A gyakorlat menete

1. Mondjuk el, hogy a gyakorlat célja egy (ideális) demokratikus társadalom négy „szereplője” közötti kapcsolatok „térképének” megrajzolása.
2. Osszuk a résztvevőket négy egyenlő csoportba, ezek egy demokrácia négy fontos „szereplőjét” jelenítik meg: a kormányzatot (vagyis az állam irányítását végző egész államapparátust), a civil szervezeteket, a médiát és az állampolgárokat.
3. Adjunk minden csoportnak egy A4-es papírlapot és egy ceruzát a jegyzeteléshez, és kérjük meg őket, hogy tíz percet ötleteljenek arról, hogy az ő „szereplőjük” milyen szerepet tölt be egy demokratikus társadalomban, vagyis mi a fő funkciója, amelyet ellát. Az idő végére meg kell állapodniuk az öt legfontosabb funkcióban.
4. A következő lépésben elkészítik a „feladatköri lapjukat”. Adjunk mindegyik csoportnak egy nagyméretű papírlapot (A3-as vagy flipchart-papír) és egy vastag piros filcet, és kérjük meg őket, hogy írják a lap tetejére az általuk képviselt „szereplő” nevét, alatta pedig sorolják fel az öt legfontosabb funkciójukat.
5. A négy csoport ismét külön dolgozik. Osszuk ki nekik a zöld filceket. Adjunk nekik 15 percet, hogy gondolkozzanak azon, mire van szükségük egymástól (a többi szereplőtől) ahhoz, hogy saját feladataikat elláthassák. Amikor már majdnem lejárt az idő, kérjük meg a csoportokat, hogy válasszák ki mindhárom másik „szereplő” vonatkozásában a két-két legfontosabb elvárást, és ezeket a „szereplők” megnevezésével együtt a zöld filccel írják fel.
6. Adjunk minden csoportnak a Játékszabályból egy példányt, majd közösen vegyük át a szabályokat, és győződjünk meg róla, hogy mindenki érti, mi a feladat. Ezután kérjük meg a csoportokat, hogy hozzák a feladatköri lapjukat a terem közepére, és helyezzék el őket egy képzeletbeli négyzet négy sarkába, egymástól körülbelül 1 méterre (lásd a lenti ábrát). Kérjük meg az egyes csoportok tagjait, hogy helyezkedjenek el a saját térfelükön.
7. Adjunk minden csoportnak 6 szál egyszínű fonalat, egy tekercs ragasztószalagot és egy kék filcet.
8. Most kezdődnek a tárgyalási fordulók. Minden fordulóra 10 percet hagyjunk. Hívjuk fel a résztvevők figyelmét, hogy a cél a különböző „szereplők” közötti kapcsolatok feltérképezése. Ha egy elvárást elfogadnak, akkor ragasszanak egy szál fonalat a két papír közé, így jelezve a felelősség felvállalását.
9. A résztvevők üljenek le a térkép körül, majd kezdjük el a feldolgozást és értékelést.

Feldolgozás és értékelés

Kérjük meg a résztvevőket, hogy nézzék meg az általuk készített térképet, majd beszéljük meg közösen a gyakorlatot az alábbi kérdések segítségével:

• Nehéz volt végiggondolnotok azokat a funkciókat, amelyeket a kormányzat, a civil szervezetek, a média és az állampolgárok egy demokráciában ellátnak?
• Voltak nézeteltérések a csoporton belül, hogy melyik elvárást kellene elfogadni vagy elutasítani?
• Mely elvárásaitokat nem fogadták el a megcélzott csoportok felelősségként? Miért lehetett ez? Gondoljátok, hogy az ilyen esetek a valóságban is problémásak lennének?
• Voltak olyan elvárások, amelyeket elfogadtatok, de ti eredetileg nem gondoltatok rá, hogy az az általatok alakított szereplő felelőssége lenne? Hogy vélekedtek ezekről most?
• A gyakorlat során kiderült a számotokra bármi újdonság a demokratikus társadalommal kapcsolatban, amit korábban nem tudtatok? Ért titeket meglepetés?
• Milyen jogokat érintett ez a gyakorlat?
• Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 29. cikke kimondja, hogy „Minden személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben, amelyben egyedül lehetséges személyiségének szabad és teljes kibontakozása”. Melyek a legfontosabb kötelességek jelenleg az életetekben?
• Milyen szerepe van az egyes szereplőknek abban, hogy senki jogai ne sérüljenek?
• Mi a különböző szereplők feladata annak biztosításában, hogy mindenki részesülhessen emberi jogi nevelésben?

Tanácsok a csoportsegítőknek

A négy különböző színű fonal használata (minden „szereplőnek” egy) feldobja a térképet, és nyomon követhetővé teszi a kapcsolódásokat. Például az állampolgárok összes elvárása sárga lehet, a média elvárásai feketék és így tovább.
A Gyakorlat menete rész 5. lépésében, miután a csoportok összeállították a funkciók listáját, ne töltsünk túl sok időt ezek nagy csoportos megbeszélésével. Tekintsük ezt inkább gyors alapozásnak a következő kiscsoportos munkához. Ugyanakkor a résztvevők feljegyezhetik a többi csoport funkcióit.

Ha a csoportok nehéznek találják a funkciók összegyűjtését, javasoljuk nekik, hogy gondolkodjanak el azokon a dolgokon, amiket a „szereplőjük” csinál, illetve hogy mi hiányozna, ha nem lennének! Érdemes néhány példát megadnunk a csoportok számára az induláshoz:

• A kormányzat jogszabálytervezeteket dolgozik ki, döntéseket hoz az általános politikai irányelvekről, és biztosítja, hogy az ország költségvetése egyensúlyban maradjon.
• A civil szervezetek érdekképviseletet nyújtanak a kisebbségeknek, felvetnek olyan kérdéseket, amelyekkel a kormányzat (vagy az ellenzék) nem foglalkozik, és kampányolnak a jogszabályok megváltoztatása érdekében.
• A média beszámol a kormányzati politikáról, kivizsgál bizonyos ügyeket, továbbá elemzéseket készít, véleményez.
• Az állampolgárok „funkciói” magukban foglalnak mindent, ami fontos egy demokratikus társadalomban: beszélhetünk itt a választásokon való indulásról, az emberi jogi aktivizmusban való részvételről, egyes csoportok védelmét szolgáló szervezetek felállításáról, a politikai élet mikéntjének megkérdőjelezéséről vagy az abba való bekapcsolódásról és így tovább.

Amikor összeállítják az elváráslistájukat (5. lépés), figyelmeztessük őket arra, hogy ne legyenek irreális elvárásaik a többi szereplővel szemben. Ezeknek elfogadhatónak kell lenniük, ezért ne tegyenek méltánytalan vagy ésszerűtlen követeléseket.

Fontos, hogy a 9. lépésben a tárgyalásokat ne versenyként fogják fel, és ne is töltsünk ezzel túl sok időt. Emeljük ki, hogy csoportok tekintsék magukat együttműködő partnereknek: a cél egy olyan társadalom létrehozása, amelyben az összes szereplő mindenki megelégedésére együtt dolgozik. Ezért a megállapodásoknak viszonylag gyorsan le kell zajlaniuk: mondjuk meg a csoportoknak, hogy fogadják el a követeléseket, ha azok észszerűnek tűnnek, egyébként pedig utasítsák el azokat; az esetlegesen felmerülő megosztóbb kérdéseket pedig majd később, közösen beszéljük meg.
Ha a csoportoknak segítségre van szükségük az elvárások és a felelősségek átgondolásában, akkor példaként említhetjük a média és az állampolgárok esetét: az újságíróknak tippekre van szükségük arról, hogy hol történnek az események, az állampolgároknak pedig feladata, hogy a médiát figyelmeztessék, és ha szükséges, nyilatkozzanak.

Variációk

A gyakorlat egyszerűsíthető vagy bonyolítható a társadalmi szereplők számának csökkentésével vagy növelésével. Például felvehetjük a szereplők sorába a „vállalkozásokat”, a „kisebbségeket” vagy a „hátrányos helyzetű csoportokat”. Ez azonban sokkal bonyolultabbá teszi a tárgyalási folyamatot, és nem biztos, hogy szeretnénk, hogy minden egyes csoport az összes többivel tárgyaljon az elvárásairól. Használhatunk olyan kategóriákat is, amelyek közvetlenebb módon kapcsolódnak a fiatalok valóságához - például az „állampolgárokat” helyettesíthetjük a „fiatalokkal”, a „kormányzatot” pedig az „iskolával”.

A gyakorlat egyszerűsíthető egy vagy több csoport kihagyásával: például dolgozhatunk csak az „állampolgárok” és „kormányzat” kapcsolatával. Ez különösen jól jöhet, ha alacsony a csoportlétszám.

Érdemes lehet kipróbálni a tevékenységet a „feladatköri lapok” használata nélkül: ilyenkor a tárgyalási folyamat során az egyik csoportból valaki megfogja a fonal egyik végét, a másik végét pedig felajánlja a másik csoportból valaki másnak. Ha mindenki mindvégig kezében tartja a rá eső fonalvégeket, akkor a folyamat végére az egész „társadalom” kézzelfoghatóan összekapcsolódik.

Javaslatok a folytatáshoz

A csoport tovább bővítheti a térképet a társadalom különböző csoportjainak hozzáadásával (lásd fentebb, a Variációk részben). Át is másolhatják a térképet egy új lapra a könnyebb átláthatóság érdekében. Átgondolhatják azt is, hogy a saját társadalmunkban mely területek között nem elég jó az együttműködés, és mit lehetne tenni ennek megváltoztatásáért.

Ha a csoport szeretne azon gondolkodni, hogy merre tart a társadalom (és főleg, hogy szerintük merre kellene haladnia), akkor érdekesnek találhatják a "Jövőink"című gyakorlatot.

Javaslatok a cselekvésre

Ismét végezzük el a gyakorlatot, de ezúttal használjuk annak elemzésére, hogy a helyi önkormányzat, a helyi média, a helyi civil szervezetek és az állampolgárok milyen kapcsolatban vannak egymással. Határozzuk meg, hol lehetnének jobbak a viszonyok, és osszuk is meg a javaslatainkat az adott „szereplőkkel”, akár levél, blog vagy a helyi újságba írt cikk formájában. Ezzel konkrétan el is indíthatjuk a saját szervezetünk, iskolánk, egyetemünk vagy klubunk és a többi „szereplő” közötti kapcsolat javítását.

Segédletek

Download as PDF

Játékszabály
1. The aim of the exercise is for each ”actor” to get their demands accepted by each of the other ”actors”.
2. The negotiations are made between pairs of ”actors” in three rounds as follows:
• Round 1: citizens and NGOs negotiate, and the media and the government negotiate.
• Round 2: citizens and the media negotiate, and NGOs and the government negotiate.
• Round 3: citizens and the government negotiate, and the media and NGOs negotiate.
3. In each round, the pairs themselves decide who is to start and they take it in turns to make demands of each other.
4. When making a demand, people should state the demand clearly and concisely. They should also explain what it involves and why they are making this particular demand, that is, why it is important to enable them to fulfil their own functions.
5. When deciding whether or not to accept a demand, people should decide whether what is being asked is fair, and whether they would be able to carry it out.
6. If the demand is accepted, then the pairs use one of the “demander’s” strands of yarn and tape it between the two “record sheets” to signify the agreement that has been made. The accepting group should make a brief note on their “record sheet” in a blue pen to remind them of their responsibilities and what they agreed to do.
7. If the second group rejects the demand, the piece of wool is put aside.
8. Repeat the negotiations, until all demands have been discussed.
9. In each round the process is repeated until there are connections between all four “actors”.
10. At the end of the process there will be a map to represent the relationships between the different actors in a democracy.
Each of the actors will have a “record sheet” with a list of their functions in red pen, a list of demands of the other “actors” in green and a list of actions they have agreed to take in order to meet the demands of the other “actors” written in blue. The demands and actions are represented by coloured yarn.