Kérdés: Ha igazságtalanságot lát, vagy egy Ön szerint igazságtalan szabállyal találkozik, mit tesz? Hogyan fejezi ki mások felé, amit érez?

Ebben a részben megnézünk pár olyan módszert, amelyek révén az emberi jogi nevelést kivihetjük a tágabb környezetünkbe. Ezek a javaslatok nem radikálisak, sőt valószínű, hogy közülük többet sokan már korábban is kipróbáltak a munkájuk során: molinókészítés, különböző témák megvitatása, kulturális események szervezése, találkozó különféle szervezetekkel, levélírás stb. A profi aktivisták is ezeket az egyszerűnek tűnő, de eredményes módszereket alkalmazzák!

Az alábbi lista csak egy kis részét öleli fel azoknak a tevékenységeknek, amelyeket a csoport végezhet. A cél az, hogy kiindulásként felvessünk pár ötletet, nem pedig az, hogy receptet adjunk a cselekvéshez. Fontos a kreativitás; érdemes megkérdezni résztvevőket, hogy szerintük mi lenne a leghasznosabb vagy a legérdekesebb tevékenység, mi felelne meg az akcióban résztvevők készségeinek, képességeinek.

Nyilvános akciók

Az olyan nyilvános tevékenységeknek, mint pl. az utcai színház, a tüntetés, a petíció, vagy egy terület „ülősztrájkkal” való elfoglalása, sokféle célja lehet. Ezek közül valószínűleg az alábbiak a legfontosabbak:

• • Ráirányítani a figyelmet az adott ügyre,
• • Másokat is az ügy mellé állítani,
• • Felkelteni a média figyelmét,
• • Megmutatni a politikusoknak és a hatalomnak, hogy az emberek figyelemmel kísérik az adott ügyet.

Ha nyilvános akciót tervezünk, ne feledkezzünk el a figyelemfelkeltés fontosságáról: nevettessük meg az embereket, értjük el, hogy megálljanak, és nézzék, mi történik. Akár még sokkolhatjuk is őket. A lényeg az, hogy beszélni kezdjenek a témáról!

Critical Mass
Sok európai nagyvárosban – általában minden hónap utolsó péntekén – több tucat vagy akár több száz kerékpáros gyűlik össze, hogy visszahódítsák az utcákat az autóktól. Ez spontán akció: nincs konkrét szervezője, sőt előre meghatározott útvonala sem. A bicajos tömeg együtt teker, így lassítva a forgalmat, rámutatva a légszennyezés problémájára, vagy arra, hogy milyen veszélyes az autókkal teli utakon kerékpározni. Vagy egyszerűen azért, hogy bizonyítsák a tömeg erejét: hogy együtt le tudják lassítani a szokásos városi életet, átélni a közös cél örömét, megünnepelni a közös értékeket. A résztvevők motivációi sokfélék – sok bicajos saját molinót hoz, vagy saját kampánya iránt igyekszik felkelteni a közérdeklődést.
Ami néhány kerékpáros közös tekerésével indult, mára havi rendszerességű tömegrendezvény lett sok városban.
Forrás: www.critical-mass.info 

Javaslatok a csoportnak:

• Írjanak dalt vagy musicalt, vagy saját színdarabot, és vigyék ki az utcára.
• Csináljanak transzparenst, és szervezzenek demonstrációt egy helyi vállalat székhelye előtt a környezetszennyezés vagy a munkahelyek kiszervezése ellen, a dolgozók jogaiért vagy más releváns ügyben.
• Készítsenek posztereket vagy szórólapokat a témában, és közterületen osztogassák vagy helyezzék ki.
• Hozzanak létre egy adott üggyel foglalkozó tematikus Facebook-oldalt; aztán más közösségi oldalak segítségével szerezzenek további követőket.

Kérdés: Sokan azt mondják, hogy a tüntetés csak időpazarlás. De mi az üzenete annak, ha senki nem tüntet?

A „99%” hangja

Az Occupy mozgalom 2011-ben több mint 80 ország közel ezer városában jelen volt. Részben az „arab tavasz” által inspirálva – amikor a tüntetők addig nem voltak hajlandóak szétszéledni, amíg a követeléseiket nem teljesítették – az aktivisták, fiatalok és sokan mások sátrakat állítottak fel és kicsi, önfenntartó közösségeket hoztak létre, „elfoglalva” a városok központjában lévő üres helyszíneket szerte a világon. A „mi vagyunk a 99%” szlogennel arra igyekeztek rámutatni, hogy nagyon kevés ember kezében hatalmas vagyon halmozódott fel, ami a demokrácia torzulásához vezetett, valamint arra, hogy a közszolgáltatások jelentős szűkítése igazságtalan és sérelmes a többség számára.

Fiatalok képzői szerepben

Az előző részben említett nyilvános akciók elsődleges célja nem a nevelés, sokkal inkább arról szólnak, hogy gyors és egyszerű üzeneteket közvetítsünk, ráirányítsuk a figyelmet egy-egy ügyre, és elhintsük a magját a jövőbeni aktív cselekvésnek. A fiatalok nagyon jó képzőkké, nevelőkké válhatnak, gyakran jobban meg tudnak nyerni másokat az ügyüknek, vagy eredményesebbek a szemléletformálásban, különösen akkor, ha a közönség is a saját korcsoportjukhoz tartozik. Amikor megpróbálnak elmagyarázni másoknak valamit, azzal a fiatalok a saját álláspontjukat is jobban átgondolják, ezáltal az önbizalmuk is növekedhet.

A Powerpod projekt- http://www.edinburgh-powerpod.org

Az Edinburgh Woodcraft Folk nevű, gyermekprogramokat szervező önkéntes szervezet egy pályázaton támogatást nyert arra, hogy egy napelemekkel és szélturbinákkal felszerelt utánfutót a fenntartható energiatermelést bemutató oktatóeszközként Skócia Lothians régiójában élő fiatalokhoz elvigyék. A Powerpod nevű utánfutót az egyik helyi egyetem hallgatói építették meg, hogy demonstrálják a napenergia áram- és hőtermelésre való felhasználását, és a szélenergia által nyújtott alternatívát.
A Woodcraft Folknál kortárs képzőnek jelentkezett gyermekek első csoportja ellátogatott az Alternatív Energia Központjába, ahol megismerkedtek a Powerpod tudományos hátterével és műszaki tulajdonságaival. Hazatérésük után workshopokat állítottak össze saját kortársaik – gyerekek és fiatalok számára.
Ennek eredményeképpen a térségben működő más Woodcraft-csoportok számára is rendszeresen tartanak workshopokat, melyek hatalmas érdeklődést keltettek a formális és nemformális oktatási szektorban egyaránt.
Forrás: http://www.scotland.gov.uk/Topics/SustainableDevelopment/EWFenergytrailer

Javaslatok a csoportnak:

• Szervezzenek nyilvános vitát egy érdeklődésre számot tartó témáról, például az oktatásra szánt állami források csökkentéséről, vagy arról, hogy a bűnözőket is megilletik-e az emberi jogok, vagy hogy kevesebbet kellene-e költeni a hadászati programokra a szegénység csökkentése érdekében. Meg lehet hívni köztisztviselőket, illetve barátokat is.
• Készítsenek videót vagy szervezzenek színházi előadást az emberi jogok témájában.
• Írjanak cikket egy helyi (vagy országos) lapnak, vagy kérjenek interjúlehetőséget a helyi rádió- vagy TV-csatornától. Próbáljanak meg keresni valamilyen figyelemfelkeltő képet!
• Keressenek olyan témát, amelyet a csoport jól ismer, és szervezzenek képzést, szakkört vagy hasonló programot kortárcsoportoknak vagy a helyi iskola tanulóinak. Próbálják ki magukat, hogy tudnak-e beszélni az emberi jogokról más fiataloknak, vagy meg tudják-e csinálni velük a 2. fejezet valamelyik gyakorlatát?

AAz „Élő Könyvtár” projekt

Egy, a lengyelországi Wroclawban működő csoport ún. „élő könyvtárat” szervezett, amelyben a könyveket különböző kulturális, társadalmi és más csoportokhoz tartozó emberek képviselik, akiket egy félórás beszélgetés erejéig „ki lehet kölcsönözni”. Ezek olyan csoportok, amelyek tagjait általában kirekesztik a társadalomból, és gyakran megsértik az emberi jogaikat: például homoszexuálisok, romák, fogyatékossággal élők, vallási kisebbségek tagjai stb.
A könyvtárat két nap alatt hatszázan látogatták meg, és több mint százan vettek ki „könyvet”. Az eseményt az állami és magántelevíziók és -rádiók is közvetítették, valamint a nyomtatott sajtó is beszámolt róla.

Az Élő Könyvtár célja az előítéletek lebontása. Ennek érdekében lehetőséget teremtenek arra, hogy a nagyközönség olyan tagjai, akiknek bizonyos közösségekhez tartozó emberekkel kapcsolatban előítéleteik lehetnek, találkozhassanak, beszélhessenek velük, és meghallgathassák őket. A következő megjegyzéseket az „olvasók” tették, miután beszélgettek a „könyvekkel”:
"„Segített abban, hogy döntsek az életemről”
„Egy csomó mindent tanultam. Az, hogy beszélgettem bizonyos emberekkel, tényleg lerombolta a sztereotípiáimat.”

További információk az Élő Könyvtár módszeréről www.coe.int/compass.

Csináld magad!

Számos módja van annak, hogy a csoport közvetlenül érjen el változást, a politikusok, a nyilvánosság vagy mások közvetítése nélkül. Az ilyen cselekvés keltheti a legnagyobb elégedettséget, mert az eredménye azonnal látható, és a résztvevők érezhetik, hogy a változáshoz az ő tetteik is hozzájárultak.

Sok ifjúsági csoport például közvetlenül nyújt segítséget olyan, valamely sérülékeny csoporthoz tartozó embereknek, akiknek a jogait nem tartják tiszteletben. Ezeket az embereket az államnak kellene támogatnia, mert végső soron az állam feladata megakadályozni a jogsértéseket. A társadalomnak gyakran mégis közbe kell lépnie, hogy azonnali segítséget nyújtson, ha az állam nem teljesíti a kötelezettségét.

A fiatalok be tudják tölteni ezt az űrt, gyakran már az is elég, hogy jelen vannak, rendszeresen találkoznak és beszélnek a nehéz helyzetben levőkkel, odafigyelnek a gondjaikra, és társaságot nyújtanak nekik. Ez mindkét fél számára gazdagító élmény. Emellett a kiszolgáltatott helyzetben lévők meglátogatása és az állam hiányosságainak felismerése után a fiatalok erősebb pozícióból lobbizhatnak a felelősöknél, és a média révén a nyilvánosság figyelmét is felhívhatják az ellátás hiányosságaira.

Kérdés: Gondoljon valamilyen konkrét csoportra: milyen emberi jogi ügyek előmozdítását segíthetné, ha fiatalok meglátogatnák a csoport tagjait?

Egyéb javaslatok a csoportnak

• „Fogadjanak örökbe” egy lepusztult helyet a környéken: ültessenek virágot vagy zöldséget, és tegyék a helyet olyanná, hogy az emberek szívesen jöjjenek oda.
• Ajánlják fel a közösségnek, hogy kertészkednek vagy más munkát végeznek. Válhat-e vajon a csoport olyan tanulási központtá, mint a fejezet elején említett szabadegyetem?
• • Kérdezzenek körbe, van-e valakinek maradék festéke, dekorációs eszköze. Varázsolják újjá az ifjúsági központot, a helyi közösségi házat, vagy akár valakinek az otthonát!
• Süssenek süteményt, és vigyék el egy hajléktalanszállóba vagy egy magányosan élő szomszédnak. Vagy osztogassák szórólap kíséretében, hogy ráirányítsák a figyelmet egy számukra fontos ügyre.

Ültessünk magot

Világszerte sok országban vannak kezdeményezések az elhanyagolt közterek kertté alakítására. Ezt „gerillakertészetnek” is hívják. A spanyol „guerilla” szó „kis háború”-t jelent. A „Brüsszeli gazdák” nevű csoport május elsejét a Gerillakertészek Nemzetközi Napraforgó Napjának nyilvánította. 2010-ben, az ezen napon rendezett eseményen világszerte kb. ötezer ember vett részt, hogy napraforgómagot ültessenek a lakóhelyük környékén.

Az állami szabályozás vagy a kormányzati képviselők magatartásának megváltoztatása

Ne feledjük, hogy az államnak, vagyis az állam képviselőinek a kötelessége az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása. Tehát egy emberi jogi kampánynak gyakran az a végső célja, hogy valamely szakpolitika, törvény vagy előírás megváltozzon.

Ez a terület túl „komolynak” tűnhet a fiatalok számára – úgy gondolhatják, hogy nemigen tudnak változást elérni. De a politikai változás helyi, országos és nemzetközi szinten is többféle, egymást követő, és különböző irányokból kifejtett nyomásgyakorlás útján következik be. Az emberi jogi aktivizmus terén még kezdő fiatalok ugyanúgy hozzájárulhatnak ehhez a folyamathoz, mint a gyakorlott aktivisták. Talán nagyobb eséllyel érnek el sikert helyi vagy intézményi szinten, mert ott nem olyan kiterjedt a szervezeti háló, és könnyebb elérni a hatalom képviselőit. Mindemellett ne zárjuk ki az országos vagy akár nemzetközi szintű munkát sem, ha a csoport emellett dönt.

Az állami képviselők esetében néha az vezet a legtöbb eredményre, ha együttműködünk, és megpróbáljuk megértetni velük az érveinket. Máskor pedig a tiltakozás és a nyomásgyakorlása hatásosabb. Törvényi, szakpolitikai változást általában többirányú – együttműködő és konfrontatív jellegű – hatás eredményeképpen lehet elérni

.Kérdés: Tudják-e azok a fiatalok, akikkel Ön dolgozik, hogy kik a politikai képviselőik helyi, országos és európai szinten?

Diákok tiltakozása miatt elhalasztott oktatási reform

Sok országban a diáktüntetések nagy múltra tekintenek vissza. A diákok akciói gyakran közvetlenül hatottak a politikára, vagy kiindulópontot jelentettek ahhoz, hogy más csoportok is kifejezzék elégedetlenségüket a politikai döntésekkel kapcsolatban.
2008-ban a francia kormány az oktatási rendszerben több módosítást is javasolt. A reform részeként sok tanárt elbocsátottak volna, és a tanórák számát is csökkentették volna. A diákok országszerte az utcákra vonultak, a kormány pedig a reformok elhalasztására kényszerült.

Javaslatok a csoportnak: 

• Vegyék fel a kapcsolatot egy konkrét ügyben illetékes helyi döntéshozóval, valamint olyan ellenzéki politikusokkal vagy más szereplőkkel, akiknek az adott ügyre befolyásuk van. Kérjenek tőlük találkozót, vagy szervezzenek közmeghallgatást, és hívják meg oda őket.
• Írjanak petíciót és gyűjtsenek be minél több aláírást. Adják át az aláírásokat az illetékes tisztviselőnek, és hívják meg az eseményre a média képviselőit is.
• Derítsék ki, hogy az államnak milyen kötelezettségei vannak az emberi jogok terén, és hogy milyen egyezményeket írt alá. Érdemes lehet kikérni az adott témában jártas jogász vagy civil szervezet tanácsát is. Aztán írjanak levelet a választókerület országgyűlési képviselőjének vagy más illetékes helyi politikusnak, rákérdezve, hogy mit tesznek ők a vonatkozó kötelezettségek teljesítése érdekében. Jó, ha a médiát is tájékoztatják minderről!
• Nézzenek utána, milyen más országos vagy nemzetközi eljárások léteznek arra, hogy panaszt tegyenek egy számukra fontos ügyben, vagy elérjék, hogy azt kivizsgálja valamilyen hivatalos szerv.

Szemmel tartják a rendőrséget

“LegalTeam” („Jogi csapat”) egy Oroszországban működő, fiatal jogászokból, aktivistákból és szakértőkből álló csoport. Jogsegélyt és jogvédelmet nyújtanak a nyilvános gyűlések és tüntetések résztvevőinek, akikre ilyen tevékenységük miatt gyakran rendőrségi nyomás nehezedik. Sok más országban is vannak hasonló kezdeményezések.

Az orosz csoport eredeti célja az volt, hogy figyelje és megakadályozza a 2006-os szentpétervári G8 csúcstalálkozóval kapcsolatos emberi jogi jogsértéseket. Ebből nőtt ki a csapat, akik képzéseket is tartanak aktivistáknak a tiltakozásokra vonatkozó jogszabályokról és arról, hogy a jogkörüket túllépő hatóságok ellen milyen jogi lépéseket tehetnek. A csoport szemináriumokat is tart, és számos információs anyagot készített. LiveJournal nevű weblapjuk virtuális találkozási pontként szolgál, ahol kérdéseket lehet megvitatni és tanácsot lehet kérni, továbbá akciók szervezésénél koordinációs felületként is működik.
(http://community.livejournal.com/legal_team).

Kapcsolatfelvétel más csoportokkal és mozgalmakkal

Bár hasznos, ha a fiatalok önállóan cselekednek, annak is megvan az előnye, ha nagyobb mozgalom részeként lépnek akcióba, vagy más szervezetekkel együttműködve szereznek tapasztalatokat. Számos szervezet dolgozik az emberi jogokért, a professzionális civil szervezetektől kezdve a spontán, alulról jövő mozgalmakig. Sokan szívesen dolgoznak együtt fiatalokkal, mert örülnek a támogatásuknak. Vannak olyan szervezetek, amelyek nem kifejezetten emberi jogi tevékenységként utalnak a saját munkájukra; de a hajléktalansággal, a gyermekszegénységgel, a családon belüli erőszakkal, a rasszizmussal, a diszkriminációval vagy sok más hasonló üggyel foglalkozó szervezetek természetesen akkor is emberi jogi munkát végeznek, ha ezt nem mondják ki konkrétan.

A fiatalok részt vehetnek az ilyen szervezetek kampányaiban, vagy – ami komolyabb munkát jelent – felajánlhatják segítségüket valamilyen esemény megtervezésében vagy lebonyolításában. A megfelelő finanszírozást nélkülöző, alulról jövő kezdeményezések mindig örömmel fogadják az önkéntesek segítségét, és általában több teret engednek az önkéntesek saját kezdeményezéseinek. A nagyobb civil szervezetek a részmunkaidős, önkéntes segítségért cserébe munkatapasztalatot ajánlhatnak. Így a fiataloknak lehetősége van profi aktivistákkal együtt dolgozni, hasznos tapasztalatokat szerezni, és megismerni a harmadik szektor működését.

Kérdés: Ismer olyan helyi szervezeteket, amelyek az emberi jogi ügyekért dolgoznak? Van-e olyan ügy, amellyel nem foglalkoznak megfelelően? 

Food not Bombs, vagyis „Étel bombák helyett”

A Food not Bombs (röviden: FNB) egy civilek által kezdeményezett békemozgalom, amely az Egyesült Államokból indult, de mára a világ számos országában működik. Az élelmezési és hadiipari témákban tájékozott önkéntescsoportok vegetáriánus ételt adnak ingyen hajléktalanoknak, sőt bárki másnak is. A cél nemcsak az önmagukat élelmezni képtelen emberek segítése, hanem az is, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a hadiipari kiadások átcsoportosításával és az élelmiszerpazarlás megszüntetésével világszerte véget vethetnénk az éhezésnek. A mozgalomnak nincs hivatalos szervezete; ehelyett arra ösztönzi tagjait, hogy saját környezetükben szervezzenek helyi csoportokat, és politikai gesztusként adjanak enni másoknak. A FNB az USA minden részén és sok európai városban is jelen van. További információk: http://www.foodnotbombs.net/.

„Szerintem a FNB tartós sikerének a titka, hogy az eredmény közvetlenül látható. Az emberek megváltoznak, amikor látják, hogy képesek élelmiszert összegyűjteni, és az ételosztás révén közvetlen hatással lehetnek mások életére. A program tartósságának másik oka az, hogy nincsenek vezetői, minden csoportot konszenzusos döntésre bátorítunk. Az önkéntesek nem érzik, hogy parancsot teljesítenek, vagy hogy az ő terepmunkájukért egy irodai alkalmazott kap fizetést. Személyes felelősséget vállalnak a FNB működéséért” – Keith McHenry, alapító.

Javaslatok:

• Derítsük ki, hogy mely helyi szervezetek foglalkoznak a csoportot érdeklő témákkal. Szervezzünk találkozót a képviselőikkel, és a csoportunkkal gondoljuk át, hogy hogyan lehetne bekapcsolódni a munkájukba!
• Vizsgáljuk meg a nagyobb, ismert emberi jogi szervezetek (pl. Orvosok határok nélkül, Amnesty International, Save the Children, Nemzetközi Emberi Jogi Föderáció (FIDH), Greenpeace) kampányait. Vitassuk meg a csoporttal, hogy melyik ügyért tennének, és melyik kampányban vennének részt szívesen.
• Érdemes elolvasni a jelen fejezet A cselekvés megtervezése című részét, és megnézni, hogy a csoport szeretne-e saját szervezetet létrehozni valamilyen ügy érdekében. Kapcsolatba léphetnek fiatalok más csoportjaival is, vagy meghívhatják a barátaikat, hogy hozzanak be új készségeket és ötleteket, és növeljék a csoport létszámát. Végül is így indulnak az emberi jogi szervezetek!

 Nemzetközi Emberi Jogi Ifjúsági Mozgalom

A Nemzetközi Emberi Jogi Ifjúsági Mozgalom (YHRM) elsősorban közép- és kelet-európai fiatalok és szervezetek nemzetközi hálózata, melynek tagjai – az emberi jogok védelmezőinek új generációját alkotva – együtt védik és mozdítják elő az emberi jogi értékeket és alapelveket, támogatják egymás akcióit. A Mozgalom 1998-ban, fiatalok kis csoportjának kezdeményezésére jött létre. Ma már 37 országból több mint ezer embert egyesít. További információk: www.yhrm.org.

Adatgyűjtés

A fiatalok és a részvétel – „Mire van szükséged?”

Egy lengyel kisvárosban a helyi ifjúsági szervezetet aggasztotta, milyen kevés fiatal vesz részt aktívan a közösség életében. Tudták, hogy a helyi hatóságoknak nem sok fogalmuk van a városi fiatalok igényeiről és jellemzőiről, tehát adatgyűjtésbe kezdtek, hogy teljesebb képet kapjanak. Ehhez többféle módszert és eszközt használtak: közösségi oldalakat, SMS-üzenetet, utcai interjúkat, valamint a barátaikkal, kollégáikkal és családtagjaikkal folytatott beszélgetéseket. Ezután a csoport a felmérés eredményeit kiállításon mutatta be. Szakértő bevonásával írásban értékelték az eredményeket, és ezt a dokumentumot elküldték a helyi polgármesternek. Ez volt az első alkalom, amikor a városban meghallották a fiatalok hangját.

A kutatás és adatgyűjtés minden aktivista munkájának fontos része, mert ez szükséges ahhoz, hogy az aktív cselekvés érdekében az érintett csoport igényeiről és problémáiról átfogó képet lehessen alkotni, továbbá a lobbizáshoz, illetve a nyilvánosság tájékoztatásához is szükség van rá. Egy adott ügy különféle vetületeinek megértése nélkülözhetetlen az eredményes akciók megszervezéséhez. Vagy – ahogy a fenti példa mutatja – időnként maga az információ is jó eszköz lehet a hatalmon lévők befolyásolására.

Hogyan gyűjtsön egy csoport információkat (mint a fenti példában) úgy, hogy az adatok ne csak saját maguk számára legyenek hasznosak, hanem a felkarolt ügyet is szolgálják? Más szóval: hogyan érhetjük el, hogy az adatgyűjtés ne csak egy nevelési célú gyakorlat legyen, hanem cselekvés kiindulópontjává váljon?

• Fontos, hogy az információ friss legyen, vagy sokkoló, vagy kevesek számára ismert. Ilyen lehet a városban fedél nélkül éjszakázó fiatalok száma, a koruk, hogy hogyan kerültek utcára, és mit mondanak a saját igényeikről.
• Gondoljuk át, hogy kinek kellene megismernie az adott információkat, és a csoportunk szerint mit kellene kezdenie velük. Egy helyi politikus meggyőzésére használjuk majd? Vagy nyomást akarunk gyakorolni a közvélemény, esetleg nemzetközi szervezetek segítségével?
• Gondoljuk át, hogy hogyan érdemes bemutatni az információkat: egy olyan kiállítás, mint amilyet a lengyel csoport szervezett, vonzóbb lehet a nagyközönség számára, mint a száraz statisztikák.
• Értesítsük a médiát is a kutatási eredményekről, még akkor is, ha nem ők a közvetlen célpontjaink. Ők majd tesznek róla, hogy az ügy ne tűnjön el a süllyesztőben.

Fiatal választási megfigyelők

Az örmény parlamenti választás lehetőséget nyújtott a hazai és külföldi fiataloknak arra, hogy részt vegyenek a választási megfigyelésben. Először is készült egy útmutató, a „Fiatal megfigyelők kézikönyve”, amely minden információt tartalmazott, amire a résztvevőknek a választás ellenőrzése során szükségük lehetett. Szó volt benne a jogi vonatkozásokról, a választás céljáról és szükségességéről, az örmény politikai pártokról és a megfigyelési feladatokról. 

A misszióban kb. 82 fiatal vett részt. A választás után jelentést hoztak nyilvánosságra a tapasztalataikról, és azt eljuttatták az illetékesnek is.

A jelentés az Örmény Ifjúsági Klubok Szövetségének honlapján olvasható:www.youthclubs.am.