A gyakorlat menete

1. lépés
1. Olvassuk fel hangosan a csoportnak az „Amikor eljön a holnap” 1. részét. Amikor befejeztük,adjunk a résztvevőknek kb. 5 percet, hogy magukban felidézzék, és saját szavaikkal leírják a történet legfontosabb mozzanatait. Ezután kérjük meg őket, hogy cseréljenek lapot a szomszédjukkal, olvassák el egymás jegyzeteit, és mondjanak róla véleményt.
2. Kérjünk meg néhány önként jelentkezőt, hogy olvassák fel jegyzeteiket, majd beszéljük meg az egyes verziók közötti különbségeket: volt, aki részletesebben emlékezett a hallottakra, mint a többiek? Vagy olyan, aki az eredeti történetben nem szereplő mozzanatot is belevitt?
3. Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy mit szólnak a történethez. Szerintük ki az elbeszélő? Mi történt?
2. lépés
4. Olvassuk fel az újságkivágást és Nanon elbeszélésének 2. részét.
5. Most adjunk a pároknak 10–15 percet az újonnan hallottak megvitatására. Adjunk nekik egy-egy példányt az elbeszélésből, hogy ha kell, támaszkodni tudjanak a szövegre.
6. Kérjük meg őket, hogy gondolkodjanak el az alábbi két kérdésről:
• Megváltozott-e a véleményük Dwightról vagy Nanonról, amikor kiderült számukra, hogy halálraítéltek? Hogyan? Miért?
• Mit gondolnak, mit értett Dwight azon, hogy „…ha úgy ítélsz mások fölött, ahogy a rendszer ítélt rólad, semmivel sem vagy különb azoknál, akik halálra ítéltek”? Egyetértenek-e vele?
7. Folytassuk a beszélgetést közösen; kérjük meg a párokat, hogy mondják el, mit gondolnak a fenti kérdésekről.

Feldolgozás és értékelés

This activity can be used to spark off a number of important and interesting issues which can form the subject of further activities or discussion. However, it is recommended that in the debriefing you stick fairly closely to the topics that the groups have already considered rather than opening up entirely new themes (see below, under notes for facilitators).
• Has this activity taught you anything about yourself? Has it made you reconsider any of your previous opinions or beliefs?
• What do you think the activity was intended to illustrate? Did it succeed in this aim, and if not, why not?
• What, if anything, did the activity have to say to you about the right to life? Were there any other rights issues that were raised in the discussion?
Make a note of these issues on a large sheet of paper or flipchart paper for future use.

Tanácsok a csoportsegítőknek

Fontos, hogy az 1. rész elolvasását követő beszélgetés alatt semmilyen módon ne sejtessük a résztvevőkkel a két szereplő helyzetét; próbáljuk megtudni, hogy milyen benyomásokat alkottak róluk, de ne éreztessük, hogy ezzel bármilyen szándékunk lenne. A cél az, hogy a fiatalok Dwightot és Nanont mint embert lássák, anélkül, hogy bármit tudnának körülményeikről vagy múltjukról.

Az 1. lépésnél azért kérjük meg a résztvevőket arra, hogy olvassák el egymás feljegyzéseit, hogy kiderüljön számukra, mennyire mást hallunk ki egy szövegből, és mennyire másképp emlékezünk a hallottakra. Hangsúlyozzuk ki, hogy ez nem valamiféle „teszt”, inkább annak szemléltetésére szolgál, hogy mennyire különbözően látunk dolgokat; így talán bátrabban megosztják saját változatukat egymással. Próbáljunk meg megszólaltatni olyan résztvevőket, akiknek beszámolója gyökeresen különbözött a szomszédjukétól. Kérdezzük meg, hogy mi lehet az oka az eltéréseknek, például miért emlékeztek néhányan olyan részletekre, amelyek mások beszámolójából kimaradtak.

A gyakorlat maga valószínűleg túl sok kérdést vet fel ahhoz, hogy egy foglalkozás alatt meg lehessen őket vitatni, úgyhogy próbáljuk meg a beszélgetést a javasolt mederben tartani, és ne hagyjuk, hogy a résztvevők elszakadjanak a témától, és például a halálbüntetés elvi kérdéseinél kössenek ki. Igyekezzünk az alábbi két legfontosabb témára koncentrálni:

1. Mennyire hajlamos az állam vagy bárki, akár mi magunk, embereket „elítélni” valamely tettük alapján, amelyet (szerintünk) elkövettek. Valószínűleg ezt értette Dwight azon, hogy nem szabad úgy ítélkezni másokról, ahogy az állam ítélkezett róla (és Nanonról), hiszen korábbi (vélelmezett) tetteik alapján gyakorlatilag lemondott róluk mint emberekről.
2. Még az úgynevezett „megrögzött bűnözőkben” is maradnak eredendően emberi vonások – nemcsak a „gondoskodás és a könyörület” tartozik ide, amiről Dwight beszél, hanem a Nanon által említett, bezártságból fakadó „frusztráció és depresszió” is.

Az „élethez való jog” tárgyalásakor próbáljuk elkerülni, hogy a résztvevők elkezdjenek a halálbüntetés mellett vagy ellen érvelni. Tereljük a beszélgetést arra, hogy vajon ez a két ember még mindig rendelkezik-e az élethez való joggal, és ha nem, hogy lehet ezt a jogot „elveszíteni”. Jogában áll-e például bárkinek, hogy elvegye az élethez való jogot másoktól, még ha az illetők valamilyen bűntettet el is követtek?

Javaslatok a folytatáshoz

A dalok mindig is hathatós eszköznek bizonyultak a jogokért folytatott küzdelemben. Hallgattassunk meg a csoporttal néhány, a szabadságról és igazságosságról szóló dalt, vagy írjanak ők maguk ilyeneket.
Lejátszhatunk ezzel a témával kapcsolatos filmet is. Mi az alábbiakat javasoljuk:
Ments meg, Uram! (1995, rendezte Tim Robbins). Az amerikai film egy apáca, Helen nővér és egy halálraítélt rab történetét meséli el.

• Rövidfilm a gyilkolásról (1988, rendezte Krzysztof Kieślowski). A film főszereplője egy húszéves fiú, aki szörnyű gyilkosságot követ el, de az igazságszolgáltatás által végrehajtott kivégzése ugyanolyan barbár tett. A történetből az derül ki, hogy minden életet tisztelni kell, és senki nem szolgál rá arra, hogy megöljék.
• Örvényben (2011, rendezte Werner Herzog). A dokumentumfilmes beszélgetéseket folytat egy halálraítélt rabbal, Michael Perryvel és azokkal az emberekkel, akiknek életére Perry bűntette kihatással volt. A beszélgetésekben arra keresi a választ, hogy miért ölnek az emberek – és az állam.

Felolvashatjuk vagy eljátszhatjuk Jessica Blank és Erik Jensen The Exonerated (Vádak alól felmentve) című színpadi művét (vagy annak részleteit) is. A dráma egyes szám első személyben elmondott monológok, valamint bírósági tárgyalótermekben és börtönökben játszódó jelenetek váltakozásával meséli el hat bátor ember történetét, akikkel szemben az amerikai igazságszolgáltatási rendszer óriásit hibázott, de ők kitartottak, és végül kiszabadultak a börtönből.

Folytassuk a gyakorlat végén felmerült témákkal. Rendezzünk szabályos vitát, vagy végezzük el a "Vitassuk meg!" gyakorlatot. Lehetséges témák:
 

• A büntetéssel kapcsolatos kérdések: mi a célja a bűnözők bebörtönzésének és/vagy kivégzésnek? Elsősorban a társadalom védelmét szolgálják, vagy a bűnözők viselkedésének megváltoztatására irányulnak, vagy a bosszú/megtorlás eszközét képezik?
• A halálbüntetés: milyen érvek szólnak mellette és ellene?
• A nemzetbiztonság és az egyén biztonsága: meddig mehet el az állam a legveszélyesebb bűnözőkkel vagy terroristákkal szemben? Elfogadható-e például a kínvallatás alkalmazása nemzetbiztonsági okból?

Kidolgozhatunk egy projektet a halálbüntetésről a gyermekek jogaihoz kapcsolódóan. Több ország jogrendje is lehetővé teszi a gyermekek halálra ítélését és kivégzését. Az interneten részletes információkat találunk ebben a témában. Ha a csoport tagjai tudnak angolul, akkor írjuk be a keresőbe a „Death Row Kids” (halálraítélt gyerekek) kifejezést.

Javaslatok a cselekvésre

A World Coalition Against Death Penalty (Világkoalíció a Halálbüntetés Ellen) oldalán sok, témába vágó információ található:(http://ccadp.proboards.com). Az Amnesty International magyar szervezetének honlapján is érdemes tovább kutakodni a halálbüntetés témájáról: www.amnesty.hu.

A résztvevők ellátogathatnak a https://nanonwilliams.net/ oldalra is, ahol többet megtudhatnak arról, hogyan áll Nanon Williams ügye, és ha szeretnék, megvitathatják, hogy tudnák őt támogatni.

További információk

Az Európa Tanács tagsági előfeltételként jelölte meg a halálbüntetés eltörlését. A szervezet tagállamainak területén 1997 óta nem került sor kivégzésre.
2009 volt az első év, amikor Európában sehol nem végeztek ki senkit, 2010-ben azonban két kivégzésre is sor került a Belarusz Köztársaságban.

Az Amnesty International honalapján www.amnesty.org. találunk információkat arról, hogy mely országok ratifikálták a halálbüntetést eltörlő nemzetközi egyezményeket.

Az Amnesty International Halálbüntetések és kivégzések 2014-ben (Death Sentences and Executions 2014) című jelentése¹ szerint 2014-ben 55 országban legalább 2.466 embert ítéltek halálra. Ez 28%-os növekedést jelent 2013-hoz képest, amikor 57 országban 1.925 halálos ítéletet rögzítettek. A növekedés mögött elsősorban az áll, hogy két országban kiugró mértékben emelkedett a halálos ítéletek száma: Egyiptomban (109-ről 509-re) és Nigériában (141-ről 659-re), mivel a bíróságok mindkét országban tömeges halálos ítéleteket hoztak néhány ügyben.
2014-ben a rendelkezésre álló adatok szerint a világon legalább 19.094 ember várt halálbüntetése végrehajtására.

A Human Rights Watch 2015. április 1-jei Executions Down, But Not For Juvenile Offenders (A kivégzések száma összességében csökkent, de a fiatalkorú bűnözők esetében nem) című cikke² szerint 2013-ban emelkedett a gyermekekre kiszabott halálos ítéletek száma:

„A legtöbb fiatalkorú bűnelkövetőt szinte biztosan Iránban végzik ki: 2014-ben 14, az azt megelőző 10 évben pedig 77 ilyen halálesetről van tudomásunk. Irán is ítélt halálra gyermekeket abban az évben. Jelenleg összesen legalább 160 fiatalkorú bűnelkövető vár kivégzésre az országban [...]

Egyiptomban és Sri Lankán szintén születtek halálos ítéletek fiatalkorú bűnelkövetők ügyében 2014-ben, míg a Maldív-szigeteken, Nigériában, Pakisztánban, Szaúd-Arábiában és Jemenben korábban elítélt gyermekek várakoznak ítéletük végrehajtására [….].

2013-ban Szaúd-Arábiában három fiatalkorút végeztek ki, és valószínűleg Iránban és Jemenben is hajtottak végre ilyen halálos ítéleteket. (www.hrw.org June 2007)

Handouts

Download as PDF

Újsághír

Huntsville, 1997. október 2. Szerdán éjjel halálos ítéletet hajtottak végre egy rablón, aki kilenc évvel korábban lelőtt egy San Antonió-i üzletembert, Vernon Hanant, amint az egy fegyveres bankrablás során megpróbálta megakadályozni a menekülésben. A 41 éves Adanandus gyilkosság miatt került siralomházba, mert 1998. január 28-án dulakodás közben mellbe lőtte Hanant a San Antonió-i bank előcsarnokában.

When tomorrow comes by Nanon Williams

1. rész
Dwight Adanandus halálát követő napon történt, hogy teljesen másképp láttam az életet, mint amilyen addig volt, vagyis inkább amilyennek szerettem volna képzelni. Tél elején jártunk, és miközben feküdtem az ágyamon, gyötrődve gondoltam a barátomra, akinek mindig volt egy mosolya, akkor is, amikor a napok fölöslegesnek tűntek. Óvatosan felvettem az ajtó alatt becsúsztatott újságot, és megláttam a nevét.
Miközben olvastam a róla szóló hírt, tudtam, hogy már soha többé nem találkozunk. Olyan volt, mintha valaki tűvel szurkálná a szívemet. Láttam magam előtt, ahogy nagy lendülettel kilép az udvarra és odaszól: „Na mi van, kölyök?” Én meg körbejáratom a tekintetemet, aztán egyenesen ránézek, és így válaszolok: „Ember, szerinted ki itt a kölyök?”, erre mindketten nevetni kezdünk, mert én voltam a legfiatalabb a körletben. És amikor eszembe jutnak ezek a pillanatok, mélyen elszomorodom, mert már nem várom, hogy az udvaron lehessek, hiszen nincs többé Dwight, akitől elsimulnának dühös arcomon a ráncok.
Ahogy múltak az évek, más módszereket találtam az idő eltöltésére, de szeretném azt gondolni, hogy idővel jobb ember leszek általuk, olyan, amilyen Dwight lett. Gyenge pillanataimban mindig azon tűnődőm, hogy vajon Dwight mit tett volna a helyemben.
„Ne felejtsd el” – mondaná –, a rendszer csak akkor tud tönkretenni, ha hagyod. Akárhogyan is, de békülj meg a magad istenével, aztán azon legyél, hogy a lehető legjobban éld és becsüld meg az életedet.” Majd így folytatná: „Nem tudom, miért vagy itt, Kölyök, de azt tudom, hogy nem vagy idevaló…”

2. rész
„... Valójában senki sem való a siralomházba. Vannak itt olyanok, akiket szexuális erőszak miatt ítéltek el, emberrablók, betörők, olyanok, akik valamikor gyerekeket molesztáltak, meg szadisták, akiket minden és mindenki hidegen hagy. De vannak gondoskodó és könyörületes emberek is, akik egykor ugyanilyen bűnöket követtek el, ám megtalálták a módját, hogy megváltozzanak, és szeretném, ha ezt sohasem felejtenéd el” – mondta a kivégzése előtt néhány héttel. „Ezt az egyet vésd az eszedbe: ha úgy ítélsz mások fölött, ahogy a rendszer ítélt rólad, semmivel sem vagy különb azoknál, akik halálra ítéltek!” Ahogy ezek a szavak visszacsengenek a fülemben, azon töprengek, miért tartott ilyen sokáig, hogy megértsem, mire gondolt. Persze hallottam, amit mondott, és értettem is, de valamit érteni egyáltalán nem ugyanaz, mint a szavak teljes jelentését felfogni. Biztosan igaza volt, és tényleg kölyök voltam még, de amikor az ember végre meglátja az igazságot, az fájdalmas tud lenni.
Tudom, hogy a börtön egyfajta lelki kínzás, ami addig frusztrálja az embert, míg végül depresszióba esik, de vannak közöttünk, akiknek valahogy nem lehet megtörni a lelkét. Dwight is ilyen volt – akármi juttatta is a siralomházba –, és a lelkierejével megváltoztatta olyan emberek életét, akik már élőhalottként rothadtak a rendszer süllyesztőjében. „Tudom, hogy nem könnyű, Kölyök” – szokta mondani. „De senki nem mondta, hogy az élet könnyű. Fogadj el minden napot olyannak, amilyen, és amíg látsz valami fényt az alagút végén, hagyd, hogy az vezéreljen”. Ezek voltak hozzám az utolsó szavai, amikor könnyek között örökre elbúcsúztunk egymástól. Félek kifejteni, mit is jelent ez a számomra, mert úgy hiszem, azért mondta, hogy megtaláljam magamban az erőt, amely átsegített az elmúlt éveken, és várhatóan a továbbiakon is át kell segítsen. Soha nem adtam fel az elveimet, és mindig ragaszkodtam a számomra legértékesebb dolgokhoz, például a családomhoz, úgyhogy minden bizonnyal ez a szeretet jelenti a holnapot, ha egyszer tényleg eljön, és az, hogy egy nap beléphetek a mennyek kapuján.”

Nanon Williamst 1992-ben, 17 évesen ítélte halálra Texas állam bírósága emberölésért, amelyet Williams soha nem ismert be. 13 évet töltött a siralomházban, mielőtt ítéletét 2005-ben életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták az USA Legfelsőbb Bírósága által a Roper kontra Simmons perben hozott döntése értelmében (amely megtiltotta a tettük elkövetése időpontjában még fiatalkorú elítéltek kivégzését). 2010-ben Nanon ügye ismét a Szövetségi Bíróság elé került, ahol az ártatlansága mellett szóló bizonyítékokra is fény derült. 2010-ben a Szövetségi Bíróság az 1992-ben lefolytatott per során az esküdtek elé tárt hamis bizonyítékok és a vádlott elégtelen képviselete okán elrendelte Nanon ügyének újratárgyalását és szabadon bocsátását. Ezt a döntést azonban a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte, 2013-ban pedig a Legfelsőbb Bíróság is elutasította az ügy vizsgálatát, így Nanon a mai napig börtönben ül.

Source:Canadian Coalition against the Death Penalty