A gyakorlat menete

1. Ismertessük a gyakorlatot. Mondjuk el, hogy szimulációs játék következik, melyben a résztvevők újságírók lesznek, akik a szerkesztőségben az újság címlapján dolgoznak a megjelenést megelőző este. Bár helyi lapokról van szó, mindegyiknek az az elve, hogy olvasóit az aktuális világpolitikai kérdésekről is tájékoztassa, beleértve az emberi jogi témákat is.
2. Mutassuk meg mintául egy napilap vagy magazin címlapját, és mutassuk be, milyen tartalmi és design-elemek jellemeznek egy tipikus címlapot.
3. Mutassuk meg a résztvevőknek az asztalra kirakott képsorozatot. Kérjük meg őket, hogy csendben járják körbe, nézzék meg a képeket, és egyelőre ne fűzzenek hozzájuk megjegyzést. Mondjuk el, hogy ezekkel a képekkel kell majd dolgozniuk, és saját ízlésük, döntésük szerint értelmezhetik és használhatják fel majd őket.
4. Ezt követően alakítsunk a résztvevőkből három 6-8 fős csoportot. A csoportok képzeljék el, hogy ők most egy-egy újság szerkesztőségének munkatársai. Az a feladatuk, hogy megtervezzék és elkészítsék a másnap megjelenő újság címlapját.
5. Kérjük meg a csoportokat, hogy adjanak nevet az újságjuknak.
6. Lássanak munkához. Osszunk ki papírt, ceruzát/tollat, ragasztót, ollót minden csoportnak – de a fotókat még ne adjuk oda.
7. Vegyük át újra a feladatot: meg kell tervezniük és el kell készíteniük az újság címlapját.
8. Egy órájuk van arra, hogy kiválasszanak 4-5 olyan hírt, amelyet szeretnének megjelentetni az újság címlapján. Arra koncentráljanak, hogy milyen hatást érhetnek el a címlappal. Nem kell a teljes történetet elmondani, elegendő kiválasztani egy képet, leírni a szerzőt, a címet, és összeállítani az első bekezdést. A cikk szövegét nem is kell megírni, egyszerűen jelezzék egy szürkére satírozott felülettel, hogy hol a hír helye a címlapon.
9. Javasoljuk, hogy először azt beszéljék meg, milyen ügyeket, témákat akarnak feldolgozni a cikkekben. Jelezzük azt is, hogy 10 perc múlva fogják megkapni a fotókat a „képszerkesztőktől”.
10. A 10 perc elteltével osszunk ki mindegyik csoportnak egy képsorozatot, és adjunk további 50 percet arra, hogy befejezzék a munkát.
11. Ha végeztek, kérjük meg őket, hogy terítsék ki az elkészült címlapokat úgy, hogy mindenki el tudja olvasni. Majd térjünk át a gyakorlat feldolgozására és értékelésére.

Feldolgozás és értékelés

Kezdjük a gyakorlat áttekintésével, ezután térjünk rá a média, az emberi jogi problémák és az elköteleződés kérdéseire.

• Hogyan szervezték meg a munkát a csoportok? Egy egységként dolgoztak végig, vagy szétosztották maguk közt az egyes cikkeket, és egyénileg, párban vagy hármasával dolgoztak? Hogyan döntötték el, hogy mi legyen a munkamenet, és hogy mely témákat dolgozzák fel? Volt közöttük egy vezető, vagy közösen hozták meg a döntéseket? Mindenki úgy érzi, hogy részt tudott venni, hozzá tudott járulni a munkához?
• Hogyan választották ki a résztvevők, hogy melyik témán vagy kérdésen dolgozzanak? Mi volt meg előbb, a téma vagy a kép? Azaz, először meghatározták a témát, és ehhez kerestek megfelelő képet, vagy fordítva: egy kép indította be a fantáziájukat, és arra építve találták ki a történetet?
• Milyen témákat vagy kérdéseket mutattak be végül? Hogy kapcsolódnak ezek az emberi jogokhoz? Volt-e olyan téma, amit valamelyikük szeretett volna megjelentetni a címlapon, de végül mégis elvetettek? Ha igen, miért vetették el?
• Mennyire hasonlítanak egymásra az elkészült címlapok? Megjelentek-e ugyanazok a témák vagy fotók?
• Előfordult-e, hogy a különböző csoportok ugyanazt a képet más módon használták fel?
• A résztvevők általában hogyan értesülnek a hírekről? Újságokból, a televízióból, a rádióból vagy az internetről? Miért követik – vagy épp nem követik – a híreket?
• A gyakorlat keretében a hagyományos címlapokat igyekeztek utánozni, vagy teljesen más, újszerű megjelenést találtak ki? Mi a leghatékonyabb módszer az olvasók figyelmének felkeltésére?
• Most milyen aktuális hírek uralják a médiát?
• Kapnak-e elegendő és megfelelő teret a híradásokban az emberi jogi kérdések?
• Milyen gyakran domborítják ki egy adott hír emberi jogi szempontjait?
• A médiáról szóló beszélgetések egyik legfőbb kérdése a média „objektivitása”. Mit gondolnak a résztvevők, lehetséges-e objektív módon bemutatni a híreket? Fontos-e, kívánatos-e egyáltalán az objektivitás?
• Milyen emberi jogok vagy emberi jogi sérelmek jelennek meg az újságcikkekben?
• Megpróbálták-e érzékeltetni a kapcsolatot az okok és a következmények között, pl. Észak és Dél, a fejlődés és a környezet, a gazdagság és a szegénység stb. összefüggéseit? Hogyan jelennek meg ezek a témák a médiában manapság?
• Milyen kép él a résztvevőkben a világ más részein élő fiatalokról? A „szegény” országokban élőkről? És a „gazdag” országokban élőkről?
• Hiányoznak-e aktuálisan kiemelt fontosságú témák, problémák a fotók közül?

Tanácsok a csoportsegítőknek

A gyakorlathoz használt fotók kiválasztásakor figyeljünk arra, hogy minél többféle képünk legyen, és kerüljük a sztereotípiákat. A valóságban a híradások inkább gyilkosságokkal, háborúkkal és egyéb katasztrófákkal vannak tele, és csak ritkán közvetítenek pozitív üzeneteket. (Más is van Afrikában, nem csupán háború és éhezés!) Úgy válogassuk ki a fotókat, hogy a résztvevőknek egyformán legyen lehetőségük „jó” és „rossz” hírekről szóló képeket választani. A képek között jelenjenek meg mindenféle életkorú, nemű, származású, kultúrájú emberek és változatos földrajzi helyek stb. Vegyük figyelembe a fiatalokat érdeklő témákat is, ezért keressünk olyan fotókat is, amelyek aktuális, mindenkit érdeklő eseményekről és népszerű személyiségekről szólnak. Az alábbi lista segíthet a képek kiválasztásában.

Amikor ismertetjük a gyakorlatot, mutassuk be egy tipikus címlap tartalmi és formai jellemzőit: egy frappáns cím, amely felkelti az olvasó figyelmét; a szerző neve (pl. Al Ghaoui Hesna, haditudósító). Ezután jön egy rövid bevezető arról, hogy miről is szól a cikk, és végül következik maga a szöveg. Beszéljük meg, hogyan használhatók a képek a történet illusztrálására vagy az olvasó figyelmének megragadására. Arra is hívjuk fel a figyelmet, hogy mi az, ami nem látható a képeken. Meséljünk arról, hogyan szerkesztik, vágják meg a képeket annak érdekében, hogy a nézők azt lássák, amit a fotós vagy a képszerkesztő meg akar nekik mutatni. A képaláírások megfogalmazásának módjára is hívjuk fel a figyelmet. Tanulságos lehet, ha mindezt egy idegen nyelvű újságon mutatjuk be, hiszen így könnyebb a konkrét tartalomtól függetlenül csak a kép által kifejtett hatásra összpontosítani.

Biztassuk a résztvevőket arra, hogy legyenek kreatívak az ötletelés és a megvalósítás során is. Írjanak, vágják meg a képeket, rajzoljanak. Az újságjaik lehetnek komolyak, humorosak, vagy akár gúnyosak. A csoport ismeretében döntsük el, mindebből mennyit szükséges elmondani nekik, vagy csak hagyjuk őket önállóan dolgozni, és majd meglátjuk, mivel rukkolnak elő.

Variációk

A gyakorlat egyik alternatív megvalósítási módja lehet, ha rádiós vagy televíziós hírműsort készítünk. Ha a tévéműsor mellett döntünk, érdemes a termet elsötétíteni, és a felvételeket projektorral kivetíteni a falra vagy egy vászonra, hogy a tévénézés érzetét keltsük. Egy másik variációs lehetőség, hogy egy weboldal vagy egy blog szerkesztését adjuk ki feladatként.

Javaslatok a folytatáshoz

Beszélgessünk a résztvevőkkel azokról a jogokról, amelyek a híreikben megjelennek. Hogyan kezelik ezeket a kérdéseket hazánkban?

A résztvevők akár fel is kereshetik egy újság, rádió vagy televízió szerkesztőségét, hogy beszélgessenek az újságírókkal a munkájukról, megvitathassák velük az objektivitás kérdését, vagy azt, hogy hogyan mutatja be a média a globális és az emberi jogi problémákat.

Ha a csoportot érdekli, hogy a sajtóban hogyan használják és manipulálják a képeket, talán élveznék a Képrészlet vagy a Feliratok című gyakorlatot, amelyek leírása a"Képjátékok" című gyakorlaton belül,  a További képjátékok címsor alatt olvasható. Amennyiben a csoport szereti a gyors gondolkodásra épülő játékokat, akkor elvégezhetjük velük a sport és az emberi jogok viszonyáról szóló "Csak egy perc" című gyakorlatot.

Ha pedig a csoport szívesen pihenne kicsit, és hallgatna egy kis zenét, miközben megismernek más népeket, kultúrákat, a zenéjüket és nyelvüket, próbáljuk ki a Knysna blue című gyakorlatot a Képzők könyvéből. ¹⁵

Javaslatok a cselekvésre

Sok helyi rádióadónál van lehetőség arra, hogy a helyi közösség tagjai saját műsort készítsenek, és ezzel adásba kerüljenek Olyan csoportos projektet is kezdeményezhetünk, amelynek keretében a résztvevők utánajárnak az őket érdeklő témáknak, és ebből rádióműsort készítenek, például Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! címmel.
Használjuk gondolataink, kezdeményezéseink terjesztésére a helyi sajtót (rádiót, újságokat) és az egész világra kiterjedő fórumokat, beleértve az olyan közösségi oldalakat, mint az Instagram, a Facebook, a Twitter, illetve a különböző blogok

További információk

Some of the issues raised in the activity include:

a) Média

1. A fiatalokat, akárcsak a felnőtteket, folyamatosan elárasztja a különböző médiumokból érkező rengeteg információ. Egyesek tisztában vannak ezzel, mások nem. Feltehetjük a kérdést saját magunknak: mit kezdünk ezzel a mérhetetlenül sok információval? Vajon ez azt jelenti, hogy mindannyian tájékozottabbak is vagyunk? Vagy nem feltétlenül?
2. A média egyre inkább kereskedelmi célokat és érdekeket szolgál. Nyugtalanító fejlemény az üzenetek leegyszerűsítése, a sztereotipizálás és a szenzációhajhászás. Nehezebb rátalálni a minőségi hírekre?
3. Különösen igaz ez az egyenlőtlenségekkel kapcsolatos hírekre, kiváltképp a fejlődő országokra vonatkozóan. Gyakran a „nem nyugati” híreket is csak nyugati szemmel vagyunk képesek szemlélni. Ennek következtében a hírek gyakran negatívak és lehangolók. Mára a hírek egyoldalú bemutatása és a negativizmus váltak normává. Igaz ez tényleg?
4. Az internethasználat térnyerése a hagyományos újságírás hanyatlásához vezetett. Neil Henry, a Washington Post volt tudósítója, ma a kaliforniai Berkeley Egyetem újságírás-professzora, így gondolkozik erről. „Egy olyan világot látok, ahol a technológiai zűrzavar közepette a közjó szolgálatában történő igazságkeresés egyre kevésbé számít kulturális értéknek a társadalmunkban. Egy olyan világot, ahol az általánosan elfogadott etikai normák szerint végzett professzionális újságírás a folyton bővülő tájékoztatási és információs rendszerek elillanni látszó elemévé válik, miközben egyre inkább a világhálón igyekszünk megtapasztalni a „legújabb” dolgokat. Félelemmel tölt el egy olyan jövő, amely egyre jobban nélkülözi a nagy szakmai tudással rendelkező újságírókat, és ahol, ha „híreket” keresünk a neten, nem valódi híreket találunk, csak egy „önjelölt” blogger legújabb fröcsögését vagy kormányhivatalnokok által gerjesztett álhíreket, vagy ügyesen újságírásnak álcázott reklámokat olyan hirdetőktől, akik mást sem akarnak, mint eladni, és még többet eladni.”
5. A közösségi oldalak bloggerei és posztjai révén sokkal közelebb kerülünk a való világ történéseihez. A nyers tartalomnak nagy ereje van: gondoljunk csak a földrengések, egyéb katasztrófák, háborús övezetek helyszínéről bejelentkező blogok, privát videók és megosztások azonnali „élő adás” jellegére és hatására.
6. Az internet – vagyis a világháló – azt jelenti, hogy a világ bármely részéről hozzáférünk hírekhez és információkhoz, akárhonnan is származzanak. Ez nagyban megnehezíti a cenzúra működését.
7. Lehetséges vagy kívánatos dolog az objektivitás? El tudunk-e szakadni a saját etnocentrizmusunktól? És maga a kiegyensúlyozottság – az „érme mindkét oldalának” bemutatása – eredményezhet-e egyfajta információs részrehajlást? Például az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) következetes megállapításai ellenére, miszerint az emberi tevékenységek észrevehetően befolyásolták bolygónk éghajlatát, és a globális felmelegedés azonnali cselekvést igénylő komoly problémát jelent, a mindenkinek fórumot biztosító tudósítások révén a globális felmelegedést kétségbevonók egy kis csoportjának nézetei is teret kaptak, felerősödtek.

b) Emberi jogi kérdések
A média rendkívül fontos szerepet játszik abban, hogy felhívjuk a nyilvánosság figyelmét az emberi jogokra. Ám azzal is tisztában kell lennünk, hogy milyen módon és szándékkal mutatják be az egyes témákat. Mindenkinek kritikusan kell viszonyulnia ahhoz, hogy mi jut el hozzá, és mi nem, valamint ahhoz is, hogy hogyan közvetítik ezeket a tényeket és információkat. Például egy háborús konfliktusban harcolók akár szabadságharcosként, de akár terroristaként is megjelenhetnek a sajtóban, attól függően, hogy milyen az adott újság politikai nézőpontja. Előfordulhat, hogy a miénktől eltérő kultúrákban élő embereket nem objektív módon mutatják be. Például az inuitokat egzotikus, „a jég hátán is megélő” népként jellemezik, akik azért küzdenek, hogy megőrizzék hagyományos életmódjukat a jégkunyhóikban. Amint azonban a bálnakérdés kerül szóba, rendre gyilkosoknak titulálják őket.

c) ElköteleződésJó, ha a gyakorlat során használt képek egy része cselekvési lehetőségeket is felvillant, olyanokat, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberekben – főleg a fiatalokban –felébresszék a vágyat, hogy elköteleződjenek valamilyen konkrét ügy mellett. Tanárként, kortárs képzőként stb. arra szeretnénk motiválni a fiatalokat, hogy tegyenek annak érdekében, hogy a világ jobb hely legyen. Gyakran feltesszük magunknak a kérdést: mi a legjobb módja annak, hogy aktív részvételre buzdítsuk őket, és elbizonytalanodhatunk, hogy a létező lehetőségek egyáltalán vonzóak-e a számukra. Talán abból, hogy a fiatalok melyik képeket választják, kikövetkeztethetjük a válasz.