(Nem hivatalos összefoglaló)

Az 1. cikk tiltja az erőszakos eltüntetést; semmilyen kivételes körülmény — legyen az hadiállapot, háborús fenyegetettség, belpolitikai instabilitás vagy bármely egyéb általános szükséghelyzetet — nem szolgálhat erőszakos körülmények közötti eltüntetés igazolására.

Az Egyezmény 2. cikke meghatározza „az erőszakos körülmények közötti eltűnést”: letartóztatás, őrizetbe vétel, elrablás, vagy a szabadságtól való megfosztás bármely más formája, amely az állam képviselői, illetve az állam felhatalmazásával, támogatásával vagy hallgatólagos beleegyezésével bíró személyek vagy személyek csoportja által történik, és amelyet a szabadságtól való megfosztás elismerésének tagadása, vagy az eltűnt személy sorsának vagy hollétének eltitkolása követ, amely az érintett személyt ezáltal a jog védelmén kívül helyezi.

A 6. cikk az erőszakos körülmények közötti eltűnés kiterjedt vagy rendszerszintű alkalmazását emberiség elleni bűncselekményként határozza meg.

Az egyezményt aláíró felek vállalják, hogy:

  • az erőszakos körülmények közötti eltűnés eseteit kivizsgálják, és a felelősöket bíróság elé állítják;
  • az erőszakos körülmények közötti eltűnést bűncselekménnyé nyilvánítják;
  • joghatóságot állapítanak meg az erőszakos körülmények közötti eltűnés bűncselekményére vonatkozóan, ha a feltételezett elkövető az adott állam területén belül tartózkodik, akkor is, ha nem állampolgár vagy lakos;
  • együttműködnek más államokkal annak érdekében, hogy biztosítsák az elkövetők ellen vádemelést vagy az elkövetők kiutasítását, továbbá, hogy az erőszakos eltűnés áldozatát segítsék, vagy földi maradványai hollétét meghatározzák és ezeket visszaszolgáltassák;
  • tiszteletben tartják a szabadságtól való megfosztásra vonatkozó minimum jogi sztenderdeket, beleértve a szabadságvesztés bíróság előtti megtámadhatóságának jogát;
  • nyilvántartást készítenek a jelenleg börtönben lévő személyekről, és azt hozzáférhetővé teszik rokonok és jogi képviselők számára;
  • biztosítják a jóvátételhez és kártérítéshez való jogot az erőszakos eltűnés áldozatai és a közvetlenül érintettek számára (24. cikk, 4.)
  • a kártérítéséhez való jog magában foglalja az anyagi károkat és veszélyeket, továbbá adott esetben a kártérítés egyéb módjait, beleértve: a) eredeti állapot helyreállítása, b) rehabilitáció, c) elégtétel, ideértve a méltóság helyreállítását és a pénzbeli elégtételt, d) a meg nem ismétlődés garanciája (25. cikk, 5.)

Az Egyezményt a Felek által választott Erőszakos eltűnésekkel foglalkozó bizottság hajtja végre. A felek a csatlakozástól számított két éven belül kötelesek jelentést készíteni a bizottság számára az Egyezmény megvalósítása érdekében hozott intézkedésekről.

Az Egyezmény magában foglal egy választható panasztételi rendszert, amelyen keresztül a felek állampolgárai segítségért folyamodhatnak a bizottsághoz eltűnt személy hollétének meghatározása érdekében. A felek bármikor csatlakozhatnak a rendszerhez, ám kilépés csak aláírás útján lehetséges.

Az Egyezményt 2020 végéig 63 ország ratifikálta, Magyarország nincs köztük.

Forrás: Wikipedia, accessed on 25 May 2012.