Kérdés: Mik azok az emberi jogok?

Az emberi jogok velünk született erkölcsi jogosultságok, amelyek a Földön minden embert megilletnek, egyszerűen abból a tényből eredően, hogy embernek született. Amikor emberi jogainkra hivatkozunk, akkor azzal az erkölcsi követeléssel állunk elő – többnyire a saját kormányzatunkkal szemben –, hogy ezt vagy azt nem teheti meg, mivel a morális lényünket és személyes méltóságunkat sértené. Soha senki – sem személy, sem állam – nem veheti el az emberi jogainkat.

Kérdés: Honnan erednek?

Abból a tényből erednek, hogy nem csupán testi, hanem erkölcsi és szellemi lények is vagyunk. Az emberi jogok révén védhető és őrizhető meg minden egyén ember volta, hogy mindenki méltóságteljes és emberi lényhez méltó életet élhessen.

Kérdés: Miért kell ezeket bárkinek is tiszteletben tartania?

Alapvetően azért, mert minden ember emberi lény, és ennek következtében erkölcsi lény is. A legtöbb ember megpróbál visszakozni, ha szembesül azzal, hogy a viselkedése sérti egy másik személy méltóságát. Általában senki nem akarja a másik embert bántani. Mégis, a saját lelkiismeretünk vagy mások erkölcsi ítéletein és korlátain túl a világ legtöbb országában ma már törvények is védik az emberi jogokat, és rákényszerítik a kormányzatokat arra, hogy tiszteletben tartsák állampolgáraik alapvető emberi jogait, ha ezt maguktól nem tennék meg.

Kérdés: Kit illetnek meg emberi jogok?

Kivétel nélkül minden embert. Bűnözőket, államfőket, gyerekeket, férfiakat, nőket, afrikaiakat, amerikaiakat, európaiakat, menekülteket, hontalanokat, munkanélkülieket, foglalkoztatottakat, bankárokat, azokat, akiket terrorcselekmény elkövetésével vádolnak, jótékonysági szervezetben dolgozókat, tanárokat, táncosokat, űrhajósokat...

Kérdés: Még a bűnözőket és államfőket is?

Kivétel nélkül minden embert. A bűnözők és az államfők is emberek. Az emberi jogok ereje éppen abban áll, hogy a valamennyiünket megillető emberi méltóság alapján mindenkinek egyenlő bánásmódot biztosítanak. Vannak, akik esetleg megsértik mások jogait vagy a társadalomra veszélyt jelentenek, és ezért a többiek védelme érdekében szükség van jogaik korlátozására, de csak bizonyos határokon belül. A határt pedig az a minimum jelenti, ami elengedhetetlenül szükséges az emberhez méltó élethez.

Kérdés: Miért illetnek meg bizonyos csoportokat különleges emberi jogok? Ez azt jelenti, hogy nekik több joguk van, mint másoknak?

Nem. Mindössze arról van szó, hogy bizonyos embercsoportok, mint például Európában a romák, vagy Indiában a dalitok és a kasztrendszerből kirekesztett más csoportok, már olyan régóta szenvednek társadalmi megkülönböztetéstől, hogy csak különleges intézkedések révén lehet elérni, hogy másokkal egyenrangúan tudjanak élni emberi jogaikkal. A sok évnyi intézményesített diszkrimináció, a sztereotípiák, a nyílt gyűlölet és más akadályok miatt irreális volna azt várni, hogy az egyenlőségük biztosításához elég egyszerűen kinyilvánítani, hogy általában az emberi jogok rájuk is ugyanúgy érvényesek.

Kérdés: Miért beszélünk emberi jogokról, de emberi kötelességekről nem?

Nem. Mindössze arról van szó, hogy bizonyos embercsoportok, mint például Európában a romák, vagy Indiában a dalitok és a kasztrendszerből kirekesztett más csoportok, már olyan régóta szenvednek társadalmi megkülönböztetéstől, hogy csak különleges intézkedések révén lehet elérni, hogy másokkal egyenrangúan tudjanak élni emberi jogaikkal. A sok évnyi intézményesített diszkrimináció, a sztereotípiák, a nyílt gyűlölet és más akadályok miatt irreális volna azt várni, hogy az egyenlőségük biztosításához elég egyszerűen kinyilvánítani, hogy általában az emberi jogok rájuk is ugyanúgy érvényesek.

Kérdés: Ki vigyáz az emberi jogokra?

Ez mindannyiunk feladata. Mind nemzeti, mind nemzetközi szinten léteznek jogszabályok, amelyek határt szabnak az államoknak a tekintetben, hogy mit tehetnek meg állampolgáraikkal. Azonban ha senki sem hívja fel a figyelmet a nemzetközi normák megszegésére, akkor a kormányzatok a továbbiakban is büntetlenül semmibe veszik majd őket. Mint egyéneknek nemcsak az a dolgunk, hogy tiszteletben tartsuk mások jogait a mindennapi életünkben, hanem az is, hogy rajta tartsuk a szemünket országunk vezetésén és embertársainkon is. Az emberi jogi védelmi rendszer mindannyiunké, fontos, hogy éljünk is vele.

Kérdés: Hogyan tudom megvédeni a jogaimat?

Mutassunk rá, hogy megsértették a jogainkat, és követeljük, hogy tartsák tiszteletben azokat! Közöljük a jogsértővel, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy nincs joga így bánni velünk. Nyomatékosan hivatkozzunk az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az Emberi Jogok Európai Egyezménye vagy más nemzetközi okmány odavágó cikkeire. Hivatkozzunk saját országunk megfelelő törvényére is, ha van! Meséljük el másoknak is: mondjuk el az újságoknak, írjunk a parlamenti képviselőnknek és az államfőnek, értesítsük valamelyik emberi jogi civil szervezetet! Kérjünk tőlük tanácsot! Ha van rá lehetőség, beszéljünk ügyvéddel! Tájékoztassuk a kormányzatot is az adott ügyben tett lépéseinkről, hadd tudják, hogy nem adjuk fel, nem hagyjuk annyiban, mutassuk meg azt is, kik támogatják az ügyünket! Végső esetben, ha mindez hiábavalónak bizonyul, bírósághoz is fordulhatunk.

Kérdés: Hogyan jutok el az Emberi Jogok Európai Bíróságáig?

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény egyéni panasztételi eljárásra is lehetőséget biztosít. Mielőtt egy panaszt befogadnának, megvizsgálják, hogy megfelel-e a szigorú elfogadhatósági feltételeknek. Például csak akkor lehet panasszal fordulni a Bírósághoz, ha a kérelmező korábban már kimerítette a hazai bíróságok (még a Legfelsőbb Bíróság is!) által kínált jogorvoslati lehetőségeket. Csak akkor érdemes belevágni, ha a panasz megfelel az elfogadhatósági követelményeknek. Erősen ajánlott azonban jogi tanácsot kérni vagy az adott kérdésben jártas civil szervezetek véleményét kikérni, hogy a panaszos biztos lehessen abban, hogy jó esélye van az ügy megnyerésére! Tisztában kell lennie azzal is, hogy a végső ítélet meghozatalát hosszú és bonyolult folyamat előzi meg.

Kérdés: Kitől követelhetem a jogaimat?

A nemzetközi dokumentumokban felsorolt szinte összes alapvető emberi jog esetén a kötelezett a kormányzat vagy valamilyen állami hatóság, tisztviselő. Az emberi jogok az állammal szemben védik az érdekeinket, vagyis az államtól vagy annak képviselőitől kell követelnünk azokat. Ha úgy érezzük, hogy például a munkáltató vagy a szomszéd megsértette a jogainkat, akkor nem hivatkozhatunk közvetlenül a nemzetközi emberi jogi dokumentumok rendezkezéseire – kivéve azt az esetet, ha a saját államunk vezetőinek kellett volna tennie valamit annak érdekében, hogy megakadályozza a munkáltatót vagy a szomszédot jogsértő magatartásában.

Kérdés: Van olyasvalaki, akinek kötelessége védeni a jogaimat?

Igen. Bármilyen jog értelmetlen, ha egyben nem ró valakire a jognak megfelelő felelősséget vagy kötelességet. Minden egyes személynek erkölcsi kötelessége, hogy ne sértsen mást személyes méltóságában, az államnak azonban, miután aláírta a vonatkozó nemzetközi egyezményeket, ez nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelessége is.

Kérdés:Az emberi jogok csak azokban az országokban jelentenek gondot, ahol nincs demokrácia? 

Még ma sincs olyan ország a Földön, amelyiknek makulátlan lenne a bizonyítványa az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Nyilván akadnak országok, ahol gyakrabban fordul elő jogsértés, mint máshol, vagy a jogsértések a lakosság nagyobb arányát érintik. Ám minden egyes jogsértés probléma, amelynek nem kellett volna megtörténnie, és amellyel foglalkozni kell. Ha mondjuk egy jól működő demokráciában valaki jogsértést szenved el, azt aligha fogja vigasztalni a tudat, hogy a hazája általánosságban véve jobban teljesít az emberi jogok terén, mint a világ más országai.

Kérdés: Történt egyáltalán bármilyen előrelépés az emberi jogi sérelmek visszaszorítása terén?

Igen, méghozzá jelentős előrelépés – még akkor is, ha néha úgy tűnik, az csupán csepp a tengerben. Gondoljunk a rabszolgaság eltörlésére, a nők választójogára; azokra az országokra, amelyek eltörölték a halálbüntetést; a nemzetközi nyomásra szabadon bocsátott lelkiismereti foglyokra, az apartheid rezsim összeomlására Dél-Afrikában; azokra az esetekre, amelyeket az Európai Emberi Jogi Bíróság tárgyalt, és azokra a törvényekre, amelyeket az ott született ítélet eredményeképpen módosítani kellett. Gondoljuk végig: a nemzetközi kultúrában végbement fokozatos változás révén sikerült elérni, hogy ma már a legvadabb önkényuralmi rendszerek is kénytelenek figyelembe venni az emberi jogokat ahhoz, hogy nemzetközi szinten elismerjék őket! Sok eredmény született, különösen az elmúlt mintegy 70 év alatt, de még temérdek tennivaló maradt.