A gyakorlat menete

1. Vezessük fel a témát! Mondjuk el a résztvevőknek, hogy bár sokak szerint a szexualitás magánügy, a szexuális irányultság miatti hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem olyan alapvető emberi jog, amelyet a legtöbb európai országban törvény biztosít. A gyakorlat lehetőséget teremt a szexualitással, különösen a homoszexualitással és a heteroszexizmussal kapcsolatos attitűdök feltérképezésére. Bemelegítésként kezdjük azzal, hogy közösen összegyűjtjük, milyen híres embereket ismerünk, akik nyíltan beszélnek a szexualitásukról. 
2. Osszuk ki a céldulákat és a tollakat, majd kérjük meg a résztvevőket, hogy írjanak le bármilyen kérdést, ami felmerül bennük a homoszexualitással vagy általában a szexualitással kapcsolatban, majd dobják be a kalapba. A kérdéseiket névtelenül tegyék fel.         
3. Mondjuk el, hogy a gyakorlat célja a szexualitáshoz, különösen a homoszexualitáshoz kapcsolódó attitűdök feltárása. Mindenki szabadon kifejezheti a saját véleményét, legyen az konvencionális vagy rendhagyó, megosztó vagy a társadalmi normákkal ellentétes. Most bátran, a nevetségessé válástól vagy a megvetéstől való félelem nélkül beszélhetnek, és képviselhetnek olyan álláspontokat is, amelyekkel egyetértenek, és olyanokat is, amelyekkel nem értenek egyet.
4. Helyezzük el három széket félkörben a csoport elé. Ezekre fog ülni a három beszélgetőpartner, akik az „akváriumban” vannak. A többiek külső megfigyelők.
5. Először két önkéntes jelentkezőt fogunk felkérni magunk mellé, ez a három ember indítja el a beszélgetést az „akváriumban”. Ha bárki bármikor szeretne bekapcsolódni a társalgásba, valakit fel kell váltania, mivel csak három „halnak” van hely az akváriumban. Aki csatlakozni kíván a beszélgetéshez, annak előre kell jönnie, és meg kell érintenie az egyik beszélgető vállát. Ekkor a két ember helyet cserél, és az, aki eddig részt vett a beszélgetésben, most megfigyelő lesz.
6. Bárki bejöhet az akváriumba, és megoszthatja a gondolatait, akár olyan véleményeket is megszólaltathat, amelyek nem a saját álláspontját tükrözik. Így akár megosztó, „politikailag nem korrekt” vagy tabusított vélemények is elhangozhatnak, és a téma többféle oldalról, alaposan körbejárható. Azonban hívjuk fel a figyelmet arra, hogy valamely résztvevőre sértő, támadó vagy személyeskedő megjegyzéseket nem szabad tenni. 
7. Kérjünk meg valakit, hogy húzzon ki egy kérdést a kalapból, majd kezdjük el ennek kapcsán a beszélgetést. Hagyjuk folyni a társalgást mindaddig, amíg a résztvevők ki nem merítik a témát, és már csak ismétlik önmagukat.
8. Ekkor kérjünk három új önként jelentkezőt, hogy ezúttal egy másik kérdésről kezdjenek el beszélgetni a már ismert szabályok szerint.
9. Beszéljünk meg annyi témát, amennyi az időnkből telik. Mielőtt áttérnénk a feldolgozásra és az értékelésre, tartsunk egy kis szünetet, hogy a résztvevők ki tudjanak lépni az „akváriumból”. Ez különösen akkor fontos, ha heves és kiélezett vita alakult ki.

Feldolgozás és értékelés

Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy a résztvevők elmondják, milyen érzés volt az „akváriumon” belül, illetve azon kívül lenni. Ezután beszélgessünk az elhangzott véleményekről, majd arról, hogy mit tanultak a gyakorlatból:

• Volt-e olyan, akit megdöbbentett vagy meglepett valamelyik elhangzott vélemény? Melyik volt ez? Miért?
• A környezetetekben általában mennyire nyitottan állnak hozzá az emberek a szexualitással kapcsolatos kérdésekhez?
• Elvárják-e a fiatal férfiaktól és nőktől, hogy igazodjanak a nemi szerepekre vagy a szexuális irányultságra vonatkozó elvárásokhoz? Ha igen, mik az elvárások?
• Hogyan tekintenek azokra (a fiatalokra), akik nem felelnek meg ezeknek az elvárásoknak? Hogyan bánnak velük?
• Vannak olyan csoportok, amelyek másokhoz képest nyitottabbak? Vajon miért?
• Milyen hatások befolyásolják azt, hogy hogyan alakul a szexualitásunk?
• Honnan származnak a szexualitáshoz kapcsolódó értékeink?
• Mit gondoltok, ti másképp álltok a szexualitással kapcsolatos kérdésekhez, mint a szüleitek vagy a nagyszüleitek? Ha igen, mi a különbség? Vajon mi az oka?
• Van-e olyan jogszabály ebben az országban, amely korlátozza a felnőttek egyetértésen alapuló szexuális kapcsolatát? Ha igen, mit tiltanak ezek a jogszabályok? Mi az oka annak, hogy ilyenek léteznek? Indokoltnak, észszerűnek találjátok ezeket?
• Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikke szerint: „Mind a férfinak, mind a nőnek a nagykorúság elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani”. Vajon a faj ¹², a nemzetiség és a vallás mellett miért nem szerepel a „szexuális orientáció” a felsorolásban? Szerepelnie kellene?
• Vannak olyan országok, ahol a jogszabályok és a társadalmi elvárások ellentmondani látszanak olyan emberi jogoknak, mint az egyén joga személye és emberi méltósága tiszteletben tartásához, továbbá a szabad párválasztás joga és a házasságkötéshez való jog. Hogyan oldhatók fel ezek a konfliktusok?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Vegyük figyelembe azt a társadalmi környezetet, ahol a foglalkozásra sor kerül, és annak megfelelően alakítsuk a gyakorlatot.

A gyakorlat célja, hogy a résztvevők elgondolkozzanak a saját szexualitásukról és a szexualitással kapcsolatos társadalmi normákról, és erősödjön az önbizalmuk, hogy ki merjék nyilvánítani a véleményüket, úgy, hogy ugyanakkor toleránsak maradnak az eltérő álláspontot képviselőkkel szemben. A gyakorlatnak nem célja, hogy bárki bárkit meggyőzön valamilyen álláspont igazságáról, sem az, hogy a résztvevők konszenzusra jussanak

A gyakorlat elvégzése előtt érdemes elolvasnunk a Társadalmi nemek  című részt. 
Gondoljuk végig, milyen témák merülhetnek fel. Gyakran előjönnek például az alábbi kérdések:. 

• Mi a homoszexualitás?
• Mi a különbség a heteroszexuális, a meleg, a leszbikus, a biszexuális és a transznemű emberek között?
• A homoszexualitás betegség?
• Hogyan lesz valaki meleg vagy leszbikus?
• Mit lehet tudni az AIDS kockázatáról?
• Egyes országokban a homoszexualitás elfogadott dolog, és a melegek és a leszbikusok házasodhatnak, miközben máshol ugyanezt halállal büntetik.

Nagyon fontos, hogy a foglalkozás előtt mi magunk is végiggondoljuk saját értékeinket és meggyőződésünket, hogy mit tartunk helyesnek a magunk, a családunk és mások számára. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek minden szavunkban és cselekedetünkben tükröződnek, sőt abban is, hogy mit nem mondunk vagy mit nem teszünk. Lényeges, hogy tisztában legyünk saját értékérendünkkel, előítéleteinkkel, és értsük azt, hogy ezek honnan származnak. Így a résztvevőket is jobban tudjuk támogatni annak feltárásában, hogy honnan erednek az ő saját értékeik.

A szexualitásukat nyíltan vállaló híres emberekről szóló ötletgyűjtés célja az, hogy ösztönözzük a résztvevőket, hogy ők is bátran merjenek beszélni a szexualitás kérdéséről. Arra is jó alkalmat kínál, hogy tisztázzuk az olyan fogalmak jelentését, mint meleg, leszbikus, homoszexuális, heteroszexuális, biszexuális vagy transznemű (lásd a Kompasz 5.fejezetét).

A csoportsegítőnek nagyon fontos szerepe van a beszélgetés általános hangnemének megadásában. Indíthatjuk a társalgást úgy, hogy két csoportsegítő is beül az akváriumba. Egyikük így szól: „Hallottad, hogy Péter bejelentette, hogy meleg?” Erre a másik: „Nem, soha nem gondoltam volna, úgy értem, nem is néz ki melegnek.” Ezzel jelezzük, hogy a beszélgetés egy közös ismerősről szól, azaz a hétköznapi valóság szintjén zajlik, nem pedig elméleti síkon. Így könnyen elindul a beszélgetés abba az irányba, hogy mit tudnak a résztvevők a homoszexualitásról, és hogyan viszonyulnak hozzá.
Remélhetőleg az egyik megfigyelő hamar felvált majd minket, és így meghagyhatjuk a vitát a résztvevőknek. Viszont megfigyelőként továbbra is maradjunk aktívak, fenntartva annak a lehetőségét, hogy alkalomadtán ismét bekapcsolódjunk a társalgásba mint beszélgetőpartner. Így diszkréten befolyásolhatjuk a vita menetét például újabb témák vagy szempontok felvetésével, vagy tapintatosan felválthatjuk azt a résztvevőt, aki nem tartja be a szabályokat.
Akár azt a szabályt is bevezethetjük, hogy egy-egy álláspont csupán egyetlenegyszer hangozhat el a társalgás során. Ezáltal elősegíthetjük, hogy minél több szempont előkerüljön az adott témával kapcsolatban, és elkerülhetjük a bevett sztereotípiák és előítéletek ismételgetését.

Ha szükséges, adhatunk pár ötletet a csoportnak, hogy miről lehetne beszélgetni. Például:

• Eltérő legyen-e a beleegyezési korhatár (azaz a házasságkötéshez vagy szexuális kapcsolatok létesítéséhez betöltendő életkor) a homoszexuális kapcsolatok esetében?
• Legyen-e lehetőségük a meleg vagy leszbikus pároknak összeházasodni, illetve gyermeket örökbe fogadni? Miért, miért nem?
• Igaz, hogy a meleg férfiak nagyobb eséllyel fertőződnek meg az AIDS-cel, mint a heteroszexuális nők?

Ha nagy a csoport, lehet, hogy nem minden kérdés megvitatására jut idő. Ne feledjük, hogy néhányan csalódottak vagy frusztráltak lehetnek majd amiatt, hogy az általuk írt kérdésekre nem került sor. Úgy tudunk ezen segíteni, ha a foglalkozás végén az összes kérdést felragasztjuk a falra. Ezzel ösztönözhetjük a résztvevőket, hogy folytassák a beszélgetést a gyakorlaton túl, a saját szabadidejükben is.

Variációk

Ezt a módszert bármilyen más témakör, például a rasszizmus, az oktatás vagy a klímaváltozás feldolgozásához is alkalmazhatjuk.

Javaslatok a folytatáshoz

Érdekes lehet megvizsgálni, hogy hogyan jelenik meg a szexualitás, különösen a homoszexualitás a médiában. Gyűjtsünk ilyen képeket magazinokból, újságokból és az internetről, és kérjük meg a résztvevőket, hogy írjanak hozzájuk képaláírásokat vagy szövegbuborékokat. Használhatjuk"Képjátékok".című gyakorlatnál, a További képjátékok címsor alatt ismertetett módszereket.

A"Változnak az idők" című gyakorlat arra keresi a választ, hogy az idők során hogyan változtak a különböző attitűdök, többek között a szexualitással kapcsolatos nézetek.

Javaslatok a cselekvésre

Lépjünk kapcsolatba melegek, leszbikusok vagy transznemű személyek hazai szervezeteivel. Hívjunk meg tőlük valakit, hogy beszéljen a résztvevőknek arról, hogy ezen a téren – az emberi jogokkal és az egyenlő bánásmóddal összefüggésben – hazánkban mik a legsürgetőbb problémák.

További információk

A szexualitás életünk szerves része és egyik alapvető szükségletünk. Nemiségünk befolyásolja személyiségünket és viselkedésünket, mindazon szociális, személyes, emocionális és pszichés vonásainkat, amelyek a másokkal való viszonyunkban tükröződnek. Szexualitásunkat a biológiai nemünkből adódó és a társadalmi nemükkel összefüggő tulajdonságaink, valamint egyéb komplex hatások határozzák meg, és nemiségünk az egész életünk során dinamikusan alakul, változik.

Szexuális sokszínűség és az emberi jogok

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez a két témakör nem függ össze. Lehet úgy érvelni, hogy az egyik a magánélethez és a személyes választásokhoz kapcsolódik, míg a másik a közszférához, a jogi és politikai struktúrák és az egyén viszonyához.
Ugyanakkor a közelmúlt történelmi, antropológiai és társadalmi kutatásaiból kiderül, hogy a különböző korszakokban és kultúrákban a nemi identitást és a nemi vágy kifejezését gyakran olyan tényezőknek tekintették (és tekintik akár ma is), amelyek veszélyt jelenthetnek a társadalmi rendre.
Bizonyos társadalmi közegekben a homo- vagy biszexualitás fenyegetést jelenthet, bomlasztóan hathat a tradicionális vagy vallásos nézetekre, máshol az ilyesmit egyenesen mentális betegségnek tekintik.
Vitathatatlanul létezik egy uralkodó vallásos és társadalmi szemlélet, amely következetesen akadályozza az emberi jogokhoz való egyenlő hozzáférést. Az intézményesített álláspont szerint a heteroszexualitás a „természetes”, a szexuális vágy kifejeződésének „normális” módja, ezért morálisan egyedül ez elfogadható, miközben a szexualitás kifejeződésének egyéb módjai „természetellenesek” és erkölcsileg elfogadhatatlanok.

Megjegyzés: Az OutRigh International (korábban: Melegek és Leszbikusok Emberi Jogi Bizottságának – The Gay and Lesbian Human Rights Commission) régi honlapja alapján. Jelenlegi weboldaluk: https://outrightinternational.org