A Kompasz használata különböző kulturális és nyelvi környezetben

A Kompasz első kiadásából levont tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy igenis lehetséges olyan kézikönyvet írni, amelyet egész Európában tudnak használni. A kulturális és nyelvi különbségek nem akadályt jelentenek, hanem a munkánkat gazdagító erőforrást. Az emberi jogokhoz mindenki tud valahogyan kapcsolódni, hiszen mindenkinek van méltóságérzete, és mindenki képes érezni a jogfosztottságból eredő megalázottságot. Miután az emberi jogok egyetemesek, és nemzetközileg jóváhagyott dokumentumok szavatolják őket (például az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata), az emberi jogi nevelés céljai és alapelvei szintén minden társadalomban érvényesek, még akkor is, ha a konkrét megvalósítást mindig az adott viszonyokhoz kell igazítani.

Európa maga is a sokszínűség világa. Határain belül több mint 200 nyelvet beszélnek, és minden jelentős vallás megtalálható itt. Ez a kontinens volt a demokrácia bölcsője, ugyanakkor a történelem legszörnyűbb fasiszta és totalitárius rezsimeinek egy része szintén itt alakult ki. Európa múltját a holokauszt, a gyarmatosítás és a rabszolgatartás terheli, jelenét pedig az, hogy az itt tárolt atomfegyverekkel a Föld egész élővilágát el lehetne pusztítani. Viszont ezen a földrészen adják át minden évben a Nobel-békedíjat ünnepélyes keretek között, és itt jött létre a világ első állandó emberi jogi bírósága is, amelyet az egész világon megbecsülés övez.

Az Európát ma alkotó államok közül sok nem is létezett még 1949-ben, amikor az Európa Tanács megszületett, míg más országok határai alig változtak az évszázadok során. A nemzetközi konfliktusok hatására napjainkban is zajlik a határok átrendeződése. A mai Európában egyesek napi szinten találkoznak akár fegyveres erőszakkal, miközben sokan mások békében, biztonságban és jólétben élhetnek.

Minden egyes európai országban akadnak milliomosok, viszont több millió olyan ember is, aki a szegénységküszöb alatt kénytelen élni. A sokszínűség az egyes országokon belül és az országok között is megfigyelhető. Európa bizonyos részein egy tanár egyetlen nap alatt megkeres annyi pénzt, mint amennyit a kontinens más országában dolgozó kollégája egy egész hónap alatt. Egyes helyeken még az is előfordulhat, hogy egy tanár akár hónapokig is várhat a fizetésére. Hát a tanulókkal mi a helyzet? A kötelező iskoláztatás időszaka is változó, 9 és 13 év között alakul. Az előbbi Cipruson és Svájcban, az utóbbi pedig Belgiumban és Hollandiában fordul elő. Az iskolát elvégző tanulók munkába állási esélyei is különböznek. Nagyok az eltérések a szociális jogokhoz való hozzáférés és az önállósodás esélyeit illetően is. Az Eurostat adatai szerint a munkanélküliségi ráta is nagyon változó lehet a fiatalok körében: Hollandiában 7,6%, míg Spanyolországban 44,5%-os, Lettországban pedig 43,8%-os arányt mértek 2009-ben.⁷

Az emberi jogi nevelés társadalmi, kulturális és politikai színtere közösségenként és országonként változik, ezért az alkalmazott megközelítések, tartalmi elemek és módszerek is szükségképpen eltérnek, még ha az alapelvek és célok ugyanazok is.

Emberi jogi nevelés különböző oktatási-nevelési helyzetekben

A Kompasz kézikönyv első megjelenése után azt tapasztalatuk, hogy azt nemcsak ifjúsági klubokban, ifjúsági és civil szervezeteknél használják előszeretettel, hanem iskolákban, cégeknél, sőt állami intézmények képzési programjain is. Elmondhatjuk, hogy a Kompasz különféle oktatási-képzési-nevelési környezetekben a legkülönbözőbb életkorú emberekhez is eljut.

Eredetileg főleg a nemformális nevelési környezetben – például iskolai szakkörben, sportklubban, egyházi ifjúsági csoportban, egyetemi klubban, emberi jogi csoportban, ifjúsági cserékkel foglalkozó szervezetben – tevékenykedő ifjúságsegítőknek szántuk a kézikönyvet. Az ilyen környezetben a fiatalok személyes és társas fejlődésén van a hangsúly, ezért a könyvben szereplő gyakorlatok holisztikus megközelítést alkalmaznak, tehát az ismeretek, készségek és attitűdök párhuzamos fejlesztését célozzák az adott társadalmi kontextusban.

A Kompaszt azonban formális oktatási környezetben: iskolákban és egyetemeken is használják, ahol a készségek és attitűdök fejlesztése helyett inkább az ismeretszerzésen van a hangsúly. Sok tanár talál alkalmat arra, hogy a Kompaszban szereplő gyakorlatokat a történelem-, földrajz- és nyelvórákon, vagy az állampolgári ismeretek tanításához felhasználja, és erre egyre több lehetőség is lesz majd azzal párhuzamosan, ahogy egyre általánosabbá válik a kompetencialapú oktatás. A Kompasz kézikönyvet a formális és a nemformális oktatás határmezsgyéjén, például a munkahelyi oktatásban is használják a trénerek, többek között pedagógusok, cégvezetők, állami köztisztviselők vagy igazságügyi dolgozók továbbképzésére, egyrészt az emberi jogokról szóló általános oktatás céljára, másrészt az adott intézményben az esélyegyenlőséggel és a rasszizmussal kapcsolatban felmerülő problémák megelőzésére, kezelésére.
A Kompasz néhány országban bekerült a hivatalos tananyagok közé. Az Európa Tanács ifjúsági szektora – felismerve a fiatalabb gyermekek emberi jogi nevelésének fontosságát – készített a gyermekek emberi jogi nevelését szolgáló kézikönyvet is. Ez a Kiskompasz, ami elsősorban a 7 és 13 év közötti korosztálynak szól, és mint a nevéből is kiderül, megközelítésmódját és módszertanát illetően a Kompaszra épít.

Az emberi jogi nevelés és tanulás számtalan különböző módon valósulhat meg, és habár a Kompaszban javasolt módszerek és tanulásszervezési megoldások önmagukban is érdekesek, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyakorlatok végső célja arra irányul, hogy mit tanulnak meg a résztvevők, és hogy a tanultak birtokában mit tesznek. Ez utóbbival kapcsolatban ad a könyv javaslatokat a „folytatásra” is, ilyen például a gyakorlatok kipróbálása a családban vagy baráti körben, vagy levélírás valamilyen sajtóorgánumnak. A Kompasz többek között így segítheti az informális tanulást is.

A formális oktatásban alkalmazott megközelítések terén – különösen a módszereket és a pedagógus szerepét illetően – jelentős eltérések lehetnek az egyes országok között. Abban is nagy különbségek lehetnek, hogy mennyire van jelen, milyen filozófiára épül, és hogyan valósul meg a nemformális képzés, például ifjúsági klubok és szervezetek keretében. Azonban a formális és nemformális nevelés között vannak olyan strukturális különbségek is, amelyek általános érvényűek egyikre vagy másikra.

Tanulás informális helyzetben

Az informális helyzetben történő tanulás élethosszig tartó folyamat, amelynek során a közvetlen környezetünkben bennünket érő nevelő hatások és a mindennapi tapasztalataink alapján attitűdöket, értékeket, készségeket és ismereteket sajátítunk el.Tanulunk a családban, a szomszédjaink körében, a piacon, a könyvtárban, kiállításokon és a munkahelyeken, de játék, olvasás és sportolás közben is. Az informális tanulás rendkívül fontos közege a tömegmédia – pl. színdarabok, filmek, zenék, dalok, televíziós viták és dokumentumműsorok. A tanulásnak ez a módja általában tervezetlen és strukturálatlan.

Tanulás formális helyzetben

A formális helyzetben történő tanulás helyszíne az intézményes oktatási rendszer, amely az általános iskolától (egyes országokban az óvodától) az egyetemig terjed, és a szakképzést, a szakirányú oktatást és szakmai továbbképzést is magába foglalja. Általában részét képezi a tanulók által megszerzett ismeretek és/vagy kompetenciák értékelése, a kereteit meghatározó program vagy tanterv pedig nem nagyon képes figyelembe venni az egyéni igényeket és preferenciákat. A formális képzés rendszerint valamilyen végzettség és bizonyítvány megszerzésével zárul.

Tanulás nemformális helyzetben

• A nemformális helyzetben történő tanulás a formális oktatási rendszeren kívüli, tervezett és strukturált módon megvalósuló programokat és folyamatokat jelenti, melyek célja a fiatalok (és mások) egyéni és társadalmi nevelése, és ezáltal készségeik és kompetenciáik fejlesztése. Nemformális tanulás helye lehet például az ifjúsági szervezet, a sportkör, a színjátszókör vagy a közösségi csoport, ahol a fiatalok találkoznak, hogy közösen tevékenykedjenek, játsszanak, vitázzanak, kiránduljanak, zenéljenek, vagy színdarabokat próbáljanak és előadjanak. A nemformális nevelés eredményeit általában nehéz igazolni, ennek ellenére a társadalmi elismertsége egyre nő. A nemformális nevelés jellemzői közé tartoznak a következők is:
• önkéntes,
• mindenki előtt nyitott (ideális esetben),
• oktatási-nevelési célokkal rendelkező, jól szervezett folyamat,
• részvételen alapuló,
• tanulóközpontú,
• az életvezetési készségek elsajátítására irányul, és felkészít az aktív állampolgárságra,
• egyéni és csoportos tanulást egyaránt alkalmaz, kollektív megközelítésmódot használ,
• holisztikus és folyamatközpontú,
• tapasztaláson és cselekvésen alapul,
• kialakítása a résztvevők igényeihez igazodik.

A formális, a nemformális és az informális tanulás és nevelés az élethosszig tartó tanulási folyamat egymást kiegészítő és kölcsönösen megerősítő elemei. A Kompasz gyakorlatai jól használhatók a lehető legkülönbözőbb kontextusokban, formális és kevésbé formális helyzetekben, rendszeresen vagy alkalmanként. Mivel a képzés helye és mikéntje meghatározó az egész folyamatra nézve (és a Kompasz eredetileg amúgy is az ifjúsági munkához készült), a kézikönyv szerzői erősen hajlanak arra a nézetre, hogy a nemformális keretek jobban szolgálják az emberi jogi nevelés céljait. Amikor iskolai vagy egyetemi keretek között kerül rá sor, fontos észben tartani, hogy az emberi jogi nevelés nem folyhat teljesen izoláltan, a tanterem négy fala között, hanem ki kell terjedjen az intézmény egészére és annak közösségére is. Széles körben elismert például az, hogy az oktatási intézmények demokratikus irányítása fontos szerepet játszik az emberi jogi tanulás folyamatában, és erősíti hitelességét.⁸

A Kompasz kézikönyv összefoglalja az emberi jogokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, részletesen tárgyal számos különböző emberi jogi témát, továbbá tartalmaz 60 gyakorlatot is, amelyek a fiatalok emberi jogi nevelésében jól használhatók. Mindezt kiegészíti az emberi jogi nevelés módszertanáról szóló alapos áttekintés, ahol javaslatokat is találhatunk azzal kapcsolatban, miként lehet a gyakorlatokat különböző helyzetekben felhasználni, adaptálni és továbbfejleszteni. Ezen túlmenően arra vonatkozóan is ad információkat és ötleteket a könyv (a 3. fejezetben), hogy hogyan lehet segíteni a fiataloknak abban, hogy bekapcsolódjanak az őket érintő ügyekbe, és aktívan tegyenek is értük.

Az emberi jogi nevelés pedagógiai alapjai a Kompaszban

Az emberi jogok ismerete önmagában még nem elég: arra is szükség van, hogy fejlesszük azokat a készségeket és attitűdöket, amelyekre az emberi jogok védelme érdekében a közös cselekvéshez szükség van, továbbá használnunk kell a fejünket, a szívünket és a kezünket is, ha egyéni és társadalmi szinten változást akarunk elérni a globális emberi jogi kultúra megteremtése érdekében.

Holisztikus tanulás

Az emberi jogok és azok minden vonatkozása az ember egészét (testét, elméjét és lelkét), és az élet minden területét érintik a bölcsőtől a sírig. Az ember a maga teljességében egy minden elemében összefüggő világ részeként él. Az emberi jogi nevelés szükségszerűen holisztikus megközelítést alkalmaz. A holisztikus tanulás a teljes személyiség fejlesztésére irányul: értelmi, érzelmi, társadalmi, testi, művészi, alkotói és szellemi téren egyaránt. A holisztikus szemlélet azt is jelenti, hogy a tanulás a mindennapi tapasztalatok összességét magába foglaló társadalmi kontextusban történik, ezért interdiszciplináris jellegű, túllép a hagyományos iskolai tantárgyak keretein.

A holisztikus megközelítés azt is jelenti, hogy a tanulás kognitív, gyakorlati és attitűdbeli részét egyaránt érinti, azaz nemcsak arra irányul, hogy mit tanulnak a résztvevők, hanem arra is, hogy miként alkalmazzák a tanultakat az attitűdök és a viselkedés szintjén, továbbá amikor – önállóan vagy másokkal együtt – az emberi jogokért aktívan fellépnek.

A holisztikus tanuláshoz kapcsolódó fogalom a differenciált tanulás. A Kompasz gyakorlatai egyaránt alkalmazhatók különböző tanulási stílusú és az értelmi fejlettség különböző szintjein álló résztvevőkkel, és fejlesztik mind a kognitív, mind az affektív területeket.

Nyíltvégű tanulás

A nyíltvégű tanulás olyan folyamat, amelyben nemcsak lehetőség, hanem egyenesen cél az, hogy a résztvevők a különböző problémákra többféle és összetett válaszokat adjanak. Nem tereljük a résztvevőket egyetlen értelmesnek vélt „helyes” válasz felé, hiszen az élet sem fekete-fehér, az ellentmondásosság az életünk része. A nyíltvégű tanulás serkenti a véleménynyilvánításhoz és a kritikai gondolkodáshoz szükséges önbizalmat, ami fontos az emberi jogi nevelésben, hiszen az emberi jogi kérdésekről szükségszerűen különbözőféleképpen vélekedünk, és másképp is értelmezzük azokat. Fontos, hogy a tanulók az együttes tanulás során is bátran kifejthessék az esetleges ellenvéleményüket vagy többiekével ellentétes álláspontjukat, következtetéseiket.

Az értékek letisztázása

A résztvevőknek lehetőségük van arra, hogy a minden embert megillető méltóságon, a gondolat és a kifejezés szabadságán, és a mások véleményének tiszteletén alapuló biztonságos környezetben meghatározzák, pontosítsák és kifejezésre juttassák a saját gondolataikat, meggyőződésüket és értékeiket, és összevessék azokat a többiekével.

Részvétel

Az emberi jogi nevelésben való részvétel azt jelenti, hogy a fiatalok részt vesznek azokban a döntésekben, amelyek meghatározzák az emberi jogi tanulásuk tartalmát és módját. A részvételen keresztül fejlődnek a fiatalok különböző kompetenciái, például a döntéshozás, az értő figyelem, az együttérzés, a mások tisztelete, valamint a saját döntéseikért és cselekedeteikért vállalt felelősség terén. 
Az emberi jogi nevelés tehát lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok maguk döntsék el, hogy mikor, hogyan és milyen emberi jogi témákkal szeretnének foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy a képzést vagy foglalkozást tartó ifjúsági vezető, pedagógus vagy képző inkább segítői, útbaigazítói, baráti vagy mentori szerepet tölt be, és nem a tudást birtokló és azt a fejekbe töltő oktatóét, aki meghatározza a tanulás tartalmát és módját, és felügyeli annak menetét.

A kézikönyvben található gyakorlatokhoz aktív részvétel szükséges: fontos, hogy a résztvevők aktívan bevonódjanak, és ne csak tétlen megfigyelők legyenek. A módszertan sokat köszönhet ebből a szempontból Augusto Boalnak és a társadalmi nevelés, tudatosságfejlesztés és a kritikai pedagógia más úttörőinek. Ha a tanulók vagy résztvevők nem elég aktívak, talán jobb elhalasztani vagy félbehagyni a gyakorlatot, és megkérdezni tőlük, hogy mi az oka ennek. Az emberi jogi nevelésnek ez is része.

A részvételhez támogató környezet szükséges, amely arra bátorítja a résztvevőket, hogy vállaljanak ők is felelősséget azokért a tevékenységekért és folyamatokért, amelyekben rész vesznek. Fontos, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk a résztvevőkkel, többek között arról is, meddig terjednek a részvétel határai. Jobb, ha tisztázzuk, résztvevőként mennyire szólhatnak bele abba, mi történik a képzésen vagy foglalkozáson, mint ha manipulálnánk a helyzetet, vagy ha csak úgy tennénk, mintha a résztvevők maguk is alakítanák a folyamatot.

Kooperatív tanulás

Az emberi jogi nevelés céljai közé tartozik, hogy erősítse a mások iránti tiszteletet, és fejlessze az együttműködéshez szükséges készségeket. A kooperatív tanulás során a tanulás a közösen végzett munka révén valósul meg, amely olyan célokra irányul, amelyek elérése mind az egyes résztvevők, mind a csoport összes tagja számára hasznos és előnyös. A hatékonyság és eredményesség mellett a kooperatív tanulás segíti a gondoskodóbb, támogatóbb és elkötelezettebb emberi kapcsolatok kialakulását, fejleszti a társas kompetenciákat és az önbecsülést. Ez egészen más, mint ami a versengő módon megszervezett tanulás során történik. A versengő tanulás gyakran önzésre sarkall, a győztesekben erősíti a hiúságot és a többiekkel szembeni lenézést, míg a vesztesekben motivációvesztést és az önbecsülésük sérülését idézheti elő.

Tapasztalati tanulás

A tapasztalaton alapuló, más néven felfedezéses tanulás az emberi jogi nevelés sarokköve, hiszen az emberi jogok szempontjából kulcsfontosságú készségeket és értékeket – mint a kommunikációs készség, a kritikai gondolkodás, az érdekérvényesítés, a tolerancia vagy a tisztelet – lehetetlen megtanítani. Ezeket csak tapasztalás és gyakorlás útján lehet elsajátítani.

Az emberi jogok ismerete fontos, de önmagában még nem elég. Arra is szükség van, hogy a fiatalok megértsék az emberi szükségletek és az azokból eredő emberi jogok közötti mélyebb összefüggéseket, továbbá azt is, hogy miért kell védelmezni az emberi jogokat. Az a fiatal például, aki a saját életében soha nem szembesül közvetlenül a faji megkülönböztetéssel, azt is hiheti, hogy neki ahhoz semmi köze. Emberi jogi szempontból azonban ez a hozzáállás elfogadhatatlan, mert akárhol éljünk, mindannyian felelősek vagyunk mások emberi jogainak védelméért.

A Kompaszban található – például szerepjátékra vagy konkrét esetek feldolgozására épülő – gyakorlatok lehetőséget biztosítanak a tapasztalati tanulásra olyan kérdések és problémák felvetésével, amelyekre a résztvevőknek maguknak kell megpróbálni választ találni. A tapasztalat azonban önmagában még nem elég. Csak akkor tanulhatunk a tapasztalatból, ha reflektálunk a történtekre, következtetéseket vonunk le, és gyakoroljuk új tudásunkat, mert megerősítés nélkül elfelejtjük, amit tanulunk.

A David Kolb-féle tapasztalati tanulási ciklus

1984-ben jelent meg David Kolb könyve a tapasztalati tanulásról, melynek címe: Experiential Learning: Experience as the Source of Learning and Development, vagyis Tapasztalati tanulás: a tapasztalat, mint a tanulás és a fejlődés forrása. Elmélete szerint a tanulási folyamat négy szakaszból áll.

A Kompaszban szereplő gyakorlatok mindegyike erre a modellre épül. A tapasztalás (megtervezett tevékenység / élmény / gyakorlat, például szerepjáték; 1. szakasz) után következik a feldolgozás (2. szakasz) és az értékelés (3. szakasz). Minden gyakorlat leírásában szerepelnek a feldolgozáshoz felhasználható kérdések, amelyek segítenek a résztvevőknek reflektálni a történtekre és az azzal kapcsolatos érzéseikre, összekötni a friss tapasztalatokat a már meglévő tudásukkal, és mindezt tágabb összefüggésbe helyezni. Végül következik az alkalmazás (4. szakasz), amelynek során gyakorlatba ültetik a tanultakat. A kézikönyv minden gyakorlathoz ad javaslatokat is a folytatásra, például hogy a fiatalok miként fordíthatják a tanultakat át a közösség javát szolgáló cselekvésbe. Ne feledjük, hogy mind a négy szakasz nélkülözhetetlen része a tanulási folyamatnak: egyrészt reflexió nélkül nincs igazi megértés, másrészt mi értelme van a tanulásnak, ha a tanultakat nem használjuk fel a gyakorlatban? Az emberi jogi nevelés lényegéről feledkeznénk meg, ha a Kompasz-gyakorlatokat (csak az 1. szakaszt) a többi szakasz nélkül végeznénk el!

Egyeseket talán riaszt majd, hogy az emberi jogi nevelés céljai között szerepel a társadalmi változásra törekvés és az aktivizmus szorgalmazása. Pedig ez logikus. Emberi jogi nevelőként célunk, hogy arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy az emberi jogok védelmét saját feladatuknak érezzék, továbbá olyan eszközöket adjunk a kezükbe, amelyek segítségével aktívan tehetnek értük, ahol és amikor ennek szükségét érzik.

Ezen a ponton talán érdemes pontosítanunk, hogy milyen értelemben használjuk a kézikönyvben a „gyakorlat” szót. Egyrészt a tanulási ciklus 1. szakaszát alkotó új élményt, módszert vagy tevékenységet jelenti, másrészt a tanulási ciklus mind a négy szakaszát magában foglaló teljes tevékenységet. A szövegkörnyezet segít eldönteni, hogy a „gyakorlat” szó az adott esetben a tapasztalati módszert jelenti-e, vagy pedig azon kívül a feldolgozást, az értékelést, a cselekvést és a folytatást is értjük-e rajta.

A tapasztalati tanulás ciklusa

Tanulóközpontúság

Az emberi jogi nevelés célja világos: az emberi jogokról, az emberi jogokért, az emberi jogokon keresztül történő tanulás elősegítése. Habár az emberi jogokról szóló ismeretek és az emberi jogokért való fellépéshez szükséges kompetenciák abszolút szükséges elemei az emberi jogi nevelésnek, a folyamat központjában mégis a tanuló, azaz a résztvevő áll. Nem az a lényeg, hogy a csoportsegítő vagy a pedagógus mit közvetít vagy tanít, vagy hogy mi „a tananyag” („Ma a halálbüntetésről fogunk tanulni!”), hanem az, hogy a tanulók vagy résztvevők mit tanulnak meg és milyen következtetést vonnak le az átélt élményekből, mert ettől válnak a tanultak számukra valóban relevánssá (vagy esetleg teljesen érdektelenné, amit szintén észre kell venni) és jó esetben gyakorlatilag is alkalmazhatóvá. A tanulóközpontúságból következik többek között az is, hogy a csoportsegítőnek nyitottnak kell lennie arra, hogy a gyakorlat tartalmát és nehézségi szintjét a résztvevők valóságához (igényeihez, érdeklődéséhez, tudásához stb.) szabja. A Kompasz írása során ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy „abból induljunk ki, ahol a résztvevők éppen tartanak”.

Emberi jogi nevelés: folyamat és eredmény

A Kompaszban alkalmazott legfontosabb pedagógiai megközelítések: a kooperatív tanulás, a részvétel és a tapasztalati tanulás mind megjelennek a gyakorlatokban, valamint az azokat követő beszélgetésekben és későbbi kapcsolódó tevékenységekben, és együttesen alkotnak egy olyan folyamatot, amely:

• a résztvevők meglévő ismereteiből, nézeteiből és tapasztalataiból indul ki, és erről az alapról tovább segíti őket abban, hogy közösen új ismereteket, gondolatokat és tapasztalatokat fedezzenek fel (tanulás az emberi jogokról);
• arra ösztönzi a fiatalokat, hogy aktívan vegyenek részt a beszélgetésben, és minél többet tanuljanak egymástól (tanulás az emberi jogokon keresztül);
• segíti a résztvevőket, hogy a tanultakat át tudják ültetni egyszerű, de tényleges cselekvésbe, amelyben kifejezhetik, hogy elutasítják az igazságtalanságot, az egyenlőtlenséget és az emberi jogokat érő jogsértéseket (tanulás az emberi jogokért).

Az emberi jogi neveléssel foglalkozók munkája csak akkor lehet eredményes, ha nem veszítik szem elől a célt, ami nem más, mint a fiatalok emberi jogi kiművelése és felvértezése, még ha végül ők maguk inkább az inaktivitást választják is. Az emberi jogi nevelésben nem válik el egymástól a folyamat és az eredmény: a gyakorlatokban egységet alkotnak, ahol a folyamat és tartalom, módszer és eredmény egymással kölcsönösen összefüggenek (ahogy Mahátma Gandhi mondta: „A békéhez nem vezet út; a béke az út”).

Mint ahogy fentebb megpróbáltuk felvázolni az emberi jogi kultúra jellemzőit, ugyanúgy megkíséreltük – mi, a kézikönyv szerzői – összegyűjteni azokat az ismereteket, készségeket és attitűdöket is, amelyekre az emberi jogi téren művelt és felvértezett egyénnek szüksége van. Majd ezen kompetenciák alapján fogalmaztuk meg a gyakorlatok céljait.

Az emberi jogi nevelés kimenetét és kívánt eredményét általánosságban az elsajátítandó tudás és megértés, a készségek és az attitűdök alapján határoztuk meg:

• Az emberi jogi problémák és vonatkozások ismerete, megértése, tudatosítása, hogy a résztvevők felismerjék, ha ember jogi jogsértéssel találkoznak: mik az emberi jogok, hogyan lehet védelmezni őket az ország határain belül, milyen szervek feladata e jogok védelme, milyen nemzetközi jogi dokumentumokra lehet hivatkozni, milyen jogok illetik meg a résztvevőket / a fiatalokat (tanulás az emberi jogokról);
• A saját és mások emberi jogainak kiharcolásához és védelméhez szükséges készségek és képességek: például figyelemfelhívás és tájékoztatás, érdekérvényesítés és kampányolás, önbizalom ahhoz, hogy az ember az illetékes hatóságokhoz vagy a sajtóhoz merjen fordulni stb. (tanulás az emberi jogokért);
• Az emberi jogok tiszteletén alapuló attitűd: a résztvevők soha ne sértsék meg szándékosan mások jogait, és éljenek az emberi jogi értékéknek megfelelően; az emberi jogok ún. „horizontális dimenziója”, amely az emberek közötti viszonyokra vonatkozik (az emberek és állam közötti ún. „vertikális dimenzió” mellett). Ezek az attitűdök megnyilvánulhatnak a családi környezetben, a kortársak körében, az iskolában, ifjúsági szervezetben vagy ifjúsági klubban (tanulás az emberi jogokon keresztül, azok keretében).

Kompetenciaalapú célok

Az általános jellegű célkitűzések hasznosak, de ha emberi jogi nevelőként szeretnénk eredményes munkát végezni, akkor fontos, hogy pontosan fogalmazzuk meg a céljainkat, és világosan határozzuk meg azokat a kompetenciákat, amelyeket fejleszteni szeretnénk a fiatalok körében. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Milyen jellegű ismeretekre van szüksége a fiataloknak ahhoz, hogy mélyebben átlássák az emberi jogi kérdéseket? Milyen készségekre és attitűdökre lesz szükségük ahhoz, hogy hozzájáruljanak az emberi jogok védelméhez? A kérdésekre adott válaszaink segítenek a céljaink pontosabb megforgalmazásában. Az alábbi fejlesztési területeket a Kompasz készítése során, a fiatalok körében Európa-szerte végzett emberi jogi nevelés tanulságainak alapján határoztuk meg. A kézikönyvben található gyakorlatok ezekre épülnek.

Tufás és megértés

• Alapfogalmak, mint például: szabadság, igazság, egyenlőség, emberi méltóság, diszkriminációmentesség, demokrácia, egyetemesség, jogok, felelősségek, kölcsönös függés és szolidaritás;
• Az az elv, hogy az emberi jogi megközelítés megfelelő keretet ad ahhoz, hogy a családon, iskolán, helyi közösségen belül, de akár az egész világra kiterjedően megvitassuk a magatartási „szabályokat”, és azokkal kapcsolatban megállapodásra jussunk;
• Az emberi jogok szerepe: az egyes ember múltjában és jövőjében, a közösségek életében, és a világban élő összes többi ember életében;
• A polgári/politikai és a szociális/gazdasági jogok közötti különbségek és összefüggések;
• Az emberi jogok előmozdításáért és védelméért síkra szálló helyi, országos és nemzetközi szervezetek, civil szervezetek, magánemberek;
• Az emberi jogokkal kapcsolatos eltérő felfogások és tapasztalatok a különböző társadalmakban, illetve adott társadalmon belüli különböző csoportokban, valamint az emberi jogi keretrendszer legitimitásának különböző – például vallási, morális és jogi – forrásai;
• Az emberi jogok elismeréséhez vezető fő társadalmi változások, történelmi események és okok;
• Az emberi jogok védelmének biztosítására elfogadott legfontosabb nemzetközi jogi dokumentumokban (pl. az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye és az Emberi Jogok Európai Egyezménye) elismert jogok;
• Az adott állam alkotmányában és jogszabályaiban biztosított emberi jogok, és az ezek megvalósulásának nemzeti szintű felügyeletéért felelős szervek.

Képességek, készségek

• Alapfogalmak, mint például: szabadság, igazság, egyenlőség, emberi méltóság, diszkriminációmentesség, demokrácia, egyetemesség, jogok, felelősségek, kölcsönös függés és szolidaritás;
• Az az elv, hogy az emberi jogi megközelítés megfelelő keretet ad ahhoz, hogy a családon, iskolán, helyi közösségen belül, de akár az egész világra kiterjedően megvitassuk a magatartási „szabályokat”, és azokkal kapcsolatban megállapodásra jussunk;
• Az emberi jogok szerepe: az egyes ember múltjában és jövőjében, a közösségek életében, és a világban élő összes többi ember életében;
• A polgári/politikai és a szociális/gazdasági jogok közötti különbségek és összefüggések;
• Az emberi jogok előmozdításáért és védelméért síkra szálló helyi, országos és nemzetközi szervezetek, civil szervezetek, magánemberek;
• Az emberi jogokkal kapcsolatos eltérő felfogások és tapasztalatok a különböző társadalmakban, illetve adott társadalmon belüli különböző csoportokban, valamint az emberi jogi keretrendszer legitimitásának különböző – például vallási, morális és jogi – forrásai;
• Az emberi jogok elismeréséhez vezető fő társadalmi változások, történelmi események és okok;
• Az emberi jogok védelmének biztosítására elfogadott legfontosabb nemzetközi jogi dokumentumokban (pl. az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye és az Emberi Jogok Európai Egyezménye) elismert jogok;
• Az adott állam alkotmányában és jogszabályaiban biztosított emberi jogok, és az ezek megvalósulásának nemzeti szintű felügyeletéért felelős szervek.

• Attitűdök és értékek

• • A saját tetteinkért érzett felelősség, a személyes fejlődés és a társadalmi változások melletti elkötelezettség;
• • Érdeklődés és nyitottság, a sokszínűség megbecsülése;
• • Empátia és szolidaritás mások iránt, elköteleződés azok támogatása mellett, akiknek az emberi jogait veszély fenyegeti;
• • Az emberi méltóság tisztelete, önbecsülés és mások megbecsülése társadalmi, kulturális, nyelvi és vallási különbségektől függetlenül;
• Igazságérzet, valamint az egyetemes emberi jogok, az egyenlőség és a sokszínűség megbecsülése érdekében való cselekvés szándéka.

Az emberi jogi nevelés és hasonló oktatási-nevelési területek

Az emberi jogok életünk minden területére kihatnak, helyi és globális szinten egyaránt. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát olvasva láthatjuk, hogy a világban ma létező problémák szinte mindegyike – a szegénység, a környezetszennyezés, a klímaváltozás, a gazdasági egyenlőtlenség, az AIDS, az oktatáshoz való elégtelen hozzáférés, a rasszizmus és a háborúk – együtt jár az emberi jogok sérelmével.

Nehéz lenne eldönteni, hogy az ilyen igazságtalanságok közül melyik súlyosabb a másiknál. Más-más perspektívából látjuk ezeket a kérdéseket annak függvényében, hol élünk, és milyen a helyzetünk a világban. Az emberi jogok olyan szorosan összefüggnek, hogy ha eggyel foglalkozni akarunk, elkerülhetetlenül egy vagy több másik joggal is foglalkoznunk kell. Az emberi jogok oszthatatlanok, kölcsönösen összefüggnek és kapcsolódnak egymáshoz, ezért nem válogathatunk közöttük, hogy melyiket fogadjuk el és vagyunk hajlandóak tiszteletben tartani.

Ezek a problémák nem csupán az emberi jogi nevelők számára érdekesek: mindenkit érintenek, aki a kölcsönös tiszteletre és az egyenlőségre épülő, igazságos és békés világért tevékenykedik. Nevezhetjük a saját pedagógiai területünket fejlődésre irányuló oktatásnak, békére nevelésnek, fenntarthatóságra nevelésnek vagy éppen állampolgári oktatásnak, mindannyian nagyon hasonló, egymással kölcsönösen összefüggő és összekapcsolódó kérdésekkel foglalkozunk, így a Kompaszt hasznos eszközként használhatjuk. Az emberi jogok szerteágazóak, és sokkal jobban átszövik életünket, mint gondolnánk! Gyakran előfordul, különösen az ifjúsági munkában, hogy a résztvevők felelősség- és méltóságérzetére építünk, anélkül, hogy ezt feltétlenül emberi jogi nevelésnek neveznénk.

Állampolgári nevelés/ demokratikus állampolgárságra nevelés

Az Európa Tanács demokratikus állampolgárságra nevelésről és emberi jogi nevelésről szóló Chartája szerint „A demokratikus állampolgárságra nevelés és az emberi jogi nevelés szorosan összefüggnek egymással és kölcsönösen támogatják egymást. Inkább hangsúlyban és terjedelemben, semmint céljaikban és gyakorlataikban különböznek. A demokratikus állampolgárságra nevelés a hangsúlyt elsősorban a társadalom polgári, politikai, szociális, gazdasági, jogi és kulturális szféráival összefüggésben a demokratikus jogokra és kötelezettségekre, valamint az aktív részvételre helyezi, míg az emberi jogi nevelés középpontjában az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak az emberi élet minden területére kiterjedő tágabb spektruma áll.”

Az állampolgári nevelés tárgykörébe olyan témák tartoznak, mint politika és kormányzás, jogrendszer, média, multikulturalizmus és esélyegyenlőség. A Kompasz számos kapcsolódó gyakorlatot kínál, ezeknél a "Demokrácia"  "Állampolgárság és részvétel", "Média", "Emberi jogok általában", "Diszkrimináció és intolerancia", "Társadalmi nem" témamegjelölésekkel találjuk.

A Kompasz ilyen témákkal foglalkozó részei azoknak a kormányzati és civil szervezeteknek is hasznosak lehetnek, amelyek bevándorlók és menekültek számára tartanak állampolgári képzést, hogy felkészítsék őket arra, hogy a befogadó ország jogilag és társadalmilag elfogadott állampolgáraivá váljanak.

Egyéni és társadalmi nevelés

Sok országban folyik olyan oktatás, amely az egyén társadalomban betöltött szerepével foglalkozik, és segít a fiataloknak felkészülni a későbbiekben rájuk váró kihívásokra. Ez számos vonatkozásban kapcsolódhat az aktív állampolgári szerephez, de az egyén személyes életének különböző területeihez, a szabadidő eltöltéséhez, a sportoláshoz, klub- vagy egyesületi élethez, zenéhez, művészethez vagy a kultúra más megjelenési formájához is, továbbá érintheti az emberi kapcsolatokat is. Az emberi jogok két fő okból merülnek fel ezekkel kapcsolatban: egyrészt azért, mert a személyes fejlődésnek és a személyes kapcsolatoknak erkölcsi és társadalmi vetületei is vannak, amelyeket az emberi jogi értékeknek kell vezérelniük; másrészt pedig azért, mert a kulturális és társadalmi életben való részvétel emberi jog, amelyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és más nemzetközi egyezmények is elismernek. Még ha a mi résztvevőink olyan fiatalok is, akik felkészültek arra, hogy érvényt szerezzenek ilyen jogaiknak, attól még a világ más részein számos kortársuk nem képes erre.

A Kompaszban sok olyan gyakorlat található – elsősorban azok, ahol a "Részvétel" vagy a "Kultúra és sport" témamegjelölés szerepel –, amelyek jól használhatóak az egyéni és társadalmi nevelés terén is.

Erkölcsi nevelés / etikaoktatás

Az erkölcsi nevelés sok országban része az iskolai tananyagnak. Ennek kapcsán két alapvető kérdés szokott felmerülni. Az első az, hogy az ilyen oktatás milyen értékek átadására irányuljon, a másik pedig az, hogy miként lehet elkerülni, hogy agymosásnak, a többségi értékrend erőltetésének érződjön. Az emberi jogi megközelítés megfelelő, megalapozott és eredményes eszköze az ilyen problémák feloldásának, hiszen olyan értékeken alapul, amelyek minden nagyobb vallásra és kultúrára általánosan jellemzőek, és amelyeket a világ szinte minden országa elismer (még ha a gyakorlatban nem is mindig érvényesít). Az emberi jogok mögött meghúzódó értékek egyetemesek, akkor is, ha az egyes társadalmakban jelentősen eltérő formákban jutnak érvényre. Ráadásul az emberi jogok a világ legkülönbözőbb országai közötti egyeztetés és megállapodás eredményként jöttek létre. Tehát senki nem marasztalható el amiatt, mert az emberi jogi értékek tiszteletére tanít.

Globális nevelés

A globális neveléssel foglalkozók jól tudják, hogy ehhez a témához holisztikusan kell közelíteni, hiszen tisztában vannak azzal, hogy világunk társadalmi, gazdasági, környezeti és politikai dimenziói egymással szorosan összefüggenek, és ezért a világ polgáraiként mindannyian felelősséggel tartozunk globális közösségünkért.

A Maastrichti nyilatkozat a globális nevelésről (2002)⁹ című dokumentum szerint a globális nevelés olyan folyamat, amely ráébreszti az embereket a globalizált világ valóságára és arra, hogy igazságosabb jövőt kell építeni, ahol az egyenlőség és az emberi jogok az egész világon érvényesülnek. A globális nevelés tárgykörébe tartozik a fejlődésre irányuló oktatás, az emberi jogi nevelés, a fenntarthatóságra nevelés, a békére nevelés, a konfliktusmegelőzést szolgáló oktatás és az interkulturális nevelés.

Ha a globális neveléssel foglalkozó szakemberek a világ társadalmi, gazdasági, környezeti és politikai aspektusait az emberi jogok oldaláról közelítik meg, azzal színesíthetik pedagógiai munkájukat.

A globális nevelés arra serkent diákot és tanárt egyaránt, hogy innovatív pedagógiai eszközökkel kooperatív módon foglalkozzanak a globális kérdésekkel, és megértsék a modern világ komplex valóságát és folyamatait. Olyan értékek, attitűdök, ismeretek és készségek fejlesztését célozza, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek felismerjék, megértsék és kezelni tudják azokat a kihívásokat, amelyekkel ebben a keresztül-kasul összekapcsolódó világban szembesülnek, és segíti a világpolgárok globális felelősségvállalásának erősödését.

A Kompasz számos gyakorlata kapcsolódik a "Globalizáció" témaköréhez, hiszen manapság nagyon sok emberi jogi kérdésnek van globális dimenziója.A "Bejöhetek", című szimulációs gyakorlat például a menedékkérők nehézségeinek megtapasztalására ad lehetőséget.

Interkulturális nevelés

Az interkulturális nevelés célja a kultúrák közötti megértés erősítése a kultúrák és népek közötti hasonlóságok és különbségek feltárása révén. Az interkulturális megértés hiánya gyakran vezet hátrányos megkülönböztetéshez, intoleranciához, más csoportok becsmérléséhez és erőszakhoz, helyi és globális szinten egyaránt. Ha az emberek nem képesek a más kultúrákhoz tartozókat tiszteletben tartani és velük együtt élni, annak szomorú következményei vannak, mint ahogy ezt a minden társadalomban jelenlévő rasszizmus, diszkrimináció és erőszak is bizonyítja.
A konfliktusok okai sosem egyszerűek, de az erőforrások egyenlőtlen megoszlása és a politikai és szociális jogok érvényesülésében tapasztalható egyenlőtlenségek – amelyek az intoleranciát és a diszkriminációt is táplálják – a legfontosabb kiváltó okok közé tartoznak. Ezért az emberi jogi perspektíva alkalmazása az interkulturális neveléssel foglalkozók számára is logikus választás lehet, és ehhez a Kompasz és az Európa Tanács más kiadványai is hasznos segítséget nyújtanak.

Az Európa Tanács ifjúsági szektora sokat tett az interkulturális nevelés terén, különösen az Európai Ifjúsági Központok és az Európai Ifjúsági Alapítvány révén. A rasszizmus, idegengyűlölet, antiszemitizmus és intolerancia elleni Te is más vagy – te sem vagy más! kampány 1995-ben indult a kisebbségi csoportokkal szembeni rasszista indulatok és intolerancia visszaszorítása érdekében.¹⁰ A kampány keretében készült – és egyébként a Kompasz elődjének tekinthető – Képzők könyve sok hasznos gyakorlatot tartalmaz, amelyek jól kiegészítik a Kompasz „Diszkrimináció és intolerancia” témamegjelölésű gyakorlatait.

Antirasszista nevelés

Az emberi viszonyulásokban és ideológiákban megnyilvánuló rasszizmus évszázados örökségének felszámolását célul tűző antirasszista nevelés abból az alapvetésből indul ki, hogy multikulturális és demokratikus társadalomban élünk, amelyben minden polgárnak joga van az egyenlőségre és az igazságosságra. Más szóval emberi jogi megközelítést alkalmaz, és szorosan kapcsolódik az interkulturális neveléshez.

Az antirasszista neveléssel foglalkozók számára jó kiindulópont lehet a Kompasz (az 5. fejezet online verziójában elérhető) Diszkrimináció és intolerancia című része, valamint az ugyanilyen témamegjelölésű gyakorlatok. A kortárs képzés iránt érdeklődők az Európa Tanács DOmino című kiadványában találhatnak további ötleteket.

Az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága (ECRI) munkájában az emberi jogok, az oktatás-nevelés és a rasszizmus elleni fellépés egyszerre jelenik meg. Az ECRI feladata a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és az intolerancia visszaszorítása az Európa Tanács tagállamaiban az emberi jogok védelmével összefüggésben. Tevékenysége az Emberi Jogok Európai Egyezményén, annak kiegészítő jegyzőkönyvein és a kapcsolódó ítélkezési gyakorlaton alapul.

Oktatás a fejlődésért

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya több olyan cikket tartalmaz, amelyek alapvetően fontosak abból a szempontból, hogy mit értünk a fejlődéshez való jogon. Ide kapcsolódik például a társadalmi fejlődés elősegítése és az életfeltételek javítása, a diszkriminációmentességhez való jog, a közügyekben való részvétel joga, a megfelelő életszínvonalhoz való jog és az önrendelkezési jog, továbbá az emberek joga olyan társadalmi és világrendhez, amelyben a Nyilatkozatban foglalt jogok és szabadságok maradéktalanul érvényesülhetnek.

A fejlődéshez való jogot ténylegesen is rögzítette az ENSZ Közgyűlés 41/128. sz. határozatával 1986-ban elfogadott Nyilatkozat a fejlődéshez való jogról. A fejlődéshez való jog, amelyet az 1993-as Bécsi Nyilatkozat is megerősített, kollektív jog, vagyis a jog birtokosai népek és közösségek, és nem egyének.

Az ezzel a képzési területtel foglalkozók az emberi jogokat saját tevékenységi körük fontos részének tekintik, de nem feltétlenül az emberi jogok oldaláról közelítik meg a témájukat. A fejlődésre irányuló oktatás hagyományosan a „fejlett” északi országokban élők és a „fejlődő” déli országokban élők közötti kapcsolatok feltárását, és az emberek életét befolyásoló gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti erők megértését célozza. Véleményünk szerint az emberi jogi perspektíva alkalmazása tovább gazdagíthatja ezt a tevékenységet. Ráadásul a Kompaszban kínált gyakorlatok olyan készségek, attitűdök és értékek fejlesztésére irányul, amelyek segítik az embereket abban, hogy közös erővel tegyenek a változásért, ami a fejlődésre irányuló oktatásnak is fontos célja.

A Kompaszban a "Munka", "Szegénység", "Egészség", "Globalizáció" és a "Környezet" témakörök kapcsolódnak legszorosabban a fejlődésre irányuló oktatás területéhez.

Fenntarthatóságra nevelés / környezeti nevelés

A környezeti problémák és témák emberi jogi megközelítéséhez jó kiindulópontként szolgálhat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke, amely szerint mindenkinek joga van a megfelelő életszínvonalhoz, ezen belül megfelelő élelemhez, ruházathoz és lakhatáshoz. Mivel az emberiség fennmaradásának feltétele az egészséges és fenntartható környezet, a Földön élő emberek és a jövő generációk emberi jogainak védelme szempontjából a környezeti kérdések elsőrendű fontosságúak. Napjainkban gyakran esik szó arról is, hogy ideje lenne a környezettel kapcsolatos emberi jogokat külön jogként hivatalosan is elismerni.

A környezetünk biztosítja számunkra az életünk és életmódunk fenntartásához szükséges árukat és szolgáltatásokat. Régóta tudjuk azonban, hogy bolygónk erőforrásai végesek, és az emberi tevékenységek súlyos következményekkel járnak a környezetünk egészségére és az emberiség jóllétére nézve. Ezért amikor a jövőbeni gazdasági fejlődés kérdéseivel foglalkozzunk, azt is mérlegelnünk kell, mi az ára ennek az emberiség és a természet egésze szempontjából. A környezeti nevelés célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét ezekre a kérdésekre, és a világ természeti erőforrásaival való gondosabb gazdálkodásra, a környezet tiszteletére ösztönözzön.

A környezeti neveléshez szorosan kapcsolódó fenntarthatóságra nevelés szintén azt hangsúlyozza, hogy holisztikusan kell megközelíteni a környezet és a fejlődés kérdéseit. Az 1992-es riói ENSZ Fejlődés és Környezet Konferencia, az ún. Föld-csúcs óta közkeletűvé vált „fenntartható fejlődés” kifejezés azt jelenti, hogy úgy biztosítjuk a ma élők szükségleteinek kielégítését, hogy ezzel ne korlátozzuk a későbbi generációk lehetőségét arra, hogy ők is kielégíthessék a szükségleteiket – vigyázzunk a Földre, és hagyjunk élhető bolygót az utódainkra. Tehát az igazságosság és egyenlőség emberi jogi értékei a fenntarthatóság lényegéhez tartoznak.

Az UNESCO meghatározása szerint a fenntarthatóságra nevelés célja olyan attitűdök, készségek és ismeretek elsajátítása, amelyek segítségével az emberek olyan tájékozott döntéseket tudnak hozni, amelyek a maguk és mások érdekeit szolgálják most és a jövőben is, és amelyek megvalósításáért aktívan tesznek is.

Az UNESCO által meghirdetett ENSZ Fenntarthatóságra Nevelés Évtizede (2005-2014) célja az volt, hogy a fenntartható fejlődés alapelvei, értékei és gyakorlata beépüljenek az oktatás-nevelés és tanulás minden területére, és ezáltal képesek legyünk megoldásokat találni a XXI. században bennünket fenyegető társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti problémákra.

A fenntarthatóságra nevelés, a fejlődésre irányuló oktatás, a globális nevelés és az emberi jogi nevelés szorosan kapcsolódnak egymáshoz, különösen abban a tekintetben, hogy olyan attitűdök, készségek és ismeretek kialakítására irányulnak, amelyek segítségével a magunk és bolygónk hasznát szolgáló, tájékozott döntéseket tudunk hozni, és e döntések alapján cselekedni is képesek vagyunk. A globális nevelés és a fejlődésre irányuló oktatás kapcsán a Kompasz nemcsak a fentebb említett témakörök keretében, hanem külön is foglalkozik a környezet témájával (lásd az 5. fejezet online verzióját), ahol a fenntarthatóság kérdéseit az emberi jogok perspektívájából vizsgálja.

Békére nevelés

A békére nevelés elvi kiindulópontja – ahogy számos iskola és egyetem programjából kitűnik – sok esetben az erőszak és annak kontrollja, csökkentése és megszüntetése. A békére nevelés gyakran a konfliktusrendezési tanulmányok, a multikulturális nevelés, a fejlődésre irányuló oktatás, a nemzetközi tanulmányok és a környezeti nevelés tantervébe építve valósul meg. Legtöbbször abból a szempontból közelítik meg a témát, hogy hogyan lehet a társadalmi igazságtalanságok, a konfliktusok vagy háborúk forrásának tekintett konkrét problémákat megoldani.

Azonban a béke fogalmának mélyrehatóbb értelmezéséhez juthatunk, ha a békére nevelés az emberi jogok perspektívájából indul ki, és magját az emberi méltóság és az egyetemesség alkotja. A béke ebben a felfogásban nem csupán az erőszak hiányát feltételezi, hanem a kapcsolatok helyreállítását, valamint olyan társadalmi, gazdasági és politikai rendszerek létrejöttét, amelyek hosszú távon képesek békés környezetet biztosítani.

A békére nevelés az erőszak számtalan különböző formáját tárgyalja. Például fizikai vagy az emberek közötti közvetlen erőszak, ezen belül háborúk; strukturális erőszak, ide tartozik pl. az igazságtalan és méltánytalan társadalmi és gazdasági struktúrákból eredő szegénység és nélkülözés; politikai erőszak, vagyis amikor valamely elnyomó rezsim a másként gondolkodókat és a szegényeket, elesetteket, a társadalom peremére szorultakat leigázza, megfélemlíti és üldözi; kulturális erőszak, vagyis bizonyos kulturális csoportok, identitások és életformák lebecsülése és elpusztítása; valamint a rasszizmusban, szexizmusban, etnocentrizmusban, gyarmati ideológiában és az erkölcsi kirekesztés más olyan formáiban megnyilvánuló erőszak, amelyeket az agresszív, leuraló, méltánytalan és elnyomó törekvések és tettek igazolására használnak.
A konstruktív megközelítést segíti, ha az erőszak ilyen formáit az emberi jogi normák megsértése szemszögéből elemezzük. Az emberi jogi nevelés kritikai gondolkodáson és tapasztalati tanuláson alapuló módszertanához a konkrét élményekkel való munkán túl a normatív és leíró dimenziók is hozzátartoznak. A Kompasz kézikönyv "Béke és erőszak " és "Háború és terrorizmus " című részei, továbbá az ilyen témamegjelölésű gyakorlatai bőséges anyagot kínálnak a békére neveléssel foglalkozóknak is.

Gyakori kérdések az emberi jogi nevelésnek a fiatalokkal végzett munkába való beépítéséről

Akár ifjúságsegítőként, iskolában dolgozó pedagógusként vagy fiatalokkal foglalkozó civil szervezet munkatársaként foglalkozik valaki neveléssel – függetlenül attól is, hogy van-e már tapasztalata a fentiekben említett oktatási-nevelési területekkel –, egy biztos: az emberi jogoknak van köze a munkájához. Előfordulhat, hogy valamiért mégis habozik az ember, hogy foglalkozzon-e emberi jogi neveléssel. Az alábbiakban megpróbálunk válaszolni az emberi jogi nevelés és annak a pedagógiai munkába való beépítése kapcsán leggyakrabban felmerülő kérdésekre és aggodalmakra.

Kérdés: Jogok helyett nem inkább kötelességekről kellene tanulnia a fiataloknak?

Válasz: A jogok és a kötelességek egyaránt az emberi jogi keretrendszer lényegi elemei. A kézikönyv a jogokra és a kötelességekre egyformán hangsúlyt helyez. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1. cikkében kinyilvánítja: „Minden emberi lény szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek ... egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.” A 30. cikk rögzíti, hogy „… [semelyik] állam, csoport vagy egyén … [sem jogosult] … arra, hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.” A Kompaszban található gyakorlatok szintén ráirányítják a figyelmet arra, hogy semmilyen jogot nem lehet arra felhasználni, hogy mások jogait megsértsük, és mindenki köteles mások jogait tiszteletben tartani.

Kérdés: A szülők, az iskola vagy a közösség vezetői nem fogják ellenezni az emberi jogi nevelést, mondván, az egyenlő a politikai agymosással, és lázadásra buzdít?

Válasz: Az emberi jogi nevelés célja, hogy felruházza a gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket mindazzal, amire szükségük van ahhoz, hogy teljes mértékben részt tudjanak venni a társadalom életében és annak fejlődésében. Különbséget kell tenni azonban a részvételhez szükséges kompetenciák fejlesztése és a pártpolitika között. Az emberi jogi nevelés a különböző témák megvitatásán és az aktív részvételre épülő gyakorlatokon keresztül kritikus és érdeklődő hozzáállásra ösztönzi a fiatalokat, továbbá arra, hogy kellő tájékozódás alapján döntsenek, majd a döntéseknek megfelelően cselekedjenek. Ebből a szempontból az emberi jogi nevelés kapcsolódik az állampolgári és politikai neveléshez, és segíti a fiatalokat abban, hogy felismerjék az összefüggéseket az emberi jogok, a társadalmi kérdések, az oktatás és a politika között. Ennek eredményeképpen megtörténhet, hogy a fiatalok valóban bekapcsolódnak a helyi vagy országos pártpolitikába – hiszen joguk van részt venni a közügyekben, ők is élhetnek a gondolatszabadsághoz, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukkal. Ez azonban maradjon az ő saját döntésük.
Ne feledjük azt sem, hogy a Kompaszban alkalmazott módszertan nemcsak az emberi jogi tanuláshoz közvetlenül kapcsolódó készségeket fejleszti, hanem a szociális és kommunikációs készségeket is, így többek között az együttműködéshez és a csoportmunkához szükséges készségeket, továbbá az értő figyelem képességét és a jó beszédkészséget is.

Kérdés: Nem az állam dolga lenne biztosítani, hogy az embereknek lehetősége legyen tanulni az emberi jogokról?

Válasz: Az ENSZ minden tagországa köteles elősegíteni az emberi jogi nevelést az oktatás és nevelés valamennyi területén. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikke rögzíti, hogy „(1) Minden személynek joga van az oktatáshoz […] és (2) „A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia”. Az oktatáshoz való jogot és az emberi jogi neveléshez való jogot a Gyermekjogi Egyezmény 28. cikke is rögzíti. Ennek ellenére sok olyan ország van, ahol nagyon keveset tesz az állam az emberi jogi nevelés elősegítése és az emberi jogok tantervbe emelése érdekében. Minden egyes pedagógus, képző, tréner stb. és minden civil szervezet – önállóan vagy közösen – sokat tehet az emberi jogi nevelés előmozdításáért az iskolai és más képzési programokon keresztül, valamint azáltal, hogy érdekképviseleti eszközök alkalmazásával nyomást gyakorol a kormányzatra, hogy az teljesítse vonatkozó kötelezettségeit.

Kérdés: Mi a teendő, ha az ember olyan országban él, ahol nem fordulnak elő emberi jogi jogsértések?

Válasz: Gyakorlatilag egyetlen ország sincs a világon, ahol mindig minden ember összes emberi joga érvényesülne, bár azt megalapozottan állíthatjuk, hogy vannak olyan országok, ahol az átlagnál gyakrabban és nyíltabban sérülnek az emberi jogok. 
Az emberi jogi nevelés nem csak a jogsértésekről szól. Sokkal inkább az a célja, hogy megértsük, hogy az emberi jogok az emberiség egyetemes, minden embert megillető jussa, és felismerjük, hogy védelmezésük szintén közös feladatunk. Ráadásul egyetlen ország sem jelentheti ki, hogy náluk nem történik jogsértés. Az Emberi Jogok Európai Bírósága például az Európa Tanács szinte összes tagállamát elmarasztalta már az emberi jogok megsértése miatt. A valósággal való szembenézést segíti, ha megnézzük a közvetlen társadalmi környezetünket, közösségünket. Kik azok, akik a kiszorulnak a társadalom peremére? Kik élnek szegénységben? Kik azok a gyermekek, akik nem élvezhetik teljeskörűen emberi jogaikat? Azt is érdemes átgondolni, hogy a saját országunk és a hazai cégek hogyan sértik meg az emberi jogokat a határainkon túl, például az elnyomó rezsimek felé irányuló fegyvereladások, a termelőket kizsákmányoló kereskedelmi megállapodások, protekcionista szabályozás vagy olyan gyógyszerszabadalmak érvényesítése útján, amelyek lehetetlenné teszik az olcsóbb, generikus szerek gyártását.

Jegyzetek

⁷ Az Eurostat 2009. decemberi adatai – Az Eurostat 2010. január 29-i, 16/2010. sz. közlem
⁸ Ld. például: Backman, E. & Trafford, B. (2006) Democratic governance of schools. Strasbourg: Council of Europe
⁹Global Education Guidelines – Concepts and Methodologies on Global Education for Educators and Policy Makers, North-South Centre of the Council of Europe, 2008
¹⁰2007-2008-ban újra futott a sokszínűséggel, az emberi jogokkal és a részvétellel foglalkozó „Te is más vagy – te sem vagy más!” európai ifjúsági kampány