Egyre több állami politika törekszik az egészségügyi műveltség előmozdítására. Európa-szerte az állami hatóságok mozgósítják erőiket az egészségügyi kultúra javítása érdekében, együttműködve a nem állami szereplőkkel, például egyetemekkel, vállalkozásokkal és civil szervezetekkel. Így több európai ország, úgy, mint Ausztria, Norvégia, Portugália és az Egyesült Királyság (Skócia) nemzeti cselekvési terveket fogadott el az egészségügyi műveltségről, amelyek országos szintű beavatkozásokat és programokat hajtanak végre a lakosság egészségügyi műveltségének javítása érdekében. 

A közösségek ösztönzése az egészségügyi műveltségre alapvető fontosságú a méltányolhatóság előmozdítása szempontjából ezen a területen. Az egészségügyi műveltség valóban egy erősen ágazatközi és interdiszciplináris terület. Az ágazatok és tudományágak közötti fokozott együttműködés javíthatja a tudásátadást, valamint a partnerségek és a műveltségi programok eredményeit. Hivatalos és informális érdekcsoportok, koalíciók, szövetségek, hálózatok és platformok, valamint intézetek, szervezetek és szövetségek segítenek a társadalom különböző szintjein a műveltségi kapacitások megvitatásában, értékelésében és megerősítésében (néhány példa az alábbiakban).

Az egészségügyi műveltség fejlesztése a változás szereplőinek közreműködését igényli. Gyakran egészségműveltségi kíválóságoknak nevezik őket, akik a politika, a tudományos élet, az orvostudomány vagy a civil társadalom világából érkezhetnek. Bár a változás ezen szószólóinak jelenléte alapvető fontosságú, befolyásuk nagymértékben függ attól, hogy milyen támogatást nyújt az a szint, amelyen a döntések születnek. A sikeres megvalósításhoz elengedhetetlen egy olyan irányítási struktúra és kultúra, amely támogatja az egészségügyi műveltség innovációját és a minőség javítását (lásd az alábbi példát).  

Az egészségügyi hatóságok és rendszerek akkor "emberközpontúak" leginkább, ha az egészségügyi műveltséget átfogó értékké és stratégiává teszik, és munkájuk minden aspektusába integrálják. A források közé tartozik Az egészségügyben jártas szervezetek tíz jellemzője, a kórházi jártasság bécsi modellje és az Ophelia eszköztár (lásd alább), amelyek felvázolják, hogyan lehet optimalizálni az egészségügyben való jártasságot a közösségeken és szervezeteken belül. Az egészségügyi műveltség felmérésének (HLS) eszköze az egészségügyi műveltség fejlődésének mérésére és nyomon követésére szolgál a lakosság és a szervezetek körében. 

Az egészségügyi műveltség lehetőséget és kötelezettséget teremt a személyzet képzésére, hogy a szükséges szakmai képesítést megszerezzék. Az egészségügyi jártassággal kapcsolatos kutatások és a közpolitikák végrehajtása fellendülőben van, és az ismeretek az egészségügyi rendszerek és az egészségügyi hatóságok által megkövetelt készséggé és kompetenciává válnak.

Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi műveltséget be kell építeni a felsőoktatási tantervekbe és a posztgraduális képzésbe számos tudományágban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy figyelmet kell fordítani az egészségügyi szakemberek tudására, készségeire és attitűdjeire, különösen akkor, amikor veszélyeztetett helyzetben lévő vagy korlátozott egészségügyi műveltségű emberekkel dolgoznak. Ebben a tekintetben fontos a különböző kultúrákból származó emberek és csoportok iránti érzékenység. Hasznos lesz továbbá a visszajelzések és a felhasználói vélemények nagyobb mértékű figyelembevétele, valamint az egészségügyi szolgáltatások közös előállításának hangsúlyozása. 
.