A gyakorlat menete

1. Halk háttérzenével teremtsünk nyugodt hangulatot, vagy kérjük meg a résztvevőket, hogy csendesedjenek el.
2. Minden résztvevő húzzon egy szerepkártyát a kalapból. Kérjük meg őket, hogy ne mutassák meg senkinek a kártyájukat.
3. Kérjük meg a résztvevőket, hogy üljenek le (lehetőleg a földre), és figyelmesen olvassák el a szerepkártyájukat.
4. Kérjük meg őket, hogy próbálják meg beleélni magukat a szerepükbe. Ezt segíthetjük azzal, ha felolvassuk nekik az alábbi kérdéseket, mindegyik után hagyva egy kis időt, hogy elgondolkodhassanak, és elképzeljék magukat és az életüket az adott szereplő bőrében:
• Milyen volt a gyerekkorod? Milyen házban laktál? Milyen játékokat játszottál? Mit dolgoztak a szüleid?
• Milyen most a mindennapi életed? Kikkel jársz össze, hol találkoztok? Mit csinálsz reggel, napközben, este?
• Milyen az életformád? Hol laksz? Mennyit keresel egy hónapban? Mit csinálsz a szabadidődben? Mit csinálsz, amikor szabadságon vagy?
• Mit találsz izgalmasnak, és mi az, amitől félsz?
5. Most kérjük meg a résztvevőket, hogy teljes csendben sorakozzanak fel egymás mellett, mintha rajtvonalon állnának.
6. Mondjuk el, hogy különböző állításokat fogunk felolvasni. Ha a résztvevő által játszott emberre igaz az állítás, tegyen egy lépést előre; ha nem igaz rá, maradjon a helyén, ne mozduljon.
7. Egyenként olvassuk fel az állításokat. Mindegyik után hagyjunk egy kis időt, hogy a résztvevők előreléphessenek, és megnézhessék, hol állnak a többiekhez képest.
8. A végén kérjük meg a résztvevőket, hogy nézzék meg, hova jutottak a többiekhez képest. Ezután adjunk nekik pár percet, hogy kilépjenek a szerepükből, és csak ezután kezdjük el közösen a feldolgozást.

Feldolgozás és értékelés

Először kérdezzük meg a résztvevőket, mi történt, milyen érzéseik vannak a gyakorlattal kapcsolatban, majd térjünk át arra, milyen témák merültek föl, és mit tanultak a gyakorlatból.

• Milyen érzés volt előrelépni? Milyen volt helyben maradni?
• Azok, akik gyakran léptek előre, mikor vették észre, hogy egyesek lemaradtak?
• Érezte közületek valaki, hogy egyes esetekben alapvető emberi jogok sérülnek?
• Meg tudjátok tippelni, hogy ki milyen szerepet játszott? (Ezen a ponton a résztvevők elárulhatják egymásnak a szerepüket.)
• Mennyire volt könnyű vagy nehéz belehelyezkedni egy adott szerepbe? Mi alapján képzeltétek el azt a személyt, akit játszottatok?
• Tükrözi-e ez a gyakorlat a társadalmat? Ha igen, hogyan?
• Mely emberi jogok sérülésének veszélye merül fel az egyes szereplők esetében? Voltak-e olyan szereplők, akik szerint az emberi jogaikat mások nem tartották tiszteletben, illetve ők nem tudták gyakorolni azokat?
• Mik lehetnének az első lépések a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása felé?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Ha a szabadban végezzük ezt a gyakorlatot, figyeljünk arra, hogy mindenki jól hall-e minket, különösen, ha nagy csoporttal dolgozunk! Ha többedmagunkkal vezetjük a gyakorlatot, akkor segítséget kérhetünk a felolvasott állítások továbbításához.
Amikor a gyakorlat elején a résztvevők megpróbálják beleélni magukat a szerepükbe, előfordulhat, hogy egyesek azt mondják: keveset tudnak a szerepkártyájuk szerinti emberről. Ilyenkor nyugtassuk meg őket, hogy ez nem gond, használják bátran a fantáziájukat.

Ennek a gyakorlatnak az ereje abban rejlik, hogy a résztvevők konkrétan látják, hogyan növekszik a távolság köztük, a végére pedig már egészen messze kerülnek egymástól azok, akik gyakran léptek előre, illetve azok, akik alig-alig. A nagyobb hatás érdekében érdemes a szerepeket úgy megválasztani és módosítani, hogy azok minél jobban tükrözzék a résztvevők valós környezetét. Az adaptálás során figyeljünk oda arra, hogy csak kevesen tudjanak előrelépni az egyes állításoknál (vagyis minél kevesebb szereplőre legyenek igazak az állítások). Erre akkor is fontos odafigyelni, ha a csoport nagy létszáma miatt további szerepeket kell kitalálnunk.

A feldolgozás és értékelés szakaszban mindenképpen térjünk ki arra, hogy mi alapján képzelték el a résztvevők a szerepüket. Saját személyes tapasztalatuk alapján, vagy más forrásokból származó információkra (például sajtóhírekre, könyvekre, viccekre) támaszkodtak? Biztosak abban, hogy a szerepre vonatkozó információik és elképzeléseik hitelesek? Innen könnyen terelhetjük a beszélgetést afelé, hogyan működnek a sztereotípiák és az előítéletek.
Ez a gyakorlat különösen alkalmas arra, hogy megvilágítsuk, hogy a jogok különböző generációi (polgári/politikai, illetve gazdasági/szociális/kulturális jogok) és a jogokhoz való hozzáférés között milyen összefüggések vannak.

A szegénység és a kirekesztés nemcsak azért probléma, mert valamilyen formális jog konkrétan sérül – habár az utóbbi valós gond például a menekültek vagy menedékkérők esetében – hanem azért is, mert gyakran megakadályozzák, hogy az érintettek élni tudjanak emberi jogaikkal.

Variációk

A következőkben leírt változat még hatásosabban szimbolizálja a társadalmi egyenlőtlenségeket. Egy könnyen szakadó, hosszú, vékony fonalra vagy papírszalagra van szükség hozzá. Amikor a résztvevők felsorakoznak a rajtvonalhoz, menjünk végig előttük, és fokozatosan gombolyítsuk le a szalagot. Aki előtt elhaladunk, fogja meg a szalagot, így az gyakorlatilag összeköti őket. Amikor először kellene előrelépni, néhány résztvevő dilemmába kerül, mert ha megmozdul, elszakad a szalag. Előfordulhat, hogy a hátramaradók majd az előrelépőket fogják hibáztatni, amiért a szalag elszakadt. Ezért szükséges lehet többször is felidézni a szabályt, vagyis hogy ha az általuk játszott emberre igaz az állítás, tegyenek egy lépést előre; ha nem igaz rájuk, akkor maradjanak a helyükön, ne mozduljanak.

További variációs lehetőség, ha két körben csináljuk meg a gyakorlatot; az első kört a fent leírt módon, míg a második körben olyan képességekre derülhet fény, amelyeket hajlamosak vagyunk alulértékelni. A második körben a résztvevők ugyanabban a szerepben maradnak. Viszont most olyan (előzetesen összegyűjtött és leírt) állításokat olvasunk fel, amelyek a társadalmilag hátrányos helyzetű emberek olyan erősségeire világítanak rá, amelyek éppen hátrányos helyzetükből fakadnak. Például:

• Kettőnél több nyelven beszélsz folyékonyan, és napi szinten használod őket.
• Megküzdöttél testi vagy értelmi fogyatékosságoddal, ami önbizalmat adott neked, és lelkierőt ahhoz, hogy megbirkózzál a munkád elvesztéséből adódó nehézségekkel.
• Halálos betegséged miatt másoknál jobban tudod értékelni az életet.
• Mivel távoli kis faluban nőttél fel, jobban megérted a klímaváltozás miatt a világot fenyegető környezeti válságot.
• Kevés pénzből is el tudsz boldogulni, és tudod, hol vásárolhatsz olcsón.

Ez a gyakorlat adaptálható a különböző területeken meglévő egyenlőtlenségek kidomborítása érdekében is: ilyen lehet például a vízhez való hozzáférés, a politikai vagy társadalmi életben való részvétel terén előforduló vagy a nemek közötti egyenlőtlenségek. Attól függően, milyen témára szeretnénk koncentrálni, más-más szerepeket és állításokat kell előkészítenünk. Ilyenkor ügyeljünk az esetlegesen érzékeny szerepekre, állításokra.

Ha szeretnénk, hogy több gondolat, vélemény merüljön föl, és a résztvevők alaposabban megértsék a szóban forgó kérdést vagy témát, érdemes lehet először kis csoportokban dolgozni, és utána megosztani az ott elhangzottakat a nagycsoportban. Ehhez szinte biztosan szükség lesz több csoportsegítő közreműködésére is. A feldolgozás és értékelés második felétől – miután mindenki felfedte, milyen szerepet játszott – áttérhetünk erre a kiscsoportos munkamódszerre. Kérjük meg a résztvevőket, hogy kisebb csoportokban vitassák meg, hogy a társadalomban kiknek adódik több és kiknek kevesebb esélye és lehetősége, és mik lennének az első lépések az ilyen egyenlőtlenségek feloldása felé. Másik lehetőség, hogy kiválasztanak egy szereplőt, és megbeszélik, hogy az ő esetében mit lehetne tenni, konkrétan milyen feladatuk és kötelességük lenne nekik maguknak, a helyi közösségnek és az államnak ezzel az emberrel szemben.

Javaslatok a folytatáshoz

Az adott társadalmi közegtől függően érdemes lehet különböző kulturális vagy társadalmi kisebbségek érdekvédelmi szervezeteinek képviselőit meghívni, és megkérdezni tőlük, mostanában milyen konkrét ügyekért küzdenek, és a fiatalok hogyan segíthetnének ebben. Az ilyen személyes találkozás arra is jó lehet, hogy a beszélgetés során fölmerült előítéleteket vagy sztereotípiákat megbeszéljük vagy eloszlassuk.

Ha a résztvevők többet szeretnének tudni az oktatással kapcsolatban világszerte tapasztalható egyenlőtlenségekről, illetve az ezek megoldására hozott intézkedésekről, érdemes elvégezni velük az "Oktatás mindekinek?" című gyakorlatot.

Lehet, hogy a csoport szívesen foglalkozna a "Tégy egy lépést előre" című gyakorlatban megjelenített csoportokra vonatkozó saját sztereotípiákkal. Ehhez használhatjuk a Képzők könyvében ⁴⁶ található "Euro-vasút ‘a la carte'" című gyakorlatot: ebben a résztvevőknek azt kell eldönteniük, kivel utaznának legszívesebben és legkevésbé szívesen egy vasúti kocsiban.

Javaslatok a cselekvésre

Használjuk a fenti Javaslatok a folytatáshoz részben található tippeket. Derítsük ki, hogyan segíthetnénk mi és általában a fiatalok a kulturális és társadalmi kisebbségekkel dolgozó csoportoknak és szervezeteknek, és ültessük át ötleteinket a gyakorlatba. 

Segédletek

Download as PDF

Szerepkártyák

Állítások
Egyenként olvassuk fel az alábbi állításokat. Mindegyik után hagyjunk egy kis időt, hogy a résztvevők léphessenek egyet előre, és megnézhessék, hol állnak a többiekhez képest.

• Sosem szembesültél még súlyos anyagi nehézségekkel.
• Kényelmes otthonod van, van benne televízió és számítógép.
• Úgy érzed, hogy anyanyelvedet, vallásodat és kultúrádat tiszteletben tartják ott, ahol élsz.
• Úgy érzed, társadalmi és politikai kérdésekben meghallgatnak, és számít a véleményed.
• Mások gyakran kikérik a véleményedet különböző kérdésekben.
• Nem félsz attól, hogy igazoltat a rendőrség.
• Tudod, hogy szükség esetén kihez fordulhatsz tanácsért és segítségért.
• Még sosem tapasztaltál a származásod miatt hátrányos megkülönböztetést.
• Ha szükséged van rá, megkapod a megfelelő szociális és orvosi ellátást.
• Minden évben el tudsz menni nyaralni.
• Meghívhatod magadhoz vacsorára a barátaidat.
• Érdekes életed van, és optimistán tekintesz a jövőbe.
• Úgy érzed, érdeklődési területednek megfelelő szakmát tanulhatsz és művelhetsz.
• Nem félsz attól, hogy támadás vagy zaklatás ér az utcán vagy a médiában.
• Szavazhatsz a parlamenti és önkormányzati választásokon.
• Legfontosabb vallási ünnepeidet családoddal és rokonaiddal ünnepelheted.
• Elmehetsz egy külföldön rendezett nemzetközi szemináriumra.
• Hetente legalább egyszer el tudsz menni moziba vagy színházba.
• Nem aggódsz a gyermekeid jövője miatt.
• Legalább háromhavonta új ruhákat tudsz venni.
• Szabadon választhatsz magadnak társat.
• Úgy érzed, a társadalom értékeli és tiszteli a tudásodat és képességeidet.
• Van internet-hozzáférésed, és tudod is használni.
• Nem aggódsz a klímaváltozás hatásai miatt.
• Bármelyik internetes oldalt megnyithatod, anélkül, hogy ebben korlátoznának.