A gyakorlat menete

1. Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy mit értenek a „munkához való jog” alatt, majd a gyakorlatleírás végén található információk segítségével mondjuk el, hogy mit tartalmaznak ezzel kapcsolatban az emberi jogi jogszabályok, de még ne térjünk ki a fogyatékosság kérdéseire.
2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy gondolják végig, milyen akadályokkal szembesülhetnek a fogyatékossággal élő emberek, amikor jelentkeznek valamilyen állásra. Magyarázzuk el röviden az „észszerű alkalmazkodás” fogalmát.
3. Mondjuk el a résztvevőknek, hogy szerepjáték következik: egy kisebb cég asszisztenst keres ügyfélszolgálati osztályára, és interjúztatni kell a jelentkezőket. Minden jelentkezőnek van valamilyen fogyatékossága. Kérjünk öt önként jelentkezőt az interjúztatók és ötöt az álláskeresők szerepére.
4. Osszuk ki a szerepkártyákat. Minden játékos választhat a csoportból egy-két embert, akik segítenek neki szerepe kidolgozásában. Adjunk 10-15 perc felkészülési időt.
5. Helyezzük el az asztalt és a két széket a terem közepén, és kérjük meg a csoport fennmaradó részét, hogy foglalják el helyüket mint megfigyelők. Egyiküket kérjük meg, hogy figyelje az időt.
6. Kezdjük el a szerepjátékot. Kérjük meg az első interjúztatót, hogy hívja be az első jelentkezőt. A beszélgetés rövid legyen, ne tartson tovább 5 percél.
7. Kérjük meg a második interjúztatót, hogy foglalja el helyét az asztal mögött és beszélgessen el a második jelentkezővel.
8. Az állásinterjúk lefolytatását követően kérjük meg a résztvevőket, hogy lépjenek ki a szerepükből, és csatlakozzanak a megfigyelőkhöz, majd térjünk rá a feldolgozásra és az értékelésre.

Feldolgozás és értékelés

Először kérdezzük meg a jelentkezőket alakító résztvevőktől:

• Hogy éreztétek magatokat a szerepjáték alatt? Mi az, amit tetszett, és mi nem tetszett?
• Mennyire sikerült jól eljátszani a szerepeteket? Mi volt benne a legnehezebb?

Ezután kérdezzük meg az interjúztatókat játszó résztvevőktől:

• Hogy éreztétek magatokat a szerepjáték alatt? Mi az, amit tetszett, és mi nem tetszett?
• Mennyire sikerült jól eljátszani a szerepeteket? Mi volt benne a legnehezebb?

Végül kérjük meg a megfigyelőket, hogy mondják el véleményüket:

• Előfordulhatnak-e ilyen helyzetek a való életben?
• Megfelelő tisztelettel bántak-e az interjúztatók a jelentkezőkkel? Kellő tekintettel voltak-e rájuk?

Az alábbi kérdéseket már az összes résztvevő felé intézzük:

• Mit tudtok a fogyatékossággal élők munkához való jogáról? Szerintetek ez a jog a gyakorlatban is érvényesül?
• Szerintetek mik a fő okai annak, hogy a fogyatékossággal élő emberek között sok a munkanélküli? Igazságosnak tartjátok ezt?
• Mit gondoltok, kinek a feladata elsősorban biztosítani, hogy a fogyatékossággal élő emberek tisztességes bánásmódban részesüljenek? Mi a véleményetek a fogyatékossággal élők igényeihez való „észszerű alkalmazkodásról”?
• Van-e az ismeretségi körötökben olyan, aki már tapasztalt bármilyen jellegű hátrányos megkülönböztetést álláskeresés közben? Tapasztaltatok-e ti magatok ilyesmit?
• Hova fordulhatnak panasszal a fogyatékossággal élők diszkrimináció esetén?
• Hogyan tudjuk megváltoztatni az emberek diszkriminatív hozzáállását?
• Mely emberi jogok fontosak a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatása szempontjából?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Próbáljunk odafigyelni, hogy a résztvevők ne túlozzák el szerepüket, hanem igyekezzenek minél inkább úgy viselkedni, ahogy valaki az adott helyzetben tényleg viselkedne. Ez különösen fontos lehet az interjúztatók esetében, akik hajlamosak lehetnek túljátszani a „gonosz” munkaadó szerepét.

Akik nem vesznek részt a szerepjátékban, az interjúk alatt csendben figyeljenek, készítsenek jegyzeteket arról, hogy a szerepjátékosok hogyan jelenítik meg a szereplőket, illetve a nehézségekről, amelyeket az interjúztatók vagy az álláskeresők részéről érzékelnek.

Az álláskeresőket játszó résztvevőknek mondjuk el, hogy a szerepkártyájukon találnak példát arra, hogy az „észszerű alkalmazkodás” keretében a munkáltatóknak adott esetben milyen igényeket kellene kielégítenie a fogyatékossággal élőkkel való méltányos bánásmód érdekében.

Beszélhetünk arról, hogy a fogyatékossággal élő emberek és az ifjúságsegítők mit tehetnek azért, hogy megváltozzon a munkáltatók hozzáállása. Kitérhetünk arra is, hogy az interjúztatók játéka mennyiben tükrözte a fogyatékossággal vagy a fogyatékossággal élőkkel szembeni tipikus hozzáállást.
Amikor a fogyatékossággal élők körében tapasztalható nagyarányú munkanélküliség okairól beszélünk, példaként említhetjük az alábbiakat:

• a fogyatékossággal élő személyek munkahelyi szükségleteivel kapcsolatos ismeretek hiánya;
• a fogyatékossággal élők képességeivel kapcsolatos ismeretek hiánya;
• a fogyatékossággal élőknek gyakran csak alacsony színvonalú állás jut;
• fogyatékossággal élők alkalmazása nem megfelelő indítékkal (pl. a jogszabályok / kvótákat betartása érdekében, de aztán nem gondoskodnak az észszerű alkalmazkodást biztosító feltételekről);
• félelem az akadálymentesítéshez szükséges új technológiákkal szemben;
• sok fogyatékossággal élő ember megpróbálja eltitkolni fogyatékosságát.

Próbáljuk hangsúlyozni mind a munkaadók, mind a fogyatékossággal élők felelősségét saját érdekeik érvényesítése terén. Beszélgethetünk arról is, hogy a fogyatékossággal élők vajon miért érzik gyakran, hogy az álláskeresés során el kell titkolniuk fogyatékosságukat? Találkoztak már ilyen esettel a résztvevők? Hogyan lehetne ezt elkerülni?¹⁸

Variációk

Javasolhatjuk, hogy a résztvevők a szerepjáték előtt írjanak álláshirdetést, megadva a munkakör rövid leírását és azt, hogy milyen embert keresnek a pozícióra.

Javaslatok a folytatáshoz

Amennyiben van bőven időnk, illetve a résztvevők fogyatékossággal és a fogyatékossággal élők foglalkoztatásával kapcsolatos ismeretei ezt lehetővé teszik, megkérhetjük őket, hogy dolgozzanak ki ajánlásokat az alábbiakra:

•  lehetőségek a munkáltatók hozzáállásának megváltoztatására;
•  kampány a munkához való jogokkal szembeni hozzáállás témájában, az azzal összefüggő kérdések iránti figyelem felkeltésére.

Adjunk a csoportoknak 30 percet a fentiek megvitatására és javaslataik flipcharton való rögzítésére, majd minden csoport kapjon 5 percet az eredmények bemutatására.

Ha a résztvevők szeretik a szerepjátékokat, és szívesen foglalkoznának a dolgozó anyákkal szembeni diszkrimináció kérdéseivel, elvégezhetjük velük a "Munka és család" című gyakorlatot.

A munka témájához kapcsolódik a "Szakszervezeti tárgyalás" című szimulációs gyakorlat is, melyben a munkaadó, illetve a munkavállalók és a szakszervezeti képviselők közötti megbeszélést játsszák el a résztvevők, melynek célja a bérek és a munkafeltételek megtárgyalása.

A fogyatékossággal élők munkakörülményei egyes politikusok állhatatos lobbizásának köszönhetően javultak az utóbbi időben. Tényleg számít, hogy kire szavazunk! Ha szívesen készítenénk felmérést a csoportunkkal arról, hogyan viszonyulnak az emberek a választásokon való szavazáshoz és általában az állampolgári részvételhez, elvégezhetjük a It is a simulation of a meeting between an employer and employees together with their trade union (TU) representatives to negotiate wages and conditions.
Working conditions for people with disabilities have been improved after hard lobbying of politicians. It does indeed matter which politicians you vote for! If you would like to carry out a survey to find out about people's attitudes to voting in elections and civic participation, then use the activity "Szavazzunk vagy ne szavazzunk" című gyakorlatot.

Javaslatok a cselekvésre

Próbáljuk kideríteni, hogy a környéken működő szervezetek és cégek rendelkeznek-e a fogyatékossággal élőkre vonatkozó szabályzattal vagy esélyegyenlőségi tervvel. A csoport felmérést készíthet arról, hogy ezek a szervezetek tisztában vannak-e a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ egyezményben rögzített követelményekkel, és mi a véleményük ezekről.

További információk

Fogyatékossággal kapcsolatos tények és számok az Európai Fogyatékosügyi Fórumtól

- Az Európai Unióban 65 millió ember él fogyatékossággal.

- A fogyatékossággal élők kétszer-háromszor akkora eséllyel munkanélküliek, mint a nem fogyatékossággal élők.

- A munkavállalási nehézségekkel szembesülőknek csak 16%-a kap valamilyen segítséget a munkavállaláshoz.

- Sok fogyatékossággal élő ember ún. „elbátortalanított munkavállaló”, aki meg sem kísérel belépni a munkaerőpiacra, így inaktívnak minősül.

- Minél súlyosabb a fogyatékosság, annál alacsonyabb a munkaerőpiaci részvétel. A súlyos fogyatékossággal élőknek csak 20%-a dolgozik, szemben a fogyatékosság nélkül élők 68%-ával.

- Európában a fogyatékossággal élők közül a 16-34 éves korcsoportba tartozók 38%-a rendelkezik keresőtevékenységből származó jövedelemmel, míg a nem fogyatékossággal élők azonos korcsoportjában ugyanez az arány 64%.

- A fogyatékossággal élők jövedelme jóval alacsonyabb, mint a nem fogyatékossággal élőké
Forrás: www.edf-feph.org

Az Európa Tanács tagországainak becsült lakossága 800 millió, ami azt jelenti, hogy vélhetőleg közülük mintegy 80 millió fogyatékossággal él. A WHO becslése szerint jelenleg több mint egy milliárd ember, azaz a világ népességének mintegy 15%-a él valamilyen fogyatékossággal. Ez a szám a háborúk és a pusztítás, valamint az egészségtelen életkörülmények miatt, illetve a fogyatékossággal, annak okaival, megelőzésével és kezelésével kapcsolatos ismeretek hiányában folyamatosan emelkedik. A fogyatékossággal élő emberek közül a nők, a gyermek, az idősek, a kínzás áldozatai, a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő más személyek, valamint a vendégmunkások különösen veszélyeztetettnek minősülnek. A fogyatékossággal élő nők például nemük és fogyatékosságuk miatt is szembesülnek hátrányos megkülönböztetéssel.

A munkához való jog
A Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya
6. cikk:
Az Egyezségokmányban részes államok elismerik a munkához való jogot – amely magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy lehetősége legyen az általa szabadon választott vagy elfogadott munka útján való megélhetésre (…)
7. cikk:
Az Egyezségokmányban részes államok elismerik a munkához való jogot – amely magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy lehetősége legyen az általa szabadon választott vagy elfogadott munka útján való megélhetésre (…)

Európai Szociális Karta
I. rész
Mindenkinek legyen meg a lehetősége megélhetését szabadon választott foglalkozás révén biztosítani.... .
Minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez.

Egyesült Nemzetek Szervezete egyezménye a fogyatékossággal élő személyek jogairól
Az egyezményt 2007 márciusában nyitották meg aláírásra, és 2008. május 3-án lépett hatályba.
27. cikk:
1. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon; ez magában foglalja egy, a fogyatékossággal élő személyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhető munkaerő-piacon szabadon választott és elfogadott munka révén nyerhető megélhetés lehetőségének jogát. A részes államok védik és segítik a munkához való jog érvényesülését – ideértve azokat is, akik a munkavégzés ideje alatt váltak fogyatékosságossá –, azáltal, hogy megteszik a szükséges lépéseket, akár törvényalkotás útján is…

„Észszerű alkalmazkodás”

Az észszerű alkalmazkodás a munka, a munkahelyi környezet vagy a szokásos munkamenet megváltoztatása vagy módosítása, ami lehetővé teszi a fogyatékossággal élő személynek, hogy jelentkezzen egy állásra, ellássa a munkaköri feladatokat, vagy az adott munkahelyen dolgozó többi személy számára rendelkezésre álló kedvezményekhez egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen.
Például egy vak gépíró nem tud szokványos számítógépen és billentyűzeten dolgozni. Az ilyen akadályok kezelésére született az észszerű alkalmazkodás fogalma. Amikor egy munkahely valamely adottsága miatt egy fogyatékossággal élő jelentős hátrányba kerül nem fogyatékossággal élő kollégáival szemben, a munkaadó köteles a munkakörülmények „kiegyenlítését” célzó lépéseket tenni. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény értelmében a munkáltatók kötelesek az „észszerűen alkalmazkodás” követelményének megfelelni, és ennek elmulasztása diszkriminációnak minősül.

Segédletek

Download as PDF

Role cards:

1. jelentkező:

Nagyothalló vagy. Kedvező fényviszonyok között jól tudsz szájról olvasni. Mindig meggyőződsz arról, hogy jól érted-e, amit mondanak, pl. úgy, hogy megkérdezed: „Jól értem, hogy …?” A hatékony munkához szükséged lenne a tárgyalóban ún. indukciós hurokra (a hangokat a hallókészülékbe közvetlenül eljuttató eszközre), hangerősítő készülékkel felszerelt telefonra és fényjelzős riasztóra vagy szöveges telefonra.

Gondold át, hogy mit kell majd kérned az állásinterjú során, és hogyan fogod előadni a kéréseidet!

2. jelentkező:

Siket vagy és jelbeszéddel kommunikálsz. Az állásinterjúhoz jeltolmácsra lesz szükséged, ami azt jelenti, hogy az interjú a szokásosnál hosszabb ideig fog tartani. A munkahelyen szöveges telefonra (azaz a telefonvonalakon hang helyett szöveget továbbító eszközre) és/vagy szöveges kommunikációs szolgáltatásra (ami billentyűzet vagy segédeszköz révén lehetővé teszi a hagyományos telefon használatát siketek, nagyothallók, beszédsérültek vagy siketnémák számára) lenne szükséged, hogy kommunikálni tudj az ügyfelekkel.

Gondold át, hogy mit kell majd kérned az állásinterjú során, és hogyan fogod előadni a kéréseidet!

Megjegyzés: kérd meg az egyik résztvevőt, hogy működjön közre mint a jeltolmácsod!

3. jelentkező:

Vak vagy és segítővel közlekedsz, akinek (az állásinterjú kapcsán felmerülő) utazási költségeit a munkáltatónak kell megtérítenie. A munkahelyen szükséged lenne egy speciális billentyűzettel ellátott számítógépre, amire telepíteni kell még a képernyőn megjelenő szöveg felolvasását lehetővé tevő programot. A munkahelyre majd magaddal kell hoznod a vakvezető kutyádat, hogy segítsen a közlekedésben. Tudod, hogy a munkaadók azért is nehezebben alkalmaznak, mert a számodra szükséges technológia költséges, és a beszerzése se egyszerű.

Gondold át, hogy mit kell majd kérned az állásinterjú során, és hogyan fogod előadni a kéréseidet!

Megjegyzés: Kérd meg az egyik résztvevőt, hogy kísérjen el!.

4. jelentkező:

Kerekesszéket használsz. Olyan helyen tudsz csak dolgozni, amely akadálymentesen megközelíthető, van a közelben parkoló, és az épületben minden ajtó, lift, WC, iroda és közös használatú helyiség akadálymentesített. Ha ezek bármelyikéhez lépcsők vezetnek, rámpákat kell kialakítani. Ezen kívül a munkaállomásodat is módosítani kell, hogy a kerekesszék beférjen alá.

Gondold át, hogy mit kell majd kérned az állásinterjú során, és hogyan fogod előadni a kéréseidet!

5. jelentkező:

Diszlexiás vagy, és olyan állásra jelentkezel, ahol időnként el kell olvasni anyagokat, és levelet kell írni. Kiváló képesítésekkel rendelkezel az adott munkához, olvasni és írni is nagyon jól tudsz, de zajban vagy stresszes körülmények között, illetve szoros határidő esetén nehezen tudsz dolgozni. A jelentkezési folyamat részeként megírandó próbalevél befejezéséhez a normál időkeretnél hosszabb időre van szükséged.

Gondold át, hogy mit kell majd kérned az állásinterjú során, és hogyan fogod előadni a kéréseidet!

Szerepkártyák az interjúztatóknak:

1. interjúztató:

A jelentkező nagyothall. Az állásinterjú alatt a fogad között szűröd a szót, gyakran másfelé nézel és rossz megvilágításban ülsz, így nem látszik jól a szád. Beszélj gyorsan, és legyél türelmetlen, válaszolj kelletlenül a jelentkező által pontosítás szándékával feltett kérdésekre. Amikor megkér, hogy ismételj meg valamit, csak vonakodva válaszolj, azt a benyomást keltve, hogy szerinted a jelentkező buta, mert már elsőre is meg kellett volna értenie.

Gondold végig, hogy milyen kérdéseket szeretnél feltenni a jelentkezőnek az állásinterjú során!

2. interjúztató:

A jelentkező teljesen siket, és jeltolmácson keresztül fogsz vele kommunikálni. Az állásinterjú során a jelentkező helyett a tolmácshoz beszélsz. Sietsz, és időpocsékolásnak éled meg a várakozást, amíg a jeltolmács lefordítja, amit mondasz, illetve a jelentkező elmondja a jeltolmácsnak, amit szeretne. Ilyenkor gyakran félbe is szakítod a jelentkezőt. Nem érted, hogy egy siket hogy tud majd kommunikálni az ügyfelekkel, és kidobott időnek tartod az állásinterjú során alkalmazott jeltolmácsolást. Ráadásul azt hiszed, hogy a siket jelentkezőnek a munkahelyen folyamatosan szüksége lesz majd jeltolmácsra – bár a jelentkező azt állítja, hogy nem –, és nem akarsz plusz egy embert az irodában.

Gondold végig, hogy milyen kérdéseket szeretnél feltenni a jelentkezőnek az állásinterjú során!

3. interjúztató:

A jelentkező vak, és nem tudod elképzelni, hogyan lehetne alkalmas az adott állásra. Biztos vagy abban, hogy a szükséges technológia költséges, és egyébként sem pótolja eléggé a látást. Ezenkívül attól is tartasz, hogy a kollégák nem tudnak majd egy vak emberrel kommunikálni.

Gondold végig, hogy milyen kérdéseket szeretnél feltenni a jelentkezőnek az állásinterjú során

4. interjúztató:

A jelentkező kerekesszéket használ. Rákérdez majd, mennyire akadálymentes a hely egy mozgáskorlátozott számára, de az épület egyáltalán nem alkalmas kerekesszékkel való közlekedésre. Tudod, hogy a szükséges átalakítások túl sokba kerülnének, de ezt az érvet próbálod kerülni, mert tisztában vagy azzal, hogy a fogyatékossággal élők hátrányos megkülönböztetése törvénybe ütközik. Mindenféle egyéb okot, kifogást próbálasz felhozni, holott valójában úgy véled, hogy a jelölt nagyon is megfelel az állásra.

Gondold végig, hogy milyen kérdéseket szeretnél feltenni a jelentkezőnek az állásinterjú során!

5. interjúztató:

A jelentkező diszlexiás, és a mindenféle extra igényeit bosszantónak találod. Minden jelentkezőnek kell írni próbalevelet, és neki sem akarsz neki több időt adni a feladat elvégzésére. Úgy gondolod, ha nem tud megírni egy levelet ugyanannyi idő alatt és azonos körülmények között, mint mindenki más, akkor nem kaphatja meg az állást.

Gondold végig, hogy milyen kérdéseket szeretnél feltenni a jelentkezőnek az állásinterjú során!