Kérdés:  Milyen alapon mondjuk azt, hogy az emberi jogok egyetemesek, amikor világszerte emberek millióinak a jogait veszik semmibe?

Ezeknek az embereknek akkor is vannak jogaik. Az a tény, hogy így bánnak velük, nemcsak erkölcsi szabályokat sért, hanem nemzetközi megállapodásokban rögzített előírásokat is, tehát az érintett állam képviselői a nemzetközi jog alapján felelősségre vonhatók. Egyes országokat ténylegesen meg is büntet a nemzetközi közösség, olykor szankciók formájában, máskor akár még katonai eszközök alkalmazásával is. Az ilyen lépések azonban gyakran önkényesek, alkalmazásuk inkább függ a többi nemzet érdekeitől, mintsem a jogsértés mértékétől. A Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása előrelépést jelentett ennek a problémának az orvoslása felé. Ez a világon az első, egyezmény – a Római Statútum – alapján létrejött állandó nemzetközi büntetőbíróság. Feladata elősegíteni, hogy a nemzetközi közösséget érintő legsúlyosabb bűnök, mint például a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények, a háborús bűncselekmények ne maradjanak büntetlenül.

Kérdés: Mi haszna van az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, ha nem kötelező erejű?

Jelenleg ugyan (még) nem létezik olyan nemzetközi bíróság, ahol az államokat be lehetne perelni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának cikkei alapján, ez az okmány mégis történelmi jelentőségű, és mind a mai napig mérvadó a kormányok nemzetközi megítélésében. A kormányzatok ma már tisztában vannak azzal, hogy ha szándékosan megsértik a dokumentumban felsorolt jogokat, akkor szembe kell nézniük annak eshetőségével, hogy a többi állam elítéli őket, és még szankciókat is alkalmazhat ellenük. Az eljárás nem mindig teljesen objektív (!), de kezdetnek ez is valami. Ráadásul az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az alapja majdnem az összes eddig megfogalmazott nemzetközi egyezménynek, amelyek (többé-kevésbé) ki is kényszeríthetők.

Kérdés: Mire jók az emberi jogok, amikor az állam nap mint nap megsérti a hétköznapi emberek jogait, és nem törődik azzal, hogy a nemzetközi közösség ezt elítéli? 

Ismét csak: ez mindössze a kezdet; jobb, ha le vannak fektetve a jogaink, mint ha még ez sem lenne. Előbb vagy utóbb – megfelelő körülmények között és a helyes megközelítési mód alkalmazása esetén – hatni fognak a kormányzatokra, és rákényszerítik őket, hogy változtassanak eddigi gyakorlatukon, ha nem is mindenben, de legalább bizonyos téren. Ez néha csupán nagyon távoli reménynek tűnik, különösen, ha a rezsim különösen súlyos vagy nagyon gyakori jogsértéseket követ el, de a történelem újra és újra igazolta, hogy ez igenis lehetséges. Másrészt a lehetőségek alighanem lényegesen jobbak most, mint korábban voltak. A változás előmozdítása olykor lassú folyamat, de az a tény, hogy ezek a jogok minden embert megilletnek, és hogy e jogokat az egész világon egyre inkább elismerik – és ezért legalább némi fejfájást okoznak a kormányzatoknak –, hathatós eszközt és komoly előnyt jelent számunkra.

Kérdés: Ha tiszteletben tartom mások emberi jogait, az azt jelenti, hogy hagynom kell, hogy csináljanak, amit csak akarnak?

Nem, amennyiben törekvésük arra irányul, hogy megsértsék a mi jogainkat vagy bárki más jogait. Nem árt azonban óvatosan kezelni ezt a kérdést, nehogy túlbecsüljük, meddig is terjednek a jogaink. Meglehet ugyanis, hogy valakinek a viselkedését idegesítőnek vagy ostobának találjuk, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy megsérti a jogainkat. Tehát, ha elvárjuk, hogy mások hagyják, hogy úgy viselkedjünk, ahogy csak akarunk, nekünk is megértőbben kell viszonyulnunk mások viselkedéséhez.

Kérdés: A jogainkat bármilyen módon, akár erőszakkal is megvédhetjük?

Általában véve nem. Viszont ha valódi és jogos önvédelem esete áll fönn, akkor a velünk szemben megnyilvánuló fenyegetéssel arányos mértékű erőszak alkalmazása elfogadható lehet, de csak addig, amíg ezzel magunkat óvjuk a további ártalomtól, ellenben a bennünket ért sérelem megtorlásként alkalmazott erőszak már nem engedélyezett. A kínzás semmilyen esetben sem elfogadható.

Kérdés: Miért kell tisztelnünk mások jogait, ha ők nem tisztelik a mi jogainkat?

Egyrészt azért, mert ha nem tiszteljük mások jogait, könnyen bajba kerülhetünk; másrészt, mert mindenki megérdemli a tiszteletet, pusztán azon az alapon, hogy emberi lény. Harmadrészt pedig azért, mert ezzel példát mutathatunk másoknak, és így nagyobb lesz a valószínűsége, hogy ők is tiszteletben fognak tartani minket. Végső soron azonban rajtunk múlik, miféle emberek akarunk lenni, és milyen világban szeretnénk élni. Érdemes elgondolkodni azon, mit árulna el rólunk, ha úgy viselkednénk, mint azok, akiknek a magatartása ellenszenves számunkra. Vagy képzeljük el, milyen volna a világ, ha mindenki lábbal tiporná mások jogait, s a szemet szemért, fogat fogért elv uralkodna!

Kérdés: Miért illetik meg az emberi jogok azokat is, akik a legembertelenebb módon sértik meg mások jogait?

Valószínűleg ez a legnehezebben elfogadható, ugyanakkor a leglényegesebb eleme az emberi jogok elméletének. Néha úgy tűnik, bizonyos személyekből olyannyira hiányoznak az emberi jellemvonások, hogy csak a vakhit késztethet bennünket arra, hogy embernek tekintsük őket. A lényeg talán így foglalható össze:

• Először is, annak ellenére, hogy néhányan csakugyan embertelennek tűnnek, nincs olyan ember, akibe ne szorult volna némi emberség. A gonosztevők is szerethetik az édesanyjukat, gyermekeiket, férjüket, feleségüket – vagy valakit. A gonosztevők is éreznek fájdalmat, elutasítást, kétségbeesést és féltékenységet; ők is vágyódnak megbecsülésre, elismerésre, támogatásra, szeretetre és megértésre. Ők valamennyien – igen, mindegyikük – birtokában vannak ezeknek a csakis az emberre jellemző érzelmeknek, ha nem is mindegyiknek. Ez az, ami emberré teszi őket, és emiatt érdemelnek ők is tiszteletet.
• Másodszor, saját kárunkra válik, ha azt kívánjuk, hogy a gonosztevők ugyanazt a sérelmet szenvedjék el, mint amit ők okoztak másoknak: az ilyen érzésektől mi magunk is kevésbé méltóvá válunk mások tiszteletére.
• Harmadszor, ha netán megjelenne egy gonosztevő, aki emberi külsejű, de híján van minden emberi tulajdonságnak (amire még sosem volt példa), ki az, aki közülünk teljes bizonyossággal állíthatná, hogy íme, ő Nem Emberi Lény? És milyen kritériumok alapján? Talán annak alapján, hogy az illető képtelen szeretni vagy szeretetet elfogadni? És mi történne, ha kiderülne: tévedtünk?

A harmadik megállapítás arra figyelmeztet, mekkora veszély rejlik abban – az emberi nem egészére nézve –, ha egyes emberek ítélkeznek mások felett, s az ítéletek következménye szörnyűséges és visszafordíthatatlan. Tényleg olyan világot szeretnénk, ahol ilyen ítéleteket hoznak, és ahol bizonyos emberekről egyszerűen kijelenthetik: ők nem rendelkeznek emberi jogokkal, merthogy nem is emberek? Ha nem lenne teljes mértékben egyetemes minden emberi jog, akkor bizony ilyen lenne a világunk.

Források

Yael Ohana (szerk.), Europe, Youth, Human Rights, Report of the Human Rights Week [Európa, ifjúság, emberi jogok, Jelentés az emberi jogok hetéről, Európai Ifjúsági Központ, Budapest, 2000]
Garzón Valdés, E., “Confusiones acerca de la relevancia moral de la diversidad cultural” [A kulturális sokszínűség morális relevanciája körüli félreértések] CLAVES de Razón Práctica, No.74., Madrid, 1997. július–augusztus
Human Rights, a Basic Handbook for UN Staff [Emberi jogok – kézikönyv az ENSZ hivatalnokai számára, Emberi Jogok Főbiztossága], ENSZ, Genf, 2001 - Elérhető a következő linken:http://www.ohchr.org/Documents/Publications/HRhandbooken.pdf
Levin, L., Human Rights, Questions and Answers [Emberi jogok, Kérdések és válaszok] UNESCO, Párizs, 1996
Donnelly, Jack, Universal Human Rights in theory and practice [Az egyetemes emberi jogok elvben és gyakorlatban], Cornell University Press, 1989
Freeman, Michael, Human Rights: Key Concepts [Emberi jogok: Fő koncepciók], Polity Press, London, 2002
Ishay, Micheline R. (szerk.), The Human Rights Reader [Emberi jogi szöveggyűjtemény], Routledge, London, 1997
Rishmawi, M., The Arab Charter on Human Rights and the League of Arab States: An Update [Az Emberi jogok arab chartája és az Arab Liga: Fejlemények], Human Rights Law Review, 10.1, 169-178. oldal
Symonides, Janusz (szerk.) Human Rights: New Dimensions and Challenges, Manual on Human Rights [Emberi jogok: Új dimenziók és kihívások – Kézikönyv az emberi jogokról], UNESCO/Dartmouth Publishing, Párizs, 1998
Robertson A. és Merrills J., Human Rights in the World [Emberi jogok világszerte], Manchester University Press, 1996Az Európa Tanács bioetikával foglalkozó honlapja: bioethics:www.legal.coe.int/bioethics
http://www.udhr.org/history/biographies/bioer.htm, Részlet Eleanor Roosevelt beszédéből, amit az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10 éves évfordulója alkalmából mondott, 1958. március 27. ENSZ, New York.
Hanski, R., Suksi, M. (szerk.), An Introduction to the International Protection of Human Rights: a Textbook [Bevezetés az emberi jogok nemzetközi védelmébe, tankönyv], Åbo Akademi University Institute for Human Rights, 1999
Fact Sheet No. 2 (Rev. 1), The International Bill of Human Rights [2. sz. Tájékoztató (1. átdolg.): A Nemzetközi Emberi Jogi Kódex], Emberi Jogi Főbiztosság www.unhchr.ch/html/menu6/2/fs2.htm.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi Főbiztosa: www.unhchr.ch.
Short Guide to the European Convention on Human Rights [Útmutató az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez], az Európa Tanács kiadója
Emberi Jogok Európai Bírósága: www.echr.coe.int.az Emberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországra vonatkozó ítéletei: https://igazsagugyiinformaciok.kormany.hu/az-emberi-jogok-europai-birosaganak-iteletei
Európai Bizottság a Kínzás, az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzéséért: www.cpt.coe.int.
Az Európa Tanács társadalmi nemek közti egyenlőséggel foglalkozó honlapja: www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/default_en.asp
Európai Szociális Karta: www.coe.int/T/DGHL/Monitoring/SocialCharter.
A Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény: www. coe.int/t/dghl/monitoring/minorities.
A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság honlapja: www.coe.int/t/dghl/monitoring/ecri.
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának honlapja: www.ohchr.org.
Az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosának honlapja: www.coe.int/t/commissioner
Risse T., Ropp S., Sikkink K., The Power of Human Rights [Az emberi jogok ereje], Cambridge University Press, 1999.
Forsythe, D., Human rights in International Relations [Emberi jogok a nemzetközi kapcsolatokban], Cambridge University Press, 2000. www.speaktruth.orgHijab, Nadia, Human Rights and Human Development: Learning from Those Who Act, HDRO Background paper [Az emberi jogok és az ember fejlődése: tanulás azoktól, akik cselekszenek, Emberi Fejlődési Jelentések Hivatala, Hattértanulmány], 2000. http://hdr.undp.org/sites/default/files/nadia_hijab.pdf