A gyakorlat menete

1. Mondjuk el, hogy a gyakorlat során arról fogunk beszélgetni, hogy ki miben hisz. Vannak közöttünk, akik mélyen vallásosak, mások kevésbé, és olyanok is akadnak, akik nem vallásosak. A cél az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkében foglaltak jobb megértése. Ennek érdekében a résztvevők megosztják majd egymással személyes meggyőződéseiket és nézeteiket, majd objektív megközelítéssel, ítélkezés nélkül beszélgetnek arról, milyen módon próbálnak az emberek értelmet adni az életüknek.
2. Nyomatékosan hívjuk fel a résztvevők figyelmét arra, hogy nagyon figyeljenek oda arra, hogy a beszélgetés során mit mondanak, és hogyan fejezik ki magukat. A vallásszabadság magában foglalja az emberek vallásos meggyőződésének és a vallási szimbólumoknak a védelmét is azok megsértésével és becsmérlésével szemben. Ez a védelem azonban egyensúlyban kell legyen a gondolat és a véleménynyilvánítás szabadságával, nem terjed ki arra, hogy a hitbéli és más meggyőződéseket ne lehetne kritikával illetni. Az őszinte és nyílt érdeklődés, a kérdésfeltevés vagy akár megkérdőjelezés tehát megengedett, ugyanakkor az előítéletes, diszkriminatív megnyilvánulások nem.
3. Osszuk a résztvevőket 4–6 fős csoportokra, és kérjük meg őket, hogy 3-4 percig mindenki magában gondolkodjon el a saját személyes hitén, meggyőződésén. Például, ha valamilyen felekezethez tartozik, mennyire szorosan követi a vallási tanokat, előírásokat.
4. Ezek után – jégtörő gyanánt – kérjük meg őket, hogy meséljék el egymásnak, milyen volt, amikor életükben először részt vettek egy vallási eseményen.
5. Most helyezzünk el egy-egy csomag kártyát – szöveges felükkel lefelé – a csoportok elé. Mondjuk el, hogy egy óra áll rendelkezésükre, és az a cél, hogy azalatt minél több kártyáról beszélgessenek. Így szélesebb rálátásuk lesz a különböző témákra és felmerülő kérdésekre; később pedig behatóbban is foglalkozhatnak azokkal a témákkal, amelyek különösen érdekesek a számukra.
6. Mondjuk el, hogy minden körben valaki más vegyen fel egy kártyát a pakliból, olvassa fel a többieknek a szöveget, és reagáljon az abban szereplő állításra. Majd ehhez a többiek is hozzátehetnek egy-egy példát a saját vallásuk vagy tapasztalataik alapján.
7. Ezután a következő résztvevő húz egy kártyát, és így tovább.
8. Ha minden kártyát sikerült megnézni, vagy lejárt az idő, akkor rátérhetünk a feldolgozásra (lehetőleg továbbra is a kiscsoportokban).

Feldolgozás és értékelés

• Volt-e olyan állítás, amelyet nehezebb volt átbeszélni? Miért?
• Saját világnézetetekkel kapcsolatban felmerült-e olyan tény, feltételezés vagy megnyilvánulás, vagy tapasztaltatok-e olyan hozzáállást valaki részéről, ami meglepett titeket?
• Mi volt a közös bennetek az eltérő világnézeteitek ellenére?
• Melyek voltak a legalapvetőbb különbségek az egyes résztvevők által képviselt világnézetek között? Feloldhatatlan ellentétek ezek?
• Miért fontos megismerni mások világnézetét? Mennyire vagytok tájékozatlanok ilyen kérdésekben?
• Jó lenne többet tudni mások meggyőződéséről?
• Tudva azt, hogy a vallás és a meggyőződés szabadsága emberi jog, mennyire könnyű tisztelni azokat, akiknek a világnézetével egyébként alapvetően nem értetek egyet?
• Mekkora szerepet játszik a mások értékrendjével és világnézetével kapcsolatos tudatlanság és előítélet abban, hogy milyennek látjuk egymást?
• Ebben az országban mindenki ugyanolyan szabadon gyakorolhatja a vallását? Miért? Miért nem?
• Milyen módon sérül a hazánkban a meggyőződés és a vallás szabadsága?
• A gondolati, lelkiismereti és vallásszabadságba mennyire férhet bele, hogy egyesek a tágabb vallási közösség normáitól eltérő sajátos vallásgyakorlatot kövessenek vagy a hívők többsége által elfogadottól eltérő életmódot folytassanak? (Ilyen lehet például a női vallási vezetőkkel kapcsolatos álláspontok, a gyermekek bevonásával zajló hagyományos szertartások, a keresztelésre, a válásra vagy a temetkezésre vonatkozó előírások, a vallásalapító vagy az istenség ábrázolásának tilalma és így tovább.)
• Ha a teljes csoport számára szerveztek rendezvényeket, például egy pikniket vagy sporteseményt, vagy hétvégi ottalvós programot, mire kell figyelnetek annak érdekében, hogy abban mindenki vallásától vagy hitétől függetlenül, egyformán részt tudjon venni?
• Egy esemény szervezésekor néha nagyon nehéz eleget tenni az összes érintett – vallásból vagy meggyőződésből eredő – igényeinek. Hogyan próbáltok erre megoldást találni? Ha kompromisszumokat kell kötnötök, mi alapján döntötök, milyen igény fontos, melyik kevésbé?
• Mi a legérdekesebb, amit ebből a gyakorlatból megtanultatok?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Ez a gyakorlat nagyon érzékeny témát dolgoz fel, ezért fontos odafigyelni arra, hogy senki se érezze magát kényelmetlenül. Amennyire lehet, könnyed hangvételben vezessük le a gyakorlatot; segíthet ebben, ha sikerül nyugodt, barátságos környezetet találni hozzá. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy mindenki csak annyit osszon meg a többiekkel, amennyit ő maga szívesen elmondana.
Tartsuk tiszteletben a résztvevők hozzászólásait és korlátait. Nem mindenki tudja elmagyarázni, hogy egyes dolgokat miért éppen így vagy úgy kell csinálni a vallása szerint – főleg, ha már nagyon kicsi korától ebben a vallásos közegben nevelték. Ilyen értelemben a vallás nagyon hasonlít a kultúrához, alapvetően „természetesnek” vesszük azokat az értékeket, hagyományokat és kulturális szokásokat, amelyek között felnőttünk.
Legyünk tisztában a kortársak befolyásával, a közösségi nyomás hatásával. Ne hagyjuk, hogy bárki védekező helyzetbe kényszerüljön a vallása vagy a hite miatt, például azáltal, hogy valaki számon kéri, hogy „Hogy hihetsz ebben? Hogy fogadhatod el azt, hogy…?”
Próbáljuk elkerülni, hogy a résztvevők elvesszenek a részletekben. Figyeljünk, mennyi kártya van még hátra, és gondoskodjunk arról, hogy lehetőleg mindegyikre jusson idő. Engedjünk szabad teret a beszélgetéseknek, és csak akkor szóljunk bele, ha úgy látjuk, kimerítettek egy-egy témát, vagy félő, hogy túl messzire mennek; illetve ha valaki túlságosan domináns módon nyilvánul meg.
Készüljünk fel arra, hogy tudjunk információkkal szolgálni, különösen olyan vallásokról, amelyeket senki nem képvisel a csoportban. Készülünk fel arra is, hogy adott esetben az „ördög ügyvédjét” alakítsuk.

Ha megtehetjük, minden kiscsoporthoz vonjunk be további csoportsegítőket a beszélgetések és a feldolgozás levezetésére. Ha egyedül tartjuk a foglalkozást, kérhetünk önkénteseket a résztvevők közül. Ebben az esetben fontos őket előzetesen felkészíteni erre a feladatra. Azért hasznos, ha minden kiscsoportban külön csoportsegítő van (bár az adott csoporttól is függ, hogy ez mennyire szükséges), mert így jobban biztosítható, hogy a résztvevők mindenki hozzászólását és tapasztalatait egyformán tiszteletben tartják, és hogy a feldolgozás is építő jellegű legyen. Ha nem sikerül segítőket bevonni, akkor a gyakorlatot követő feldolgozást mindenképpen a teljes csoportban, közösen végezzük.

A hit természeténél fogva nem magyarázható észérvekkel, ezért ne engedjünk teret azoknak a hozzászólásoknak, amelyek racionális érvekre hivatkozva vonják kétségbe mások vallásos meggyőződéseit. Előfordulhat, hogy ismételten fel kell hívni a résztvevők figyelmét arra, hogy mindenki vélemény- és vallásszabadsághoz fűződő jogait tiszteletben tartani. Ez nem azt jelenti, hogy tisztelni kell azt, amit a másik hisz, hanem azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani a másik jogát arra, hogy azt gondoljon, higgyen, amit akar. Ne feledjük, a kritikai gondolkodás fejlesztése fontos célja az emberi jogi nevelésnek. Az, hogy megismernek és összehasonlítanak eltérő világnézeteket, segíthet a résztvevőknek felismerni, hogy a saját meggyőződésük melletti elköteleződésük nem érvényteleníti mások – adott esetben eltérő – választását. E beszélgetés eredményeképpen a résztvevők remélhetőleg megértik, hogy választott meggyőződésük nem abszolút érvényű, hanem relatív. És arra is rájönnek, hogy minden vallásnak, nézetrendszernek és hagyománynak megvannak a maga erősségei és a gyengeségei. A vallási fanatizmus és a bigottság a kizárólagos, zárt gondolkodásból és a pluralizmus elutasításából fakad. Egyetlen vallás sem egységes, és nincs olyan értelmezése, amelyik egyedül mérvadó lenne, egyedül képviselné az összes különféle felfogást, vagy magasabb rendű lenne más értelmezésekhez képest.

Variácók

Ha a gyakorlatot több párhuzamos kiscsoportban végezzük, érdemes lehet a végén a teljes csoporttal együtt is lezárni. Mielőtt a kiscsoportok újra visszajönnének a közös, nagy körbe, kérjük meg őket, hogy gondolják át az alábbi kérdéseket, hogy aztán az eredményekről, az ezekkel kapcsolatos meglátásaikról beszámoljanak a többiek felé:

• Keressetek példákat a vallási és nem vallási tradíciókkal szembeni tudatlanságra és előítéletekre saját hazánkon belül!
• Mit tehetünk a tudatlanság és az előítéletek visszaszorítása érdekében?

Javaslatok a folytatáshoz

Ha a gyakorlatot olyan csoporttal végezzük, amelynek a tagjai mind ugyanahhoz a valláshoz tartoznak, számos módon vihetjük tovább a beszélgetést. Keressük fel a http://www.religioustolerance.org weboldalt, vagy keressünk hasonló tartalmú magyar nyelvű oldalt, és másoljuk ki a vallások, nem istenhívő vallások és erkölcsi rendszerek listáját. Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy melyekről hallottak már, és mit tudnak ezekről.

A különböző vallások és világnézeti rendszerek fejlődésének a történetét idővonal készítésével is vizsgálhatjuk. Ehhez érdemes megnézni  az "Idővonal" című gyakorlatnála Variációk címsor alatt szereplő javaslatokat..

Paulo Freire az mondta: „Nevelni annyit tesz: hinni a változásban”. Ha a csoport szeretne arról beszélgetni, hogy mi is a nevelés, és hogy mennyiben felel meg – és mennyiben nem – az emberek igényeinek, akkor érdekesnek találhatják a "Mindenki hallassa a hangját!"című gyakorlatot .

Javaslatok a cselekvésre

Az adott környezettől, közegtől függően érdekes lehet ellátogatni valamilyen – a résztvevők felekezetétől eltérő – egyházi gyülekezetbe vagy közösségi házába, kapcsolatba lépni az ottani ifjúsági csoporttal, és beszélgetni, közös programot tervezni velük. Kezdeményezhetjük például:

• közös esemény szervezését az emberi jogok világnapjára (december 10.);
• egymás kölcsönös meghívását a fontosabb vallási ünnepekre, eseményekre;
• közös akciót vagy kampányt a szegények és rászorulók megsegítésére.

További információk

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke kimondja: „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”

A gyakorlat a lehető legtágabb értelemben kezeli a hitrendszer fogalmát. A vallásoknak többnyire részét képezi az anyagi világon túli létezőben való hit, egy erkölcsi szabályrendszer és az élet értelméről szóló tanítás is. A vallás fogalma egyaránt vonatkozik a közösen vallott hit személyes gyakorlására és a csoportos szertartásokra, valamint a közös meggyőződés nyilvános kifejezésre juttatására. A vallások mellett világnézeti alternatívát jelenthet többek között az ateizmus, a szkepticizmus, a szabad gondolkodás és a humanizmus.
Ebben a gyakorlatban a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadsággal foglalkozunk, vagyis azzal a jogunkkal, hogy saját magunk dönthessük el, milyen vallást vagy meggyőződés követünk vagy nem követünk. Ezért aztán az állításokat tartalmazó kártyákon a világnézet kifejezést alkalmaztuk, amely a vallásokat és más hitrendszereket egyaránt magában foglalja, mindenféle értékítélet nélkül. Világnézet alatt azon elképzelések rendszerét értjük, amelyek segítenek megérteni a világot, és értelmet és értéket találni az életben. Sok világnézet egyértelműen vallásos, mint például a kereszténység, a hinduizmus vagy az iszlám. De vannak nem vallásos világnézetek is, mint például a Karl Marx és követői által vallott dialektikus materializmus, vagy Ayn Rand objektivizmusa, vagy a humanizmus. Más világnézeteket, mint például a buddhizmust vagy a konfucianizmust hagyományosan ugyan vallásnak tekintenek, de ezzel számos követőjük nem ért egyet. Ők úgy érvelnek, hogy mivel a buddhizmus és a konfucianizmus nem foglalkozik az isteni létező kérdésével, ezek nem vallások, hanem filozófiák. A „világnézet” fogalma mindezeket magában foglalja.

Könnyen használható alapinformációkat találunk a világban követett legfőbb hitrendszerekről a (www.uri.org) vagy a  (www.religioustolerance.org) honlapon.

Ez a gyakorlat az Európai Bizottság és az Európa Tanács ifjúsági partnerségének keretében megjelentetett "Mosaic, the T-kit on Euro-Mediterranean youth work (Mozaik: T-Kit az euro-mediterrán ifjúsági munkához) című kiadvány azonos nevű gyakorlatán alapul.

Segédletek

Download as PDF

Kártyák