Azt nézd, hogy mire képes, és ne azt, hogy mire nem!

A gyakorlatról

Szimulációs gyakorlat, melynek célja, hogy felébressze a fogyatékossággal élő emberek iránti empátiát.
Főbb témák:
• a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjának akadályai;
• a fogyatékossággal élők jogainak alapvető emberi jogokként való elismerése.

Érintett jogok

• A hátrányos megkülönböztetés tilalma
• Az egyenlő méltósághoz való jog és a jogegyenlőség
• A társadalombiztosításhoz és a szociális ellátórendszerhez való jog

Célok

• A fogyatékossággal élők által napi szinten tapasztalt nehézségek felismerése
• A fogyatékossággal élők szükségleteinek megértése és az azok kielégítéséhez szükséges készségek fejlesztése
• Az együttérzés és a szolidaritás erősítése

Eszközök

A bevezetőhöz:
• Papírlap és toll minden résztvevőnek
A 2. részhez páronként:
• Táska vagy szatyor, amelybe tegyünk bele egy káposzta- vagy salátalevelet, egy ceruzát, egy krétát, egy falevelet (bármilyen fáról), egy színes papírt és egy PET-palackos vagy dobozos üdítőt
• Kendő, a szembekötős játékhoz
• Papírlap, toll
A 3. részhez páronként:
• Egy szerepkártya
• Papírlap, toll
A 4. részhez:
• Kerekesszékek, minden nyolc főre egy darab
• Akadálypálya kialakításához elegendő hely (lehetőség szerint egy másik
teremben, vagy ha van udvar, akkor esetleg a szabadban)
• Akadályok: például asztalok, székek, deszkák, régi újságok összekötözve
vagy halomba rakva, stb.
• Nagy papírlap és filctollak
• Óra vagy stopper

Előkészítés
  • Készítsük el a szerepkártyákat. Használhatjuk a segédletben lévőket vagy írhatunk új kártyákat.
  • Ha igénybe tudunk venni egy másik termet is, akkor érdemes azt előzetesen berendezni az akadályversenyhez, vagy még jobb, ha ki tudunk menni az udvarra, mert ott a terepviszonyok függvényében valósághűbb és több kihívást jelentő akadálypálya alakítható ki.
  • Ha bent maradunk, akkor székek és asztalok segítségével alakítsunk ki szűk utakat, és a padlón elhelyezett deszkák és újsághalmok felhasználásával tegyük nehezebbé a terepet.
Jeles nap
  • december 3.A fogyatékossággal élők nemzetközi napja

A gyakorlat menete

A gyakorlat négy részből áll: 1. rész: bevezetés, 2. rész: séta bekötött szemmel, 3. rész: mutogatás (jelbeszéd), 4. rész: kerekesszékes akadályverseny.

1. rész: Bevezetés (10 perc)

  1. Mondjuk el, hogy a gyakorlat háromféle fogyatékossággal foglalkozik: vakság, siketnémaság, mozgáskorlátozottság.
  2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy gondoljanak bele, hogy amennyiben ők maguk fogyatékossággal élnének, milyen bánásmódban szeretnének és milyenben nem szeretnének részesülni. Kérjük meg őket, hogy írják le a gondolataikat címszavakban. Adjunk erre pár percet.
  3. Ezután kérjük meg őket, hogy azt is írják le röviden, hogy mitől félnének a legjobban, ha fogyatékossággal élnének.
  4. Ha elkészültek, kérjük meg őket, hogy fordítsák meg a papírjukat, majd készüljenek fel a „valóság” megtapasztalására.

2. rész: Séta bekötött szemmel

  1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy alkossanak párokat. Osszuk ki a kendőket. A párok egyik tagja a vaksággal együtt élő ember szerepét tölti be, a másik pedig a segítője lesz. A segítők felelősek azért, hogy a játék során ügyeljenek párjuk épségére. Csak a biztonságra vonatkozó egyszerű kérdésekre válaszolhatnak, és ekkor is csak igennel vagy nemmel.
  2. Kérjük meg a segítőket, hogy tegyenek a párjukkal egy 5 perces sétát a termen kívül, akár lépcsőn föl vagy le, vagy ha lehet, az udvaron is.
  3. Amikor visszajönnek a terembe, kérjük meg a segítőket, hogy vezessék a párjukat egy-egy székhez, amelyen már várja őket valami – egy táska! Mi lehet benne?
  4. A bekötött szemű résztvevők feladata az, hogy beazonosítsák a táskában lévő tárgyakat, a segítők pedig írják le a társuk válaszait.
  5. Ezután kérjük meg a „vak” résztvevőket, hogy vegyék le a kendőt a szemükről, és nézzék meg a tárgyakat. Hagyjunk egy kis időt arra, hogy a párok megbeszéljék, hogy érezték magukat a játék során, és volt-e, amin meglepődtek.
  6. Adjunk pár percet arra, hogy a résztvevők kilépjenek a szerepükből, majd térjünk rá a 3. részre.

3. rész: „Mutogatás”

  1. Kérjük meg a párokat, hogy cseréljenek szerepet. Akik eddig segítők voltak, azok most „siketnéma” szerepbe kerülnek, és a párjuk lesz a segítőjük.
  2. Adjunk egy-egy szerepkártyát a „siketnéma” szerepben lévőknek, és kérjük meg őket, hogy azt ne mutassák meg a párjuknak. A segítőknek adjunk papírt és tollat.
  3. Kérjük meg a „siketnémákat”, hogy értessék meg a kártyán leírt problémát a segítőjükkel úgy, hogy közben nem beszélhetnek, nem írhatnak és nem rajzolhatnak. A segítők jegyezzék fel, hogy szerintük mit akar mondani nekik a társuk.
  4. Amikor a „siketnéma” embert játszó résztvevő úgy érzi, hogy amit tudott, már elmutogatott, akkor mutassa meg a szerepkártyát a segítőjének. Adjunk pár percet arra, hogy a résztvevők megbeszéljék, mire törekedtek a játék során, továbbá milyen nehézségekkel és frusztrációkkal küzdöttek.

4. rész: Kerekesszékes akadályverseny

  1. Mutassuk meg az akadálypályát a résztvevőknek. Mondjuk el, hogy az nyer, aki a legrövidebb idő alatt megy végig rajta. Aki viszont nekiütközik az akadályoknak, az büntetőpontot kap.
  2. Az eredményeket jegyezzük fel egy nagy papírlapra.
  3. Miután mindenki – aki akart – végigment a pályán, tartsunk rövid szünetet, majd térjünk rá a feldolgozás és értékelés részre.

Feldolgozás és értékelésGoto top

A feldolgozást a teljes csoporttal, együtt végezzük. Tekintsük át közösen, mi történt a 2., a 3. és a 4. rész során, majd nézzük meg, hogy a résztvevők mit tudtak a gyakorlat elején, és mi az, amit a gyakorlat végére, a tapasztalataiknak köszönhetően megtanultak.

1. Kezdjük a bekötött szemes sétával. Kérjük, hogy válaszoljanak az alábbi kérdésekre azok is, akiknek be volt kötve a szeme, és azok is, akik a segítők voltak:

  • Hogyan éreztétek magatokat a gyakorlat során?
  • Mi volt a legnehezebb? Mi volt vicces? Mi volt ijesztő?
  • Mennyire tudtatok megbízni a másikban, illetve nehéz volt-e a másik bizalmasának, támaszának lenni?

2. Folytassuk a résszel, amikor mutogatniuk kellett:

  • Hogyan éreztétek magatokat a gyakorlat során?
  • Mi volt a legnehezebb? Mi volt vicces? Mi volt ijesztő?
  • Frusztrált-e titeket, hogy mutogatni kellett, és nem feltétlenül értették meg, amit mondani akartatok?
  • Frusztrált-e titeket, kínosnak éreztétek-e, amikor nem értettetek meg valamit?

3. Ezután beszéljük meg a kerekesszékes akadályversenyt:

  • Hogy éreztétek magatokat attól, hogy nem volt olyan könnyű a közlekedés, a mozgás?
  • Mi volt a legnehezebb? Mi volt vicces? Mi volt ijesztő?

4. Folytassuk a gyakorlat elején megfogalmazott félelmek és elvárások megvitatásával.

  • Kérjük meg a résztvevőket, hogy olvassák át, mit írtak a papírjukra.
  • Voltak-e olyan félelmeitek, amelyek beigazolódtak a gyakorlat során?
  • Hogyan próbáltatok segíteni a párotoknak?
  • Hogyan fogadta a párotok a segítséget?
  • Mennyire volt könnyű eldönteni, hogy mikor és mennyit segítsetek?

5. Milyen félelmeket fogalmaztatok meg a fogyatékossággal kapcsolatban? Min alapulnak ezek a félelmek? Előfordult-e már, hogy attól féltetek, hogy baleset vagy betegség következtében fogyatékossá váltok?

6. Mi volt a legmeglepőbb dolog, amit a gyakorlatnak köszönhetően megtapasztaltatok, megtanultatok?

7. Ismertek-e valakit, aki vak, siketnéma vagy kerekesszékkel közlekedik? Milyenek a társas kapcsolataik? Hogyan viselkednek velük mások?

8. Mit gondoltok, a közelben található épületek és utcák kialakítása mennyiben felel meg a fogyatékossággal élők igényeinek, akadálymentesek-e?

9. Mit lehetne és kellene tenni azért, hogy a fogyatékossággal élők egyenlőséghez és méltósághoz való joga érvényesüljön?

10. aA fogyatékossággal élők jogai is az emberi jogok kategóriájába tartoznak? Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített jogok közül melyek kapcsolódnak legszorosabban fogyatékosság témájához?

11. Mit tehet az iskola, egyesület, helyi ifjúsági csoport a fogyatékossággal élők egyenlőséghez és méltósághoz való jogának elmozdításáért?

Tanácsok a csoportsegítőknekGoto top

A 4. résznél az akadálypálya ne legyen túl hosszú, 2-3 perc alatt végig lehessen érni rajta – főleg, ha csak 2-3 kerekesszék áll rendelkezésre, mert akkor a résztvevőknek várniuk kell, és elunhatják magukat. Megpróbálhatunk kerekesszéket kölcsönözni a helyi kórháztól vagy egy olyan szervezettől, amelyik az átmenetileg kerekesszélbe kényszerülőknek biztosít ilyen eszközt. Ha nem sikerül szerezni, akkor találjunk más megoldást arra, hogy jelentősen megnehezítsük a résztvevők mozgását. Például kérjük meg őket, hogy vegyenek fel óriási gumicsizmát kacsalábra.

Jelentős mértékben függ az adott csoporttól, hogy hogyan érdemes ezt a gyakorlatot végezni. Fontos, hogy a résztvevők tisztában legyenek azzal, hogy a gyakorlat során különböző „valósághű” helyzetekbe kerülnek, ami lehetőséget ad arra, hogy kicsit megtapasztalják, milyen fogyatékossággal élni, és megfigyeljék az ezzel kapcsolatos érzéseiket és reakcióikat. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy nem az a cél, hogy kifigurázzunk bárkit is, vagy hogy felesleges kényelmetlenséget vagy kínos helyzet okozzunk. Próbáljanak természetesen viselkedni, nem kell túlzásokba esni. Előfordulhat, hogy időnként úgy érzik, hogy egy-egy helyzet kínos vagy nem biztonságos, de nyugtassuk meg őket, hogy semmi káros vagy veszélyes nem történik majd velük.

Ha nincs idő arra, hogy az összes szimulációs helyzetet kipróbáljuk, akkor válasszunk egyet vagy kettőt. A három rész közül talán a szembekötős játék jelenti a legnagyobb kihívást, és ez érinti meg leginkább a résztvevő személyt. Tehát ha csak egy részt tudunk megcsinálni, akkor érdemes ezt választani. A résztvevők ez esetben cseréljenek szerepet, hogy mindketten megtapasztalják a segítő és a segített szerepét is. Ne felejtsünk el a beazonosítandó tárgyakból két külön (és eltérő tartalmú) csomagot előkészíteni.

Ez egy komoly gyakorlat, de várhatóan sok vicces helyzet adódik majd. Ez nem baj. Csak akkor avatkozzunk vagy szóljunk bele, ha a résztvevők valami veszélyeset csinálnak, vagy a fogyatékossággal élők rovására poénkodnak, viccelődnek. Visszatérhetünk erre a témára a feldolgozáskor az alábbi kérdések segítségével: Mikor gúnyolódnak az emberek a fogyatékossággal élőkön? Ki tesz ilyet és miért? Mikor nem gond, ha a fogyatékossággal élőkről viccet mondunk? Hogyan lehet eldönteni, hol a határ a jó vicc és a gúnyolódás között?

VariációkGoto top

Attól függően, hogy a csoport valódi életéhez mi áll közel, a szimulációs gyakorlathoz másfajta fogyatékosságot is választhatunk, akár olyat is, amely kevésbé nyilvánvaló a környezet számára, mint például a tanulási akadályozottság vagy a nyelvi zavar. Azt is megtehetjük, hogy az időskorral gyakran együtt járó korlátozottsággal foglalkozunk; ez segíthet felhívni a fiatalok figyelmét az idősek nehézségeire, és a méltó élethez szükséges körülményekre (illetve azok hiányára).

Javaslatok a folytatáshozGoto top

Ha a gyakorlatot gyerekekkel végezzük, akkor érdemes lehet megbeszélni velük a Gyermekjogi Egyezmény 23. cikkét, mely szerint a fogyatékossággal élő gyermekeknek joga van a különleges gondoskodáshoz, támogatáshoz és oktatáshoz annak érdekében, hogy teljes és önálló életet élhessenek. Megkérhetjük a résztvevőket, hogy gondolják át, hogy saját környezetükben (akár a családjukban) kik élnek valamilyen fogyatékossággal. Utánajárhatnak annak is, hogy milyen szolgáltatásokban, ellátásban részesülhetnek az érintettek. Vannak fogyatékossággal élő gyerekek az adott ifjúsági csoportban, egyesületben vagy az iskolában? Minden lehetőség a rendelkezésükre áll, ami a többi gyereknek is? Ha nem, miért nem?

Ha a csoport szereti a szerepjátékokat, akkor valószínűleg élveznék a"Dolgozni akarok!", című gyakorlatot, melyben azokat a nehézségeket ismerhetik meg, amelyekkel a fogyatékossággal élők szembesülnek álláskereséskor.

Amennyiben a csoport kíváncsi lenne arra, hogyan kezelhető egy-egy másfajta – a rasszizmusból eredő – hátrányos megkülönböztetéssel járó „hétköznapi” probléma, elvégezhetjük velük a"Válasz a rasszizmusra" című gyakorlatot.

Javaslatok a cselekvésreGoto top

Ha a résztvevők szeretnék, kiválaszthatunk egy érintett csoportot, és megvitathatjuk, hogyan lehetne/kellene támogatni őket. Érdemes előtte belelapozni a kézikönyv "Cselekvés az emberi jogokért" című fejezetébe, ha támpontokra, ötletekre lenne szükségünk. Fontos, hogy együttműködjünk a fogyatékossággal élőkkel foglalkozó szervezetekkel, és abból induljunk ki, hogy mire van igényük a fogyatékossággal élőknek saját tapasztalataik és elmondásuk szerint.A Magyarországon működő ilyen szervezetekről érdeklődhetünk az azokat tömörítő szövetségeknél, ilyen például a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (www.mvgyosz.hu), a Siket és Nagyothallók Országos Szövetsége (www.sinosz.hu) és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (www.meosz.hu).

További információkGoto top

A fogyatékossággal élőket segítő ellátórendszer minősége, jogaik érvényesülése országonként jelentősen eltér, látszólag az országok gazdasági helyzetétől függően, de ez valójában inkább azon múlik, hogy mennyire tekintik fontos értéknek az egyenlőséget és a társadalmi szolidaritást az adott helyen. Például a hallókészülékek árát egyes országokban fedezi a társadalombiztosítás, máshol azonban nem. A siketek vagy kapnak speciális telekommunikációs eszközöket, vagy nem. Ha valakinek kerekesszékre van szüksége, egyes helyeken ezt a helyi közösség, máshol az állam fizeti ki, megint máshol senki nem segít ebben.

A fogyatékossággal élőkkel szembeni diszkriminációról az 5. fejezet online verziójának Diszkrimináció és intolerancia című részében találhatók további információk.

Megjegyzés:
A fenti gyakorlat dr. Mádai Mónika, a Közös Sors Egyesület elnökének javaslatára került be a könyvbe. Az egyesület célja a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjának elősegítése. Dr. Mádai Mónika tagja az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsnak, amely Magyarországot képviseli a Rehabilitation International nemzetközi szervezetben. Ezenkívül nemzetközi ifjúsági képző, és maga is érintett, mivel születése óta fogyatékossággal él.

 

 

 

SegédletekGoto top

PDFDownload as PDF

Szerepkártyák

1. helyzet
Anélkül, hogy megszólalnál, próbáld elmagyarázni a barátodnak, hogy néhány fiatal megtámadott a parkban, elvették a táskádat, és megvertek. Kérdezd meg, hogy hol van a rendőrség.

Nem beszélhetsz, nem írhatsz, nem is rajzolhatsz

2.helyzet
A helyszín egy ebédlő: az iskola vagy éppen az Európai Ifjúsági Központ étterme. Magyarázd el a szakácsnak, hogy nem ehetsz bolognai spagettit, mert vegán vagy. Tehát nemcsak húst nem eszel, hanem tejterméket (tejet, sajtot), tojást sem.

Nem beszélhetsz, nem írhatsz, nem is rajzolhatsz.