A gyakorlat menete

1. rész: A csoport felkészítése (90 perc)
1.

1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy alkossanak 2-3 fős csoportokat úgy, hogy egy-egy csoportba olyanok kerüljenek, akik valamilyen szempontból összetartozónak érzik magukat, pl. nemzetiségi hátterük vagy valamilyen társadalmi vagy vallási csoporthoz való kötődésük alapján. Adjunk néhány percet arra, hogy a kis csoporton belül megosszák egymással az adott csoporthoz tartozással kapcsolatos érzéseiket.
2. Osszuk ki „Az X-ek üldöztetésének rövid története” című segédletet, vagy mondjunk el néhány adatot, amelyekkel érzékeltethetjük, milyen kegyetlen bánásmódot kellett az X népnek folyamatosan elviselnie – de egyelőre ne áruljuk el, hogy melyik népcsoportról (romák) van szó.
3. Röviden beszélgessünk arról, mit gondolnak arról, amit olvastak/hallottak, majd kérjük meg őket, hogy – továbbra kiscsoportban – vitassák meg az alábbi kérdéseket (hagyjuk erre kb. 15 percet):

• Mit éreznétek, ha a ti közösségetek tagjaival bántak volna így a nem túl távoli múltban? (Arra a közösségre gondoljanak, amelyhez tartozván a gyakorlat elején csoportot alkottak.)
• Mi lehet a legnehezebb egy olyan közösség számára, amelyik ilyesmin keresztülment? Mi nyújthatna segítséget nekik, mire volna szükségük (például más közösségek támogató fellépésére?) helyi, nemzeti vagy nemzetközi szinten?

4. Ezután kérjük meg a csoportokat, hogy beszéljék meg egy másik csoporttal a válaszaikat. Adjunk erre még 15 percet, és bíztassuk őket, hogy készítsenek listát olyan konkrét javaslatokról, amelyek segíthetnek azoknak a közösségeknek, akik ilyen bánásmódban részesültek.
5. Hívjunk egybe mindenkit, és a javaslataikat írjuk össze a táblán vagy flipcharton. Mondjuk el, hogy a gyakorlat második részében választunk egyet a felvetett ötletek közül, ezt fogja a teljes csoport kidolgozni és megvalósítani. Mielőtt azonban belekezdenénk, kérdezzük meg őket:

• Kitaláltátok, kikről szólt ez a történtet?
• Milyen más népcsoportokat akartak még megsemmisíteni a nácik?
• Mi történt ezekkel a csoportokkal a ti hazátokban a második világháború alatt?

6. Kérdezzük meg a résztvevőket, mit tudnak a romák jelenlegi helyzetéről. Mely emberi jogaik sérülnek?
7. Beszéljünk a csoportnak a 2006 és 2019 között futó Dosta! kampányról, melynek keretében Európa-szerte számos program és akció valósult meg.

2. rész: Az akció kiválasztása és megtervezése
A gyakorlat ezen része a Kompasz kézikönyv 3. Cselekvés az emberi jogokért című fejezetére épül (ott további részleteket is találhatunk).

1. Magyarázzuk el a résztvevőknek, hogy az akciónak, amelyet szervezni fognak, nem lehet célja az előzőekben feltárt problémák teljes körű megoldása, de próbáljunk meg az akció révén a roma közösség javát szolgáló, konkrét és mérhető eredményt elérni.
2. Kérjük meg őket, hogy válasszák ki azokat a javaslatokat, amelyeket szerintük a csoport képes kivitelezni. Elképzelhető, hogy egyes javaslatokat kisebb elemekre bontatnak majd, vagy a listát új ötletekkel bővítik ki.
3. Ezután vitassák meg a javaslatokat, és konszenzussal döntsék el, melyik akciót hajtja végre a teljes csoport. A fejezetben található tervezési folyamatábra segítségével ellenőrizzük, hogy:

• az akció, amely mellett döntöttek, ténylegesen hozzájárul-e a probléma megoldásához;
• az akció megvalósítható-e – felmérve a csoport erőforrásait és a lehetséges akadályokat;
• elég konkrét-e a „megoldás” ahhoz, hogy meg tudják állapítani, sikerült-e elérni a célt vagy sem.

4. Készítsünk ütemtervet, hogy mindenki tudja, mikor mit kell csinálnia.
5. Lássunk hozzá!

3. rész: Az akció megvalósítása

Feldolgozás és értékelés

Az akcióra vonatkozó kérdések:

• Elégedettek vagytok az akcióval? Miért? Miért nem?
• Mit gondoltok a saját közreműködésetekről és a csoport munkájáról?
• Szerintetek mik voltak az akció legfőbb eredményei? Megfelelnek ezek az eredetileg kitűzött céljaitoknak?
• Van bármi, amit ha máshogy csináltok, az akció eredményesebb lehetett volna? Indokoljátok meg a véleményeteket!
• Követtetek el hibákat?
• Mik a legfőbb tanulságok egy következő (bármilyen témájú) akció szervezéséhez?

A tanulási folyamatra vonatkozó kérdések:

• Melyek voltak a legfontosabb eredmények nektek személy szerint? Hogy érzitek, változtak a nézeteitek, megváltozott a hozzáállásotok bármilyen szempontból? Fejtsétek ki!
• Mi volt a legnehezebb az egész folyamat során, az első résztől az akcióig?
• Mivel vagytok a legelégedettebbek?
• Hogyan lehetne továbblépni arra építve, amit itt elértetek? Lenne kedvetek ehhez?
• Mit tanultatok az emberi jogokról a gyakorlat során?
• Nehéz az emberi jogokért kampányolni? Ezek után részt vennétek egy emberi jogi kampányban?
• Mit gondoltok, a romák „különleges” jogokat követelnek maguknak, vagy ezen jogok más üldözött és marginalizált csoportokat ugyanúgy megilletnek? Mondjátok el, miért!
• Miért fontos az emlékezet, az emlékezés az emberi jogi nevelés szempontjából?
• Milyen formában és hogyan foglalkoznak a holokausztoktatással hazánkban?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Az 1. részre (A csoport felkészítése) szánjunk 90 percet, a 2. részre (Az akció előkészítése) szintén 90 percet. A 4. részre, vagyis a feldolgozásra és az értékelésre 60 percet számolhatunk. Az akció időszükséglete pedig attól függ, milyen tevékenységet valósít meg a csoport. Az egyes részeket egymást követően vagy akár más-más napokon is végezhetjük.

Számos elem van, ami ezt a gyakorlatot összetetté teszi, nemcsak szervezési szempontból, de a tartalmat illetően is.
A foglalkozás előtt ismernünk kell a csoport összetételét, és azt, hogy várhatóan hogyan fognak reagálni a gyakorlatra. Ha a csoportból bármely résztvevőnek vannak olyan rokonai, akiket a holokauszt során üldöztek, vagy más hasonló eseményeknek estek áldozatul, velük érdemes előre beszélnünk, hogy fel tudjanak készülni, vagy távol maradhassanak, ha úgy érzik, nem szeretnének ebben részt venni.
A gyakorlat minden egyes szakaszához érzékenyen és rugalmasan közelítsünk, semmiképp ne sürgessük egyik beszélgetést sem, ha úgy látjuk, hogy a résztvevőknek még több időre van szükségük az érzelmeik kifejezéséhez. Ha ez az első alkalom, hogy a résztvevők ilyen kérdésekkel szembesülnek, hatékonyabb lehet az első részt egy 90–120 perces önálló foglalkozásként levezetni, és aztán hagyni egy kis időt, mielőtt rátérnénk a 2–4. részekre.

Az 1. résznél az 1. pont kapcsán ajánlatos előre végiggondolnunk, adódhatnak-e nehézségek. A biztonság kedvéért készíthetünk egy listát különböző csoportképző tulajdonságokról, és megkérhetjük a résztvevőket, hogy ezek közül válasszanak olyat, amellyel azonosulni tudnak: pl. adott futballcsapat rajongói, franciául beszélők, spanyolt tanulók, hiphop zenét kedvelők, teniszezők vagy úszók. Vagy megkérhetjük őket, hogy alkossanak egyszerűen csak „fiú” és „lány” csoportokat.
Ha lehet, az 1. rész 2. és 3. pontján próbáljunk anélkül végigmenni, hogy megbeszélnénk, kik is az X-ek valójában. A legfontosabb, hogy az elkövetett igazságtalanságok háborítsák fel a résztvevőket, ez a hatás azonban enyhébb lehet, ha tisztában vannak azzal, hogy az X-ek a romák. Ennek az az oka, hogy annyira erős a romákkal szembeni előítélet, hogy néhány résztvevő tudat alatt (vagy tudatosan) jogosnak tarthatja a bánásmódot, amelyben részesültek.
„A roma holokauszt rövid kronológiája” alapján készült szövegben (lásd alább) a „roma” és a „cigány” szó helyén X áll. Amikor a segédanyagban foglaltakkal dolgozzuk, fogalmazhatunk egyszerűen úgy, hogy „a csoport” (X nélkül), de akár arra is megkérhetjük a résztvevőket, képzeljék el, hogy mindez az ő csoportjukról szól.

Azzal, hogy a résztvevőket arra kérjük, hogy a hovatartozásuk alapján alkossanak csoportokat, elősegíthetjük, hogy megértsék, milyen érzés lehet egy adott csoport tagjaként célkeresztbe kerülni. Ennek ellenére – a romákkal szembeni erős előítéletek miatt – nehézséget jelenthet számukra a romák problémáival azonosulni. Ha így van, akkor mindenképp foglalkoznunk kell ezzel; az 1. rész 3. pontjánál hagyjunk elég időt arra, hogy átbeszélhessük az esetleges fenntartásaikat. Mondjuk el, hogy a holokauszt idején – a becslések szerint – az Európában élő roma népesség 75–80%-át, egyes országokban akár a 90%-át gyilkolták meg. Megkérhetjük őket, hogy képzeljék el, milyen lenne elveszíteni a saját népük 90%-át, vagy a csoportjuk tagjainak 90%-át: egy 20 fős csoportban csak 2 ember maradna életben.

Ha lehet, mindenképpen próbáljuk meg a tervezés szakaszában és a tényleges akció előtt bevonni a folyamatba a roma közösség tagjait. Legalább annak ellenőrzésére, hogy az akciót, amelyet a csoport tervez, a közösség tagjai vajon jól fogadják-e majd. Egy másik megoldás lehet, ha kapcsolatba lépünk olyan helyi szerveződéssel, amely romákkal dolgozik, vagy nekik nyújt segítséget.

Ha rövid az időnk, vagy a résztvevőknek nehézséget jelent egy akció megtervezésének a folyamata, mintáként használhatjuk a 3. fejezetben található folyamatábrát.

Variációk

Az egyik legkézenfekvőbb alternatíva, ha a romákat egy másik olyan csoporttal cseréljük fel, akik szintén a holokauszt áldozatai voltak. A Holocaust Memorial Day Trust (Holokauszt Emléknap Alapítvány) honlapja ehhez értékes segítséget nyújthat: www.hmd.org.uk . Itt rengeteg információt, még iskolai oktatási anyagokat is találhatunk minden, a nácik által üldözött csoportról: zsidókról, melegekről, fogyatékossággal élőkről, romákról és szintikről, fekete bőrű és vegyes házasságból származó európaiakról, a Jehova tanúi gyülekezet tagjairól, nem zsidó lengyelekről, más szláv népekről, kommunistákról, szocialistákról és szakszervezeti aktivistákról. A weboldal a közelmúltban – Kambodzsában, Bosznia-Hercegovinában, Ruandában és Darfurban/Szudánban – elkövetett népirtásokról is tartalmaz információkat.
Foglalkozhatunk más olyan emberekkel, csoportokkal, közösségekkel is, akiknek a problémáit, nehézségeit szisztematikusan figyelmen kívül hagyják.

Javaslatok a folytatáshoz

Ha résztvevőknek kedvük van felfedezni a környéküket egy hátrányos helyzetű vagy a társadalom peremén élő személy szemszögéből, elvégezhetjük velük a"Most nézd az én szememmel!" című gyakorlatot.
Vagy ha szeretik a szerepjátékot, és érdekli őket, hogy az emberek miért követnek el erőszakos cselekedeteket, akkor megnézhetjük velük a "Kődobálás" című gyakorlatot.
Sok témába vágó gyakorlatot találhatunk az Európa Tanács Tükrök című kézikönyvében https://rm.coe.int/mirrors-hun-web/16808cf807, mely kifejezetten a cigányellenesség leküzdését segíti, vagy az angol nyelven elérhető, kifejezetten a roma holokauszt oktatását segítő Right to Remember című kiadványban: https://rm.coe.int/168008b633

További információk

A „dosta” szó romani nyelven azt jelenti, hogy „elég”. A Dosta! az Európa Tanács 2006 és 2019 között futó figyelemfelkeltő kampánya, amelynek célja az volt, hogy a nem romákat és a romákat közelebb hozza egymáshoz. A Dosta! kampánynak volt egy gyerekeket és fiatalokat célzó verziója is, a honlapon számos videó és segédanyag is elérhető: www.coe.int/en/web/roma-and-travellers/dosta-child-friendly-campaign. További információk a kampányról itt találhatók: https://www.coe.int/en/web/roma-and-travellers/dosta-campaign. Jó, ha van internet-hozzáférésünk, hogy a megnézhessék ezt a weboldalt. Vannak a holokauszttal foglalkozó más online oldalak is, ezeket is használhatják, ha utána akarnak nézni a témának: www.coe.int/en/web/holocaust, www.coe.int/en/web/roma-genocide, www.preventgenocide.org

Egy másik, a holokausztoktatással foglalkozó szervezet a német Emlékezet, Felelősség és Jövő Alapítvány (www.stiftung-evz.de), amelynek célja többek között a történelem kritikai vizsgálatának, az emberi jogokért való fellépésnek és a nemzetiszocializmus áldozatai iránti megbecsülésnek az erősítése. Honlapján olvasható az Emberi jogok és a történelem – kihívás az oktatás számára (Human Rights and History: a Challenge for Education) című kiadvány.
Szintén foglalkozik a holokauszt oktatásával a svájci központú Anne Frank Alapítvány (www.annefrank.ch). Az alapítvány célja a karitatív munka népszerűsítése; a társadalmi és kulturális szerepvállalás – Anna Frank szellemében; a különböző vallások közötti megértés és az emberek közötti béke előmozdítása; valamint a fiatalok közötti nemzetközi kapcsolatok ösztönzése. Világszerte vannak projektjeik, például az indiai dalitokkal (érinthetetlenekkel) vagy Peru elhanyagolt városi nyomornegyedeiben és falusi közösségeiben élő gyerekekkel és családokkal kapcsolatosan.
Az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese (nemzetiségi ombudsmanhelyettes) több kapcsolódó állásfoglalást is készített: 3/2020.sz. elvi állásfoglalás a romák történelmének iskolai tantervekbe és tananyagokba történő szakszerű és hatékony beemeléséről, 1/2017.sz. elvi állásfoglalás a roma holokauszt oktatásának társadalmi szemléletformáló szerepéről és hazai helyzetéről, valamint a 6/2020.sz. elvi állásfoglalás a budapesti Roma Holokauszt Emlékmű megrongálása miatt kezdeményezett intézkedésekről és a gyűlölet motiválta incidensek elleni fellépés szükségességéről.²⁰

Segédletek

Download as PDF

Az X nép üldöztetésének rövid története