Háttér, kezdeményező és résztvevők

A dán egészségügyi rendszer politikai és közvélemény általi nyomás alatt állt, hogy több, jobb és gyorsabb kezelést hajtson végre, de nem rendelkeztek a szükséges anyagi forrásokkal.

2008-ban a Dán Régiók Szövetségének Egészségügyi Bizottsága létrehozta a "Jövő egészségügyi rendszere" című projektet, amely két elemből állt:

• egyidejűleg, 2008. november 1-jén, négy dán régióban, 800 polgár részvételével tartott polgári csúcstalálkozók;
• 2009. január 14-15-én politikai csúcstalálkozót tartottak a polgári csúcstalálkozók eredményei alapján, politikusok, érdekelt felek, szakértők és az egészségügyi rendszer tisztviselői részvételével.

A Dán Technológiai Tanács ("Teknologirådet") és az Egészségügyi Bizottság titkársága közös titkárságot hozott létre a projekt végrehajtására. 

A polgári csúcstalálkozók célja

Az "értékek és kihívások" címszó alatt zajló csúcstalálkozók keretei közt a dán régiók a polgárok megalapozott és megfontolt véleményét kérték arról, hogy hogyan lehetne például a technológiákat a termelékenység növelésére használni, nevezetesen, hogy elfogadható-e a betegségek kezelésének előtérbe helyezése más eljárások, például bizonyos plasztikai sebészeti eljárások rovására; hogy a magánbiztosítások felhasználhatók-e bizonyos kezelések finanszírozására; és hogy megkövetelhető-e a betegektől a kezelés betartása stb. 

A politikai csúcstalálkozó célja

A szakpolitikai csúcstalálkozó célja az volt, hogy a dán egészségügyi rendszer szereplői a polgárok értékelése alapján konszenzusos döntéseket hozzanak az új fejlesztésekről és az egészségügyi prioritások meghatározásáról.

Eredmény

A kezdeményezés néhány figyelemre méltó eredménye:

• Abban az időben lehetőség volt adó-visszatérítést kapni a magán egészségbiztosításra, ami drága volt az egészségügyi rendszer számára, de bizonytalanság volt azzal kapcsolatban, mi lenne a közvélemény reakciója, ha eltörölnék, ami azt eredményezte, hogy a politikusok nem merték ezt eltörölni. Az állampolgári csúcstalálkozókon azonban a résztvevők mintegy 80%-a kifejezte, hogy támogatja a teljesen állami egészségügyi rendszert vagy az adó-visszatérítés nélküli magánbiztosítást. Ez politikai szemléletváltást eredményezett. Röviddel a politikai csúcstalálkozó után az adó-visszatérítést eltörölték.
• A polgárok támogatták, hogy a betegektől olyan életmódot követeljenek meg, amely nem veszélyezteti a kezelésüket. Ezt intenzíven megvitatták a politikai csúcstalálkozón, és ezt követően sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az egészségügyi politikában.
• Az egészségügyi személyzet tudásbővítését a szakterületeken átívelő szakképzés érdekében 71% támogatta. Döntéseket hoztak a szakterületek közötti akadályok csökkentéséről (pl. hogy a szakképzett ápolók bizonyos, korábban csak orvosok által végzett feladatokat el tudjanak látni).

Módszer

Polgári csúcstalálkozó: négy egész napos találkozó mintegy 200 polgár részvételével, akiket úgy választottak ki, hogy tükrözzék a dán lakosság összetételét. A tájékoztató anyagokat egy héttel a csúcstalálkozók előtt küldték el a résztvevőknek; a program és a kérdések minden találkozón pontosan ugyanazok voltak. A hatórás program öt tematikus ülésre oszlott, amelyek mindegyike egy bevezető videóval és kérdésekkel kezdődött, amelyeket a polgárok nyolc fővel és egy elnökkel egy asztalnál ülő csoportokban vitattak meg. 

Az érintett ülések:

• A legfontosabb kihívások (minden asztal két kihívást jelölt meg, amelyekről az ülés végén mindenki szavazott);
• hogyan kell alkalmazni a megfelelő feltételeket az egészségre;
• személyes hozzájárulás (a beteg részéről);
• az egészségügyi ellátáshoz rendelkezésre álló források;
• mit kell tudnia az egészségügyi rendszernek a jövőben nyújtania;
• a rangsorolás alapelvei;
• milyen mértékben kell a kezelést közös felelősségnek vagy kereskedelmi árunak tekinteni.

Minden ülés végén a polgárok három-öt kérdésről szavaztak távirányítók segítségével. A 2a. ülésen például a kérdések a következők voltak:

• Kinek kellene felelősséget vállalnia az egészségünkért?
• Hogyan kezeljük a munkakörülményekből és környezetből eredő egészségkárosító hatásokat?
• Hogyan kell kezelnünk az egészségtelen életmódot?
• A kezelést a beteg életmódjához kell igazítani, vagy fordítva?
• Hozzájáruljanak-e a polgárok mások egészségéhez azzal, hogy adományozókká válnak?

Minden kérdéshez egy sor alternatív válaszlehetőség állt rendelkezésre.

A politikai csúcstalálkozó 24 órán át tartott - 12-től 12-ig. Az első nap során ötletbörzét tartottak és megvitatták ezeket. Ezen ötletek a polgárok által kifejezett vélemények folytatásai is lehettek. A második napon műhelytalálkozókat tartottak, amelyek célja az intézkedések mélyebb feltárása és az intézkedésekért való felelősség megosztása volt.

Figyelemre méltó jellemzők és tanulságok

A gyakorlat megmutatta, hogy a nyilvános vita jelentősen hozzájárulhat a politikai döntéshozatali folyamathoz. A hatás megteremtésének kulcsa az, hogy a döntéshozatali folyamatokat egésznek tekintsük, amelyben a polgárok részvétele csak egy lépés. Nagyon fontos következő lépés a politikai nyomon követési folyamat biztosítása, és a politikai döntéshozók kezdettől fogva történő elköteleződése.

A nyilvános vita költség-haszon arányát számos vitatevékenység esetében felül kell vizsgálni. A közéleti szerepvállalás költségesnek tűnhet, és nem minden tevékenység kínálja ugyanazt a gazdasági hasznot. Idővel azonban egyes projektek olyan döntéshozatali erőt/bátorságot szabadítanak fel, amely igen nagy hatással van a termelékenységre, a döntések minőségére és a gazdaságra. Ez különösen igaz a magán-egészségbiztosításra vonatkozó adó-visszatérítések eltörlése esetében. A szervezőt idézve: "Az adó-visszatérítés eltörlése valószínűleg nem történt volna meg a polgárok egyértelmű állásfoglalása nélkül - és ez olyan összeget takarított meg az állami költségvetésnek, amely sokszorosan meghaladja a dániai közéleti szerepvállalási tevékenységek összes felhalmozott költségét".

A nyilvános vita elősegíti az elmélyült gondolkodást, ami a közvélemény-kutatásoktól vagy felmérésektől eltérő eredményeket ad. Fontos különbség a közvélemény-kutatások és a nyilvánosság részvételének módszerei között, hogy az utóbbiak gyakran váratlan eredményeket hoznak a hajlandóság tekintetében, hogy szakítsanak azzal, amit a média, a közvélemény-kutatások vagy a lobbisták "közvéleményként" tételeznek fel. A véleményekről tájékozódnak, reflektálnak és vitatkoznak, ahelyett, hogy személyes nézetek vagy egy párt hivatalos irányvonala maradnának. Erre példa a compliance problémájára adott válasz, amely új megközelítést vezetett be, nevezetesen azt, hogy a betegeknek társfelelősséget kell vállalniuk a kezelésükért. Ezt nem támogatták a betegszervezetek, lobbisták vagy közvélemény-kutatások, amelyek általában azt tükrözték, hogy mindenkinek feltétlen joga van ugyanarra a kezelésre. A résztvevők többsége azonban támogatta ezt a megközelítést.