Ahhoz, hogy méltósággal élhessük az életünket, szükségünk van munkára. A munka nem pusztán megélhetést biztosít számunkra, hanem hozzájárul egyéni fejlődésünkhöz, és erősíti a közösséget és a társadalmat általában. Ugyanakkor nem minden munka eredményez pozitív személyes és szakmai fejlődést; csak a tisztességes munka segít hozzá a méltósággal élt élethez.
A munkához való jog, amelyet többnyire a szociális és gazdasági jogok között említenek, emberi jog, és – amint az alábbiakban látni fogjuk – nem pusztán azt jelenti, hogy dolgozhatunk.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (angolul: International Labour Organisation, ILO) 1919-ben, az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer részeként jött létre. A dolgozó emberekkel szemben tanúsított tisztességes bánásmód az egyetemes és tartós béke fenntartásának alapvető elemévé vált.
1946-ban az ILO lett az ENSZ első szakosított intézménye, és máig is az egyetlen olyan kormányközi szervezet, amelyben civil partnerek egyenrangú félként dolgoznak kormányokkal.1 Az ILO a nemzetközi munkaügyi normák kidolgozásáért és előmozdításáért felelős nemzetközi szerv.
„... az általános és tartós béke csak a társadalmi igazságosság talaján valósítható meg.” Az ILO Alapokmánya
Az ILO számos nemzetközi egyezményt dolgozott ki a munkajogok védelmére, többek között az alábbiakat2:
Egyezmény a kényszermunkáról, 1930
Egyezmény az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről, 1948
Egyezmény a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról, 1949
Egyezmény az egyenlő díjazásról, 1951
Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról, 1957
Egyezmény a foglalkoztatásból és foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről, 1958
Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról, 1973
Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáiról, 1999
Kérdés: Ratifikálta-e az Ön hazája a fenti ILO egyezményeket?
A munkához való jog
A tisztességes munkához való jogot számos nemzetközi és regionális megállapodás rögzíti, többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, a Nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény, a Gyermekjogi Egyezmény, ILO egyezmények, az Európai Szociális Karta és az Európai Unió Alapjogi Chartája.
A munkához való jog a munka minden formájára kiterjed, ideértve a fizetett munkaviszonyt, az önfoglalkoztatást, az otthonról végzett munkát és egyéb jövedelemszerző tevékenységeket. A munkához való jog nem értelmezendő a munkához jutáshoz való abszolút és feltétel nélküli jogként.3 A tisztességes munkához való jog azt jelenti, hogy mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy megélhetését elfogadható minőségű munkával teremtse meg, ahol jogai védelme biztosított, és amely megfelelő szociális védelem mellett megfelelő jövedelmet garantál. Ezért a tisztességes munkához való jognak három vetülete van: a munkához való jog, a munkahelyi jogok és a megfelelő szociális védelemhez való jog.4
Kérdés: A munkához való jog megszegésének minősül-e az, ha Önnek nincs munkája?
A munkához való jog
„Munka nélkül az egész élet rohadásnak indul, míg a lélektelen munka hatására megmerevedik és elhal.” Albert Camus
A munkához való jog azt jelenti, hogy az államok kötelesek olyan szociális, gazdasági és fizikai környezetet teremteni, amelyben mindenkinek lehetősége van a megélhetését az emberi méltósággal összeegyeztethető munkával biztosítani.
Például a munkához való jog biztosítása érdekében az államok kötelesek nemzeti foglalkoztatási stratégiát elfogadni és megvalósítani, szakmai és szakképzési programokat bevezetni, a munkavállalókat a jogszerűtlen elbocsátással szemben védelmezni, és olyan törvényeket alkotni, amelyek megvédik az embereket a munkához jutással összefüggésben előforduló hátrányos megkülönböztetés minden formájától.
Munkahelyi jogok
A munkahelyen mindenkinek joga van igazságos és kedvező munkakörülményekhez (ezen belül a munkahelyi biztonsághoz), tisztességes bérhez, azonos értékű munkáért azonos díjazáshoz, esélyegyenlőséghez, ésszerű munka- és pihenőidőhöz, valamint szervezkedéshez és kollektív tárgyaláshoz. A tisztességes munkához való jogból tehát következik a kényszermunka, a gyermekmunka, valamint a rabszolgamunka jellegű foglalkoztatás tilalma.
Megfelelő szociális védelem
A tisztességes munkához való jogból az is következik, hogy az államok kötelesek jól kialakított, megfelelő szociális védelmi mechanizmusokat kidolgozni a politikai vagy gazdasági válság által érintett, rendszeres munkához nem jutó egyének számára.5
A munkához való jog az Európa Tanács Európai Szociális Kartájában
„Az ember munka és törvényes, szabályszerű létkörülmények nélkül képtelen élni.” Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Az Európai Szociális Kartát 1961-ben fogadták el, majd 1996-ban módosították. A Karta által biztosított jogok az emberek mindennapi életét érintik, tartalmazza többek között a munkajogokat is: a kényszer- és gyermekmunka tilalmát, a 15-18 éves munkavállalók védelmét, a megélhetést biztosító foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, a teljes foglalkoztatást biztosító szociális és gazdaságpolitika megvalósításának követelményét, a tisztességes munkafeltételek biztosítását, a szexuális zaklatással és a lelki bántalmazással szembeni védelmet, a szakszervezetek alakításának jogát és a kollektív tárgyaláshoz való jogot, a védelmet (a terhesség vagy szakszervezeti tevékenység miatti) elbocsátással szemben, a sztrájkhoz való jogot, valamint a fogyatékosággal élő személyek munkavállalási lehetőségeinek biztosítását.
A Kartában foglaltak betartásának ellenőrzése a részes államok által benyújtott nemzeti jelentések útján (1991. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv), valamint a kollektív panasztételi rendszeren (1995. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv) keresztül történik. Az utóbbi – egyebek között – lehetővé teszi a szakszervezetek és civil szervezetek számára, hogy kollektív panaszt nyújtsanak be a Szociális Jogok Európai Bizottságához.
Az Európai Szociális Karta működése a gyakorlatban
Jogászok Nemzetközi Bizottsága kontra Portugália (1/1998)
A Jogászok Nemzetközi Bizottsága szerint Portugália nem fordított kellő figyelmet a gyermekmunkára vonatkozó rendelkezések betartatására, így megszegte az Európai Szociális Karta 7. cikke 1. bekezdésében rögzített előírást (amelynek értelmében a foglakoztatás alsó korhatára 15 év). A Bizottság azt állította, hogy több gazdasági szektorban számos 15 év alatti gyermek dolgozik illegálisan, egészségtelen munkakörülmények között. A portugál kormány vitatta a számokat, és azt állította, hogy a családon belül díjazás nélkül folytatott tevékenység nem tartozik a 7. cikk hatálya alá. 1999-ben a Szociális Jogok Európai Bizottsága megállapította, hogy Portugália megszegte a 7. cikket, és megerősítette, hogy a 15 év alatti gyermekek foglalkoztatásának tilalma a családi vállalkozásban dolgozó gyermekekre is vonatkozik.
A Bolgár Független Szakszervezeti Szövetség, a Podkrepa Szakszervezeti Szövetség és az Európai Szakszervezeti Szövetség kontra Bulgária (32/2005)A panasz szerint a bolgár jogszabályok a Módosított Európai Szociális Kartába ütköző módon korlátozzák a sztrájkhoz való jogot az egészségügyi, az energia- és a kommunikációs szektorban, valamint a közalkalmazottak és a vasúti dolgozók esetében. A Szociális Jogok Európai Bizottsága megállapította, hogy a sztrájkjog bolgár törvények általi szűkítése – nevezetesen a sztrájkhoz való jog túlzott korlátozása a vasúti szektorban, a sztrájk általános tiltása az egészségügyi, az energia- és a kommunikációs szektorban, valamint az, hogy a közalkalmazottak csak szimbolikus, a törvény által sztrájknak minősített megmozdulásokban vehettek részt, és a törvény megtiltotta számukra a kollektív munkabeszüntetést –, a Karta megszegésének minősül.6
Az Európai Unió Alapjogi Chartája
Amikor az Európai Unió Alapjogi Chartája 2009 decemberében jogerőre emelkedett, az Európai Unió a foglalkoztatás és a társadalmi élet számos, korábban a nemzeti kormányzatok hatáskörébe tartozó aspektusa tekintetében szerzett joghatóságot7. A munkához való jogot a Charta 15. cikke garantálja, amely előírja: „1. Mindenkinek joga van a munkavállaláshoz és szabadon választott vagy elfogadott foglalkozás gyakorlásához; 2. Az uniós polgárokat az Unió bármely tagállamában megilleti a szabad álláskeresés, munkavállalás, letelepedés és szolgáltatásnyújtás joga."
Emellett a Chartában rögzített szolidaritási jogok közé tartozik a munkavállalók joga a tájékoztatáshoz és konzultációhoz, a kollektív tárgyaláshoz és a szervezett fellépéshez való jog, a munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez való jog, a tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jog, valamint a gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme.
A foglalkoztatás és a fiatalok
„Csak az él igazán, aki dolgozik és mer.” Vincent van Gogh
A munka nem pusztán a megélhetés eszköze; segítségével élettapasztalatokra is szert tehetünk. A foglalkoztatás révén az egyének (különösen a fiatalok) az alapvető szakmai készségektől a személyes készségekig számos készséget sajátítanak el.
A munkanélküliség és a rossz munkafeltételek az emberek teljes kibontakozását és a velük született méltóság megőrzését akadályozó összetett, egymáshoz kapcsolódó problémák közé tartoznak. Következményük például, hogy a munkanélküliek nem tudnak megfelelő életkörülményeket biztosítani saját maguk és a hozzátartozóik számára, hogy sok feketepiaci állás jöhet létre, ami csökkenti a munkavállalók biztonságát és képességét jogaik védelmére, valamint az, hogy a munkanélküliek segítésére kiterjedt szociális biztonsági rendszert kell kialakítani.
Az Európai Ifjúsági Fórum 2011-ben egész Európára kiterjedően megvizsgálta, hogyan élnek a gyakornokok, hogy megállapítsa, miért lett a fiatalok legújabb nemzedékéből „gyakornokgeneráció”. A felmérésből kiderült, hogy a munkaerőpiacra lépés akadályait leküzdeni kívánó európai fiatalok számára a gyakornokság normává vált. Konkrét adatok támasztják alá, hogy a munkaadók teljes munkaidőben fizetett alkalmazottak helyett folyamatosan gyakornokokat alkalmaznak. Úgy tűnik, a továbbra is fennálló gyakorlatnak köszönhetően – mely szerint a fizetett állásokra jelentkezők csak akkor minősülnek piacképesnek, ha már több helyen voltak szakmai gyakorlaton – folyamatban van a foglalkoztatottak egy „elveszett generációjának” kialakulása, amelynek tagjai soha nem tudnak majd belépni a tágabb munkaerőpiacra.
Egy négy szakmai gyakorlatot maga mögött tudó gyakornok így foglalta össze tapasztalatait: „A munkaadók tisztában vannak vele, hogy megtehetik, hogy egy fillért se fizessenek a gyakornokoknak, mert a friss diplomásoknak »szükségük« van a tapasztalatra, így elvárják egy pályakezdőtől, hogy már az első napon mindent tudjon.” Az idézetből kiderül, hogy a gyakorlatok kötelezőek a munkaerőpiacra való belépéshez, de egyesek attól tartanak, hogy emiatt külön gyakornoki munkaerőpiac alakulhat ki, ahol a rosszul fizető (adott esetben ingyenes) munka nemcsak elfogadott, hanem kimondottan keresett a jelentkezők körében.
Az iskolából a munkába történő átmenet meghatározó stádiuma a fiatalok személyes és szakmai fejlődésének, és a későbbiekben egész felnőtt életükre kihat. A fiatalkori munkanélküliség komoly következményekkel járhat, és gyakran társulnak hozzá egyéb szociális és egészségügyi problémák, például erőszak, bűnözés, öngyilkosság, valamint alkohol- és kábítószerfüggőség.
Kérdés: Volt már Önnek fizetett munkája?
A fiatalok körében gyakran magasabb a munkanélküliek aránya, mint a felnőttek esetében. Az eltérés – az adott ország sajátos jellemzői függvényében – lehet kisebb vagy nagyobb.
A fiatalokat érintő munkanélküliség gyakori előfordulásának számos oka lehet. Európában például a fiatalokat jellemzően határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatják, illetve leginkább ők azok, akik nem tudnak kikeveredni a fizetetlen és elhúzódó gyakorlatok körforgásából.8 A fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliségi arányt okozhatják a képzettebb munkaerő iránti keresletet előidéző technikai és szervezeti változások, a munkaadók tapasztaltabb munkavállalók iránti preferenciája vagy a munkaerőpiaci válság, amelynek következtében kevesebb állás van, így többen maradnak munka nélkül. A globalizáció és vele a termelés bizonyos szektorokban tapasztalható áttelepítése növelte a munkanélküliséget azon iparágakban, ahol a teljes költség jelentős hányadát az élőmunka teszi ki. Az elmúlt két évtizedben a legtöbb munkahelyet vesztett ágazatok közé tartozik Európában a ruha- és textilipar, a bőr- és cipőipar, a hajógyártás és a fémalapanyag gyártása.9
Elveszett generáció?
A fiatalok túlreprezentáltak a határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatottak körében, és gyakrabban dolgoznak bizonytalan körülmények között. Az ILO szerint „a probléma különösen kiélezett a gazdag országokban, ahol haladéktalanul lépéseket kell tenni egy »elveszett generáció« kialakulásának megakadályozására, főleg miután a fiatalok elhelyezkedési kilátásai a világválságot követően jelentős mértékben romlottak”.102011-ben Európában a munkanélküliség rekordszintet ért el, ami tömegtüntetéseket és tiltakozásokat váltott ki a fiatalok körében. Ugyanezen év júniusában az Egyesült Királyságban minden ötödik 16-24 éves fiatal munkanélküli volt, Spanyolországban pedig döbbenetes módon a fiatalok 44,3%-ának nem volt munkája, ami egész Európában a legmagasabb aránynak számított. Görögországban 36%, Portugáliában 27,8%, Írországban pedig 31,5% volt a munkanélküliségi ráta a fiatalok körében.11
2011-ben becslések szerint csak az Európai Unióban mintegy 7,5 millió ún. NEET-fiatal volt, vagyis olyan 16-24 év közötti személy, aki nem tanul és nem is dolgozik (NEET: not in employment, education or training).
Az ifjúsági munka fontos szerepet játszhat a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben. Az iskolarendszeren kívüli, különösen az ifjúsági szervezetek és ifjúsági központok által szervezett nemformális képzések és más programok segíthetnek a fiataloknak azon készségek kifejlesztésében, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy értelmes munkát találjanak. Az ilyen programok hatékonynak bizonyultak a részvevő fiatalok számára. Más szervezetek a fiatal vállalkozókat támogatják, továbbá vannak olyanok, amelyek kis projekteket finanszíroznak, hogy segítsék a fiatalok önfoglalkoztatását, és ezáltal jövőjük építését.
A Fiatal Vállalkozók Európai Szövetsége a fiatal európai vállalkozók gazdasági és szociális teljesítményének javítását tűzte ki céljául. (www.yesforeurope.eu)
Az Európai Ifjúsági Fórum a foglalkoztatással kiemelten foglalkozik, az e téren felmerülő helyzetek elemzésén, stratégiai partnerkapcsolatok létrehozásán és a fiatalok munkaerőpiaci helyzetét támogató szakpolitikai igények kidolgozásán keresztül. A Fórum szerint a fiatalok munkaerőpiaci integrációjának javítása kollektív felelősség, amelyben az egyes szereplők, így a hatóságok, a szociális partnerek és az ifjúsági szervezetek egyformán érintettek.12
Gyermekmunka
Az ILO meghatározása szerint a gyermekmunka „olyan munka, amely megfosztja a gyermekeket gyermekkoruktól, a bennük rejlő lehetőségektől és méltóságuktól, továbbá károsan befolyásolja fizikai és mentális fejlődésüket. Olyan munka, amely:
mentálisan, fizikailag, pszichésen vagy erkölcsileg veszélyes és káros a gyermekek számára és/vagy
hátráltatja iskoláztatásukat, mivel megvonja tőlük az iskolába járás lehetőségét; arra kényszeríti őket, hogy idő előtt abbahagyják iskolai tanulmányaikat; vagy azt követeli, hogy az iskolalátogatást próbálják meg összeegyeztetni a hosszú munkaidővel és a nehéz munkával."13
Az ILO becslése szerint 2010-ben a világon 215 millió gyermek volt érintett gyermekmunkában. A gyermekmunka számos okból elfogadhatatlan. Először is olyan gyermekekről van szó, akik túl fiatalok és iskolában lenne a helyük. Másodszor, ha a jogszabályok értelmében foglalkoztathatók is, mert már átlépték az alsó korhatárt, az általuk végzett munka nem való 18 éven aluliak számára. Harmadszor, a gyermekeket gyakran a legrosszabb fajta gyermekmunkákra kényszerítik, például rabszolgaságra, prostitúcióra, fegyveres konfliktusokban való részvételre, valamint egyéb, egészségüket, biztonságukat és erkölcseiket veszélyeztető munkára.14
Kérdés: Milyen jellegű munkát végeznek a gyermekek az Ön környezetében?
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hosszú ideje törekszik a gyermekmunka megszüntetésére, és számos ajánlása és egyezménye létezik e témában. Két fontos egyezmény kimondottan a gyermekmunkával foglakozik:
A gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló ILO egyezmény (1999) 2000-ben lépett hatályba, és 2020 végéig 187 ország ratifikálta. Az Egyezmény az alábbiak szerint határozza meg a gyermekmunka legrosszabb fajtáit:
a rabszolgaság minden típusa, így a gyermekek adásvétele és a gyermekkereskedelem, az adósság megfizetése céljából végzett kényszermunka és a kényszermunka minden egyéb típusa, ideértve a gyermekek kötelező besorozását háborúban és fegyveres konfliktusban,
a gyermekek szexuális kizsákmányolására irányuló minden tevékenység, ezen belül a prostitúció, illetve a pornográf anyagok és előadások elkészítése céljára való felhasználásuk,
a gyermekek részvétele bármilyen illegális tevékenységben, különös tekintettel a kábítószer-előállításra vagy -kereskedelemre, valamint
bármely munka, amely a gyermekek egészségét, biztonságát vagy jóllétét veszélyezteti15 (ún. „veszélyes munka ").
A foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló ILO egyezmény (1973) értelmében minden részes állam „kötelezi magát arra, hogy olyan nemzeti politikát folytat, amely a gyermekmunka tényleges felszámolására irányul, és arra, hogy a foglalkoztatási jogviszony vagy bármilyen munkavégzés alsó korhatárát fokozatosan olyan szintre emelik, amely biztosítja a fiatalkorúak teljes testi és szellemi fejlődését.”
Szakszervezetek és a munkavállalókért végzett munka
„A tehetség önmagában senkit nem tesz sikeressé. A tehetség Isten ajándéka, amit a munka alakít zsenialitássá.” Anna Pavlova
A szakszervezetek munkavállalói szövetségek (vannak munkaadói szövetségek is), amelyeknek fő célja, hogy képviseljék a munkavállalók érdekeit a munkaadókkal szemben. A szakszervezet-alakítás és a szakszervezethez való csatlakozás, valamint a kollektív tárgyalás joga széles körben elismert emberi jog.
A szakszervezetek története a XVIII. századig nyúlik vissza, amikor az ipari forradalom révén a munkavállalók tábora jelentős mértékben bővült új szerepet vállaló nőkkel, gyermekekkel, mezőgazdasági munkásokkal és bevándorlókkal. A munkavállalók jogainak védelme kétségtelenül fejlődött, még ha lassan is, és ebben a folyamatban a szakszervezetek rendkívül fontos szerepet játszottak.
A munka nemzetközi ünnepe: május 1
Május elsején a nemzetközi munkásmozgalom történelmi harcáról emlékezünk meg. Az ünnep a nyolcórás munkaidőért folytatott küzdelemből született azokban az időkben, amikor az embereknek még napi 10, 12 vagy 14 órát kellett dolgozniuk. 1886-ban, május elején az Egyesült Államokban a munkások több napon át sztrájkoltak és tüntettek.
Május elseje hamarosan minden évben visszatérő esemény lett. A világ egyre több országában lett ez a nap a munka ünnepe. Oroszországban, Brazíliában és Írországban 1891-ben ünnepelték meg először május elsejét.
A szakszervezetek szerepe mindig nagyon változó volt Európában, és ez ma sincs másképpen. Egyes országokban, ahol diktatúra volt, a szakszervezeteket az állami hatóságok és a politikai elit vette át vagy hozta létre, és tette az elnyomás eszközévé. Emiatt sokaknak még ma is kételyei vannak a szakszervezetek funkcióját illetően, és az érintett országok munkavállalói csak az utóbbi időkben kezdték felismerni azt a pozitív szerepet, amelyet a szakszervezetek a dolgozók jogaikért folytatott küzdelemben betöltenek. Egyéb különbségek is vannak Európában, különösen a szakszervezetek szerepét és szervezetét illetően. A legtöbb országban a szakszervezetek szövetségbe tömörülnek.
Szolidaritás
A Solidarność (Szolidaritás) egy országos szakszervezeti mozgalom volt, amely az 1980-as években söpört végig Lengyelországon. A mozgalom 1970. december 14-én indult el, amikor a hajógyári munkások a tiltakozás mellett döntöttek, és a rendőrség brutális eszközökkel feloszlatta a hajógyárból Gdańsk belvárosába vonuló tüntetőket. 1980 nyarán számos sztrájk zajlott, melyek bizonyították, hogy a Szolidaritás mozgalom a társadalmi és demokratikus változásért küzdő erővé nőtte ki magát. A Szolidaritás tagsága több mint kilencmillió főre duzzadt. A kormány elnyomó politikája nyilvánvalóvá vált, amikor betiltotta a Szolidaritást, amely így évekig kénytelen volt titokban működni.
Munkások nemzetközi összefogása az emberi jogokért
Szeretném, ha tudnátok, hogy mellettetek állunk, ahogy ti is mellettünk álltatok. Szeretném, ha tudnátok, hogy semmiféle hatalom nem szállhat szembe az emberek akaratával, ha hisznek a jogaikban, ha hangosan és tisztán hallatják a hangjukat, és küzdenek a kizsákmányolás ellen. Kamál Abbász, az egyiptomi független Szakszervezeti és Alkalmazotti Érdekvédelmi Központ főkoordinátorának szolidaritási üzenete az Egyesült Államok munkásai felé 2011. február 20-án.
A szakszervezeteknek a jobb munkafeltételek kiharcolásában játszott szerepük mellett fontos feladatuk volt (és marad) a társadalmi mozgalmak építése és a társadalmi változások előmozdítása.
Még az apartheid idején, 1963-ban történt, hogy dán kikötői munkások nem voltak hajlandók egy Dél-Afrikából érkező hajó szállítmányát kirakodni. Ezt az akciót más szakszervezetek tagjai is követték Svédországban, San Franciscóban és Liverpoolban, akik – szolidaritást vállalva az elnyomottakkal – mindannyian megtagadták a dél-afrikai áruk kirakodását.
2009-ben dél-afrikai dokkmunkások jelentették be döntésüket, hogy nem rakodnak ki egy izraeli hajóból.16 Ezt követően a Svéd Kikötői Munkások Szakszervezete17 úgy határozott, hogy – a Gázai övezetbe tartó, több svéd aktivistát is szállító segélyszállító hajókonvoj ellen intézett izraeli támadás és a megszállt övezet blokádja elleni tiltakozásként – kilenc napon át bojkottálják az Izraelbe tartó és onnan érkező hajókat.
Megfélemlítés és a szakszervezetek üldözése
A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (International Trade Union Confederation, ITUC) éves felmérésében dokumentálta, hogy 2009-ben 101 szakszervezeti tag vált merénylet áldozatává, legtöbbjük Latin-Amerikában. E gyilkosságok mellett több ezer munkás szenvedett el testi bántalmazást, illetve került őrizetbe, illetve börtönbe, amiért másokkal összefogva kifogást emeltek az egészségtelen munkakörülmények miatt, bérköveteléssel léptek föl, vagy tiltakoztak a globális pénzügyi és gazdasági válság kezelésére tett elégtelen intézkedések ellen.18
A munka megtanít dolgozni.
Észt közmondás
Bár a szakszervezeti jogokat törvény védi, az ITUC szerint az európai munkaadók még mindig alkalmaznak a szakszervezetek tagjai ellen elnyomó taktikákat, például áthelyezést, bércsökkentést, elbocsátást, zaklatást és manipulációt.19
Question: Is it safe to become a union member in your country?
Vállalati diszkrimináció szakszervezeti tagok ellen
Az ITUC 2009-ben beszámolt arról, hogy a moszkvai területen található Domogyedovóban működő Nestlé Water Coolers Service dolgozói szakszervezetet alapítottak, hogy fellépjenek a bércsökkentések és a munkakörülmények romlása ellen. A vállalat vezetése erre a lépésre szakszervezetellenes kampánnyal reagált: elkezdte diszkriminatív módon elosztani a munkát, így a szakszervezet tagjai képtelenek voltak feladataikat a munkaidejükben elvégezni vagy kvótájukat teljesíteni.20
A fiatalok és a szakszervezeti tagság
Az érdeklődők csatlakozhatnak a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez (International Trade Union Confederation, ITUC) vagy az Európai Szakszervezetek Szövetségéhez (European Trade Union Confederation, ETUC) akár Facebookon, vagy követhetik őket Twitteren: @ituc és @etuc
A szakszervezetek manapság nagy erőfeszítéseket tesznek fiatalok toborzására. Sok szakszervezet olyan munkaprogram kidolgozásán fáradozik, amely figyelembe veszi a fiatal munkavállalók igényeit és körülményeit, illetve megfelelő struktúrák létrehozásával igyekeznek biztosítani aktív részvételüket. A fiatalok szakszervezeti mozgalomba való bevonása nélkülözhetetlen az ifjúsági munkanélküliség problémáinak kezeléséhez.
Az Európai Szakszervezeti Szövetségben az Ifjúsági Bizottság képviseli a fiatal munkavállalók érdekeit: biztosítja, hogy a szakpolitikák kidolgozásakor vegyék figyelembe a fiatalok szempontjait, továbbá állást foglal a fiatalokat érintő munkahelyi kérdésekben. Az ETUC Ifjúsági Bizottsága nemformális tanulási lehetőségek biztosításával, pl. tematikus ifjúsági képzések, konferenciák, szemináriumok és kampányok szervezésével támogatja a fiatal európai munkavállalók emberi jogait.
A Ville Akció
2009-ben fiatal finn szakszervezeti aktivisták elhatározták, hogy internetes közösségi portálokon hívják fel a figyelmet az ifjúsági munkanélküliség problémájára. Akciójukhoz a 26 éves, már négy hónapja munkanélküli Ville Karhut ügyét választották.A Ville Akció nevű Facebook oldalnak már az akció elindítása előtt néhány nappal többszáz tagja volt, akik ötleteket adtak és javaslatokat tettek arra, hogyan lehetne állást találni Ville-nek. Az akció napján az aktivisták csoportokban járták az utcákat, hogy segítsenek Ville-nek munkát keresni. A finn munkaügyi miniszter személyesen kívánt sok szerencsét az akció résztvevőinek. Emellett az egyik legnépszerűbb ifjúsági rádió is foglalkozott az üggyel, és folyamatosan beszámolt a fejleményekről. A nap végére az akció elérte célját: Ville talált munkát.21
Egyikünk sérelme mindannyiunk sérelme.
Szakszervezeti jelmondat