A gyakorlat menete

1. rész: Mi a részvételi létra? (45 perc)

1. Kérdezzük meg a résztvevőket, hogy mit jelent számukra az a kifejezés, hogy „ifjúsági részvétel”.
2. Osszuk ki a részvételi létrát bemutató ábrát, és mondjuk el, hogy ez a modell a társadalmi részvétel szintjeit próbálja érzékeltetni. Röviden vegyük végig a létra fokait, beszéljük át, hogy melyik mit jelent.
3. Osszuk a csoportot 8 kiscsoportra. Mindegyiknek jelöljünk ki egyet a nyolc részvételi fok közül, és kérjük meg őket arra, hogy dolgozzanak ki egy rövid, 2-3 perces szerepjátékot az adott részvételi szint bemutatására.
4. Amikor elkészülnek, minden csoport játssza el a jelenetét. A produkciók között hagyjunk időt az esetleges kérdésekre és megjegyzésekre.

2. rész: A társadalmi részvétel folyamata
5. Adjunk a résztvevőknek 5 percet arra, hogy egyéni munka keretében próbáljanak meg a 8 szint közül minél többre saját példát találni. Mondjuk el, hogy ehhez az életük minden területéről hozhatnak példát, pl. saját otthonuk, az iskola, ifjúsági vagy sportklub, munkahely, család, baráti kör stb.
6. Alkossunk 4-5 fős csoportokat. Kérjük meg a résztvevőket, hogy csoportokban dolgozva beszéljék meg az előbb összegyűjtött példákat. Eközben gondolkodjanak azon, és írják le, milyen tényezők akadályozzák, illetve segítik, hogy feljebb lépjenek a létrán. Minden egyes tényezőt külön lapra írjanak fel.
7. Amíg a csoportmunka zajlik, ragasszuk fel az előre elkészített „Akadályozó tényezők” és „Segítő tényezők” feliratot a falra egymástól nagyjából 2 méterre. A csoportmunka végén hívjuk össze ismét a résztvevőket, és kérjük meg őket, hogy ragasszák fel a lapjaikat a megfelelő feliratok alá.
8. Nézzük végig közösen a két listát. Ahol szükséges, kérjünk pontosítást, illetve segítsünk a résztvevőknek egyezségre jutni, ha vita merülne fel, hogy egy adott tényező melyik címszó alá tartozik.
9. Most rakjuk fel a falra a „Befolyásolható” és a „Nem befolyásolható” feliratot a fenti címszavak alatt, és kérjük meg a résztvevőket, hogy mindkét listát bontsák két további csoportra attól függően, hogy van-e (illetve lehetne-e) befolyásuk az adott tényezőre, vagy rajtuk kívülálló dologról van szó.
10. Végül nézzük végig, hogy melyik jegyzetlap melyik oszlopba került, majd folytassuk a feldolgozással és az értékeléssel.

Feldolgozás és értékelés

• Segített a gyakorlat abban, hogy világosabban lássátok, milyen módon vesztek részt az életetek különböző területeit érintő döntésekben? Min lepődtetek meg a legjobban?
• Mennyire vesznek részt úgy általában a fiatalok iskolájuk, egyesületük, helyi közösségük életében? Kevéssé vagy nagymértékben? Mi ennek az oka?
• Szerintetek számít, hogy a fiatalok aktívan részt vesznek-e vagy sem a döntésekben és azok megvalósításában? Miért?
• Ha a fiatalok részvétele kismértékű, az belső (lelki) okokra vagy inkább külső tényezőkre vezethető vissza?
• Hogyan érzitek magatokat, amikor valóban aktív részesei vagytok valaminek – vagyis amikor részvételetek nem pusztán jelképes?
• Szeretnétek a részvételi létrán a jelenleginél magasabb fokra lépni? Ha igen, milyen téren? Milyen érvek szólnak a feljebblépés mellett, illetve ellene?
• Szeretnétek esetleg a jelenlegi szintnél lejjebb lépni a részvételi létrán? Ha igen, milyen téren? Milyen érvek szólnak a lejjebblépés mellett, illetve ellene?
• Hányan érzik úgy, hogy aktívabbak is lehetnének, és hányan gondolják úgy, hogy ezért tesznek is majd valamit? Hogyan és mikor?
• Hogyan garantálják az emberi jogi dokumentumok a döntéshozatalban való részvétel jogát?

Tanácsok a csoportsegítőknek

Amikor a részvételi létrát bemutatjuk, hangsúlyozzuk, hogy a modell nem akarja azt sugallni, hogy mindig a „legmagasabb” szint egyben a legjobb is. Bizonyos helyzetekben, illetve az érintett fiatalok tudásától, a rendelkezésükre álló időtől vagy az érdeklődésüktől függően tanácsosabb lehet, ha például csak a véleményezőként vesznek részt egy folyamatban. Önmagában nincs abban semmi „rossz”, ha adott helyzetben csak kikérik a véleményünket (vagy ha „csupán” tájékoztatnak bennünket). A három alsó létrafok, a manipuláció, a dekoráció és a jelképes részvétel azonban elfogadhatatlan, és nem is tekinthető valódi részvételnek, mert ilyen esetekben az érintetteket egyáltalán nem, vagy csak minimális szinten vonják be. Erre nyomatékosan hívjuk fel a résztvevők figyelmét, amíg senkiben nem marad kétség ezzel kapcsolatban.

Amikor a résztvevők a segítő és akadályozó tényezőket veszik számba, segítsünk nekik, hogy minél több tétel kerüljön a „Befolyásolható” felirat alá. Segítségképpen mondhatunk pár példát, illetve felhívhatjuk a figyelmüket arra, hogy a fizikai és rendszerszintű „akadályok” mellett lelki tényezők is gátolhatják a részvételt. A beszélgetés során biztassuk őket, hogy próbáljanak az akadályozó tényezőknek tűnő nehézségeken felülkerekedni; ha például azt mondják, hogy „a vezetőség (a tanárok vagy bármely más közösségi szerveződés feje) úgysem engedi”, kérdezzük meg, hogy megpróbáltak-e már ez ügyben kezdeményezni.
Ha azt mondják: „Úgysem sikerülhet”, kérdezzük meg, hogyan tudnának utánajárni, hogy meg tudnák-e valósítani vagy sem az adott dolgot.
Ha azt mondják: „Csak feldühítené a szüleimet / a tanárokat / a vezetőséget”, vezessük őket rá, hogyan tudnák úgy előadni a kérésüket, hogy az érintettek másképp reagáljanak rá.

Ezt a gyakorlatot arra is használhatjuk, hogy arról beszélgessünk, hogyan vesznek részt a csoport tagjai az iskolai órákon vagy általában a közösségi tevékenységekben. Megvitathatjuk, hogy mit tehetne a felnőtt – tanár vagy maga a foglalkozást tartó csoportsegítő –, és mit tehetnének ők azért, hogy nagyobb mértékben rész vegyenek, és kezdeményezőbb módon lépjenek fel.

Megkérdezhetjük a résztvevőket, hogy előfordul-e az, hogy a csoport egyes tagjai jelentenek akadályozó tényezőt, nem hagyva, hogy a többiek jobban kivegyék részüket a közös munkából. Ennek kapcsán kitérhetünk a csoportnyomás és a kortárs zaklatás (bullying) kérdéskörére is.

Variációk

Az akadályozó és segítő tényezők feltárására használhatjuk a gyakorlat 1. részében előadott jeleneteket, ahelyett, hogy a résztvevők a saját életükből gyűjtött példákból indulnának ki. Ebben az esetben minden szerepjáték után alkalmazzuk a fórumszínház módszerét fórumszínház módszerét  és kérdezzük meg a résztvevőket, hogy az eljátszott történetet hogyan lehetne másképp folytatni. Így megvizsgálhatják azokat az akadályokat – és az azokkal való megküzdés módjait – amelyekkel hasonló helyzetben a saját életükben is találkoznak, és amelyek gátolják, hogy aktívabban részt vegyenek a közösség életében.

Javaslatok a folytatáshoz

Készítsünk a résztvevőkkel közösen cselekvési tervet, hogy ezáltal a résztvevők nagyobb felelősséget vállaljanak abban, illetve nagyobb befolyásuk legyen arra, hogy mit tesznek és mit tanulnak.

A "Vigyázz, figyelünk" című gyakorlat  az egyéni cselekvés és felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet, valamint feltárja a társadalmi akciókban, kampányokban való részvétel különböző módjait.

Javaslatok cselekvésre

Kérjük meg a résztvevőket, hogy állítsanak össze egy listát arról, hogy mi mindent szeretnének megváltoztatni helyi közösségükben, majd kérjük meg őket, hogy válasszanak ki egy vagy két tételt a listáról, amelyre vonatkozóan véleményük szerint valódi befolyásuk lehetne. Vizsgáljuk meg, hogyan tudnának véleményüknek hangot adni, vagy valamilyen más módon hozzájárulni a változáshoz. Végül bátorítsuk őket, hogy elképzeléseiket valósítsák is meg a gyakorlatban.

További információk

Az ifjúsági részvétel azt jelent, hogy a fiatalok aktív szerepet vállalnak saját közösségeikben, és intenzíven vesznek részt olyan tevékenységek tervezési és döntési folyamataiban, amelyekben a fiatalok a korábbiakban hagyományosan nem vettek részt. Ilyenek például a sporttal, továbbá az iskola, a klub vagy egyesület, vagy a helyi közösség életével kapcsolatos tevékenységek. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok olyan valódi szükségletek kielégítését célzó intézkedések kidolgozásában vesznek részt, amelyeknek hatása vagy következményei másokra is, azaz a fiatal résztvevőkön túlra is kiterjednek. Az Európa Tanács külön kézikönyvet adott ki a Módosított Európai Charta a fiatalok helyi és regionális közéletben való részvételéről című dokumentum kapcsán. A Have your say!() "Hallasd a hangod!" című kiadvány ³²kiváló forrásként használható az ifjúsági részvétel terén, és számos, a téma feldolgozását segítő gyakorlatot tartalmaz.

Európában a fiatalok társadalmi részvételének és az ifjúsági képviseletnek szilárd hagyományai vannak. Például az Európa Tanács elkötelezett a fiatalok részvételének előmozdítása mellett, amit mi sem bizonyít jobban, mint az ifjúsági szektor közös irányítási rendszere. Az Ifjúsági Tanácsadó Testületet (Advisory Council on Youth) nemzetközi ifjúsági civil szervezetek és nemzeti ifjúsági tanácsok 30 képviselője alkotja, akik az Európai Ifjúságügyi Irányítóbizottságban (European Steering Committee on Youth) a részes államokat ifjúsági ügyekben képviselő kormányzati felelősökkel együtt közösen döntenek a prioritásokról és programokról, illetve ajánlásokat tesznek a tervezett szakpolitikákra és programokra. A Tanácsadó Testület az Európa Tanács tevékenysége során felmerülő, fiatalokkal kapcsolatos kérdésekben is véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz.

Az European Youth Forum független, demokratikus, fiatalok által irányított tömörülés, amely mintegy 100 nemzeti ifjúsági tanácsot és nemzetközi ifjúsági szervezetet fog össze. Célja a fiatalok megerősítése és ösztönzése az aktív társadalmi szerepvállalásra, melynek révén jobbá tehetik saját életüket. Ennek érdekében képviseli a fiatalok, valamint az ifjúsági szervezetek igényeit és érdekeit az európai uniós intézmények, az Európa Tanács és az ENSZ felé. A szervezet hisz abban, hogy meg kell teremteni a „részvételi kultúrát”, ami azt jelenti, hogy az ifjúságpolitikai célok fejlesztésével párhuzamosan szorgalmazni kell a fiatalok egyre nagyobb mértékű bevonását, részvételét az őket érdeklő vagy érintő kérdésekre vonatkozó döntésekbe.

Roger Hart 1992-ben alkotta meg az ifjúsági részvétel modelljét (megjelent a UNICEF Office of Research – Innocenti által kiadott „A gyermekek részvétele: a színleges részvételtől az állampolgárságig” című kiadványban. ³³

Segédletek

Download as PDF