménynyilvánítás joga; a szabad üzleti célú kommunikáció joga; a tudományos élet szabadsága; és az újságírók jogai. Az ide tartozó jogok széles köre egyértelműen jelzi, milyen fontos e jog az egyének önmegvalósításához és méltóságához, saját egyéniségük fejlődéséhez és ahhoz, hogy életüknek értelmet adjanak, és megtalálják saját igazságukat. Ez a szabadság nemcsak az egyének, hanem a közösségek, sőt egész társadalmak számára is nélkülözhetetlen a haladáshoz, az egyenlőség, a demokrácia és az önrendelkezés megvalósításához. A véleménynyilvánítás szabadsága önmagában is értéket képvisel, emellett pedig számos más jog és szabadságjog szükséges előfeltétele is.

Az állam mindig is próbált valamilyen szintű ellenőrzést gyakorolni a média felett, és/vagy hozzáférkőzni a médiához, hogy azon keresztül befolyásolni tudják a tömegeket, és elnyerjék támogatásukat, vagy éppen megakadályozzák az ellenzéket ez irányú törekvéseiben. A szigorúan ellenőrzött média azonban megfosztja az embereket a társadalmi tudatosságtól, a globális események ismeretétől, a megbízható elemzésekhez való hozzáféréstől, valamint a gazdaság állapotával, a politikai fejleményekkel és a társadalmi tényekkel kapcsolatos kiegyensúlyozott tájékozódás lehetőségétől.

A média állami ellenőrzése megvalósulhat rendkívül célirányosan, például az internetforgalom vagy telefonbeszélgetések szűrésével, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Az is előfordul, hogy az állam megpróbálja teljes mértékben letiltani a hozzáférést adott felületekhez. Példa erre a mobil telefonhálózat kikapcsolása a 2009-es iráni és a 2010-es egyiptomi választások idején, a rádióállomások és műholdas televíziós csatornák adásának megzavarása, valamint az újságírók kizárása a háborús övezetekből. 2009-ben például Kína kiutasította az újságírókat az ország északnyugati részén található Hszincsiang tartományból, hogy ne tudjanak tudósítani az ott folyó etnikai alapú zavargásokról.

Az UNESCO listát vezet a szakmájuk gyakorlása közben megölt újságírókról. 2010 és 2019 között évente átlagosan csaknem 90 újságíró vesztette életét munka közben.4

Európa néhány országában szintén aggodalomra ad okot a kormányzat médiára is kiterjesztett hatalma. 2011-ben például a magyar kormány új médiatörvényt vezetett be, felhatalmazva a médiahatóságot az összes médiacsatorna felügyeletére (ideértve a magántulajdonban levő tartalomszolgáltatókat is), büntetések kiszabására, illetve arra, hogy médiacsatornák működését homályosan meghatározott alapelvekre hivatkozva felfüggesszék vagy betiltsák. A becsületsértés több európai országban továbbra is bűncselekménynek minősül; erre hivatkozva börtönbe kerülhetnek újságírók, ha nyilvánosságra hoznak, megemlítenek vagy véleményeznek egy másik személyről az annak hírnevére káros vagy számára sértő tényt. Az Emberi Jogok Európai Bizottsága becsületsértési ügyekben hozott határozataiban többször is hangsúlyozta, hogy „… a sajtómunkások által elkövetett jogsértés miatt szabadságvesztés kiszabása csak kivételes körülmények között lehet összemérhető az újságírók szólásszabadságának súlyával…., nevezetesen, amikor más alapvető jogok is súlyosan sérülnek, például gyűlöletbeszéd vagy erőszakra uszítás esetén…"5

„Ha az ember nem hisz az általa megvetett nézeteket hangoztatók szólásszabadságában is, akkor valójában nem is hisz a szólásszabadságban.”
Noam Chomsky

Az Emberi Jogok Európai Bírósága sokat tett annak érdekében, hogy létrejöjjön egy keretrendszer, amely meghatározza, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban milyen mértékben korlátozható a véleménynyilvánítás szabadsága. A Bíróság rámutatott, hogy e jog „a demokratikus társadalmak egyik alapvető eleme"és az újságírói szabadság még abban az esetben is megengedi „egy bizonyos fokú túlzás, sőt, akár provokáció” alkalmazását", ha az „sértő, megbotránkoztató vagy zavaró".7

A véleménynyilvánítás szabadságát fenyegető tíz veszélyforrás

Négy nemzetközi szervezetnek a véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó különleges megbízottja minden évben közös nyilatkozatot jelentet meg. 2010. évi nyilatkozatuk8szerint az alábbi tíz tényező fenyegeti leginkább a szólásszabadságot:
1. a média állami ellenőrzés alá vonása,
2. a rágalmazás és becsületsértés bűncselekménynek nyilvánítása,
3. az újságírókkal szemben elkövetett erőszak,
4. az információhoz való jog korlátozása,
5. hátrányos megkülönböztetés a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása tekintetében, 6. üzleti és piaci nyomás,
7. a közszolgálati és közösségi műsorszolgáltatók működési feltételei biztosításának hiánya,
8. a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása a biztonság nevében,
9. az internetes véleménynyilvánítás szabadságát fenyegető körülmények,
10. korlátozott hozzáférés az internethez.

Az információhoz való jog

Az információhoz való jog – vagy az ismeretszerzés joga – azt jelenti, hogy az egyéneknek joga van részt venni a szabad információáramlásban, illetve tudni arról, hogy mi folyik a környezetükben, a szűkebb vagy tágabb közösségeikben. A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya szerint a szabad véleménynyilvánítás joga „magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli – szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő – keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is" (19. cikk).9 A tájékozódás és a megismerés nevesítése azt jelenti, hogy nemcsak a vélemény kinyilvánítása, hanem az információszerzés is emberi jog.

A lakosság alapvetően a médiából, a (nyomtatott és online) újságokból és folyóiratokból, valamint a televíziós hírműsorokból tájékozódik. A média csak akkor tud megbízható információkkal szolgálni a közönség számára, ha – a legitim okból védett információk kivételével – maga is hozzáfér minden információhoz. Az egyéneknek pedig szabad hozzáférési joggal kell rendelkezniük a hatóságok birtokában álló, személyükkel kapcsolatos adatokhoz. Továbbá napjaink információs társadalmában az oktatáshoz, képzéshez, tudományhoz, technológiához és foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférés előfeltétele, hogy megszűnjenek az egyenlőtlenségek az információkhoz való hozzáférésben is.

Kérdés: Mit jelent az Ön számára az ismeretszerzés joga?

A médiához kapcsolódóan egymással ütköző emberi jogok

„A szabadság megszűnik valódi szabadság lenni, ha az emberek nem juthatnak hozzá az információhoz. Az információhoz való hozzáférés a demokratikus élet egyik alapvető követelménye.”
Abid Hussain, az ENSZ különmegbízottja

A véleménynyilvánítás szabadsága ütközhet más emberi jogokkal. Ilyenek lehetnek a magánélet védelmével kapcsolatos jogok, amelyek felölelik az egyén magánéletébe, családi ügyeibe, otthonába és levelezésébe való beavatkozás tilalmát, valamint a becsületünk vagy jó hírnevünk elleni támadással szembeni védelem jogát. A médiát gyakran éri például az a vád, hogy megsértik a hírességek magánélethez fűződő jogait a róluk készített lesifotók és a magánéletükkel kapcsolatos információk beleegyezésük nélküli közzétételével.

A szólás szabadsága és a hátrányos megkülönböztetés tilalma ütközhet egymással, amikor az adott vélemény uszító tartalmú és a gyűlöletbeszéd jegyeit viseli magán. A gyűlöletkeltő beszéd nagyobb és rombolóbb hatást érhet el, ha a médián keresztül terjesztik. Nemzetközi szinten általános az egyetértés abban, hogy a gyűlöletbeszédet törvényileg tiltani kell, és hogy az ilyen tilalom felülírhatja a véleménynyilvánítás szabadságát biztosító garanciákat

A véleménynyilvánítás szabadsága nem abszolút jog. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 29. cikke értelmében a jogok és szabadságok gyakorlása korlátozható, amennyiben ezt mások alapvető jogainak és szabadságainak elismerése és tiszteletben tartása szükségessé teszi. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke konkrétan kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása – mivel kötelezettségekkel és felelősséggel jár együtt – „a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.".10

„Korlátozások teljes hiányában, a szabad piachoz hasonlóan, a szólásszabadságnak is lehetnek káros következményei.”
Christopher Patten, brit politikus 11

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a következőképpen határozza meg a gyűlöletbeszéd fogalmát: „minden olyan kifejezési forma, amely fajgyűlöletet, idegengyűlöletet, antiszemitizmust vagy intolerancián alapuló másfajta gyűlöletet – ideértve az agresszív nacionalizmusban és etnocentrizmusban kifejeződő intoleranciát, a kisebbségekkel, migránsokkal és bevándorlókkal szembeni hátrányos megkülönböztetést és ellenségességet – terjeszt, igazol, támogat vagy arra izgat”.12

Az elmúlt években sok figyelmet kapott az a kérdés, hogy mennyiben korlátozható a véleménynyilvánítás szabadsága a meggyőződés és vallás tiszteletben tartása érdekében, mely követelmény a gondolat, a lelkiismeret és vallás szabadságához fűződő emberi jogban gyökeredzik. Sok szó esett az újságírói etikáról, a megfelelő irányelvek és a helyes gyakorlat szükségességéről és betartásáról. Számos szervezet – ezen belül kormányközi szervek (pl. az Európa Tanács és az UNESCO), különböző nemzetközi hálózatok (pl. a Független Sajtótanácsok Európai Szövetsége, AIPCE), valamint civil szervezetek (pl. az ARTICLE 19) – dolgozott ki etikai alapelveket és szakmai útmutatókat az emberi jogi követelményekkel összhangban álló tudósításra, illetve sürgették az érdekelt feleket, hogy azok saját, ezekkel összhangban álló eljárásrendeket dolgozzanak ki. Ugyanakkor arra is vigyázni kell, hogy a véleménynyilvánítás szabályozása ne csússzon át a másik végletbe: a kormányzat ne éljen vissza az eredetileg uszító szélsőségekkel szemben alkotott jogszabályokkal, és ne használják azokat a jogos véleménynyilvánítás korlátozására.13

„Az információ és a véleménynyilvánítás szabadságán alapuló szabad, független és sokszínű média minden működő demokrácia alapeleme.”
Thomas Hammarberg, az Európa Tanács korábbi emberi jogi biztosa14

A szólásszabadság szószólói által felvetett másik központi téma a média sokszínűségének, pluralizmusának fontossága. A média pluralizmusa nem ugyanaz, mint a média „egyensúlya”, ami emberi jogi kérdésekben néha éppen a céllal ellentétes hatást érhet el. Okvetlenül szükséges-e például az emberi jogok megsértéséről szóló tudósításokban szót adni a jogsértés elkövetőjének a „kiegyensúlyozott tájékoztatás” jegyében? Az éghajlatváltozásról szóló beszámolók esetében valóban szükség van-e az üzenet „kiegyensúlyozására” – azaz mindenképp meg kell-e szólaltatni olyanokat, akik szerint a klímaváltozás pusztán a képzelet műve?
A média pluralizmusának lényege a fentiek helyett annak megakadályozásában áll, hogy a média kevesek monopóliumává váljon. Ez ugyanis valóban számos kockázatot von maga után: kizárólagos, egyoldalú tudósítást, politikai megalkuvást, valamint egyesek hangjának kiszorítását vagy megtagadását. A plurális médiakörnyezet sikeresen ellent tud állni három nagy kísértésnek: a kedvező színben feltűnni kívánó politikusok manipulációs törekvéseinek, a tevékenységük szigorú ellenőrzését elkerülni kívánó vezető pénzintézetek és bankok manipulációs törekvéseinek, valamint a választások média általi manipulálásának.

Kérdés: Milyen az Ön országában a médiakörnyezet? Kik a legnagyobb médiaszolgáltatók tulajdonosai? Milyen mértékben valósul meg a média pluralizmusa?

Az internet szabályozása és az Európa Tanács

Az internet egymáshoz csatlakozó számítógépes hálózatok globális rendszere. Mivel nem központosítva működik, az internet a véleménynyilvánítás szabadságának globális fórumává vált, ugyanakkor azonban a felelősséggel és az irányítással kapcsolatos kérdéseket is felvet.
Az információs társadalomban bekövetkező folyamatos és nagymértékű újítások és változások feladják a leckét a nemzetközi szervezetek számára azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne biztosítani az emberi jogi alapelvek védelmét és fenntartását az online környezetben is. E kérdés megoldása érdekében az Európa Tanács számos egyezményt és ajánlást dolgozott ki. Ide tartozik a Budapesten 2001-ben elfogadott Számítástechnikai bűnözésről szóló egyezmény15, amelynek célja az új technológiák felhasználásával elkövetett hagyományos bűncselekménytípusok és a technológiai fejlesztések révén létrejövő újszerű bűncselekménytípusok elleni védelem. Az egyezményhez tartozó kiegészítő jegyzőkönyv a számítógépes rendszereken keresztül elkövetett rasszista és idegengyűlölő cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítására szólít fel.
Egy másik fontos jogi eszköz az Európa Tanács Egyezménye a közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz való hozzáférésről16(2009). Az Egyezmény kérés esetén mindenki számára megkülönböztetéstől mentesen biztosítja a közhatalmi szervek birtokában levő hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférés (a közérdekű adatigénylés) jogát.

„A média hatalmával vissza lehet élni a pluralizmus és a demokrácia rovására, különösen a média erőteljes koncentrációja esetén.”
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 17

Az Európa Tanács más érdekelt felekkel közösen dolgozik az internet szabályozásán, hogy biztosítsák a véleménynyilvánítás szabadsága és más emberi jogok és alapelvek védelmét az új médiakörnyezetben. A Miniszteri Bizottság 10 internetszabályozási alapelvet 18 fogadott el, továbbá új média-fogalom bevezetését javasolta 19. Az ajánlások kiterjesztenék az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkében rögzített, a médiát illető szabadságjogokat és kötelezettségeket a közösségi hálózatokra, az online játékokra és a visszaélések bejelentésére szolgáló honlapokra is. Ezen felül javasolják egy globális, stabil és nyitott internet megőrzését szolgáló államközi együttműködési keretrendszer kialakítását a véleménynyilvánítás szabadsága és az információhoz való hozzáférés védelme céljából 20. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott Nyilatkozat a szólásszabadságról, a gyülekezési szabadságról és az egyesülési szabadságról a magán működtetésű internetes platformok és az online szolgáltatók vonatkozásában című dokumentum ismét kihangsúlyozta a média szabadságának jelentőségét a valódi demokrácia fenntartásában.21

Az internetszabályozás tíz alapelve

„Az internetes tartalmak jelentős hányada törvénytelen, káros vagy előítéletet keltő, így alapjaiban ássa alá az emberi jogokat és az emberi méltóságot.”
A digitális műveltség kézikönyve22

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2011. szeptember 21-én elfogadott alapelvek:

  1. Az alapvető jogok és szabadságjogok védelme, valamint egyetemes, oszthatatlan, kölcsönösen összefüggő és egymáshoz kapcsolódó jellegének elismerése.
  2. Az állam, a magánszektor, a civil társadalom, a műszaki közösség és a felhasználók teljes körű részvételének biztosítása.
  3. Az államok internettel kapcsolatos nemzetközi közpolitikai kérdésekhez kapcsolódó kötelezettségeinek megerősítése.
  4. Az internethasználók alapvető jogai és szabadságai gyakorlásának és az internetszabályozási keretek kialakításában való részvételének biztosítása.
  5. Az internet egyetemessége; az internet globális jellegének és az egyetemes hozzáférés célkitűzésének elismerése.
  6. Az internet integritása, a világháló biztonságának, stabilitásának, megbízhatóságának és ellenállóképességének biztosításával.
  7. Az internet mindennapos üzemeltetésével kapcsolatos felelősség decentralizált jellegének megőrzése.
  8. Az internetes szabványok nyílt jellegének, és az internetes infrastruktúra átjárható és „végponttól végpontig terjedő” jellegének megőrzése.
  9. A lehető legszélesebb körű hozzáférés biztosítása az internetes tartalmakhoz, valamint az internet alapú alkalmazásokhoz és szolgáltatásokhoz.
  10. A kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése az interneten és az internet segítségével.

A média és a fiatalok

„Bár úgy néznék ki, mint Cindy Crawford.”
Cindy Crawford, szupermodell

A média, valamint az információs és kommunikációs technológiák manapság központi szerepet játszanak az ifjúság életében, és a fiatal generációt formáló legfontosabb tényezők közé tartoznak. Sok gyerek „digitális bennszülött”-nek tekinthető: olyan környezetben nő fel, ahol a technológia már a mindennapi élet részét képezi, és előbb megtanul digitális eszközöket használni, mint járni vagy beszélni. Bizonyos feltételezések szerint még agyuk felépítése is különbözik a korábbi nemzedékekétől! A fiatalok és szüleik generációja közötti digitális szakadék létezését azonban többen megkérdőjelezték 23; néhány tanulmány rámutatott, hogy a digitális megosztottság nem a kor, hanem a hozzáférés és a lehetőségek függvényében alakul ki.24

„A béke nem pusztán távoli cél számunkra, hanem távoli célunk elérésére szolgáló eszköz.”
Martin Luther King

A fiatalok jellemzően napi több órát töltenek televíziónézéssel, online játékokkal és csevegéssel, blogírással, zenehallgatással, fényképeik feltöltésével és online kommunikációs partnerek keresgélésével. Ez a virtuális világ lehetőségeket és csapdákat is rejt magában. Az elektronikus, digitális és online média használatának számos pozitív hatása van: szórakoztat, tanít és szocializál. Ugyanakkor adott esetben – használatától függően – ártani is tud a fiataloknak és a közösségeknek. A tömegmédia hatása – akár hagyományos, akár online – vitatható; a kutatók azonban az alábbi káros hatásokat figyelték meg:

  • Televízió előtt eltöltött idő: Egyes vélekedések szerint a képernyő előtt töltött hosszú idő hozzájárul az alvási problémák kialakulásához és a gyenge iskolai teljesítményhez.
  • Erőszak: Összefüggés mutatkozik a médiában látott erőszak és az egyén későbbi agresszív és erőszakos viselkedése között.
  • Fogyasztói szemlélet: a reklámok, hirdetések kapcsán gyakran felmerül az a vád, hogy manipulálják a közönséget.
  • Értékek: a fiatalok hajlamosak kevésbé önállóan gondolkodni, és inkább a média által meghatározott értékeket követni.

Az információ a demokrácia oxigénje. Ha az emberek nem tudják, mi történik társadalmukban, ha vezetőik tettei rejtve maradnak előttük, akkor nem tudnak érdemben belefolyni saját társadalmuk ügyeibe. Az információ azonban nem csak az emberek számára szükséges – a jó kormányzásnak is elengedhetetlen része.”
ARTICLE 19, Civil szervezeti kampány a véleménynyilvánítás szabadságáért 25

  • Sztereotípiák: a média hibáztatható káros vagy irreális társadalmi előítéletek és elvárások fenntartásáért, különösen a nemi szerepek és az etnikai jellemzők kapcsán.
  • Önértékelés: a szórakoztató média egyre nagyobb hatást gyakorol a fiatalok stílusára és önképére. A médiában szereplő példaképek által képviselt szépségideál frusztrációt okoz, és rontja a fiatalok önértékelését, mivel gyakorlatilag lehetetlen annak megfelelni. A nyomás, hogy „tökéletesnek” kell lenniük, gyakran egészségügyi problémákhoz, például evészavarok kialakulásához vezet.

Az információs és kommunikációs technológia fejlődése rengeteg lehetőséget teremt, de új veszélyeket is hordoz a gyermekek és a fiatalok számára. Előfordulhat például, hogy könnyelműen megadják személyes adataikat, amelyekkel mások később visszaélhetnek, például nem kívánt reklámokkal árasztják el az illetőt. Az internet teret ad az online ragadozók számára is, akik a közösségi médián keresztül könnyen kapcsolatba léphetnek a gyerekekkel. A modern információs technológiák – bármely más technikai eszközhöz hasonlóan – felhasználhatók visszaélésre, így szexuális zaklatásra, szexuális megfélemlítésre, homofób támadásokra és a nemi alapú erőszak más formáira, például szóbeli vagy írásbeli erőszak, vagy fényképekkel és videofelvételekkel való visszaélés útján. Időnként maguk a fiatalok is használják az ellenőrizetlen online környezetet arra, hogy társaiknak kegyetlen üzeneteket vagy megalázó fényképeket küldjenek.

A kritikus médiafogyasztással kapcsolatos oktatást sürgető Jean Kilbourne által készített Killing Us Softly (Gyengéden gyilkol) című dokumentumfilm-sorozat bemutatja, hogy a médiában látható reklámok hogyan népszerűsítik a torz és kártékony nőideálokat.26

Az információbőség korában rendkívül fontos a források megbízhatóságának felmérésére irányuló készségek fejlesztése. A „Web 2.0" (webes alkalmazások, amelyek elsősorban a közösségre épülnek, azaz a felhasználók által készített tartalmakon és a felhasználók közötti interakción és megosztásokon alapulnak) megjelenése immár szükségessé teszi egyfajta internetes magatartási kódex kidolgozását is, illetve annak felismerését, hogy online viselkedésünk milyen nem kívánt következményekkel járhat. Sok ember nincs tisztában azzal, hogy a saját magukról és másokról az interneten megosztott tartalmak mennyire könnyen és nyilvánosan hozzáférhetők, és milyen sokáig megmaradnak.
E problémák egyik megoldása az lehet, ha az emberek megfelelő oktatás segítségével kritikusabb és körültekintőbb médiafogyasztókká és kommunikátorokká válnak. A médiaoktatás célja, hogy a teljes lakosság, különösen a fiatalok tisztában legyenek a média hatalmával, illetve különbséget tudjanak tenni a megbízható és a nem megbízható információ, valamint a nyitott gondolkodásra valló és a gyűlölködő üzenetek között. A médiaoktatás igényességre nevelheti az embereket, és segíthet abban, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a manipulatív reklámoknak, valamint hogy fenntartsák online biztonságukat, és megfelelően védjék magánéletüket.

A gyermekek védelme, kompetenciáik fejlesztése és tudatosságra nevelése kiemelt helyet kap az Európa Tanács programjában. A gyermekek új információs és kommunikációs környezetre való felkészítéséről szóló ajánlás (2006) 27kimondja, hogy a tagállamoknak olyan egységes, az információk világában való eligazodást segítő és ehhez megfelelő oktatást biztosító stratégiát kell kidolgozniuk, amely segít a gyermekeknek és nevelőiknek abban, hogy magabiztosan közelítsenek az információs és kommunikációs szolgáltatásokhoz és technológiákhoz, s ezáltal a lehető legjobban ki tudják őket használni. Az internetes ismeretek és készségek fejlesztésének jelentőségét egy másik miniszteri bizottsági ajánlás (2009)28 is megerősíti, felszólítva a tagállamokat, hogy – a magánszektor szereplőivel és a civil társadalommal együttműködve – dolgozzanak ki és ültessenek gyakorlatba a gyermekeket a rájuk nézve potenciálisan ártalmas tartalmakkal és viselkedéssel szemben védelmező, ugyanakkor az új információs és kommunikációs környezetben való aktív részvételüket támogató stratégiákat.

Jegyzetek

  1.  Seneviratne Kalinga, "Global Media – It's Time to Create a Fifth Power" [Globális média – itt az idő egy ötödik hatalmi ág meghatározására], TerraViva Online, 2003

  2.  https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Being_young_in_Europe_today_-_digital_world

  3.  https://www.eukidsonline.ch/files/Eu-kids-online-2020-international-report.pdf

  4. További információkért lásd https://en.unesco.org/news/unesco-concerned-about-press-freedom-worldwide-despite-drop-number-media-casualties-2019

  5.  Pl. Cumpănă és Mazăre kontra Románia, 33348/96. sz. kérelem, ítélet, Strasbourg, 2004: https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22fulltext%22:[%22Cumpana%20and%20Mazare%20v%20Romania%22],%22documentcollectionid2%22:[%22GRANDCHAMBER%22,%22CHAMBER%22],%22itemid%22:[%22001-67816%22]}   

  6.  Handyside kontra Egyesült Királyság, 1976, https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22fulltext%22:[%22handyside%22],%22documentcollectionid2%22:[%22GRANDCHAMBER%22,%22CHAMBER%22],%22itemid%22:[%22001-57499%22]}

  7.  Prager és Oberschlick kontra Ausztria, 1995, https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22fulltext%22:[%22PRAGER%20OBERSCHLICK%22],%22documentcollectionid2%22:[%22GRANDCHAMBER%22,%22CHAMBER%22],%22itemid%22:[%22001-57926%22]}   

  8.  "Tenth Anniversary Joint Declaration: Ten Key Challenges to Freedom of Expression in the Next Decade" [Együttes nyilatkozat a 10. évforduló alkalmából: A véleménynyilvánítás szabadságát fenyegető tíz veszélyforrás a következő évtizedben]: www.article19.org/data/files/pdfs/standards/tenth-anniversary-joint-declaration-ten-key-challenges-to-freedom-of-express.pdf

  9.  1976. évi 8. törvényerejű rendelet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. dec. 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről  https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97600008.TVR

  10.  https://www.echr.coe.int/documents/convention_hun.pdf

  11.  Lord Patten of Barnes, Chairman of the BBC Trust, Speech to the Society of Editors Annual Conference, "Ethics and journalism after the News of the World", 13 November 2011 [Lord Patten of Barnes, a BBC Trust elnökének beszéde a Szerkesztők Társasága éves konferenciáján: Etika és tudósítás a News of the World című lap megszűnését követően, 2011. nov. 13.]: https://www.bbc.com/bbctrust/news/speeches/2011/ethics_journalism.html

  12. A Miniszteri Bizottság R (97)20.sz.Ajánlása a ’gyűlöletbeszédről’: https://rm.coe.int/1680505d5b

  13. Részletesebben: Centre for Information and Analysis, Misuse of Anti-Extremism Legislation [SOVA Információs és elemző központ, Szélsőséges politikai irányzatok elleni jogszabályokkal való visszaélés]: http://www.sova-center.ru/en/misuse

  14. Human rights and a changing media landscape [Az emberi jogok és a változó médiakörnyezet], Council of Europe Publishing, 2011

  15.  2004. évi LXXIX. törvény az Európa Tanács Budapesten, 2001. november 23-án kelt Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezményének kihirdetéséről : https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0400079.tv

  16.  2009. évi CXXXI. törvény az Európa Tanács közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz való hozzáférésről szóló Egyezményének kihirdetéséről : https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900131.TV

  17.  Recommendation CM/Rec (2011)7 on a new notion of media [Ajánlás a média új eszméjéről], 2011. szept. 21. https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805cc2c0

  18.  Declaration by the Committee of Ministers on Internet governance principles [A Miniszteri Bizottság nyilatkozata az internet szabályozásának alapelveiről, 2011. szept. 21.] https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805cc2f6

  19. Recommendation CM/Rec(2011)7 on a new notion of media [Ajánlás a média új eszméjéről], 2011. szept. 21. https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805cc2c0

  20. Recommendation on the protection and promotion of the universality, integrity and openness of the Internet [Az internet egyetemlegességéről, integritásáról és nyitottságáról szóló ajánlás], 2011. szept. 21. https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805cc2f8

  21.  Declaration on the protection of freedom of expression and freedom of assembly and association with regard to privately operated Internet platforms and online service providers [Nyilatkozat a szólásszabadságról, a gyülekezési szabadságról és az egyesülései szabadságról a magánműködtetésű internetes platformok és az online szolgáltatók vonatkozásában], 2011. dec. 7.  https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectId=09000016805cb844

  22.  Janet Richardson et al, The Internet Literacy Handbook [A digitális műveltség kézikönyve], Európa Tanács, 2006

  23. Részletesebben: VanSlyke Timothy, Digital Natives, Digital Immigrants: Some Thoughts from the Generation Gap [Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók: gondolatok a generációk közötti szakadékról]

  24.  Pl. Brown C. & Czerniewitz L., Debunking the digital native: beyond digital apartheid, towards digital democracy, Journal of Computer Assisted Learning, Volume 26, Issue 5, pages 357–369, October 2010 [A digitális bennszülött leleplezése: a digitális apartheiden túl, haladás a digitális demokrácia irányába, Journal of Computer Assisted Learning, 26. évfolyam, 5. szám, 357-369. oldal, 2010. okt.]

  25. The Public's Right to Know: Principles on Freedom of Information Legislation [A nagyközönség joga a megismeréshez: az információszabadsággal kapcsolatos jogszabályok alapelvei], Article 19, London, 1999,1. oldal: www.article19.org

  26.  Részletesebben a Killing Us Softly legújabb, 4. részéről: www.mediaed.org/cgi-bin/commerce.cgi?preadd=action&key=241#filmmaker-about

  27.  https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectId=09000016805af669

  28.  Recommendation CM/Rec(2009)5 on measures to protect children against harmful content and behaviour and to promote their active participation in the new information and communications environment [A gyermekek sértő tartalmakkal és magatartással szembeni védelmét, valamint az új információs és kommunikációs környezetben történő aktív részvételük előmozdítását szolgáló intézkedésekről szóló ajánlás], 2009. júl. 8. https://search.coe.int/cm/Pages/result_details.aspx?ObjectID=09000016805d0b0f

Kapcsolódó gyakorlatok Kapcsolódó gyakorlatok
Jeles nap
  • február második keddjeAz internetbiztonság napja
  • március 12.Az internetcenzúra elleni világnap
  • május 3.Sajtószabadság világnapja
  • szeptember 28.Információszabadság világnapja
  • november 21A televíziózás nemzetközi napja