A gyakorlat menete

1. Kérjük meg a résztvevőket, hogy idézzenek fel egy esetet, amikor dühösek és frusztráltak voltak, és amikor legszívesebben törtek-zúztak volna. Hagyjunk pár percet, hogy csendben felidézhessék magukban akkori lelkiállapotukat.
2. Kérjünk néhány önként jelentkezőt, hogy osszák meg az emlékeiket a csoport többi tagjával, röviden felvázolva, hogy mi történt, és ők mit éreztek ezalatt.
3. A szerepjáték felvezetéseként álljunk olyan pózba, mintha egy követ akarnánk eldobni. A testtartásunk hatalmas dühöt vagy frusztrációt fejezzen ki, és legyen nyilvánvaló, hogy a követ szándékosan akarjuk eldobni. Tartsuk a testhelyzetet egy pár másodpercig.
4. Osszuk a résztvevőket 6-7 fős kiscsoportokba. Mondjuk el nekik, hogy 30 percük van egy olyan rövid jelenet megalkotására, amelynek a végén valaki épp egy követ készül eldobni.
5. Adjunk a „Megfontolandó kérdések”-ből egy példányt minden csoportnak, és mondjuk el, hogy a kérdések segíthetnek a jelenet kidolgozásában.
6. A fél óra elteltével hívjuk össze a csoportokat, és kérjük meg őket, hogy mutassák be egymásnak a darabjukat. Minden egyes előadás után adjunk pár percet a résztvevőknek, hogy reagálhassanak a látottakra, és kérdéseket tehessenek fel.
7. Folytassuk a feldolgozás és értékelés résszel.

Feldolgozás és értékelés

• Mennyire jött át, hogy mi történik és miért az egyes jelenetekben? Át tudtátok érezni az ábrázolt helyzeteket? Érthetőbbé vált, hogy mi késztethet valakit arra, hogy elhajítson egy követ?
• Voltak olyan érzések vagy érzelmek, amelyek közösek voltak a különböző előadásokban, és amelyek központi szerepet játszottak abban, hogy az adott szereplő erőszakosan akart viselkedni?
• Mit gondoltok, miért érzik néha úgy az emberek, hogy rombolni vagy valakit bántani akarnak? A rombolás vagy sérelemokozás tényleg segít megoldani az erőszakos viselkedést kiváltó problémát? Miért? Miért nem?
• Segített a gyakorlat a saját vagy mások erőszakos cselekedeteinek jobb megértésében? Hogyan?
• Vannak olyan erőszakos cselekedetek, amelyek teljességgel érthetetlenek számotokra? Meg tudjátok érteni, hogy mi vesz rá embereket, hogy háborúban harcoljanak, vagy épületeket és embereket robbantsanak fel?
• Mi köze van mindennek az egyes országokat érintő terrorista fenyegetésekhez?
• Van-e különbség aközött, ha az erőszakos cselekedet okát megértjük, illetve az erőszakot jogosnak is tekintjük? Fontos megérteni, hogy mi húzódik meg az erőszakos cselekedetek mögött? Miért? Miért nem?
• Mi a legjobb válasz az erőszakos cselekedetekre? Mik az előnyei és mik a hátrányai, ha erőszakkal, illetve ha békésen reagálunk?
• Milyen emberi jogok kerültek veszélybe vagy sérültek az egyes jelenetekben?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Ha a csoport tagjai nem vagy alig ismerik egymást, az első, emlékfelidéző részt kihagyhatjuk. Vagy azt is megtehetjük, hogy az emlékek egyéni felidézését elvégezzük, de azt már a résztvevőkre bízzuk, hogy később, a kiscsoportos munka elején megosztják-e ezeket egymással.

A szerepjáték alkalmat kínál arra, hogy a résztvevők valós frusztrációiknak hangot adjanak. Így aztán előfordulhat, hogy hosszabb időt kell hagynunk a gyakorlatra, hogy sietség nélkül foglalkozhassanak ezekkel.

Hagyjunk pár percet az egyes előadások között, hogy minden csoport érezhesse a munkája hatását, és hogy az előadásukkal kapcsolatos kérdések előkerülhessenek, de ebben a szakaszban még ne hagyjunk túl sok időt a megbeszélésükre. Legjobb először megnézni az előadásokat, és aztán azokat az általános kérdéseket megbeszélni, amelyek mindegyikben előkerültek.

A feldolgozásnál hasznos lehet felhozni a terrorista erőszak kérdéskörét, illetve a résztvevők jó eséllyel maguktól is előhozzák majd. Próbáljunk szabad teret adni a terrorista cselekmények lehetséges indítékainak megvitatására, anélkül, hogy rögtön az elején hangsúlyosan elítélnénk azokat. Hasznos lehet az ilyen cselekedetek lehetséges pszichológiai és lelki okait elkülöníteni a várható következmények megtárgyalásától. Ehhez érdemes lehet közösen „problémafát” készíteni (lásd lentebb).

Fontos, hogy próbáljunk egyensúlyt teremteni aközött, hogy egyfelől megértsük az erőszakos cselekményeket elkövető egyént mint emberi lényt, másfelől pedig elítéljük és elfogadhatatlannak minősítsük az erőszakos cselekedeteket (különösen, ha a következmények másoknak szenvedést okoznak). Mindkét szempont összhangban áll az emberi jogok eszméjével, és mindkettő szükséges is ahhoz, hogy az erőszak és a kölcsönös bizalmatlanság ördögi köréből kiutat találjunk

Variációk

Sokak szemében a kődobálás a megszállt palesztin területekről készült képekhez és tudósításokhoz kötődik, amelyekben palesztin fiatalok, köztük egészen kis gyerekek, kövekkel dobálják az izraeli katonákat. Eljátszhatjuk ezt a forgatókönyvet is, akár önállóan, akár a gyakorlat folytatásaként, és ezen keresztül megtárgyalhatjuk, hogy a háború miként sérti a gyermekek emberi jogait.

Javaslatok a folytatáshoz

Válasszunk ki néhányat a gyakorlat során felmerült, a környezetünkben történt erőszakos cselekedetek közül, és járjunk utána, hogy mely szervezetek foglalkoznak ilyen témákkal, és segítik az áldozatokat, vagy esetleg akár az elkövetőket is. Derítsük ki, mit tud tenni a csoport a különféle erőszakos cselekedetek megszüntetéséért.

Ha a terrorizmus témáját szeretnénk jobban kibontani, érdemes lehet elvégezni "Chahal kontra Egyesült Királyság" című gyakorlatot.
A kődobálásról néha a megkövezés jut eszébe az embereknek. A vallási-kulturális szokások és az emberi jogok közötti kapcsolat mindig érdekes, és gyakran ellentmondásos terület. Ha a csoport szeretné megvizsgálni, hogyan változnak idővel a szokások és a meggyőződések, végezzük el a "Változnak az idők"című gyakorlatot.
Esetleg kipróbálhatjuk "Az életem nem show műsor!" )című gyakorlatot, mely az online erőszak egy formájával, az internetes zaklatással foglalkozik

Javaslatok a cselekvésre

Válasszunk ki néhányat a gyakorlat során felmerült, a környezetünkben történt erőszakos cselekedetek közül, és járjunk utána, hogy mely szervezetek foglalkoznak ilyen témákkal, és segítik az áldozatokat, vagy esetleg akár az elkövetőket is. Derítsük ki, mit tud tenni a csoport a különféle erőszakos cselekedetek megszüntetéséért.

2008-ban az ENSZ becslése alapján több mint 250.000 gyermekkatona volt a világban. Tudjunk meg többet ezekről a gyerekekről, akiket erőszakos cselekedetekre kényszerítenek, és csatlakozzunk a gyermekkatonaság intézményének felszámolására irányuló számos kampány egyikéhez. Olyan szervezeteket is kereshetünk, amelyek korábbi gyermekkatonáknak segítenek visszailleszkedni a társadalomba. Írjuk be a keresőbe a „gyermekkatona” kifejezést, vagy látogassunk el a következő oldalakra: www.warchild.org, (ez a Human Rights Watch oldala), www.hrw.org or www.redhandday.org.

További infromációk

A „problémafa” hasznos vizuális eszköz problémák elemzéséhez, az ötletelés és az gondolattérkép egyfajta kombinációja. A fa törzse jelképezi a problémát. A résztvevők a probléma gyökerének keresésével kezdenek (ezt a fa gyökerei jelképezik), majd a következmények felsorolásával folytatják, amelyek a fa ágaiként jelennek meg. A problémák és következményeik felmerülhetnek például szociális, gazdasági vagy politikai tényezők, vagy az emberek általános hozzáállása és viselkedése miatt. További információért felkereshetjük a www.thechangeagency.org angol nyelvű oldalt, ahol rákereshetünk a „problem tree analysis” kifejezésre.

Segédletek

Download as PDF

Megfontolandó kérdések
Gondoljátok át az alábbi kérdéseket a jelenet megtervezésekor:• Ki ez a személy, és kire vagy mire dobja a követ?
• Mi a kapcsolat a követ dobó személy és a tárgy vagy személy között, amire/akire a követ dobja?
• Van vele valaki, vagy egyedül van?
• Ha mások is jelen vannak, akkor részt vesznek-e ebben az incidensben? Ha igen, hogyan?
• Mit akar elérni az illető a kő eldobásával?
• Milyen események vezettek a kő elhajításához? Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett vagy előre eltervezett tett?
• Volt-e egy konkrét esemény, amely kiváltotta a kő eldobására vonatkozó döntést?
• Milyen érzések, gondolatok járnak a cselekvő személy fejében, amikor arra készül, hogy eldobja a követ?
• Milyen érzések, negatív gondolatok járhattak a fejében a tettet megelőző időszakban?