A gyakorlat menete

1. Mondjuk el a résztvevőknek, hogy erőműben fognak dolgozni. Az erőművek rendszerint áramot termelnek uránium, szén, gáz, hulladék, bioüzemanyag, illetve nap-, szél- vagy vízenergia felhasználásával. Ez az erőmű azonban erőszakos cselekményekből állít elő energiát, ezért veszélyessé válhat, úgyhogy vagy be kell zárni, vagy át kell állítani más üzemanyagra. A csoportsegítő az erőmű igazgatója, a résztvevők pedig az ott dolgozó technikusok.

1. rész: Ötletelés az erőszak hétköznapi formáiról
2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy gondolják végig, milyen erőszakos cselekmények fordulnak elő közvetlen környezetükben. Jelezzük egyértelműen, hogy nem „nagy dolgokról”, például terrorizmusról vagy népirtásról van szó, hanem olyan erőszakos cselekményekről, amilyenekkel nap mint nap találkozunk az iskolában, az ifjúsági klubban, az utcán és odahaza.
3. Osszuk a résztvevőket 3-5 fős csoportokba, és adjunk minden csoportnak három (piros) papírt és egy filctollat. Kérjük meg őket, hogy beszéljék meg, kinek milyen erőszakos cselekmények jutottak eszébe, és válasszák ki közösen azt a hármat, amelyet megítélésük szerint a legfontosabb kezelni, majd nagy betűkkel, néhány kulcsszó segítségével vagy nagyon röviden megfogalmazva írják le őket egy-egy lapra.
4. Szedjük össze a papírokat, és gyorsan ellenőrizzük, hogy van-e közöttük átfedés; ha ugyanaz az erőszakos cselekmény több csoportnál is szerepel, vegyük ki a fölösleges lapokat.
5. Adjunk a résztvevőknek öt perc szünetet, amíg felkészülünk a következő részre. Ragasztószalag segítségével rögzítsük a lapokat a „kábelen”, hogy ne csúszkáljanak, egymástól kb. 50 cm távolságra.

2. rész: Az erőmű
6. Amikor elkészültünk, mondjuk el a csoportnak, hogy most kaptunk értesítést az Egészségügyi és Munkabiztonsági Hatóságtól, hogy amennyiben a „technikusok” (azaz a résztvevők) nem találnak az erőszak helyett másik üzemanyagot, az erőművet be fogják zárni.
7.Hívjuk be a „technikusokat” az „erőműbe”. Osszuk őket két csapatra, és mindkét csapatnak adjunk elegendő (zöld színű) papírt, filctollakat és egy-egy tekercs ragasztószalagot.
8. Hívjuk fel a figyelmüket az elektromos kábelre és az erőszakos cselekményeket szimbolizáló papírlapokra.
9. Magyarázzuk el, hogy az erőmű többek között azért nagyon veszélyes, mert az erőszak nagyon egyenetlenül termeli az energiát, így gyakran túlterhelődik a rendszer. Ekkor csak a kábel elvágásával akadályozható meg, hogy az egész erőmű felrobbanjon. Ez azonban rendkívül veszélyes művelet, így mindenáron kerülni kell. Amikor különösen gyorsan emelkedik a feszültségszint, figyelmeztető fények villognak és megszólal a vészcsengő. Ilyenkor gyorsan kell intézkedniük a további feszültségnövekedés elhárítása érdekében, amit úgy érhetnek el, hogy a kábelen látható erőszakos cselekményeket valamilyen módon „átalakítják” pozitív cselekvéssé.
10. Mondjuk el a résztvevőknek, hogyan működik ez a gyakorlatban: csengőszót hallanak és villogó fényeket látnak, majd a csoportsegítő rámutat arra a pontra, ahol el kellene vágni a kábelt, és hangosan felolvassa a kérdéses ponttól jobbra és balra lévő papírlapon szereplő szavakat. Ezt követően a két csoportnak legfeljebb 1 perce van arra, hogy kitaláljon valamit a két erőszakos cselekmény hatástalanítására. Írják le javaslataikat egy-egy (zöld színű) papírlapra, majd igyekezzenek minél előbb rögzíteni őket a kötél azon részére, ahol a csoportvezető el akarja vágni.
11. Indítsuk el az erőművet; először hagyjuk üzemelni egy-két percig, majd jelezzük az asszisztensnek, hogy szólaltassa meg a csengőt és villogtassa a fényeket. Fogjuk a kábelvágót, és tegyünk úgy, mintha el akarnánk vágni a kábelt egy ponton. Olvassuk fel hangosan a két erőszakos cselekményt, és buzdítsuk a csapatokat, hogy minél gyorsabban kezdjék el a mentési munkálatokat.
12. Egy perc után állíttassuk le a csengőt és a villogó fényeket, tegyük félre a kábelvágót, lépjünk előre, és olvassuk fel hangosan, hogy milyen megoldások szerepelnek a kötélre függesztett zöld papírokon. Röviden beszéljük át őket a teljes csoporttal, és kérjük meg őket, hogy módosítsák vagy vegyék le a kötélről azokat, amelyek szerintük nem reálisak. Vegyük le a kötélről a két „erőszakos cselekményt”, és adjunk hangot megkönnyebbülésünknek.
13. A 11. és 12. lépést addig ismételjük, amíg az erőszakos cselekményeket jelképező összes piros papír el nem tűnik a kötélről, és a helyükre a megoldásokat tartalmazó zöld papírok kerülnek.
14. Végül szedjük le a megoldásokat a „kábelről”, és tegyük fel mindegyiket a falra, a kapcsolódó erőszakos cselekménnyel együtt.

Feldolgozás és értékelés

Először tekintsük át magát a gyakorlatot, majd beszéljük meg az egyes erőszakos cselekményeket és a javasolt megoldásokat:

• Hogy éreztétek magatokat a gyakorlat alatt? Élveztétek? Miért? Miért nem?
• Mindenki egyetértett a különböző erőszakos cselekmények fontosságát illetően?
• Milyen okok állnak az általatok gyűjtött erőszakos megnyilvánulások hátterében?
• Reálisak voltak-e a javasolt megoldások és intézkedések? Rövid távon? Hosszú távon?
• Milyen kihívásokkal vagy ellenállással kell számolni a javasolt megoldások megvalósítása során?
• Hogyan tudják a fiatalok a legjobban megakadályozni az erőszakot, és szorgalmazni a békés megoldásokat?
• Mely emberi jogokat sérti az erőszak?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Nagyjából 10 percre lesz szükségünk az 1. részhez (ötletelés), 60 percre az erőműben játszódó részhez, és 20 percre a feldolgozáshoz és értékeléshez.

Ha a résztvevőknek segítségre van szüksége az ötletelés során, mondjunk néhány példát az egyénekkel szemben elkövetett erőszakos cselekményekre: pl. kortárs bántalmazás (bullying³⁰), csúfolódás, gúnyolódás, ízléstelen viccelődés, zaklató jellegű telefonhívások és SMS-ek, személyes holmik megrongálása. Megemlíthetünk olyan cselekményeket is, amelyek nem egy konkrét személyre irányulnak; ilyen például a filmekben látható vagy dalszövegekben megjelenő erőszak.

A 11. lépésben a csapatok próbáljanak minden erőszakos cselekedet kezelésére két-három javaslatot tenni, de egy is elegendő. Fontos, hogy reális megoldások szülessenek.

A gyakorlat sikerének kulcsa a megfelelő hangulat megteremtése: a résztvevők érezzék, hogy sietniük kell, nehogy a kábelt elvágjuk. Ehhez letölthetünk például megfelelő zajokat az internetről (gépek kattogása, riasztószirénák vijjogása). Az erőmű igazgatójaként viselhetünk fehér köpenyt és munkavédelmi sisakot; ha az utóbbiból többet is be tudunk szerezni, a „technikusoknak” is jusson. Az is jó ötlet, ha a gyakorlatot az alagsorban, a vízvezetékcsövek között végezzük. Ha van egy kis színészi vénánk, az nyilván élvezetesebbé teszi a játékot, de igazából nincs szükség speciális készségekre. Arra ügyeljünk, hogy peregjenek az események, az egyes fordulók közötti beszélgetések pedig legyenek rövidek – a mélyre menő vitát hagyjuk meg a feldolgozásra.
Ha a résztvevőknek további segítségre van szüksége ahhoz, hogy milyen megoldást lehet találni a különböző erőszakos cselekményekre, példaként mondjuk el, hogy a bullying esetében megoldás lehet például az erről a problémáról szóló iskolai felvilágosító foglalkozás szervezése vagy kortárs mediátorok képzése. A televízióban látható erőszakot illetően megoldást jelenthet, ha csak 23.00 óra után játszanak erőszakos filmeket, illetve a gyermekprogramok szervezése is jó ötlet, hogy a fiatalok ne a televízió előtt üljenek.
Kislétszámú csoport esetén elég csak egy „technikusgárda”. A csoportbontás előnye az, hogy a csapatok gyakran más-más megoldásokkal állnak elő ugyanarra a problémára, így több megoldási alternatívánk lesz. Még lendületesebbé tehetjük a gyakorlatot, ha a csapatok versenyeznek egymással. Ehhez adjunk a két csoportnak más-más színű lapokat, hogy a végén egyértelműen kiderüljön, melyik talált ki több megoldást.

Javaslatok a folytatáshoz

A gyakorlat során előkerülhetnek a hátrányos megkülönböztetéshez vagy a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó kérdések. De ha nem, akkor is érdekes lehet foglalkozni az identitással kapcsolatos kérdésekkel, illetve az egyenlő méltósághoz és tisztelethez való joggal. Ehhez kapcsolódik a " Ki vagyok te?" című gyakorlatot.

Javaslatok a cselekvésre

Foglalkozzunk behatóbban a gyakorlat során felmerült erőszakos cselekmények valamelyikének lehetséges megoldásaival. Ha például a példák között szerepelt a kortárs bántalmazás, a csoport kezdeményezheti, hogy az iskolában szervezzenek a témában felvilágosító foglalkozást, és ezt felvehetik a diákönkormányzat vagy diákszervezet következő megbeszélésének napirendjére is.

További információk

Az Erőmű című gyakorlat alapjául a lengyelországi SZANSA Gyermek- és Ifjúsági Szövetség aktivistája, Dariusz Grzemny által kidolgozott gyakorlat szolgált.