Emberi jogok a történelmen keresztül

Az oroszországi Pljussza iskolásai többet akartak tudni a sztálini korszakról és arról, hogy milyen volt abban a rezsimben élni. Úgy döntöttek, hogy megkérdezik azokat, akik akkor is éltek már. A csoport többször összejött, hogy eldöntsék, hogyan szólítsák majd meg az interjúalanyokat, hogyan folytassák le magukat az interjúkat, és aztán hogyan gyűjtsék össze, összegezzék és mutassák be a nagyközönségnek az információkat.

Több mint 70 interjút készítettek rokonokkal, tanárokkal és másokkal, akik meg kívánták osztani gondolataikat a közös múltról. Ezután a gyerekek a Pszkov régió számos falujában kiállítást szerveztek, fotókkal és az interjúkból vett részletekkel. Az interjúalanyok örültek az érdeklődésnek és annak is, hogy beszélhetnek erről a nehéz, de életüket jelentősen formáló időszakról. Néha az emlékek mind az idősebb, mind pedig a fiatal generáció számára fájdalmasak és felkavaróak voltak. De a folyamat eredményeként mindkét oldal jobban megértette a másikat, a nehéz időszak eseményeit, a résztvevők motivációit, az emberi életekre tett hatásokat és a tapasztalatokat is.
The interviews can be viewed at http://wiki.antarchia.org/tiki-index.php.

Általában minden akció tervezést igényel, a jó aktivizmus pedig mindenképpen. Ha a csoportban időt szakítunk a tervezésre, az segít összpontosítani arra, hogy pontosan mit akarunk és tudunk csinálni, és mi a céljaink elérésének legjobb módja. Ambíciózusabb célok esetében ajánlatos ezzel kezdeni a munkát, mert ha az akció nem éri el a kívánt eredményt vagy váratlan problémákba ütközik, az kedvét szegheti a résztvevőknek. Fontos, hogy az első akció eredményes legyen.

Ez a rész a tervezési folyamat egy lehetséges módját mutatja be, és abban is segít, hogy a csoport az általa kitűzött célhoz vezető legeredményesebb módszerre irányítsa figyelmét. A módszerek az előző részben említett egyszeri akciók esetében is hasznosak, de több különböző lépésből álló – egyazon cél elérését szolgáló – hosszabb távú kampány tervezésében is alkalmazhatók.

Mielőtt elkezdjük…

Önismeret – a SWOT-elemzés

Kérdés: Tudja Ön, hogy a csoport tagjai milyen készségekkel, képességekkel rendelkeznek? Tudja, hogy mi érdekli őket?

Minden csoportban vannak rejtett tehetségek. A csoport minden tagjának más tetszik vagy nem tetszik, más készségekkel rendelkeznek, és más-más feladatok okoznak nekik jelentős nehézséget. Ha maximálisan ki akarjuk használni a tagok képességeit, hasznos lehet külön alkalmat keríteni azok megismerésére.
Ennek jó módja a SWOT-elemzés (vagyis az erősségek, gyenge pontok, lehetőségek és veszélyek vizsgálata). Ennek során a csoporton kívüli körülményeket is szemügyre vesszük, amelyek befolyásolhatják, hogy mit érhetünk el.

SWOT rövid jelentése:

• Strengths = erősségek: amiben a csoport jó;
• Weaknesses = gyenge pontok: amiben a csoport nem olyan jó;
• Opportunities = lehetőségek: a csoporton kívüli lehetőségek, amelyeket kiaknázhatunk az akció érdekében;
• Threats = veszélyek: a csoporton kívüli tényezők, amelyek az akció útjában állhatnak.

Az elemzés elvégzésére hagyjunk sok időt; érdemes legalább egy órát rászánni. Alakítsunk négy kisebb csoportot, és osszuk ki köztük az erősségek, a gyenge pontok, a lehetőségek és a veszélyek meghatározásának feladatát. Aztán hívjuk össze a teljes nagy csoportot, és nézzük meg, hogy a többiek egyetértenek-e társaik meglátásaival. Szükség szerint módosítsuk vagy egészítsük ki a négy listát.

Az alábbi táblázat egy elvégzett elemzésre nyújt példát, segítségül hívhatjuk, ha a résztvevőknek ötletekre van szükségük. Mindazonáltal ne ragaszkodjanak túlságosan ehhez az ábrához! Minden csoport egyedi, saját erősségekkel (és gyenge pontokkal), amelyeket a tagoknak maguknak kell feltárniuk.

Hogyan döntsünk?

Hogyan válassza ki a csoport, hogy melyik üggyel foglalkozzon? Legtöbbször minden tag számára van olyan ügy, amelyet fontosnak tart, és dolgozni akar rajta. Ezek kapcsolódhatnak valós eseményekhez, mint például a Haitin történt földrengés, a szudáni éhínség, vagy egy helyi család kilakoltatása. A fő nehézség az lehet, hogy közös nevezőre jussanak a tagok arról, milyen ügyet válasszanak, és mi lenne a legmegfelelőbb cselekvési mód.

Fontos, hogy a csoport minden tagja a közös döntés mögé álljon. Tehát amikor azt vitatják meg a résztvevők, hogy milyen ügyet válasszanak, ne siettessük őket: hagyjunk sok időt arra, hogy a résztvevők kifejezzék, mi fontos nekik és miért, és megbeszéljék, hogy az egyik vagy másik választásnak mik lennének az előnyei. Hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy később talán még lesz lehetőségük a fenntartásaikat és aggodalmaikat megbeszélni. Mutassunk rá arra is, hogy a legfontosabb az, hogy a csoport együtt csinálja végig az akciót. Vagyis ha egy valaki erősen ellenzi valamelyik témát, akkor lehet, hogy azt nem kellene erőltetni. Törekedjünk konszenzusra, ahelyett, hogy többségi döntést hoznánk.

Kérdés: Hogyan lehet biztosítani, hogy a csoporttagok közti véleménykülönbségek ne destruktív hatásúak, hanem hasznosak legyenek?

Mi a probléma?

A "problémafa"

Egy adott probléma megértésének hasznos eszköze a „problémafa”. Ezzel a módszerrel alkotóelemeire bontjuk a szóban forgó témát, megvizsgálva az okokat és a következményeket, és feltárjuk az egyéb társadalmi problémákkal való összefüggéseket. Az eszköz segítségével a csoport egyrészt jobban megértheti a témát, másrészt stratégiailag megalapozottabban tudja megközelíteni a lehetséges megoldást.

Példaként a következő oldalon látható egy problémafa, amely az utcagyerekek problémáját bontja elemeire. A csoport a következő eljárással készítheti el a saját témájához a problémafát:

• Először írjuk le egy nagy papírlap közepére a megoldandó problémát.
• Alatta soroljuk fel az összes olyan tényezőt, amely a problémához hozzájárul, és kössük össze ezeket a problémával: ezek alkotják annak a gyökereit.
• Vegyük sorra ezeket a gyökereket, és gondoljuk végig, hogy azoknak mi az oka, és írjuk fel a problémához hozzájáruló tényezőket.
• Kövessük nyomon az összes gyökeret addig, amíg már nem tudunk további okokat feltárni. A fának mélyebbre hatolhatnak a gyökerei, mint gondolnánk!
• Ugyanígy a fa „ágait” is megrajzolhatjuk: ezek lesznek az eredeti problémának a következményei. Előfordulhat, hogy rájövünk, hogy az eredeti probléma valójában egy másik fa gyökere vagy ága.
• Ha végeztünk, nézzük meg a fánkat. Mivel foglalkozzunk? Az eredetileg meghatározott problémával, vagy inkább először annak egyik kiváltó okával? Segített a fa annak feltárásában, hogy a probléma megoldásához hogyan kellene hozzáfogni?

Mi a megoldás?

Fontos tudni, hogy milyen eredményt várunk az akciótól. Mit tekintenénk sikernek? A résztvevők gondolkodjanak el arról, hogy mit akarnak elérni, és hogyan mérik majd fel, hogy sikeresek voltak-e vagy sem. Érdemes lehet visszatérni a problémafához, és annak segítségével meghatározni a konkrét megoldásokat. Ha foglalkozunk gyökerekkel, annak hatása általában a fa magasabb szintjén jelentkezik. Például ha lenne több szociális bérlakás, vagy alacsonyabbak lennének az albérleti díjak, akkor sokkal több fiatalnak lehetne fedél a feje fölött.

Ne feledjük, hogy bonyolult ügy esetében sokszor nehéz törvényi/szabályozói szinten változást elérni, és ahhoz ritkán elég egyetlen akció. A csoport próbáljon a realitások talaján maradni, amikor meghatározza, hogy mit érhet el: mutassunk rá, hogy egy „kis” eredmény is fontos hozzájárulást jelenthet egy nagyobb probléma megoldásához. Az eredményes kampányok majdnem mindig ilyen „kis” cselekvésekből épülnek fel. Bármilyen sikerre, amit a csoport elér, lehet később tovább építkezni, és az is előfordulhat, hogy ezt majd a problémával foglalkozó más aktivisták fogják megtenni.

Hasznos lehet, ha a csoport ötletbörze segítségével összegyűjti az aktív cselekvés mögött meghúzódó általános indokokat, ez segíthet kiválasztani, hogy az adott ügy vonatkozásában mi releváns számukra, és meghatározni pár konkrét, elérhetőnek tartott célkitűzést is.

Kérdés: Gondoljunk egy közelmúltbeli tiltakozó akcióra, amelyet láttunk vagy hallottunk róla. Mit próbáltak a szervezők elérni? Sikerült? Ha igen, miért? Ha nem, miért?

A cselekvés megtervezése

Miután a csoport kiválasztotta az ügyet, és van némi elképzelése arról, hogy mit akar elérni, ideje eldönteni, milyen úton-módon tudnak eljutni a célhoz.

Az alábbi folyamatábra ennek a döntésnek a lépéseit mutatja be, és abban is segít, hogy a választott módszerrel valóban el lehessen érni a kitűzött célt. Az alábbi folyamatábra – amely öt lépésen keresztül vezet el a legmegfelelőbb cselekvési mód meghatározásához – öt hipotetikus példa segítségével illusztrálja, hogyan működik a folyamat.

A folyamatábra alatt minden lépésről részletesebb magyarázat található.

A cselekvés megtervezése - folyamatábra

Melyik problémával foglalkozunk?

Ez a lépés egyszerű: megegyezik a csoport által kidolgozott „problémafa” eredményével. Ha azt a gyakorlatot nem végezte el a csoport, akkor igyekezzenek a lehető legpontosabban megfogalmazni a kezelni kívánt problémát.

Ki a célközönség?

Hacsak nem azonnal szeretnénk megoldani a problémát, az akciónk célközönsége nem feltétlenül egyezik meg azzal a személlyel vagy intézménnyel, aki/ami a csoport által elérni kívánt változtatás megvalósításában illetékes. A cselekvésünk valószínűleg csupán egy lépés lesz a változás felé. Például fel szeretnénk hívni a nyilvánosság figyelmét egy ügyre, hogy ezzel nyomást gyakoroljunk a kormányra. Vagy helyi csoportot próbálunk felállítani, hogy dolgozzon az ügy megoldásán.

A folyamatábra „B” jelű részében a célközönség az a csoport, amelyre az akciónk irányul. Lehet, hogy valójában több csoportról van szó: a folyamatábrán bemutatott első esetben például az akció mind a helyi lakosokra, mind pedig a cégvezetőkre irányul, és attól függ, hogy a lakosok aláírják-e a petíciót, amelyet aztán át lehet adni a cégvezetőknek, hogy ezzel nyomást gyakoroljunk rájuk, és a folyó megtisztítására kényszerítsük őket.

Milyen változást remélünk?

Ez a kérdés megint csak az akcióval, de nem feltétlenül az elérni kívánt végső változással kapcsolatos. Például valószínűtlen, hogy a csoportunk akciója véget vethet a multinacionális cégek által alkalmazott gyerekmunkának. Viszont felkeltheti az érdeklődést a probléma iránt, és emiatt mások további lépéseket tehetnek az ügyben. Ez pedig már elég lehet ahhoz, hogy az érintett vállalatok megváltoztassák a belső előírásaikat, vagy az állam jogszabályi úton szabályozza a kérdést.

Ebben a lépésben azt kell átgondolni, milyen eredményt kívánunk elérni az akcióval, és hogy miből tudjuk majd megállapítani, hogy sikerült-e elérni a célt. Bátorítsuk a csoportot arra, hogy minél konkrétabb eredményeket határozzanak meg, és gondolkodjanak azon, hogy mitől lesz az akció sikeres vagy sikertelen. Érdemes felidézni a fenti Mi a megoldás? című részben írtakat.

Hogy érhető el a változás?

Ez a kérdés még nem a csoport által alkalmazandó cselekvési módról szól, hanem arról, hogy az akció mitől működik (vagy nem működik). Alapvetően a változás pszichológiai oldalához kapcsolódik: minek kell ahhoz történnie, hogy az embereknek megváltozzon a véleménye, vagy felismerjék, hogy valamit másként kell csinálniuk. Ez egy nagyon fontos, de gyakran elhanyagolt kérdés, amely – ha nem foglalkozunk vele – negatívan befolyásolhatja az akció hatását.

Tegyük fel például, hogy a csoportot aggasztja a nacionalista vagy félfasiszta szervezetek népszerűségének növekedése, és foglalkozni szeretne a kérdéssel. A résztvevők szórólapokat akarnak bedobni a postaládákba abban a körzetben, ahol az ilyen szervezetek népszerűek. Azonban ha nincsenek tisztában azzal, hogy az emberek miért fordulnak a nacionalista szervezetek felé, akkor a szórólapoknak akár ellentétes hatása is lehet. Át kell gondolni, hogy egy szórólap hogyan változtathatja meg valaki véleményét, és hogy a célcsoport tagjaira milyen üzenetekkel lehet legjobban hatni. Ismerni kell azokat az okokat és félelmeket, amelyek a nacionalista szervezetek növekvő támogatása mögött meghúzódnak.

A folyamatábrának ez a lépése tulajdonképpen annak átgondolására szolgál, hogy minek kell megtörténnie ahhoz, hogy a mostani helyzetből szükségszerűen megszülessen a kívánt eredmény.

Diákok a rasszizmus ellen: segítség az iskolavezetésnek

Egy portugáliai falusi iskolában a Romániából és Ukrajnából érkező gyerekek diáktársaik rasszista megjegyzéseinek és tetteinek célpontjává váltak. A tanárok és az iskolavezetés nem tudta, hogy reagáljon, mert ez teljesen új probléma volt a régióban.

A helyzet miatt aggódó diákok közül sokan a helyi szabadidőközpont ifjúságsegítő szakemberéhez fordultak segítségért és tanácsért. Közösen elindítottak egy egyhetes kampányt az iskolában „Kívül más, belül ugyanolyan” (Diferente por fora, Igual por dentro) címmel. A gyerekek egész napját kihasználták (ebéd, tanórák, szabadidő), és különféle tevékenységeket szerveztek a probléma kezelésére. A színjátszókör fórumszínházat csinált, saját készítésű posztereket és kitűzőket osztogattak, a szabadidőközpontban művészeti foglalkozásokat tartottak, filmeket vetítettek, a büfében pedig különböző országok süteményeit lehetett kapni. Az egyhetes rendezvény akkora siker lett, hogy az iskola úgy döntött, hogy évente megismétli.

Milyen eszközökkel befolyásoljuk a közönséget

Ide vezet a folyamatábra! Mostanra, az előző lépéseknek köszönhetően leszűkültek a választási lehetőségek azzal kapcsolatban, hogy a csoport pontosan mit is tegyen. Most már össze lehet állítani azoknak a lehetséges akcióknak listáját, amelyek segítenek az előző lépésben meghatározott átalakulást, változás elérni. Bátorítsuk a résztvevőket, hogy gondolkodjanak kreatívan, nézzük meg újra a fejezet 3.2. pontjában szereplő javaslatokat (és a valóságból vett konkrét példákat), és kérjük őket, hogy vegyék figyelembe a csoportjuk egyedi jellemzőit. A végső döntés meghozatalánál is törekedjünk konszenzusra.

 Új emberi jogi taktikák

A New Tactics („Új taktikák”) egy nemzetközi szervezetekből, tanácsadókból és szakemberekből álló sokszínű csoport, melynek célja a taktikai innováció és a stratégiai gondolkodás elősegítése a nemzetközi emberi jogi közösségen belül. Az 1999-ben indult „Új emberi jogi taktikák” nevű projekt olyan egyedülálló – a potenciális megoldásokra fókuszáló, és nem konkrét ügyek, földrajzi régiók vagy célcsoportok szerint rendszerezett – segédanyagokat, eszközöket hozott létre. Ezek segítségével az aktivisták meghatározhatják a helyzetük egyedi elemeit, megkereshetik azokat a releváns megközelítéseket, amelyek máshol már beváltak, és a taktikák kombinációjával komplex stratégiát tudnak kidolgozni.

Az eszközök egy része több nyelven is elérhető a szervezet weboldalán: www.newtactics.org.

Indulhat a szervezés

Még egy szakasz van hátra, mielőtt a csoport elképzeléseit az utcára vihetjük. A gyakorlati lépések megkezdése előtt erősen ajánlott, hogy a csoport készítsen akciótervet a szervezési kérdések eldöntésére. Egy egyszerű akció esetén ez talán nem létfontosságú, de érdemes ebből szokást csinálni, mert az ilyen tervezés biztosítja, hogy a feladatokat egyenlően, a résztvevők képességeinek és preferenciáinak megfelelően osszák szét, és hogy semmiről ne feledkezzenek meg.

Amiről dönteni kell:

• Milyen feladatokat kell elvégezni?
• Ki vállalja az egyes feladatokat?
• Mikor végzik el azokat?

A feladatok táblázatba foglalása

Az alábbi táblázat egy fiktív akció feladatait a fenti három kérdés szerint csoportosítja. A csoporttal együtt készítsük egy ilyen táblázatot a következő támpontok alapján:

1. Mindent írjunk le, hogy követni tudjuk a tervek alakulását. Ehhez két nagy papírlap és egy filctoll kell majd.
2. Győződünk meg arról, hogy mindenki tudja, miről is van szó. Válasszunk egy „írnokot”. Kerüljön fel a papír tetejére a cím. Gyűjtsük össze együtt az összes elvégzendő feladatot, ezeket mind fel kell írni az egyik nagy papírlapra, hogy mindenki lássa.
3. Gondoljuk végig a csoporttal az egész napot, képzeljük el, mit fog történni, és ellenőrizzük, hogy minden feladat felkerült-e a listára.
4. Ezután menjünk végig a feladatokon, mindegyikről döntsük el, hogy most kell elvégezni, vagy hamarosan vagy majd később. Ennek megfelelően M, H vagy K betűt írjunk a listán a feladatok mellé.
5. A második lapra az ütemterv kerül. A baloldalra sorrendben írjuk fel a feladatokat, a következő oszlopba pedig azt, hogy ki fogja azokat elvégezni. Végül a harmadik oszlopba kerülnek a határidők.
6. Osszuk ki a feladatokat úgy, hogy ne mindent ugyanaz az egy-két ember csináljon. Mert mi történne, ha ők lebetegednének, vagy más feladataik miatt nem érnének rá?

Feldolgozás és értékelés

Mint minden emberi jogi nevelési tevékenység (sőt bármilyen tevékenység) esetében, itt is alapvető, hogy az akció befejezte után szánjunk időt a csoportos feldolgozásra, hogy felmérjük, mi ment jól, és mit csinálhattunk volna jobban. A csoport valószínűleg érzelmileg felfokozott állapotban –negatív vagy pozitív érzésekkel telve – fejezte be az akciót. Fontos, hogy beszélhessenek ezekről, és megoszthassák élményeiket a csoporttal. Ez a további akciók tervezését is segíti.

Az alábbi kérdések hasznosak lehetnek a feldolgozás során:

• • Hogyan érzitek magatokat az akció napja után? (Mehetünk egy gyors kört, hogy mindenkire sor kerüljön.)
• • Szerintetek mi ment jól?
• • Volt-e olyasmi, ami nehezebbnek bizonyult, mint gondoltátok?
• • Merült-e fel váratlan körülmény?
• • Milyen tanulságokat vonhatunk le a következő akcióhoz?
• • Elértük, amit akartunk?
• • Elértünk-e esetleg olyasmit, amire előre nem gondoltunk?
• • Elégedettek vagytok magatokkal? Belevágnátok valami hasonlóba még egyszer?
• Most mit csináljunk?!

Futballcipők Afrikának

Emil a dániai Sorø város Frederiksberg nevű iskolájának hetedikes tanulója volt. Itt tanított a dél-afrikai Anaclayto vendégoktatóként. Egyszer, amikor az otthoni és az iskolai életről beszélgettek az osztállyal, Anaclayto megjegyezte, hogy a dán gyerekeknek és fiataloknak milyen sok lehetőségük, és mennyi mindenük van. Elmondta, hogy otthon, Dél-Afrikában a diákjainak nemhogy rendes focipályája nincsen, de még futballcipője sem. A diákoknak az az ötlete támadt, hogy használt sportcipőket gyűjthetnének, és elküldhetnék azokat Anaclayto iskolájának. Megkérdezték a vendégtanárt, hogy mit gondol az ötletről. Tetszett neki, tehát a diákok adománykérő posztereket helyeztek ki a saját iskolájukban és a környékbeli iskolákban is. A helyi labdarúgóklub is értesült a kezdeményezésről, és a náluk hagyott gazdátlan cipők közül több párat odaadtak.

Hirtelen Emil és barátai ott álltak 100 pár cipővel. Megdöbbenéssel értesültek róla, hogy ezeket 500 dán koronába (67 euróba) kerülne elküldeni Johannesburgba. Át kellett gondolniuk a dolgot. Először átvizsgálták a cipőket, hogy érdemes-e mindegyiket elküldeni. Hetvenöt megfelelő pár maradt. Aztán pénzt kellett szerezniük a csomag feladására. Hogy támogatást kérjenek, az osztály levelet írt több segélyszervezetnek és a helyi önkormányzatnak is, sőt a helyi újságba és rádióba is bekerültek. Számos sikertelen kísérlet után egy dél-afrikai utakat szervező helyi utazási iroda vezetője megkereste az újságot, és felajánlotta segítségét. Így végül félévnyi kemény munka után Emil elvihette a csomagokat a postára, hogy elküldje őket Johannesburgba, Anaclayto tanítványainak.

Forrás: The Global Guest Teacher, AFS Interkultur, Denmark