A gyakorlat menete

A gyakorlat két részből áll: az 1. rész (35 perc) beszélgetés arról, hogy a résztvevők milyen oktatást szeretnének, a második rész (60 perc) pedig arról, hogy hogyan lehet kialakítani egy olyan demokratikus rendszert, amely lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy beleszólhassanak, milyen nevelést-oktatást biztosítanak számukra.

1. rész: Milyen nálunk az oktatás és milyet szeretnénk? (35 perc)
1.Kezdjük egy rövid általános beszélgetéssel arról, hogy ki mit ért az „oktatás” és a „nevelés” szó alatt. Hangsúlyozzuk, hogy az oktatás, a nevelés, a tanulás fogalma tágabb annál, mint ami az oktatási intézményekben történik. Említsük meg a formális, az informális és a nemformális nevelés/tanulás közötti különbségeket is. Fontos már az elején kiemelnünk, hogy az oktatáshoz való jog emberi jog (EJENY 26. cikk).
2. Közösen gyűjtsük össze a hazánkban működő oktatási rendszer pozitívumait és negatívumait, és a főbb pontokat írjuk össze a flipcharton.
3. Fussunk végig együtt a kulcsszavakon, és azok segítségével vitassuk meg, hogy vajon miért olyan az oktatási rendszer – a tanterv, az osztálylétszám, az öltözködéssel kapcsolatos iskolai szabályok, az órarenden kívüli foglalkozások stb. –, amilyen.
4. Osszuk a résztvevőket 4-5 fős csoportokra. Mindegyiknek adjunk egy példányt a segédletből (a Gyermekjogi Egyezmény 28-29. cikke). A résztvevőknek 15 percük van arra, hogy az olvasottak alapján megállapítsák, milyen mértékben valósul meg az oktatáshoz való joguk. Például elérhető-e és ingyenes-e az alapfokú oktatás mindenki számára? Ha nem, kik nem részesülhetnek belőle, és miért nem? A fegyelmezésnek milyen formái léteznek, és tiszteletben tartják-e az egyén méltóságát? Előmozdítja-e a tanterv minden gyermek személyiségének fejlődését, tehetségének és képességeinek kibontakoztatását? Mi áll az oktatás középpontjában: például az, hogy „jó” állampolgárokat vagy képzett munkaerőt neveljen? Részét képezi-e az oktatásnak az emberi jogi nevelés?
5. Hívjuk össze ismét a résztvevőket, és kérjük meg őket, hogy osszák meg a többiekkel, mire jutottak.

2. rész: Olyan demokratikus szervezet kialakítása, ahol a fiatalok hangot adhatnak a véleményüknek (60 perc)
1. Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy ki dönt arról, hogy milyen oktatásban részesülnek.
2. Kérjük meg őket, hogy – a korábbi csoportokban dolgozva – beszéljék át, hogy az iskolájukban miként születnek a döntések. Ki dönti el például, hogy mit tanítanak, vagy milyen órarenden kívüli foglalkozásaik, szakköreik vannak? Hogyan irányítják az iskolát? Hogyan születnek a költségvetéssel és a kiadásokkal kapcsolatos döntések? Hogyan történik a különböző szabályzatok kidolgozása és elfogadása? Mennyire szólhatnak bele mindebbe a diákok?
3. Mondjuk el, hogy az emberi jogok között nem csupán az oktatáshoz való jog szerepel, hanem a Gyermekjogi Egyezmény 12. cikke értelmében „a gyermeknek joga van ahhoz, hogy minden őt érintő kérdésben kinyilváníthassa véleményét, és a gyermek véleményét kellően tekintetbe kell venni”.
4. Kérjünk meg minden csoportot, hogy vegyék sorra, milyen pozitívumokkal és negatívumokkal jár, ha helyi szinten egy demokratikusan megválasztott testület, például a diákönkormányzat dönthet az oktatásukról.
5. Ez a lépés a résztvevők adottságaitól, körülményeitől függ. Ha az iskolában nincs diákönkormányzat, határozzák meg, hogy milyen testületet szeretnének, az milyen döntési jogkörrel bírjon, és hogyan kellene nekilátni a létrehozásának. Amennyiben már működik diákönkormányzat, tekintsék át a működését, és dolgozzanak ki terveket hatékonyságának javítására. Mondjuk el, hogy hogyan kell SWOT elemzést készíteni, és adjunk a csoportoknak harminc percet arra, hogy akciótervet dolgozzanak ki, és azt felvázolják egy flipchart-papírra.
6. Hívjuk össze ismét az összes résztvevőt, és kérjük meg a csoportokat, hogy foglalják össze, mire jutotta

Feldolgozás és értékelés

A gyakorlat eddigi részében lezajlott beszélgetések során már sok idevágó témát átbeszéltünk a résztvevőkkel, de most szánjunk némi időt a gyakorlat egészének áttekintésére, a tanulságok levonására és az ezután következő teendők meghatározására.

• Hogy tetszett nektek a gyakorlat? Hasznos volt? Miért? Miért nem?
• Miért olyanok a jelenlegi döntéshozatali struktúrák, amilyenek? Milyen történelmi előzményeik vannak? Korábban megfeleltek a rendeltetésüknek? És most megfelelnek? Ha nem, miért nem?
• Miért van szükség a döntéshozatali struktúrák és eljárások rendszeres felülvizsgálatára?
• Mennyiben hasonlítanak, illetve térnek el egymástól a csoportok akciótervei?
• Mennyi idő, munkaráfordítás és pénz szükséges a megvalósításukhoz?
• Mennyire reálisak? (Megjegyzés: jó, ha valakinek nagyszabású elképzelései vannak, de a megvalósításnál célszerűbb, ha egyszerre csak mindig a következő lépésre koncentrálunk, és így haladunk a cél felé.)
• „A gyermeknek joga van ahhoz, hogy minden őt érintő kérdésben kinyilváníthassa véleményét, és a gyermek véleményét kellően tekintetbe kell venni.” Reális elvárás ez a nemzeti alaptanterv kapcsán? Milyen módon tudnának a diákok belefolyni egy ilyen országos szintű tervezési folyamatba?
• Milyen mértékben érvényesül a 12. cikk a tantermekben? Mennyi időt kellene biztosítani arra, hogy a fiatalok „kinyilvánítsák véleményüket”?
• Egyes csoportok, például a romák esetében az oktatáshoz való jog gyakran sérül. Mi ennek az oka, és hogyan lehetne az oktatáshoz való hozzáférésüket megkönnyíteni?
• Hogyan biztosítja az emberi jogi nevelést konkrétan az az iskola, ahova ti jártok? Tanultok az emberi jogokról és a vonatkozó egyezményekről? Van lehetőségetek arra, hogy az iskolátokban vagy más keretek között emberi jogi témákat érintő projektekben vegyetek részt?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Ez a gyakorlat az intézményes oktatással foglalkozik, így diákönkormányzatokról van benne szó. Ettől függetlenül ugyanolyan jól alkalmazható nemformális környezetben is. A gyakorlat tehát ugyanannyira releváns lehet ifjúsági szervezetekben vagy egyesületekben tevékenykedő fiatalok számára, ahol a diákönkormányzat helyett esetleg elnökség vagy ügyvivő testület működik; csak ilyen esetben ennek megfelelően módosítsuk a terminológiát.

Tanulmányozzuk a Gyermekjogi Egyezmény 12. és 28. cikkét . Ha 18 éven felüli fiatalokkal dolgozunk, akkor az EJENY-re hivatkozva foglalkozzunk az oktatáshoz való joggal (26. cikk).
Az Oktatás című rész foglalkozik az oktatással és annak emberi jogi vonatkozásaival. A formális, nemformális és informális tanulás közötti különbségek magyarázatához lapozzunk ide. A SWOT elemzés leírása és magyarázata a Cselekvés az emberi jogokért című fejezetben található.

Miért van szükség diákönkormányzatra?

A diákönkormányzatok biztosítják a diákok számára, hogy kinyilváníthassák véleményüket az őket közvetlenül érintő kérdésekkel kapcsolatban. Számos érv szól létrehozásuk és hathatós működésük biztosítása mellett, és ezek az érvek az ifjúsági szervezetek elnökségeire vagy irányító testületeire is érvényesek.

Előnyök a diákok számára

A diákönkormányzatban való részvétel több oknál fogva is előmozdítja a diákok tanulásbeli és személyes fejlődését.

• A diákönkormányzatok hozzájárulnak az állampolgári neveléshez, valamint erősítik a demokratikus attitűdöket.
• A diákönkormányzati munka erősíti a benne résztvevők társas készségeit, önbizalmát, és segíti egyéni értékrendjük kialakulását.
• A diákok olyan helyzetbe kerülnek, ahol megkérdőjelezhetik a felsőbb döntéseket.
• A diákok megtanulnak méltányosan, felelősen, elszámoltatható módon döntéseket hozni.
• A diákok sok mindent megtanulnak a valódi viszonyokról, például arról, hogy hogyan lehet szűkös költségvetéssel vagy nem igazán együttműködő hivatali vezetőkkel dolgozni.

Gyakorlati előnyök

• A demokratikus irányítási rendszerek jobban működnek és összességében hatékonyabbak, mint autokratikus megfelelőik, mert a diákokat felelősségvállalásra ösztönzik.
• A diákönkormányzatok erősítik az együttműködést, hasznosítják a diákok lekötetlen energiáit, és csökkentik az elidegenedettséget.
• A diákönkormányzatok javítani tudják az iskolai légkört: a diákok jobban megbíznak tanáraikban, és mindenki számára látható, hogy a szabályok kialakítása demokratikusabb módon történik.
• A külső társadalmi és politikai korlátozó tényezők ellenére a diákok a diákönkormányzat intézményén keresztül megtapasztalhatják a tantestület jóindulatát és adott értékek melletti elkötelezettségét.

Javaslatok a folytatáshoz

A gyakorlat során felvetett gondolatok és ötletetek mentén továbbhaladva a résztvevők lépéseket tehetnek azért, hogy több beleszólásuk legyen az iskolájukban, az egyetemükön vagy a szervezetükben születő döntésekbe. Munkájukat a 3. "Cselekvés az emberi jogokért" című fejezetben, és az 5. fejezet online verziójának Oktatás című részében található bevált példákkal segíthetjük. 

Ha a résztvevőknek tetszett a gyakorlatnak az a szakasza, amelyikben meg kellett határozniuk, hogy milyen oktatást szeretnének, lehet, hogy szívesen játszanák a "Két város meséje" társasjátékot, amely arról szól, hogy milyen városban élnének szívesen az emberek. Ha pedig a résztvevők szeretnének többet megtudni arról, hogyan viszonyulnak az emberek általában a választásokon való részvételhez, javasoljuk a"Szavazzunk vagy ne szavazzunk?" című gyakorlatot.

Javaslatok a cselekvésre

A résztvevők információ- és tapasztalatcsere céljából felvehetik a kapcsolatot a környékükön, vagy az ország más részén, vagy akár más országokban működő diákönkormányzatokkal.

További információk

A fiatalok döntéshozatalban való részvételének mértéke függ az életkoruktól és a döntés tárgyától. Ezt remekül szemlélteti Roger Hart fiatalok társadalmi részvételéről kidolgozott modellje, a döntési létra. Az 5. fejezet webes verziójának in the section on Állampolgárság és részvétel című szakasza részletesen tárgyalja Hart modelljét .

A döntéshozatalban való közvetlen részvétel lehetőségei egyre bővülnek. Ilyen például a közösségi költségtervezés, amelynél az adott közösség tagjai közvetlenül beleszólhatnak a szakpolitikák alakításába és a költségvetési prioritások kijelölésébe. Nem pusztán arról van szó, hogy meghallgatják a közösség véleményét; a közösségi költségtervezés a közvetlen, úgynevezett deliberatív demokrácia megvalósulása (lásd http://www.participatorybudgeting.org.uk).Jó példa erre az angliai Newcastle város „Udecide” (Te döntesz) nevű programja, amelynek keretében 2008 májusában a helyi fiatalok 20%-os szavazati jogot kaptak abban a kérdésben, hogy a város mire költse a gyermekalapjában rendelkezésre álló 2,25 millió fontot. A városvezetés felismerte, hogy e témában a gyermekek és a fiatalok a valódi szakértők, így az volt a célja, hogy a helyi fiatalok – mint a gyermekalap elsődleges kedvezményezettjei – lehetőséget kapjanak arra, hogy ténylegesen beleszólhassanak az összeg felhasználásába.

Az Európai Diákszövetségek Szervezőirodája (Organising Bureau of European School Student Unions, OBESSU) – amint a neve is mutatja – az iskolai diákszervezetek európai csúcsszerve, együttműködési platformja. Célkitűzései:

• az európai diákok véleményének képviselete Európában a különböző oktatási intézményekben és fórumokon;
• az oktatás minőségének és hozzáférhetőségének biztosítása és javítása, valamint az iskolai demokrácia erősítése Európában;
• a középiskolai oktatási körülmények javítása Európa-szerte, ami erősíti a diákok közötti szolidaritást, együttműködést és megértést;
• a hátrányos megkülönböztetés és az igazságtalanság felszámolása (ahol erre szükség van) az európai országok oktatási rendszereiben.

More information at: www.lightontherights.eu

Segédletek

Download as PDF

Egyezmény a gyermek jogairól

28. cikk
A gyermeknek joga van az oktatáshoz. A részes államok az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé
teszik, és előmozdítják a középfokú iskolák különböző formáinak megszervezését, s ezeket minden gyermek számára hozzáférhetővé
teszik. Az iskolai fegyelmet a gyermek méltóságával összeegyeztethető módon kell fenntartani.
29. cikk
A gyermek oktatásának a következő célokra kell irányulnia: a gyermek személyiségének kibontakoztatása, szellemi és fizikai
képességeinek és tehetségének fejlesztése, az emberi jogok és alapvető szabadságok tisztelete; továbbá fel kell készíteni
arra, hogy a béke, barátság, megértés, tolerancia és egyenlőség szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel
járó felelősséget, valamint tiszteletet kell ébreszteni benne a természeti környezet iránt.