A gyakorlat során a résztvevők érvelnek és vitatkoznak, és megvizsgálják a következő témákat:
• a demokratikus jogok és kötelességek,
• a demokratikus vita.
Érintett jogok
• Az ország közügyeiben és a szabad választásokon való részvétel joga
• A vélemény és a kifejezés szabadsága
• Gondolatszabadság
Célok
• A demokratikus társadalom néhány ellentmondásos területének vizsgálata
• A másik mondandójára való odafigyelés, a vitázás és a meggyőző érvelés gyakorlása, a kapcsolódó készségek fejlesztése
• Az együttműködés és a nyitott, elfogulatlan gondolkodás ösztönzése
Eszközök
• Kellően nagy tér, egy hosszú fal és 2 szék
• A4-es lapok és színes tollak/filcek a feliratok elkészítéséhez
• Ragasztószalag
• Kisebb lapok és tollak jegyzeteléshez (opcionális)
Előkészítés
• Készítsünk egy „Egyetértek” és egy „Nem értek egyet” feliratot, és ragasszuk fel ezeket egy hosszú fal két végére. Legyen elegendő hely ahhoz, hogy a résztvevők egyenes vonalban fel tudjanak sorakozni a fal mentén.
• Tegyünk két széket a terem közepére, körülbelül fél méterre egymástól – a terem középvonalától jobbra és balra – úgy, hogy a résztvevők el tudjanak járni mellettük.
• Válasszunk ki egyet a fejezet végén javasolt állítások közül, vagy írjunk egyet magunk.
Jeles nap
szeptember 19.A választójog napja
A gyakorlat menete
Mutassuk meg a fal két végén a két feliratot („Egyetértek” és „Nem értek egyet”), és mondjuk el, hogy fel fogunk olvasni egy állítást, amellyel lehet, hogy többé vagy kevésbé egyetértenek, de az is lehet, hogy nem.
Olvassuk fel az állítást.
Kérjük meg az résztvevőket, hogy helyezkedjenek el a fal mentén, valahol a két felirat között. Ha teljesen egyetértenek, vagy egyáltalán nem értenek egyet vele, akkor álljanak a fal megfelelő végére, máskülönben álljanak a két végpont közé, annak megfelelően, hogy mennyiben értenek egyet ezzel a mondattal.
Miután a résztvevők megtalálták a helyüket, kérjük meg azt a két embert, akik a véleményvonal két ellentétes végén a legmesszebb állnak, hogy jöjjenek a terem közepére, és üljenek le egy-egy székre. A többiek pedig helyezkedjenek el azon társuk mögé, amelyikük véleményéhez közelebb áll a saját álláspontjuk. Aki bizonytalan, az álljon nagyjából a terem középvonalába.
Adjunk egy-egy percet a széken ülőknek, hogy megindokolják, miért értenek egyet, illetve miért nem az elhangzott állítással. Eközben senki ne szakítsa félbe a beszélőket, se vitatva az elhangzottakat, se egyetértőleg. Mindenki csendben figyeljen.
Miután a két fél egy-egy percben elmondta az érveit, kérjük meg a középen állókat, hogy álljanak be az egyik vagy a másik szószóló mögé (valahogy dönteniük kell, nem maradhatnak középen). Így két csoport alakul ki: egy a szóban forgó állítás mellett, és egy ellene. Adjunk a csoportoknak 10 percet arra, hogy összegyűjtsék az álláspontjukat alátámasztó érveket, és kiválasszanak egy másik személyt, aki ezeket az érveket ismerteti.
A tíz perc elteltével hívjuk össze a két csoportot, és kérjük meg a két új szószólót, hogy foglaljanak helyet a két széken, és a velük hasonló véleményen lévők pedig gyűljenek mögéjük.
Adjunk a két szószólónak három-három percet, hogy kifejtsék érveiket. Ha ezután az egyik vagy a másik oldalon állók közül bárki megváltoztatta az álláspontját, mert az elhangzott érvek meggyőzték őt, most átállhat a másik csoportba.
Adjunk a csoportoknak még öt percet, hogy tovább csiszolják az érveiket, és kiválasszanak egy harmadik szószólót. Ezek is kifejthetik a mondandójukat. Az elhangzott érvek után újfent engedjük meg, hogy a résztvevők helyet változtassanak, ha szeretnének.
A gyakorlat végén hívjunk össze mindenkit a feldolgozáshoz.
Feldolgozás és értékelés
Ebben a szakaszban a résztvevők végiggondolják a vita mint társalgási forma folyamatát és célját, valamint azt, hogy miért jó pluralista társadalomban élni. Próbáljuk elkerülni, hogy a résztvevők visszatérjenek a korábbi témához, vagyis magának az állításnak a megvitatásához.
Volt-e, aki megváltoztatta a véleményét a vita során? Ha igen, milyen érvek győztek meg benneteket?
Mit gondoltok, az érveken kívül más dolgok is befolyásoltak benneteket? Például a csoportnyomás, a szószóló szenvedélyes beszédmódja vagy a győzni vágyás?
Azok, akik a vita során nem változtatták meg a véleményüket, hasznosnak találták ennek a témának az átbeszélését? El tudtok képzelni olyan érvet, körülményt, amelytől mégis megváltozna az álláspontotok?
Miért vannak az emberek különböző véleményen? Mi a teendő ezzel egy demokratikus társadalomban?
Egy demokráciában minden véleményt tolerálni kell?
Milyen érzés volt, amikor valaki más képviselte a nézeteiteket a vitában? És fordítva: milyen érzés volt szószólónak lenni, és tolmácsolni a többiek véleményét?
Milyen érzés, hogy a politikai életben mások képviselnek benneteket, helyi és országos szinten egyaránt? Hogy zajlik és milyen érzés ugyanez abban a szervezetben, klubban, egyesületben, ahol tagok vagytok, vagy akár az iskolai osztályban?
Milyen emberi jogokat érintett ez a gyakorlat?
Tanácsok a csoportsegítőknek
Ennek a gyakorlatnak az első része, tehát amikor a résztvevők a fal mellett a két végpont között megkeresik a helyüket, legfeljebb néhány percig tartson. Ennek a műveletnek mindössze annyi a célja, hogy kiderüljön a résztvevők kiinduló pozíciója, és hogy lássák, hol állnak a véleményükkel a többiekhez képest.
A gyakorlatnak egyformán célja a kommunikációs és érvelőkészségek gyakorlása és az adott téma megfontolása, átgondolása. Így aztán törekedjünk arra, hogy a résztvevők ne csak a saját véleményük tartalmával és bemutatásával törődjenek, hanem azon is gondolkodjanak, milyen típusú vagy formájú érvek lehetnek a leginkább alkalmasak a másik oldalon álló társaik meggyőzésére. Elvégre az a céljuk, hogy minél több embert állítsanak maguk mellé. A szószólók beszédei közötti időben, tehát amikor közösen átgondolják a csapat érveit, az ellenoldal álláspontját is mérlegelhetik, és kigondolhatják, hogyan lehetne azt megingatni.
A segédletben található állításoktól, azok témájától eltérő állítások és témák ugyanannyira jó kiindulási alapot adhatnak a vitához. A lényeg az, hogy olyan állítást válasszunk, amely megosztja a csoportot.
Ne feledjük, hogy egy állítás ilyen többfordulós megvitatása mintegy 30 percet vesz igénybe. Ha több állítást szeretnénk feldolgozni, ennek megfelelően több időt kell szánni a gyakorlatra.
Célszerű rugalmasnak lenni az egyes lépések pontos sorrendjét, időzítését illetően, attól függően, hogy mik a csoport erős és gyenge pontjai, valamint, hogy mennyire élénk vita alakul ki. Például:
Hozzáadhatunk még egy vagy két fordulót, hogy a csoportok további érveket gyűjtsenek, és több felszólalónak legyen lehetősége arra, hogy ismertesse a csoport álláspontját.
Ha korábban már végeztük ezt a gyakorlatot ezzel a csoporttal (vagy ha nem, akkor is), meglephetjük a résztvevőket azzal, hogy alkalmanként máshogy választjuk ki a legelső felszólalókat – például a sor két végéről számított harmadik embert kérjük meg, hogy első körben fejtsék ki a véleményüket.
Dönthetünk úgy is, hogy az egyik csoportos egyeztető körben megkérjük a két csapatot, hogy – a szószólók kivételével – cseréljenek helyet egymással, és most az ellenkező oldal szószólójával működjenek együtt, vagyis a saját álláspontjukkal ellentétes érveket gyűjtsenek. Ez jó módszer lehet arra, hogy a résztvevők az ellenoldal nézőpontját is átgondolják, és különösen érdekes lehet akkor, ha a résztvevők egyébként nem nagyon változtatták meg a véleményüket a gyakorlat során.
Hagyhatjuk, hogy a szószólók egy képeslap méretű papírlapra emlékeztetőül feljegyezzék a fő pontokat, nehogy menet közben elfelejtsék az összegyűjtött érveket.
Felvethetjük azt a kérdést is, hogy egy toleráns társadalomban lehet-e, kell-e korlátozni a „pluralizmust” vagy a véleménynyilvánítás szabadságát? Például engedni kell-e a fasiszta vagy nacionalista tüntetéseket?
Javaslatok a folytatáshoz
Ha a csoportot érdekli, hogyan alakítják, formálják véleményünket, nézeteinket külső hatások, különös tekintettel a médiára, akkor érdemes kipróbálni a "Címlap" című gyakorlatot.
Ha azt vizsgálnánk tovább, hogy hogyan függ össze az emberek véleménye a világról alkotott elképzeléseikkel és sztereotípiáikkal, jó választás lehet a "Szórajz" icímű gyakorlat a Képzők könyvéből.50
Javaslatok a cselekvésre
Ha a politikai választásokkal, szavazással kapcsolatos állítást választottunk a gyakorlathoz, folytathatjuk a gyakorlatot egy, a helyi közösség szavazási szokásaival kapcsolatos felméréssel; lásd a "Szavazzunk vagy ne szavazzunk?" című gyakorlatot.
további információk
Szeptember 19-ét a választójog napjaként tartják számon. 1893-ban ezen a napon szavazták meg Új-Zélandon a nőknek választójogot adó törvényt, így ez lett a világ első országa, amelyik általános szavazójogot biztosított. Magyarországon 1918-ban született az első törvény, mely lehetővé tette a nők részvételét a választásokon, azonban az általános, titkos és egyenlő választójogot csak 1945-ben vezették be.
• Erkölcsi kötelességünk, hogy a választásokon szavazzunk.
• Minden törvényt be kell tartani, még az igazságtalanokat is.
• A demokráciában csak a politikusoknak van hatalmuk.
• Olyanok a vezetőink, amilyeneket megérdemlünk.
• Az állampolgárok felelőssége, hogy ellenőrzést gyakoroljanak a kormányzat mindennapi tevékenysége fölött.
• A véleménynyilvánítás szabadsága azt jelenti, hogy mindenki elmondhatja, amit akar.
• Be kell tiltani az újfasiszta pártokat.
• Nem szabadna engedni a szélsőséges politikai nézetek nyilvános hangoztatását.
• A szavazást minden állampolgár számára kötelezővé kell tenni.
• Nem érdemes képviselőket választani a diákönkormányzatba, mert az csak tanácskozik és ajánlásokat tesz; úgysem hozhat
kötelező érvényű döntéseket.
