A gyakorlat menete

1. Meséljünk a résztvevőknek arról, hogy mi az a Kihívás Napja, és mondjuk el, hogy az lesz a feladatuk, hogy „A sport mindenkié” mozgalom szellemiségét kifejező játékokat találjanak ki. Az egyetlen szabály az, hogy olyan mozgásos tevékenység legyen, amely a résztvevők pulzusát 15 percig folyamatosan magasan tartja.
2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy alakítsanak kis csoportokat.
3. Adjunk minden csoportnak egy-egy kalapot, benne a szerepkártyákkal, és kérjük meg a résztvevőket, hogy húzzanak egy-egy kártyát. Adjunk pár perc felkészülési időt azoknak, akik fogyatékosságkártyát húztak, pl. hogy bekössék a szemüket, vagy hátrakössék (esetleg társaik segítségével) a kezüket.
4. Mondjuk el, hogy minden csoport 30 percet kap olyan játék kitalálására („a sport mindenkié” szellemében), amelyben mindenki részt vehet. A kapott eszközök bármelyikét használhatják. A csoport maga dönthet a játék céljáról és szabályairól. A tervezésben és a döntéshozatalban minden csoporttag vegyen részt.
5. A csoportok próbálják ki egymás játékait.

Feldolgozás és értékelés

Először beszéljük meg, hogy az egyes csoportokban hogyan dolgoztak együtt a résztvevők, és hogy jól érezték-e magukat ennek során. Ezután térjünk rá a játékok megvitatására, majd beszélgessünk a társadalmi befogadásról és a fogyatékossággal élőkkel szembeni előítéletetekről.

• Hogyan láttatok neki a játék megtervezésének? Milyen tényezőket vettetek figyelembe? Számított, hogy fogyatékossággal élő szereplők is vannak a csoportban?
• Hogyan folyt a munka a csoportokban? Demokratikusan döntöttetek, vagy csupán egy vagy néhány résztvevő határozott mindenről?
• Kérdés azokhoz, akik fogyatékosságkártyát húztak: Nehéznek találtátok a szerepeteket? Sikerült életszerűen játszani? Elégedettek vagytok azzal, ahogyan hozzá tudtatok járulni a végeredményhez?
• Kérdés ép testű szereplőt alakító résztvevőkhöz: Milyen szempontokat kellett figyelembe venni ahhoz, hogy el lehessen hárítani a fogyatékossággal élő szereplők tényleges és teljes részvételét gátló akadályokat?
• A játék megtervezésekor milyen kompromisszumokat kellett kötni ahhoz, hogy elmondhassátok, hogy „a sport mindenkié” valóban igaz volt a játék során?
• Vajon milyen lehet hazánkban egy fogyatékossággal élő fiatalnak az élete? Konkrétan milyen nehézségekkel kell szembenéznie?
• Vajon teljes mértékben tiszteletben tartják-e a fogyatékossággal élők jogait? Ha nem, vajon milyen jogaik sérülnek leginkább és miért?
• A való életben hogyan zárnak ki bizonyos csoportokat a sportból? Sérti-e az emberi jogaikat a kirekesztésük?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Try to ensure that the groups are "mixed", for example, that there are naturally tall and short people, those with glasses and those without, a mix of genders, ages, athletic abilities, etc.

Törekedjünk rá, hogy minden csoport vegyes összetételű legyen, pl. legyen benne magas és alacsony, szemüveges és nem szemüveges, fiú és lány, fiatalabb és idősebb, sportosabb és kevésbé sportos résztvevő stb.

Ügyeljünk arra a szerepek kiosztásánál, hogy egy csoportban legfeljebb két résztvevő legyen, akinek fogyatékosságkártya jut. Az egyes csoportokban lehetnek azonos vagy különböző fogyatékossággal rendelkező szereplők; ha minden csoportban azonos fogyatékosság fordul elő, akkor a résztvevők később összevethetik, hogy a hasonló akadályokra melyik csoport hogyan reagált. Ha a különböző csoportokban más-más fogyatékosság jelenik meg, akkor érdekes lehet később megnézni, hogy a csoportok által kitalált játékokban részt tudna-e venni bármilyen fogyatékossággal élő személy, vagy csak olyan, aki a szóban forgó típusú fogyatékossággal él.

A csoporttól függően érdemes lehet a foglalkozást gyors ötletbörzével kezdeni a játékok általános jellemzőiről: például a játéknak legyen egyértelmű célja és szabályrendszere. Előfordulhat, hogy korlátokat kell szabjunk: pl. hol legyen a játék helyszíne, vagy legfeljebb 20 percig tartson.

Ha a csoportoknak nem sikerül befejezniük a feladatot, vagy ha nem elégedettek az eredménnyel, akkor mondjuk el, hogy ez csak azt tükrözi, hogy mi történik a való életben is, és semmiképpen nem jelenti a gyakorlat (vagy a csoport) kudarcát. A feldolgozás során térjünk ki arra is, hogy milyen tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy nem sikerült megvalósítani a feladatot, illetve ahhoz, hogy egyes résztvevők elégedetlenek az eredménnyel.

Előfordulhat, hogy a feldolgozás során a résztvevők azt mondják, hogy a kirekesztés és a diszkrimináció nem nagy ügy, mert úgyis mindenki olyan sportot választ, amilyenhez eleve megvannak az adottságai. A magasak például kosárlabdáznak, a kevésbé energikusak biliárdoznak vagy sakkoznak. Mutassunk rá, hogy az igenis probléma, ha csak az ígéretesnek tűnő fiatalok kapnak figyelmet és versenyzési lehetőséget; azok viszont alig, akik pusztán a játék öröméért sportolnak. Vannak olyan sportágak, amelyek anyagi okokból nem elérhetőek mindenki számára, például ha drága eszközöket vagy edzői munkát igényelnek.

Variációk

Ha ezzel a gyakorlattal elsősorban a csapatmunkához szükséges készségek fejlesztése a célunk, akkor megkérhetjük az egyik csoportot, hogy együttműködő jellegű játékot találjon ki, a másik csoportot pedig arra, hogy versengő jellegűt. A feldolgozás során összehasonlíthatjuk, hogy melyiket mennyire élvezték a résztvevők.

A gyakorlat irányulhat a méltányosság és az igazságosság témájára, továbbá az emberi jogok játékszabály jellegű szerepére is. Ebben az esetben ne a fogyatékosság kérdésére helyezzük a hangsúlyt, hanem arra, hogy a résztvevők hogyan működtek együtt a játék kidolgozása során. A beszélgetésben felmerülő gondolatok kapcsán térjünk ki arra, hogy vajon mindenki – fogyatékossággal élők és más csoportok tagjai is – részt tudnának-e venni ezekben a játékokban.

A jó szabályok célja – az emberi jogokhoz hasonlóan – a tisztességes játék biztosítása úgy, hogy korlátozzák egyes játékosok hatalmát a többiek fölött. A szabályok mindenkire érvényesek, mint ahogy az emberi jogok is egyetemesek. Sok szabály esetén a jogokhoz kötelezettségek is társulnak. A focista például a labdába belerúghat, a játékostársába viszont nem. A szabályszegésért pedig büntetés jár.
Amikor a résztvevők arról döntöttek, hogyan alakítsák, változtassák meg a játékszabályokat, az hasonlít ahhoz, ahogy a „való életben” a jogszabály-módosításokról döntenek. Kik és hogyan határoznak a jogszabályok megváltoztatásáról? A kormány rendeleti úton? Vagy az országgyűlés? Vagy az emberek népszavazás útján? Vagy a civil szervezetekkel és másokkal folytatott egyeztetés útján?

A feldolgozás során használhatjuk az alábbi kérdéseket is:

• Mely játékokat élvezték a résztvevők a legjobban? Mitől jó egy játék?
• Mennyire fontos a világos cél és a tisztességes szabályrendszer ahhoz, hogy mindenki azt érezhesse, hogy részt vehet a játékban?
• Az EJENY cikkei olyan szabályoknak is tekinthetők, amelyek meghatározzák, hogyan éljünk egy sokszínű világban. De jó szabályok ezek? Például egyetemlegesen, minden résztvevő (a világon mindenki) számára elfogadhatóak? Elegendő-e ennyi szabály, vagy már ez is túl sok? Igazságosak ezek a szabályok? Mindenki (minden ország) betartja-e őket?

Javaslatok a folytatáshoz

Ha a csoport érdeklődik az egyenlőséghez kapcsolódó más kérdések iránt is, akkor elvégezhetjük a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó "Úton Egyenlőségföldjére ", című gyakorlatot."A Harc a vagyonért és a hatalomért"című szimulációs gyakorlat a vagyoni egyenlőtlenségeket vizsgálja, de kérdéseket vet fel az esélyegyenlőség kapcsán is, ezért jól összeköthető a fogyatékossággal élő emberek által tapasztalt nehézségek témájával.

Javaslatok a cselekvésre

Szervezhetünk közös sportnapot, ahová meghívhatunk máshonnan (pl. ifjúsági klubból) is fiatalokat, hogy próbálják ki ők is a kifejlesztett játékokat. A csoport döntse el, hogy az eseményt hogyan lehetne a leginkább „befogadóvá”, vagyis minél többféle ember számára elérhetővé tenni.
Felvehetjük a kapcsolatot a TAFISA nevű tömegsport-szövetséggel, hogy a játék bekerülhessen a „Kihívás Napja” globális programba
Megkereshetünk a fogyatékossággal élőket támogató helyi szervezeteket, és megkérdezhetjük, hogyan lehetne részt venni segítő munkájukban.
A résztvevők végezhetnek felmérést az iskolában, szakkörben vagy (a foglalkozásnak helyet adó) más helyszínen, és kidolgozhatnak javaslatokat arra, hogyan lehetne a helyet valamivel akadálymentesebbé tenni a fogyatékossággal élők számára.

További információk

A TAFISA a világ vezető nemzetközi tömegsport-szövetsége: a világ összes kontinenséről, több mint 130 országból 200-nál is több tagszervezete van. Mozgásos programjait és eseményeit szoros együttműködésben szervezi olyan szervezetekkel, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az Egészségügyi Világszervezet, a Nemzetközi Sporttudományi és Testnevelési Tanács és az UNESCO.

A TAFISA rendezi a Kihívás Napja elnevezésű barátságos nemzetközi tömegsport-rendezvényt, amelyen a világ minden részén települések versengenek egymással. A Kihívás Napján bárki részt vehet, a néhány ezer fős települések lakóitól a legnagyobb világvárosokban élőkig. A cél a testmozgás és a tömegsport népszerűsítése, méghozzá nem csak a versenysportot űzők vagy az amúgy is edzett és aktív emberek körében. A cél az, hogy kortól, nemtől és testi képességektől függetlenül minden ember végezzen valamilyen testmozgást vagy sportot. Az egyetlen követelmény, hogy olyan mozgásos tevékenységről legyen szó, amely a résztvevők pulzusát 15 percig folyamatosan magasan tartja. www.tafisa.org

Az Ifjúsági Olimpia célja az, hogy a fiatalokat világszerte arra ösztönözze, hogy sportoljanak,valamint tegyék magukévá az olimpiai értékeket, és azok szerint is éljenek.

Paralimpia: a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság elkötelezett annak előmozdítása mellett, hogy a fogyatékossággal élő emberek is kiváló sporteredményeket érhessenek el, és hogy a kezdőtől a profi szintig minden fogyatékossággal élő embernek legyen lehetősége sportolni. A Bizottság célja továbbá a paralimpiai értékek – vagyis a bátorság, az eltökéltség, a lelkesedés és az egyenlőség – népszerűsítése.

A csoportsegítőnek és a résztvevőknek is fontos lehet, hogy tudják, mi a különbség a siketek mint kulturális és politikai csoport, az orvosi értelemben vett siketség, illetve a nagyothallók között:

Siketek: sok siket ember által vállalt kulturális, nyelvi és politikai identitás. A siketek közösségének tagjai elfogadják a csoport egyedi kulturális normáit, értékeit és tradícióit, és elsődleges nyelvükként általában a jelnyelvet használják.

Siketség: a normál beszédhang ás általában a hangok meghallására való képtelenséget jelenti. A hallási képesség hiányának orvosi megnevezése.

Nagyothallók: különféle fokú halláskárosodással élő emberek, akik elsősorban jelnyelvvel kommunikálnak, a szájról olvasás mellett. A nagyothallók hallókészüléket és/vagy cochleáris implantátumot használhatnak, megmaradt hallásukat pedig hallássegítő készülékkel tudják kiegészíteni. Egy részük orvosi értelemben siket lehet, de a technikai segédeszközöknek, valamint integrált nevelésnek és oktatásnak köszönhetően a nagyothallókhoz hasonlóan tudnak élni.

A fogyatékosság-alapú megkülönböztetéssel összefüggő fogalmakról, továbbá a kapcsolódó emberi jogokról és a fogyatékosság témájáról további információkat az 5. fejezet online verziójában, a Fogyatékosság és fogyatékosság-alapú társadalmi megkülönböztetés című részben találhatunk

Segédletek

Download as PDF

Szerepkártyák

Siket vagy.
Tegyél be füldugót. Beszélhetsz, de nem hallasz.
Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Nagyothalló vagy.
Vegyél magadhoz vattát, és tömd be vele a füled. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Kerekesszéket használsz.
Ülj be a kerekesszékbe, és tanuld meg, hogyan kell irányítani. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Félkarú vagy.
Egyik kezedet köttesd hátra. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Mindkét karod hiányzik.
Mindkét kezedet köttesd hátra. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Sántítasz.
Kösd a fatéglát az egyik talpadra, mintha az egyik lábad hosszabb lenne a másiknál. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Féllábú vagy.
Egyik térdedet teljesen behajlítva, kösd a lábszáradat a combodhoz, mintha térdtől lefelé amputálták volna a lábadat. Használd a mankót. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Tanulási zavarral küzdesz.
Feszült vagy, nincs önbizalmad, és nagyon gondosan el kell neked magyarázni a dolgokat. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Vak vagy.
Kösd be a szemed. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Süketnéma vagy.
Használj füldugót. Nem hallasz, és nem tudsz beszélni sem. Jelnyelvvel, írásban és rajzzal kommunikálsz. Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.

Ép testű ember vagy, fogyatékosság nélkül.
Próbáld életszerűen játszani a szerepedet, túlzások és sztereotípiák nélkül.