Migráció és migránsok

„A régészek szerint csaknem minden ember migráns, aki ma él a Földön, hiszen az egész emberiség Afrikából indult körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt, és onnan hódította meg a többi kontinenst – Európát, Ázsiát, Ausztráliát és Amerikát… Körülbelül 200 millió ember vándorol ma is a világban, a migrációval kapcsolatos nehézségek és lehetőségek pedig mind a politikusok, mind az átlagemberek körében világszerte heves viták tárgyát képezik… A XXI. századot akár »a migránsok évszázadának« is nevezhetnénk.”
Boris Altner, újságíró¹

Napjaink globalizált világában az emberek állandó mozgásban vannak. A migráció lebontja a kultúrák, etnikai csoportok és nyelvek között hagyományosan felállított határokat, hozzájárul a sokszínűséghez, a változatossághoz, a kultúra és a gazdaság élénkítéséhez. Ugyanakkor sokan kihívásként vagy egyenesen fenyegetésként tekintenek a migrációra. Az emberi jogi intézményrendszer mindenki számára – így a migránsok számára is – igyekszik teljeskörűen biztosítani az emberi jogokat, ami nem könnyű feladat, mivel a migránsok emberi jogai gyakran sérülnek.

A migráció nem más, mint az emberek mozgása, vándorlása, országhatárokon át vagy akár azokon belül, bármilyen okból. A „migráns” szó meghatározása már összetettebb feladat. Az Európai Migrációs Bizottság szerint „kontextustól függően magában foglalja a kivándorlókat, a visszatérő kivándorlókat, a bevándorlókat, a menekülteket, a belső menekülteket (országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket) és a bevándorló hátterű személyeket, és/vagy az olyan etnikai kisebbségi csoportok tagjait, amelyek bevándorlás útján jöttek létre"[.² A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) definíciója szerint ugyanakkor a migráns szó „azokra az emberekre értendő, akik szabad elhatározásukból, »személyes kényelmük« okán, és nem külső kényszerítő körülmények hatására döntöttek a migráció mellett".³

A fenti két definícióban is kiütközik az önkéntes migráció és a kényszermigráció közötti, általánosan alkalmazott megkülönböztetés. Az önkéntes migráció esetében az emberek saját elhatározásukból hagyják el az otthonukat, elsősorban különböző vonzó tényezők (például jobb álláslehetőségek) miatt – bár választási lehetőségeik gyakran erősen korlátozottak. A kényszermigráció ezzel szemben elsősorban kényszerítő tényezők (például üldöztetés, háború vagy éhezés) következménye; ez esetben az érintettek az alapvető emberi jogaik megsértése miatt menekülnek. Valójában mindig jelen vannak mind vonzó, mind pedig kényszerítő körülmények. Sok olyan migráns van, akik egyrészt gazdasági okokból, másrészt az őket érő emberi jogi sérelmek elől menekülve hagyják el anyaországukat. Még a gazdasági migránsokat is tekinthetjük kényszermigránsoknak, ha olyan helyzet elől menekülnek, ahol sérülnek a gazdasági jogaik.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a menekültek és menedékkérők speciális csoportot alkotnak, tekintve, hogy ezek az emberek súlyos, az életüket és szabadságukat érő fenyegetés hatására hagyják el az otthonukat. Az UNHCR felhívja a figyelmet, hogy kockázatos összemosni a menekülteket más migráns csoportokkal. Míg a többi, migrációban érintett csoport gazdasági vagy társadalmi okokból, az életminőségük javítása céljából vált országot, a menekültek életük megmentése vagy szabadságuk megőrzése miatt kényszerülnek erre.⁴

Kérdés: Az Ön hazáját hogyan érinti a migráció? Forrás-, cél- vagy tranzitországnak tekinthető?

A Kompaszban a „migráns” szót használjuk tág értelemben minden olyan emberre, aki hosszabb időre elhagyja a szülőföldjét. Ahol szükséges, ott pontosan meghatározzuk, hogy az adott szövegkörnyezetben kikről van szó. A „migráció” szón – ha másként nem jelöljük – a nemzetközi migrációt értjük.A Kompaszban a „migráns” szót használjuk tág értelemben minden olyan emberre, aki hosszabb időre elhagyja a szülőföldjét. Ahol szükséges, ott pontosan meghatározzuk, hogy az adott szövegkörnyezetben kikről van szó. A „migráció” szón – ha másként nem jelöljük – a nemzetközi migrációt értjük.

A migráció típusai

A migrációt több szempont szerint bonthatjuk fel különböző kategóriákra: például a kivándorlás oka, az érintettek jogi státusza, vagy akár a tartózkodás időtartama szerint.
Néhány általánosan használt kategória:

• Ideiglenes gazdasági migránsok (más szóval vendégmunkások);
• Magasan képzett nemzetközi munkavállalók: olyan magasan képzett szakemberek, akik a multinacionális cégek és nemzetközi szervezetek belső munkaerőpiacán belül mozognak;
• Rendezetlen jogi helyzetű vagy irreguláris migránsok (okmányok nélküli vagy szabálytalanul érkező migránsok): olyan emberek, akik a szükséges dokumentumok vagy engedélyek nélkül lépnek egy ország területére;
• Kényszermigránsok: menekültek, menedékkérők, illetve olyan emberek, akiket valamilyen külső tényező – például háború vagy környezeti katasztrófa – kényszerített az elvándorlásra;
• Családtagok: olyan emberek, akik már kivándorolt közeli rokonukhoz csatlakoznak;
• Hazatelepülő migránsok: olyan személyek, aki hosszabb külföldi tartózkodás után térnek vissza eredeti hazájukba.

A nemzetközi jog különleges védelmet nyújt a menekülteknek, menedékkérőknek és belső menekülteknek. Az UNHCR az alábbi módon definiálja ezeket a csoportokat.
A menekült olyan személy, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és [...] nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni."⁵
A menedékkérő „olyan személy, aki nemzetközi védelemért folyamodott, de a menedékjog iránti kérelme még elbírálás alatt áll."⁶
A belső menekültek „olyan személyek, akik menekülésre vagy az otthonuk elhagyására kényszerültek, különösen fegyveres összeütközés, általánossá vált erőszak, az emberi jogok megsértése, természeti vagy ember által okozott katasztrófák következtében, vagy azért, hogy ennek hatásait elkerüljék, de nem léptek át nemzetközileg elismert államhatárt."⁷

Van még egy csoport, akik ugyan soha nem változtatták meg a lakóhelyüket, mégis a migránsokhoz hasonló nehézségekkel és emberi jogi sérelmekkel kell megküzdeniük: a hontalanok. Ők olyan emberek, akiket egyetlen állam sem tart állampolgárának, így sehol sem tarthatnak számot állampolgári jogokra. Többféleképpen válhat valaki hontalanná: például eredeti hazája részekre szakad, ahogyan a Szovjetunió vagy Jugoszlávia esetében történt, vagy új államok keletkezésének következtében, mint a gyarmatok felszabadulása után. Becslések szerint a világon körülbelül 12 millió hontalan ember él. Az ENSZ Közgyűlése megbízta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosát, hogy igyekezzen a hontalanságot megelőzni, és az állampolgársággal nem rendelkező személyek számát csökkenteni, illetve jogaikat megvédeni.

A migráció napjainkban

A migrációval kapcsolatos diskurzus általában a fejlett világ szemszögéből indul ki, és elsősorban a fejlődő és a fejlett országok közötti emberáramlással foglalkozik. A migránsok túlnyomó többsége azonban saját hazáján belül vándorol: a belső migránsok száma körülbelül négyszerese a nemzetközi migránsokénak. Még ha vizsgálódásunkat a nemzetközi migrációra korlátozzuk is, azt találjuk, hogy az ilyen jellegű vándorlás nagyrészt hasonló fejlettségű országok között megy végbe. A nemzetközi migránsok mintegy 60%-a egyik fejlett országból költözik egy másikba, vagy egy fejlődő országból egy másikba, és csak 37%-uk vándorol fejlődő országból fejlett országba, 3% pedig fejlett országból fejlődő országba.⁹ A menekültek esetén még látványosabb a különbség, mivel a világ menekültjeinek négyötödét fejlődő országok fogadják be. Így azt a terhet, amit a világ menedékkérőinek és menekültjeinek segítése jelent, nagyrészt olyan országok viselik, amelyek a Föld legszegényebb országai közé tartoznak.

Globális tendenciák¹⁰

• A nemzetközi migránsok száma 2000 és 2019 között a becslések szerint 150 millióról 272 millióra emelkedett. A migránsok 57%-a magas jövedelmű országokban él.
• Bár 2000 és 2010 között a világ lakosságának körülbelül ugyanakkora százaléka volt migráns, az általuk hazaküldött pénz összege jelentősen megnőtt. A fejlődő országokból kivándorolt lakosok által dokumentáltan és szürkén hazaküldött pénz összege akár háromszorosa is lehet annak, amit ezek az országok nemzetközi szervektől fejlesztési támogatásként kapnak.
• A migránsokon belül a menekültek aránya 2000 és 2010 között 8,8%-ról 7,6%-ra csökkent.
• Becslések szerint 2008-ban körülbelül 36 millió embert kellett kitelepíteni környezeti katasztrófák miatt.
• 2010-ben a világon összesen 43,7 millió embert kellett kitelepíteni háború vagy üldöztetés miatt; ilyen magas szám nem fordult elő az azt megelőző több mint 15 évben. Közülük 15,4 millióan voltak menekültek, 27,5 millióan belső menekültek és több mint 837.500-an menedékkérők.
• 2010-ben a menekültek 44%-a és a menedékkérők 31%-a 18 év alatti gyermek volt. Ugyanebben az évben összesen 15.500 menedékkérelmet nyújtottak be kísérő nélküli vagy az út folyamán felnőtt kísérőjüktől elszakadt gyermekek.

Migráció Európában

Az IOM által készített 2010-es Migrációs Világjelentés szerint Európában 73 millió migráns élt 2010-ben, ami a világon akkor élő összes migráns egyharmadát tette ki.¹¹ Oroszország a legfontosabb forrás- és célország is: a jelentés idején több mint 12 millió ott született személy élt a határain kívül, és 12 millió külföldön született ember élt a területén.¹² A migránsokon belül a menekültek száma összesen 1,6 millió volt 2010 végén Európában. 11.500 kísérő nélküli vagy az út folyamán felnőtt kísérőjétől elszakadt gyermek folyamadott menekültstátuszért, ami az abban az évben leadott összes menedékkérelmek 74%-át tette ki; és 5400 ilyen gyermek kapott menekültstátuszt vagy valamilyen kiegészítő védelmet.¹³ 2010-ben a menedékkérők leggyakoribb célországa Franciaország volt, ezt szorosan követte Németország; a legtöbb menedékkérő pedig Szerbiából érkezett (beleértve Koszovót is)¹⁴ Ugyanebben az időszakban Európán belül – az UNHCR adatai szerint – Szerbiában élt a legnagyobb menekült-populáció: 73.600 menekült és több mint 228.000 belső menekült tartózkodott az országban.¹⁵

There is a large number of internally displaced persons in Europe, including more than 600,000 in the Balkans, and about 1.1 million in Armenia, Azerbaijan, Georgia and the Russian Federation.¹⁶ Statelessness, particularly as a result of the dissolution of the former Soviet Union, remains an issue of concern. The precise number of people who are stateless in Eastern Europe is not known, but may be as high as 120,000.¹⁷

Kérdés: Évente hányan vándorolnak ki az Ön hazájából? Hova költöznek? Miért?

A migráció és az emberi jogok

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elismeri a személyek szabad mozgáshoz való jogát egy adott ország határain belül és azokon keresztül. A 13. cikk kimondja: „Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani", valamint „Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni". Nincsenek azonban olyan nemzetközi jogi eszközök, amelyek emberi jogként ismernék el, hogy az emberek megválaszthassák lakóhelyüket, az országot, ahol élni szeretnének.

A migránsoknak is vannak emberi jogaik, mint minden embernek. Az emberi jogi egyezmények rendelkezései mindenkire, így a migránsokra is vonatkoznak. Gyakran azonban jelentős eltérés van aközött, amit a nemzetközi emberi jogi szabályok előírnak, és aközött, amit a menekültek, menedékkérők, vendégmunkások és más, hasonló csoportok ténylegesen tapasztalnak: az ő emberi jogaik, köztük az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog, gyakran sérülnek.

Különösen sérülékeny helyzetük abból fakad, hogy lakóhelyükön idegennek számítanak: nemzetközi határokat átlépve olyan országokba érkeztek, ahol nem állampolgárok, ezért általában csak az adott ország hatóságainak jóváhagyásával tudnak legálisan ott maradni, élni és dolgozni. Minthogy a befogadó ország társadalmán kívülről érkeznek, sokszor nem ismerik a helyi nyelvet, törvényeket és szokásokat, ami korlátozza jogismeretüket és jogérvényesítő képességüket. Könnyen előfordulhat, hogy diszkrimináció éri őket a munkahelyükön vagy a mindennapi életükben, vagy hogy rasszizmussal és idegengyűlölettel kell szembenézniük, sőt, akár gyűlölet-bűncselekmények áldozataivá is válhatnak.

Ha valaki megfelelő dokumentumok nélkül lép egy célország vagy tranzitország területére (vagy később veszíti el legális státuszát), és elkapják a hatóságok, akkor előfordulhat, hogy hosszú ideig fogva tartják és embertelen vagy megalázó bánásmódnak vetik alá, anélkül, hogy igénybe tudna venni jogi segítséget. A be nem jelentett külföldi munkavállalók könnyen eshetnek bántalmazás és kizsákmányolás áldozatává a közvetítők, korrupt bürokraták és bűnbandák részéről, a nőket pedig a szexuális visszaélés és kizsákmányolás veszélye is fenyegeti. Az embercsempészek és emberkereskedők szintén gyakran visszaélnek a rendezetlen jogi hátterű migránsok kiszolgáltatottságával.

Kérdés: A migránsok mely emberi jogai sérülnek leggyakrabban az Ön hazájában?

A migránsok emberi jogainak védelme: nemzetközi intézmények és mechanizmusok

Számos egyezmény és jogi mechanizmus igyekszik biztosítani a migránsok emberi jogainak védelmét. Ezek közül több kifejezetten a migránsok egyes csoportjaival foglalkozik.

Menedékjog, a menekültek védelme

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elismeri, hogy minden embernek joga van az üldöztetés elől menedéket keresni. Ez a jog alapozza meg a Menekültek helyzetére vonatkozó egyezményt, amelyet 1951-ben fogadott el az ENSZ ¹⁸, és amely az 1967-es Jegyzőkönyvvel kiegészülve világszinten irányadónak tekintendő a menedékjog szabályozásával kapcsolatban.¹⁹

Ez a nemzetközi egyezmény, amelyet Genfi Egyezménynek is neveznek, a menekültek védelmének sarokköve. Az Egyezmény olyan általános érvényű alapelveken nyugszik, mint a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a büntetés tilalma és a visszaküldés tilalma (vagyis a non-refoulement elve). A büntetés tilalmának elve azt jelenti, hogy jogellenes belépés vagy tartózkodás miatt nem sújtható büntetéssel az a személy, aki közvetlenül olyan területről érkezett, ahol élete vagy szabadsága veszélyeztetve volt faji ²⁰, vallási, nemzeti hovatartozása, illetve adott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatt, ha az országba való belépése után azonnal menedékjogot kért. A visszaküldés tilalma pedig azt jelenti, hogy a menedékkérőt nem lehet visszatoloncolni olyan országba, ahol élete vagy szabadsága a fenti okokból veszélyben forogna. Az Egyezmény értelmében a menekültek szabad mozgását csak a szükséges és indokolt mértékben szabad korlátozni.

1950-ben az ENSZ Közgyűlése létrehozta a Menekültügyi Főbiztos (UNHCR) hivatalát, amelynek célja biztosítani, hogy minden arra rászoruló személy gyakorolhassa azt a jogát, hogy más országban menedéket keressen. Az UNCHR irányítja és koordinálja a menekülteket védő nemzetközi tevékenységeket, valamint felügyeli az Egyezmény gyakorlatba ültetését.

Az egyik csoport, amelyik különleges védelmet igényel, az a gyermekek, különösen a kísérő nélküliek, hiszen ők még másoknál is kiszolgáltatottabbak az emberi jogi jogsértésekkel szemben. Az UNCHR speciális iránymutatást adott ki az állami bevándorlási hatóságok számára arról, hogy hogyan állapítsák meg, mi a gyermekek legfőbb érdeke.²¹Az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa felszólította a kormányokat, hogy biztosítsák a menekült gyermekek szempontjainak és érdekeinek figyelembe vételét a hivatalos eljárások során.

A klímaváltozás következtében fellépő migráció, amit környezeti vagy ökológiai migrációnak is neveznek, viszonylag új jelenség, amely új emberi jogi problémákat vet fel. A Genfi Egyezmény nem biztosít védelmet a klímamenekülteknek; jelenleg egyetlen lehetséges védelmük a humanitárius alapon megadott tartózkodási engedély. Sokak szerint a klímamenekültek jogai az emberi jogok új területét jelentik.

Kérdés: Járjon-e az ökológiai okokból menekülőknek ugyanolyan védelem, mint a többi menekültnek?

A vendégmunkások védelme

A migránsok emberi jogaival foglalkozó különmegbízott

Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 1999-ben kinevezett egy, a migránsok emberi jogaival foglalkozó különmegbízottat, hogy „megvizsgálja, milyen módon lehet áthidalni azokat a nehézségeket, amelyek ezen sérülékeny csoport emberi jogainak teljeskörű és hatékony védelmét akadályozzák.”²² Gabriela Rodríguez Pizarro²³ különmegbízott jelentésében arról számolt be, hogy „ezen a területen hiányosságok mutatkoznak a nemzetközi emberi jogi jogrendszerben. A gyakorlatilag globális menekültvédelmi rendszer lehetővé teszi, hogy az érintettek polgári és politikai jogait érintő jogsértéseket elismerjék és orvosolják. Azonban nincs hasonló biztosíték a gazdasági, társadalmi és kulturális jogaikat érintő jogsérelmek elismerésére, holott ezek a jogsértések is lehetnek annyira súlyosak, hogy valakit a származási helye elhagyására kényszerítsenek.”²⁴

Az ENSZ Migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezménye, amelyet 1990-ben fogadtak el, a legátfogóbb nemzetközi egyezmény a migráció és az emberi jogok területén. Azonban 2020 végéig mindössze 55 állam ratifikálta, és ezek egyike sem olyan ország, ahol jelentős mértékű a migráció. Az Európa Tanács tagállamai közül csak Albánia, Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina és Törökország ratifikálta az egyezményt, amely nem teremt új jogokat a migránsok számára, viszont előírja, hogy ugyanolyan bánásmódot és munkakörülményeket kell nekik biztosítani, mint a célország állampolgárainak. Az egyezmény kimondja, hogy minden migráns számára biztosítani kell a hozzáférést a minimális mértékű védelemhez. Kötelezi a részes államokat, hogy tegyenek lépéseket a személyek illegális mozgásának, illetve a jogilag rendezetlen helyzetű migránsok foglalkoztatásának megakadályozására, de hangsúlyozza azt is, hogy emellett biztosítaniuk kell a rendezetlen jogi helyzetű migránsok alapvető emberi jogait.

A migráció és az emberi jogok kérdéséhez szorosan kapcsolódik az emberkereskedelem problémája. Mivel a legális migráció lehetőségei korlátozottak, sokan kockázatot vállalva közvetítőkhöz fordulnak, akik rendszerint visszaélnek a helyzettel, például kötelezik a migránst arra, hogy nekik végzett munkájával törlessze a migráció költségeit.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 4. cikke egyértelműen és kategorikusan tiltja a rabszolgaságot és a kényszermunkát. Az Európa Tanács Egyezménye az emberkereskedelem elleni fellépésről 2008-ban lépett hatályba. Az Egyezmény kötelezi az államokat, hogy előzzék meg az emberkereskedelmet, vonják büntetőjogi felelősségre az emberkereskedőket, és védjék meg az áldozatokat. Mivel az emberkereskedelem titokban zajlik, senki sem tudja pontosan, a világon hányan vannak ma ilyen helyzetben, de a becslések szerint az áldozatok száma több százezer és több millió közé tehető. Európában több mint 140 ezren vannak az emberkereskedők markában, sokukat prostitúcióra kényszerítik.²⁵ Az emberkereskedők áldozatai olykor rabszolgaságnak tekinthető helyzetben találják magukat, például elveszik az útlevelüket, vagy szó szerint bezárják őket.

A hontalanok védelme

A hontalanok státuszát szabályozza az ENSZ 1954-ben elfogadott, A hontalan személyek jogállásáról szóló egyezménye²⁶, valamint az ENSZ Közgyűlése által 1961-ben elfogadott Egyezmény a hontalanság eseteinek csökkentéséről²⁷. Az UNHCR, amelynek a feladatai közé tartozik a hontalanok jogainak védelme is, kormányokkal, más ENSZ-ügynökségekkel és a civil társadalommal együttműködve dolgozik ennek a problémának a megoldásán.

Az EU migrációs politikája

A Schengeni Egyezmények (1985, 1990) értelmében a schengeni országok állampolgárai szabadon és korlátozás nélkül mozoghatnak és utazhatnak az egyezményeket aláíró országok között (ez jelenleg 22 európai uniós tagállam, valamint Izland, Norvégia, Liechtenstein és Svájc); kedvük szerint ezek bármelyikében élhetnek, tanulhatnak vagy dolgozhatnak. Azonban míg ezek között az államok között az Európai Unió eltörölte a határellenőrzést, egy szélesebb és erősebb „határt” hozott létre kifelé, az Unió körül, az EU területének védelmére.

Az európai migrációs mozgások és mintázatok hatására fokozatosan kialakult az Európai Unió tagállamai között egy közös migrációs és menekültügyi szakpolitikai irány. A schengeni rendszer határellenőrzési mechanizmusai és a biztonságos harmadik ország elvét lefektető Dublini Egyezmény (1990, 2003, 2013), amely lehetővé teszi a schengeni országok valamelyikébe belépő „nemkívánatos” menedékkérők leellenőrzését és vissza- vagy továbbküldését biztonságosnak tekinthető harmadik államba, a menedéket kérők számának csökkenéséhez, és egyben a jogilag rendezetlen helyzetű migránsok számának növekedéséhez vezettek.

Hasonló vízummentességi rendszert hozott létre a Független Államok Közössége, amelybe a volt Szovjetunió összes utódországa beletartozik, kivéve a balti államokat és Georgiát (korábbi nevén Grúzia). Sok, Afganisztánból és más közép-ázsiai országból érkező migráns ezen az úton érkezik Oroszországba vagy Ukrajnába, akár mint célországba, akár mint tranzitországba az Európai Unió felé. 

Az Európai Unió Dublini Rendelete
A Dublini Rendelet (amely a korábbi Dublini Egyezmény helyébe lépett) meghatározza, melyik uniós tagállam felelős egy menedékkérő menedékkérelmének elbírálásáért. A részes államok a rendelettel párhuzamosan az EURODAC ujjlenyomat-adatbázis alkalmazását is elrendelték.²⁸ A menedékkérőknek ujjlenyomatot kell adniuk abban az EU-tagállamban, ahol elsőként az Unió területére léptek, és ugyanabban az országban kell menedékjogért folyamodniuk. Ha bebizonyosodik, hogy egy menedékkérő egy másik országban lépett be (légi, tengeri vagy szárazföldi úton) az EU területére, vagy ott menedékkérelmet nyújtott be, visszaküldhető abba a tagállamba. A Dublini Rendelet az EU tagállamain kívül Norvégiára, Izlandra és Svájcra is kiterjed. Ez a rendszer jelentős terhet ró néhány olyan uniós tagállamra, amely földrajzi elhelyezkedésénél fogva nagyobb eséllyel lesz az első EU-s belépési pont a menedékkérők számára.

Az EU egyre inkább szomszédaitól várja el, hogy ne engedjék a migránsokat az uniós határig. Az EU határainak védelme fokozatosan átterhelődik a migránsok származási országaira és a tranzitországokra. Általánossá vált, hogy a migránsokat az EU határain belüli vagy azokon kívüli (akár afrikai) fogvatartási létesítményekben helyezik el, illetve ide deportálják, ez pedig gazdag táptalajt szolgáltat az emberi jogi jogsértéseknek. A folyamat kritikusai szerint ugyan Európa azt állítja, egy szabad, igazságos és biztonságos „közös teret” épít, valójában az Unión kívüli állampolgárokból másodrendű polgárokat, alárendelt és kiközösített réteget hozott létre, „közös” tér helyett „Európa-erődöt” épített.

Erősen megszigorították az Európán kívülről érkezők vízumkötelezettségét, a fuvarozókat pedig súlyosan megbüntetik, ha okmányok nélküli utasokat szállítanak. Ugyanez Kelet-Európában is megtörténik. Mivel sok európai országban nagyon korlátozottak a belépés feltételei, sok migráns illegális módszerekhez kénytelen folyamodni az Európába jutás érdekében. Így gyakran a szervezett emberkereskedelem áldozatául esnek. Legtöbbjük sosem jut el Európába, és olyanok is vannak, akik nem élik túl az utazást.

Migrants are not criminals

„Rozoga, törékeny csónakokon szelik át az óceánt, sokan életüket vesztik az úton, névtelen testüket olykor Európa partjaira mossák a hullámok. Szárazföldön érkeznek, az embercsempészek teherautóinak ponyvája alatt összezsúfolva, veszélyek közepette utaznak többezer kilométert. Titokban kelnek át a szárazföldi határokon, vagy hamis papírokkal vezetik félre a határőröket… Az európai országok »biztonsági kockázatnak« tekintik ezeket az embereket. Határaik védelmében bűnözőknek tüntetik fel őket, börtönszerű körülmények közé zárják, és amilyen gyorsan csak lehet, kitoloncolják őket – akár olyan országokba is, ahol üldöztetés és kínzás vár rájuk.
Ezek a külföldiek nem bűnözők; annyi csak a vétkük, hogy jobb életet, munkát, vagy – a legszomorúbb és legmegrázóbb esetekben – védelmet szeretnének az üldöztetés elől. Minden migránsnak vannak emberi jogai – és ezeket tiszteletben kell tartani.”
Thomas Hammarberg, az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa³⁰

Amikor eljutnak Európa határára, újabb veszélyekkel kell szembenézniük, köztük a fogva tartás és a kiutasítás veszélyével. Az európai emberi jogi törvények nem tiltják, hogy a tagállamok fogva tartsák a rendezetlen jogi helyzetű migránsokat. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikk (1)(f) pontja alapján megengedett „a törvényes letartóztatás vagy őrizetbe vétel az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából, vagy olyan személy törvényes letartóztatása vagy őrizetbe vétele, aki ellen intézkedés van folyamatban kiutasítása vagy kiadatása céljából.”

Az Európa Tanács migránsokat érintő jogi eszközei és mechanizmusai

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének értelmében az Európa Tanács tagállamai az egyezményben lefektetett jogokat nemcsak állampolgáraik, hanem a területükön tartózkodó minden személy számára biztosítják.

A Dublini Rendelet alkalmazását az Emberi Jogok Európai Bírósága számos eset kapcsán vizsgálat alá vetette. Például az M.S.S. kontra Belgium és Görögország ügyben (2011) ³¹ a Bíróság megállapította, hogy Belgium megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amikor egy afgán menedékkérőt visszaküldött Görögországba, ahol embertelen és megalázó körülmények között tartották fogva; a görög menekültügyi rendszer hiányosságai miatt menedékkérelmét nem vizsgálták meg érdemben; Belgium pedig annak ellenére küldte vissza a menedékkérőt, hogy tudatában volt mindennek. Tekintve, hogy Görögország nem az egyetlen ország, amely nem felel meg a fogva tartás körülményeire vonatkozó követelményeknek, az EU „dublini rendszerének” létjogosultsága kétségbe vonható, hiszen abból a – hamis – meggyőződésből indul ki, hogy minden tagállam biztonságos, és képes megfelelően kezelni a hozzá érkező menedékkérőket.

Az Európai Emberi Jogi Bírósághoz számos panasz érkezik a külföldiek kiutasításával kapcsolatban. A Bader és Kanbor kontra Svédország (2005) ügyben ³² a Bíróság megállapította, hogy ha a felperes Badert visszatoloncolnák Szíriába, fennállna a kockázata, hogy továbbra is megtagadják tőle az igazságos tárgyaláshoz való jogot, és végrehajtanák a rá távollétében kiszabott halálos ítéletet; a visszatoloncolással tehát Svédország megsértené a minden egyes személy életének védelmére vonatkozó egyezményes kötelezettségét. A D. kontra Egyesült Királyság (1997) ügyben ³³ egy Angliában kezelés alatt álló AIDS-es személyt toloncoltak volna vissza szülőhazájába, ahol nem kaphatta volna meg az állapotában szükséges alapvető orvosi ellátást, amelyhez a 3. cikk alapján joga van; a Bíróság kimondta, hogy ebben az esetben a kitoloncolás az Egyezmény megsértését jelentené. A Nolan és K. kontra Oroszország (2009) ügyben ³⁴ a Bíróság úgy határozott, hogy amikor a felperest Oroszországból való kiutasítása miatt elszakították tizenegy hónapos gyermekétől, több más emberi jogi jogsértés között megsértették a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát (8. cikk).

A migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak biztosításához, valamint társadalmi felemelkedésük és jóllétük elősegítéséhez szükséges jogi kereteket A vendégmunkások jogállásáról szóló európai egyezmény ³⁶ (1977) állítja fel. Az Európa Tanács az évek során számos ajánlást tett a tagállamok menedékjogra vonatkozó jogi eljárásainak harmonizálására, a menekülteljárás lefolytatásáért felelős személyek képzésére, a menedékkérők fogvatartási körülményeire, az elutasított menedékkérők visszatoloncolására, valamint a kiegészítő és időszakos védelem biztosítására vonatkozóan. Az Európa Tanács főtitkára 2016-ban nevezte ki az első migrációs és menekültügyi különleges képviselőt, aki a migránsok és menekültek helyzetét vizsgálja a tagállamokban, elemzéseket készít, és szakmai támogatást nyújt a kormányzatoknak.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) van egy külön Migrációs, Menekültügyi és Belső Menekültekkel Foglalkozó Bizottsága ³⁷, annak pedig egy, a menekült és migráns gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó albizottsága. A hatáskörébe tartozó témák közül elsősorban a legkomolyabb problémák elemzésére összpontosít, ilyen például a kísérő nélküli gyermek menedékkérők helyzete, a migráció szerepe a demográfiai folyamatokban, és a migránsok és menekültek védelme. 2011-es jelentésében a Parlamenti Közgyűlés aggodalmát fejezte ki a rendezetlen jogi hátterű gyerekek védelmével kapcsolatos állami szintű jogi szabályozások és iránymutatások hiánya miatt, és felhívást intézett a tagállamokhoz, hogy vezessenek be megfelelő jogi intézkedéseket, illetve hárítsák el azokat az akadályokat – mint például a bürokratikus nehézségek, a diszkrimináció vagy az információhiány –, amelyek miatt a gyermekeket védő jogok a gyakorlatban nem valósulnak meg.

A migránsok integrációja Európában

Sok országban erősödőben van a rasszizmus, az idegengyűlölet és a bevándorlásellenesség. A migránsok könnyű célpontjai a rasszista vagy idegengyűlölő politikusoknak, akik őket hibáztatják különböző társadalmi és gazdasági problémákért. A „migránsfóbia” súlyos problémává vált, ami akadályozza az integrációt és a kölcsönös megértést, és sok európai országban a migránsok kiközösítéséhez és az ellenük irányuló erőszakhoz vezet. Több közismert politikus – köztük egyes nagyobb európai országok vezetői – azt vallja, hogy a multikulturalizmus kudarcot vallott.

Terror a „multikulturalizmus” ellen

Anders Behring Breivik norvég szélsőjobboldali nacionalista vallomásában beismerte, hogy 2011. július 22-én bombát robbantott Oslóban a kormányzati negyedben, nyolc ember halálát okozva; majd Utøya szigetén fegyverrel támadt a norvég Munkáspárt ifjúsági szervezetének táborozóira, ahol megölt 69 embert, többségükben tizenéveseket. Breivik konzervatív kereszténynek vallja magát, aki „kiáll” a multikulturalizmussal szemben.

Európa fontos demográfiai változásokkal néz szembe: a migrációs mozgások következtében a sokszínűség különböző fokozatai hangsúlyosabbá válnak, és megkérdőjeleződnek az integráció és a kulturális sokszínűség kezelésének eddig alkalmazott módszerei. Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács korábbi főtitkára³⁹ úgy fogalmazott: „A multikulturalizmus jelenlegi értelmezése párhuzamos társadalmak kialakulását teszi lehetővé az egyes államokon belül… Ennek véget kell vetni.”⁴⁰ De ha a multikulturalizmus kudarcot vallott, mi lehet a megoldás? Talán az, amit „interkulturalizmusnak” neveznek: egy olyan rendszer, amely bárminemű megkülönböztetés nélkül minden egyén jogait biztosítja. Egy interkulturális társadalomban mindenkinek joga van megőrizni etnikai, kulturális és vallási identitását, és ezeket az identitásokat mindenki más is tolerálja. Ugyanakkor az egész közösségnek tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, és a kulturális különbségek nem szolgáltathatnak kifogásként; nem lehet ezeket felhasználni hivatkozási alapként más csoportok jogainak megsértésére. Ez a megközelítés tehát az egyén választásai iránt maximális toleranciát biztosít, míg az olyan elképzelésekkel szemben, amelyek aláássák a demokratikus társadalom alapjait, zéró toleranciát hirdet.

Kérdés: A mondás szerint: „Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak”. Ön szerint ez vonatkozik a migránsokra is?

2008-ban az Európa Tanács kiadta a Fehér Könyv a kultúrák közötti párbeszédről: Egyenlőként együtt élni méltóságban című dokumentumot. Ez a szakpolitikai dokumentum „az Európa Tanács 47 tagállama kormányának nevében határozottan kiáll amellett, hogy közös jövőnk attól függ, hogy képesek vagyunk-e megvédeni és előmozdítani ─ az Emberi Jogokról Szóló Európai Egyezményben foglaltak szerint ─ az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot, valamint a kölcsönös megértést elősegíteni […] Az interkulturális megközelítés a kulturális sokféleség kezelése tekintetében előretekintő modellt nyújt. [...] Ha európai identitást kell kialakítani, annak közös alapértékeken, a közös örökség és a kulturális sokféleség tiszteletben tartásán, valamint a minden egyes embert megillető, egyenlő méltóság tiszteletben tartásán kell alapulnia."⁴¹

Menekült gyermekek adaptációs és oktatási központja
A központ a Civic Assistance Committee (Civil Segítségnyújtó Bizottság) nevű civil szervezet egyik projektje, amely 1996-ban indult, mikor a csecsen háború elől sokan Moszkvába menekültek. A moszkvai iskolák viszont – a törvényt megszegve – nem voltak hajlandók olyan diákokat fogadni, akiknek a szülei nem a fővárosban voltak hivatalosan bejelentve. Az iskolákból így kimaradt gyerekekkel fiatalok kezdtek el foglalkozni. 2001-ben a Civic Assistance Committee-nek sikerült az iskolák diszkriminatív gyakorlatát megszüntettetnie, a központra azonban továbbra is szükség van: sok traumatizált migráns gyermek igényli az iskolán kívüli különórákat.

A fiatalok és a migráció

A migránsok többségét a történelem során mindig is a fiatalok alkották. A migrációval kapcsolatos állami és nemzetközi szinten folyó viták azonban ritkán veszik figyelembe az ifjúsági szempontokat. Fontos lenne, hogy jobban megértsük a fiatal migránsok szükségleteit, és elismerjük szerepüket az európai társadalomban. Az Európa Tanács ifjúságpolitikai keretdokumentuma, az Agenda 2020 különös figyelmet szentel a fiatal menekültekkel, menedékkérőkkel és belső menekültekkel végzett ifjúsági munka támogatásának.
A fiatalok egyfelől élvezik a mobilitás pozitív hozadékait: részt vesznek olyan európai programokban, mint az Erasmus Mundus vagy az Európai Önkéntes Szolgálat, amelyeket az EU, az Európa Tanács és más szervezetek, köztük ifjúsági szervezetek bonyolítanak. Másfelől azonban a migráns fiataloknak számos nehézséggel kell szembenézniük. Becslések szerint Európában körülbelül 12 millió fiatal születik és nő fel más társadalomban, mint ahol annak idején a szüleik. Noha ők maguk már ezekben az országokban élnek születésük óta, sokukat még mindig bevándorlónak tekintik.
A kultúrák közötti párbeszédnek fontos szerepe van az intolerancia elleni küzdelemben és a kölcsönös megértés elősegítésében. A formális és nemformális oktatás, az ifjúsági csereprogramok és az ifjúsági munka sikeresen fejleszthetik az interkulturális készségeket, tudatosabbá tehetik a fiatalokat a migrációval kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az etnikai, vallási, nyelvi és kulturális sokszínűséget ne problémának, hanem fejlődési lehetőségnek tekintsük.
2008-ban az Európai Ifjúsági Fórum megjelentetett egy szakpolitikai dokumentumot Ifjúság és migráció címmel ⁴³, amelyben felhívja a figyelmet a migráns gyermekek, különösen a szüleiktől vagy gondozóiktól elszakadt kiskorúak helyzetére. Őket kiemelten fenyegeti a bántalmazás veszélye, és gyakran fogva tartják őket, annak ellenére, hogy ez az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének megszegését jelenti, és ellentétes az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által kiadott Védelem és segítség a felnőtt kísérő nélküli menedékkérő gyerekeknek című ajánlásban foglaltakkal is.⁴⁴ Az Európa Tanács ifjúsági ágazata az UNHCR-ral együttműködésben közös projektet indított a kísérő nélküli gyermekek és a felnőttkor küszöbén álló fiatal menekültek és menedékkérők jogaival és integrációjával kapcsolatosan. Az Európa Tanács Vegyes Ifjúsági Tanácsának kezdeményezésére a Miniszeri Bizottság ajánlást fogalmazott meg a tagállamok számára a fiatal menekültek felnőttkorba való átmenetének támogatására.

DECEMBER 18

December 18. nemcsak a migránsok világnapja, hanem egy belgiumi székhelyű szervezet neve is, amelyik azért küzd, hogy a migránsok emberi jogait ismerjék, elismerjék és hatékony védelemben részesítsék minden esetben; és hogy olyan társadalmi környezet jöjjön létre, amelyben a migránsok a társadalom teljes jogú tagjai és résztvevői lehetnek a világ minden országában. A „December 18” a migránsok világnapján minden évben rádiós eseményt szervez, amelynek során világszerte számos rádióállomás és szervezet segítségével összeköti a világ migráns közösségeit, és felhívja a figyelmet a migránsok teljesítményeire és aktuális problémáira. 2010-ben négy kontinens 49 országából összesen 147 rádióállomás vett részt az eseményen.

Sok, migránsokkal foglalkozó szervezet törekszik az együttműködésre. A Voices of Young Refugees in Europe (Fiatal Menekültek Hangja Európában, VYRE) az európai fiatal menekültek és szervezeteik együttműködésére törekszik, hogy hangjuk többekhez eljusson. Foglalkozik többek között készség- és szervezetfejlesztéssel fiatal menekültek és szervezeteik számára, érdekképviselettel és kampányokkal, a fiatal menekültek regionális és nemzetközi hálózatainak megerősítésével, illetve elérhetővé tesz az érintettek számára fontos információkat és bevált gyakorlatokat.
Az Európai Menekültügyi Tanács (ECRE), 30 ország több mint 70 szervezetének páneurópai szövetsége, amely proaktív szakpolitikai tevékenységen és kutatásokon keresztül igyekszik elősegíteni, hogy Európa másképp gondolkodjon a menekültekről és a menedékjogról. A menekülteket segítő civil szervezetek kapcsolatait hálózatépítő tevékenységeken keresztül és különböző rendezvények megszervezésével erősíti. Ezen felül menedékjogi képzéseket tartanak Európa-szerte praktizáló jogi tanácsadóknak és jogászoknak.

Jegyzetek

1. Борис Альтнер: Век мигрантов [Boris Altner. A migránsok kora] http://www.rosbalt.ru/main/2006/06/28/258300.html

2. Az Európai Migrációs Bizottság mostanra megszűnt honlapja

3. Szószedet a migrációról, IOM, https://www.iom.int/glossary-migration-2019

4. A UNHCR felszólalása a Migrációs és fejlesztési globális fórumon (Brüsszel, 2007. július 9-11.) http://www.unhcr.org/468504762.pdf

5. Menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény és jegyzőkönyv, UNHCR, https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=98900015.tvr (magyar), http://www.unhcr.org/3b66c2aa10.pdf (angol)

6.  2009 Global Trends: Refugees, Asylum-seekers, Returnees, Internally Displaced and Stateless Persons [2009 Globális tendenciák: menekültek, menedékkérők, belső menekültek és hontalanok], UNHCR, http://www.unhcr.org/4c11f0be9.html

7. Guiding principles on internal displacement [A belső menedékkel kapcsolatos irányelvek], ENSZ, http://www.unhcr.org/43ce1cff2.html

8.  Felszólalás a Migrációs és fejlesztési globális fórumon (Brüsszel, 2007. július 10)

9.  Human Development Report 2009 [Emberi fejlődésről szóló jelentés, 2009], ENSZ, 2009; http://hdr.undp.org/en/content/human-development-report-2009

10.  Források: Facts & Figures [Tények és számok], IOM; Monitoring disaster displacement in the context of climate change [A klímaváltozás kontextusában lezajló katasztrófák okozta migráció monitorozása], OCHA, IDMC & Norvég Menekültügyi Tanács, 2009; (https://www.internal-displacement.org/publications/monitoring-disaster-displacement-in-the-context-of-climate-change); UNHCR Global Trends 2010 [Globális tendenciák 2010] (http://www.unhcr.org/4dfa11499.html)

11. World Migration Report [Migrációs világjelentés], IOM, 2010, http://migration.ucdavis.edu/mn/more.php?id=3668_0_5_0

12.  World Migration Report [Migrációs világjelentés], IOM, 2010, http://migration.ucdavis.edu/mn/more.php?id=3668_0_5_0

13.  2010 Global Trends [2010 Globális tendenciák], UNHCR, http://www.unhcr.org/4dfa11499.html

14. Tan (V.) Asylum-seeker numbers nearly halved in last decade [A menedékkérők száma közel a felére csökkent az elmúlt évtizedben], UNHCR, http://www.unhcr.org/4d8cc18a530.html

15. 60  years and  still  counting – Global Trends 2010, UNHCR https://www.unhcr.org/4dfa11499.pdf

16.  ENSZ becslés, 2010

17.  UNHCR Global Appeal 2012-2013, https://www.unhcr.org/4ec23108b.pdf

18.  Az Egyezmény magyarul: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=98900015.tvr. Erre az egyezményre gyakran „genfi egyezményként” hivatkoznak, noha nem tartozik a háborúk áldozatainak védelméről szóló Genfi Egyezmények közé. Utóbbiak magyarul: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=98900020.TVR

19. Magyar nyelvű összefoglaló a Genfi Egyezményről és a Jegyzőkönyvről: https://www.unhcr.org/hu/wp-content/uploads/sites/21/2016/12/UNHCR_Kezikonyv.pdf

20. Minthogy minden ember ugyanahhoz a fajhoz tartozik, az Európa Tanács elutasítja a különböző emberi fajok létére alapozott elméleteket. Mindazonáltal az Európa Tanács emberi jogi dokumentumai (és időnként a Kompasz kézikönyv is) azért használják a „faj" kifejezést, hogy azok a személyek, akiket általában és tévesen valamely „fajhoz” tartozónak tekintenek, a nemzetközi egyezmények és hazai törvények által biztosított védelemből ne zárassanak ki.

21. UNHCR Guidelines on Determining the Best Interests of the Child [Iránymutatás a gyermekek legfőbb érdekeinek meghatározásáról és az ezzel kapcsolatos eljárásokról], 2008; http://www.unhcr.org/4566b16b2.html

22. Commission on Human Rights resolution [Az Emberi Jogi Bizottság határozata] 1999/44, http://ap.ohchr.org/documents/E/CHR/resolutions/E-CN_4-RES-1999-44.doc

23. Utódja, Felipe González Morales 2019-ben Magyarországon látogatást tett, a vizsgálódásainak eredménye itt olvasható: https://www.ohchr.org/Documents/Issues/SRMigrants/EndOfVisitStatement_Hungary_17July2019_HUN.pdf

24. Gabriela Rodríguez Pizarro különleges megbízott jelentése, 2000, http://www.unhchr.ch/Huridocda/Huridoca.nsf/0/a88193001b1c7492802568a3005c421e/$FILE/G0010036.pdf

25.  Factsheet on Human Trafficking [Tények az emberkereskedelemről], ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC), 2010-es adatok alapján, http://www.unodc.org/documents/human-trafficking/UNVTF_fs_HT_EN.pdf

26.  Az Egyezmény magyarul: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0200002.tv

27. Az Egyezmény magyarul: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0900015.tv

28.  https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2013:180:0001:0030:EN:PDF

29.  http://fortresseurope.blogspot.com

30.  Position paper on the rights of migrants in an irregular situation [Állásfoglalás rendezetlen jogi háttérrel rendelkező migránsokról], 2010. június 24. https://wcd.coe.int/wcd/ViewDoc.jsp?id=1640817

31.  https://hudoc.echr.coe.int/fre#{%22itemid%22:[%22001-103050%22]}, magyar nyelvű összefoglaló: https://kuria-birosag.hu/hu/ejeb/m-s-s-belgium-es-gorogorszag-elleni-ugye-3069609

32.  https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22itemid%22:[%22001-101059%22]}

33.  https://hudoc.echr.coe.int/fre#{%22itemid%22:[%22001-58035%22]}

34.  https://hudoc.echr.coe.int/eng#{%22itemid%22:[%22001-91302%22]}

35. Undocumented migrant children in an irregular situation: a real cause for concern [Rendezetlen jogi háttérrel rendelkező migráns gyermekek: egy igazán aggasztó helyzet], 2011, Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése

36. www.coe.int/t/dg3/migration/archives/Documentation/Legal_texts/093_Convention_Legal_Status_Migrant_Workers_hu.pdf

37.  https://pace.coe.int/en/pages/committee-27/committee-on-migration-refugees-and-displaced-persons

38.  http://www.europatanacs.hu/pdf/FeherKonyv-WhitePaper_onInterculturalDialogue_magyarul.pdf

39. 2019 óta ezt a posztot Marija Pejčinović Burić tölti be

40. Council of Europe warns on multiculturalism [Az Európa Tanács aggodalmai a multikulturalizmussal kapcsolatban] Financial Times, 2011. február 16.; www.ft.com/content/72c02d9a-39c6-11e0-8dba-00144feabdc0

41. White Paper on Intercultural Dialogue – "Living Together as Equals in Dignity [Fehér Könyv a kultúrák közötti párbeszédről: Egyenlőként együtt élni méltóságban] https://www.coe.int/t/dg4/intercultural/source/white%20paper_final_revised_en.pdf, magyarul: http://www.europatanacs.hu/pdf/FeherKonyv-WhitePaper_onInterculturalDialogue_magyarul.pdf

42. Ragusa Declaration on Youth, Migration and Development [Raguzai Nyilatkozat az ifjúságról, migrációról és fejlődésről], 2010 https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=090000168046047f

43.  Policy paper on Youth and Migration [Szakpolitikai dokumentum az ifjúságról és a migrációról], Európai Ifjúsági Fórum 2008, https://www.youthforum.org/policy-paper-youth-and-migration

44. https://pace.coe.int/en/files/17328