Mi az aktivizmus?

A mai értelemben vett „aktivizmus” szó csak körülbelül 100 éve használatos. Az „aktív” melléknévből (az pedig az act = cselekszik igéből) alakult ki. Aktivista az, aki aktívan tesz a változásért, általában politikai vagy társadalmi téren. Az aktivizmus az a tevékenység, amit az aktivisták végeznek; vagyis a változás előidézését célzó módszereket is jelenti.

Békeaktivisták és a tűntetéshez való jog

Két békeaktivista a brit miniszterelnök otthona előtt, a Downing Street-en demonstrált. Egyikük, a 23 éves Maya Evans az Irakban megölt brit katonák nevét olvasta egymás után, társa pedig az iraki háborúban életüket vesztett irakiak hosszú névsorával folytatta. Mayát letartóztatták, mert a tüntetésről nem értesítette előre a rendőrséget. Az esemény országos médiafigyelmet kapott, valamint vitát indított a szólásszabadságról és a tüntetéshez való jogról. Ennek és sok hasonló akciónak köszönhetően a kormány vállalta, hogy felülvizsgálja azt a jogszabályt, amely megtiltja a rendőrség előzetes jóváhagyása nélküli tüntetést London központjában.

„Nem akartam, hogy letartóztassanak. De nem gondoltam, hogy bármi rosszat tennék azzal, hogy egy esős kedd reggel egy társammal együtt ott állok, és felolvasom a háborús áldozatok nevét. Nem hiszem, hogy ez bűn lenne, és nem hiszem azt sem, hogy ezért a letartóztatás járna.” – Maya Evans

Az emberi jogi aktivizmus az emberi jogok védelmezését jelenti, amikor azok bármilyen szinten veszélybe kerülnek vagy sérülnek. Az emberi jogi aktivizmus arról szól, hogy reagálunk az igazságtalanságra, a bántalmazásra, az erőszakra és a diszkriminációra, és igyekszünk tenni ellene. Készek vagyunk segíteni a másik embert a küzdelmében, és szolidaritást mutatni felé, harcolni azért, hogy mindenki tisztelettel és méltósággal bánjon másokkal, és így egy humánusabb, egyenlőbb, a jogokat tiszteletben tartó társadalmat alakítsunk ki. Az eredményes aktivisták kitartóak, kreatívak, elkötelezettek, és gyakran bátrak is. De mindenekelőtt hisznek az emberekben és az emberi jogokban. Hiszik, hogy létre lehet hozni egy olyan világot, amelyben az emberek jogait tiszteletben tartják, és meg is akarják valósítani azt.

Kérdés: Az aktivisták vajon tényleg annyira mások, mint a „normális” emberek? Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek Önben is megvannak?

Az aktivizmus kétségkívül elkötelezettséget igényel egy ügy vagy ideál mellett. Továbbá nem árt, ha ez az elkötelezettség folyamatos és hosszú távú is egyben. Például:

• A környezetvédelmi aktivistáknak sikerül megakadályozniuk, hogy megépüljön egy szénerőmű, és utána rögtön kampányba kezdenek egy repülőtéri kifutópálya meghosszabbítása ellen.
• A békeaktivisták harminc évig küzdenek a gyalogsági aknák betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény megkötéséért.
• Egy kórház vagy sportcsarnok bezárása ellen küzdő helyi aktivisták minden szempontból megvizsgálják a kérdést, és ha az egyik módszer eredménytelennek bizonyul, akkor más utat keresnek.

Habár hisszük, hogy tulajdonképpen minden emberben csörgedezik némi aktivistavér, és az élete során mindenki küzd különféle ügyekért, ebben a kézikönyvben elsősorban mégsem aktivizmusról beszélünk, hanem inkább cselekvésről. A hagyományos értelemben vett aktivisták is cselekednek, de folyamatosan, különféle módszerekkel, és valószínűleg nem is állnak meg addig, amíg a tetteik valamilyen eredményre nem vezetnek a szóban forgó ügyben. Azok a fiatalok viszont, akikkel Ön dolgozik, valószínűleg szakaszosan aktivizálódnak, néha másokkal együttműködve, néha pedig egyedül cselekedve az általuk fontosnak tartott ügyekben.

Kérdés: Van olyan ügy, ami mellett Ön kiállt, amiért küzdött? Az oktatást ilyen ügynek tartja?

Mit jelent a cselekvés?

Amikor arról beszélünk, hogy egy csoport aktívan fellép, cselekszik, akkor ez alatt a formális foglalkozásokon – például a 2. fejezetben leírt gyakorlatokon – túli tetteket értjük, melyekben az adott csoport tagjain kívül valószínűleg mások is részt vesznek. Az emberi jogi nevelés keretei közti aktív cselekvés olyan eredmény elérésére irányul, amely nemcsak nevelési szempontból hasznos, hanem azon túl is. Például:

• A helyi hajléktalanszálló vagy menekültközpont meglátogatása hozzájárulhat a korlátok és előítéletek lebontásához, ugyanakkor az ott élőknek is vigaszt nyújthat.
• Ha a fiatalok levelet írnak a sajtó képviselőinek, kifogásolva a rasszista vagy intoleráns megnyilvánulásokat, ezzel ráirányíthatják a média figyelmét a fiatalok véleményére, egyben elérhetik, hogy az újságírók szembenézzenek a saját előítéleteikkel.
• A helyi közösség számára rendezett, a környezetszennyezés helybeni hatásaival foglalkozó fotókiállítás felnyithatja az emberek szemét, és hozzájárulhat a probléma megoldására irányuló mozgalom elindításához.

Ezeknek az akcióknak van céljuk, hatásuk túlmutat a csoporton, ugyanakkor a fiatalok aktív bevonódását, hatóerejük felismerését és erősödését is eredményezi. A tényleges cselekvés életre kelti a tanultakat: valódi jelentést ad az emberi jogoknak, és kézzelfoghatóvá teszi azokat. Ha azt látjuk, hogy a tetteink mások – és a magunk – számára valami jót eredményeznek, az nagyon tanulságos és motiváló, és megerősít bennünket abban, hogy a dolgok változhatnak, ha teszünk a változásért.

Kérdés: Ha már dolgozott olyan csoporttal, amelyik aktívan fellépett valamilyen ügyben, mik voltak a főbb eredmények a hatást és a tanultakat tekintve?

Emberi jogi nevelés, cselekvés és aktivizmus: mi a különbség?      

        • A 2. fejezetben lévő gyakorlatok során elsősorban befelé, magára a csoportra összpontosítottunk: a folyamat a résztvevők tanulására irányult.
        • A csoport által a külvilágban végzett aktív cselekvés egyrészt nevelési célt szolgál, másrész kívülre, a világ valamely valós problémájának megoldására irányul
        • For Az aktivisták számára – legyen szó professzionális vagy „részmunkaidős” aktivistáról – az egyetlen valódi cél a probléma megoldása és a külső világ megváltoztatása. Az aktivisták addig dolgoznak és kampányolnak, amíg a céljukat el nem érik.

"Putos qui a ta cria” (Fejlődésben lévő kölykök) projekt

Lisszabon külvárosában élő, afrikai származású fiatalok a zene segítségével próbáltak megküzdeni a társadalmi kirekesztettség érzésével, és a kulturális sokszínűség tiszteletére nevelni másokat. Ahogy az a honlapjukon is szerepel, a második generációs bevándorlók gyakran úgy érzik, hogy „ki vannak zárva a társadalomból abban az országban, ahol születtek és élnek, és abban az országban is, ahonnan a szüleik származnak. Ennek a dilemmának – és az abból eredő frusztrációnak – egyik kifejezési módja mindig is a zene volt”.

Ezért a fiatal művészek a rap és más zenei stílusok segítségével igyekeztek formálni a társadalmat, motiválni a többi fiatalt, és erősíteni a társadalmi összetartást. A ritmuson és a költészeten át közölték mondanivalójukat, támogatva más rappereket is abban, hogy a zenét a társadalmi átalakulás eszközeként használják. Pár tanfolyam elvégése után, az Európai Unió Ifjúsági Programjának támogatásával a „Putos qui a ta cria” nevű együttes készített két CD-t és egy DVD-t, részt vett különféle nyilvános rendezvényeken, szervezett egy ifjúsági fesztivált az emberi jogokról, és ösztönzést adott más rappereknek. „A hiphop jó buli, de arra is jó, hogy megváltoztassuk a világot.”
http://www.myspace.com/putosquiatacria

Mikor cselekedhet a csoport?

A rövid válasz az, hogy bármikor. A fejezet 2. részében leírt közösségi akciók általában a szakköri vagy az iskolai foglalkozások előtt vagy után is alkalmazhatók. Ha a cselekvés az emberi jogi foglalkozás után történik, annak az az előnye, hogy a résztvevők jobban megértik az adott témát, ügyet, és kreatívabb módon tudnak gondolkodni arról, hogy mik lehetnek a legeredményesebb lépések. Ha viszont először cselekszünk, annak az az előnye, hogy a csoport majd aktívabban részt vesz a gyakorlatban, mert már maga is megtapasztalta az adott ügy jelentőségét.

Azok a nevelők, akik rendszeresen tartanak emberi jogi foglalkozásokat, gyakran váltogatják a sorrendet, attól függően, hogy mi a téma, azt mennyire ismerik a résztvevők, mennyire érdeklődnek iránta, sőt talán attól függően is, hogy az adott pedagógusnak vagy képzőnek milyen a kapcsolata a csoporttal. Az ebben a fejezetben javasolt cselekvési lehetőségeket megpróbáltuk összekötni a 2. fejezetben leírt gyakorlatokkal, ezeket a lap szélén jelezzük is. Közülük több a gyakorlatleírást követő Javaslatok a cselekvésre részben leírt akcióknak mondhatni „megágyaz”. Majdnem minden ilyen akció megvalósítható a gyakorlat előtt és után is; első esetben segíti a ráhangolódást, második esetben pedig gyakorlatba ülteti az elméletben tanultakat.