Talán már is Ön észrevette, hogy a 2. fejezet minden gyakorlatánál van egy Javaslatok a cselekvésre című rész. Hogy miért? Mert úgy véljük, hogy az emberi jogi nevelés nem lehet teljes, ha az osztályterem vagy az ifjúsági központ falai között marad. A cselekvés az emberi jogi nevelés alapvető része. Egyrészt azért, mert az emberi jogok ezáltal válnak „valódivá” a fiatalok számára; másrészt pedig azért, mert az emberi jogi nevelés a változásra irányul, célja az, hogy cselekvéshez vezessen.

Ahogy azt az 1. fejezetben is kiemeltük, az emberi jogi nevelés az emberi jogokról, az emberi jogokon keresztül és az emberi jogokért történő tanulásra irányul. Tehát az emberi jogi cselekvés nem valamiféle „sallang”, hanem a nevelési folyamat alapvető része, az oktatás hagyományos terein kívüli tetteket jelenti. Azt, hogy teszünk valamit azért, hogy az emberi jogok valósággá, a világ pedig – az emberi jogokat tekintve – jobb hellyé váljon.

Ebben a fejezetben az emberi jogi nevelés gyakorlati oldalát mutatjuk be. Ez egyfajta átmenetnek tekinthető a 2. fejezetben leírt – a képzési, szakköri vagy tantermi környezetben végzett – gyakorlatok és a 4. fejezetben bemutatott „profi” aktivizmus között. Így vezethetjük be a fiatalokat abba, hogy aktívabb szerepet vállaljanak az emberi jogok védelme és előmozdítása terén, miközben továbbra is elsősorban a képzési célokra összpontosítunk.

• Az 1. részben megvizsgáljuk, hogy mi az aktivizmus, és mit jelent az emberi jogi cselekvés, valamint azt is, hogy ezek hogyan kapcsolódnak az emberi jogi neveléshez.
• A 2. részben egy sor egyszerű cselekvési módszert és ötletet mutatunk be, amelyeket kipróbálhatunk a fiatalokkal. A 2. fejezetben javasolt cselekvési lehetőségek is ezekre a módszerekre épülnek.
• A 3. részben tervezési eszközöket nyújtunk, amelyek segítségével a csoport tagjai saját személyes érdeklődési körükre és készségeikre építve, hosszabb távú stratégia kidolgozásával mélyebben belemerülhetnek egy-egy témába.

A fenti részek külön-külön is jól használhatóak, habár a 3. rész valószínűleg könnyebben emészthető annak, aki előtte már átolvasta az 1. és a 2. részt.

A Szabadegyetem

2008 tavaszán litván diákok és más aktív ifjúsági csoportok több tüntetést is szerveztek a kormány reformtervei ellen, melyek egyik célja a felsőoktatás ingyenességének megszüntetése volt. Az elégedetlen diákok különféle akciókban vettek részt, és elfoglalták a Vilniusi Egyetem előtti központi teret. Bár a reformot nem sikerült megakadályozniuk, az akciók összehozták őket, és meggyőzték őket arról, hogy mennyire fontos, hogy egy tanulni vágyó fiatal se maradjon ki az oktatásból csak azért, mert nincs elég pénze. Ezért létrehoztak egy mindenki számára nyitott alternatív teret, ahol nem a hagyományos egyetemi tantárgyak szerint folyik a tanulás. Ez a Szabadegyetem (LUNI) olyan központtá vált, ahová mindenki, aki a tanulni és tanítani vágyik, eljöhet. Egy hely, ahol nincs rasszizmus, szexizmus vagy diszkrimináció, a tudás pedig nem a „szakértők” privilégiuma, hanem közös, egymással megosztható „kincs”. 

További információkért érdemes rákeresni a neten erre a kifejezésre: „Free University Luni”.